Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-13 / 211. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 13. B Riport A (radikális) iszlám közép-ázsiai fellegvárában, a Ferghana völgyben bökte ki az Arminus Vambery nevet egy helyi taxisofőr, aki a namangani egyetemen tanult róla Vámbéry Ármin nyomában Üzbegisztánban Immáron öt hónapja tartó üz- begisztáni „létezésem” során végre sikerült végrehajtani egy kisebbfajta „Vámbéry- körutat” az országban. íme egy hevenyészett űtinapló. Valamivel rövidebb, mint Vámbéryé. JARÁBIK BALÁZS Mindazoknak, akik még nem isme­rik Dunaszerdahely híres szülöttjé­nek érdemeit, két dolgot tudok aján­lani: olvassák el az ő útinaplóját, vagy legalább látogassanak el a www.vambery.sk-ra . Dunaszerda- helyiként, egyrészt büszkévé tesz, másrészt lesújt, hogy mennyire so­kan ismerik Üzbegisztánban nevét, de mennyire kevesen otthon. Peter Hopkinstól kezdve (a Közép-Ázsiá- ért dúló 19. századi orosz-brit stra­tégiai csatáról szóló Great Game szerzője) a Közép-Ázsiával foglalko­zó összes nyugati és keleti gondosan megemlíti Vámbéry nevét, munkás­ságát és nem mindennapi tetteit, amikor dervisnek öltözve jutott el Isztambulból Szamarkandba és vissza. Az irónia mindebben az (is), hogy életében Magyarországon nemigen talált elismerésre, míg kül­földön ünnepelt „sztár” volt. Halála után mindez folytatódik. A múltkor a (radikális) iszlám közép-ázsiai fel­legvárában, a Ferghana völgyben fekvő Namanganban bökte Id az Arminus Vambery nevet egy helyi taxisofőr, aki a namangani egyete­men tanult róla. Ha már Európából jövök, ugyan hallottam-e róla. Meg­lepődött, amikor közöltem vele, hogy állandó lakhelyem a Vámbéry téren van. Vámbéry három nagyobb városban időzött útja során: Khiva, Bokhara és Szamarkand a mai Üzbegisztán három legfőbb turistalátványossá­ga. Míg akkoriban a török szultán függeden kánságait járta be Vámbéry, addig most négy ország­ban kellene időznie: Üzbegisztán­ban, Türkmenisztánban, Afganisz­tánban és Iránban. A három város akkoriban az iszlám központi helyé­nek számított (főleg Bokhara). Munkahelyi kötelességemnek eleget téve én azonban Nukuszban kezd­tem, a Karakalpaksztán Autonóm Köztársaság fővárosában. Bár Vámbéry naplójában megemlíti, hogy szándékosan elkerülték a „vér­szomjas” karakalpakok által lakott övezetet, én nem bántam meg. NUKUSZ Két útitársam az amerikai Matt és Tina társaságában indultunk el Tas- kentből, de nem gyalogszerrel, vagy szamárháton, hanem repülőgéppel kezdtünk. Nukusz bérelt autóval 15, busszal 22, vonattal pedig 24 óra alatt érhető el. Repülőgépünk van vagy negyvenéves, bárhol kiszupe- rálták volna, kivéve az Uzbek Airlinest, meg pár helyi volt szovjet légitársaságot. A JAK-ok valamikor a 90-es évek elején kezdtek potyogni a volt Szovjetunióban, nagyjából úgy esve szét, amint 91-ben maga az or­szág: gyorsan. Még létező kicsiny biztonságérzetünk akkor foszlott szét teljesen, amikor a pilóta elkezd­te a motort túráztatni - a hang egy haldokló 1500-as Lada hangjára emlékeztetett minket. A többi utas nemigen parázott. Halálérzetünk mellett - helyi szokás szerint - a gé­pen levő 50 fok és vagy 90 százalé­kos páratartalom kínzott minket. Az út kétórás; mire Nukuszba érünk, már fázom. Bekapcsolták közben a légkondit. Míg Matt és Tina arcán boldog vigyor, én vacogok. Szinte megváltás a helyi 50 fok - egy dara­big. A páratartalom alacsony, így csak az kap napszúrást, aki hossza- dalmasan (cirka fél óra) áll a napon. Délelőtt 11-kor a város kihalt. Karakalpaksztán az egyetlen auto­nóm terület Közép-Azsiában. Ez annyit tesz, hogy van autonóm kor­mánya, amelynek a központi üzbég kormány diktálja, mit csináljon. Ami a nevét illeti, pár éve a UNDP finan­szírozásával készült egy kutatás, ugyan mit jelent? A „kara” kara- kalpaksztániul fekete, a „kalpak” pe­dig kalapot jelent. (Magyarok, lehet, Vámbéry jó helyen keresgélt?) A si­vatag szélén fekvő varosban sok a teve, rendes hotel annál kevesebb. Légkondi sehol, noha a hőmérséklet éjjel se csökken 30 alá. Az amerikai­ak szenvednek, de próbálkoznak. Mielőtt elindulunk a városba, Matt bekapcsolja a hűtőt, kitárja ajtaját, így próbál hűteni. Mikor hazaérünk a szobájukban hatvan fok van. Matt Nukusban tanulja meg, hogy a hűtő hőt (is) termel... Oroszul alig beszél valaki, a város­ban pénzt próbálunk váltani. Ezt csak a bazárban lehet, itt nem áll minden sarkon egy csencselő, mint a taskenti Broadwaynek nevezett korzón. A 34-es Marsutka végállo­mása a bazár, az utat hat korosodó, helyi népviseletbe öltözött asszony és három szakajtónyi tyúk társasá­gában tesszük meg. A pénzváltók kocsmában kártyáznak az út lerob­bant bérházak sötét folyosóin vezet - ezek mellett Ligetfalu a paradi­csom. A helyi csencselő társadalom örömmel váltja be dollárunkat. Az öröm oka: mi vagyunk az első ame­rikai ügyfeleik. A karakalpakok a túlélés mesterei. Egyrészt a kény­szer viszi rá őket: a kommunista ve­zetés a gyapottermelés hatványozá­sa érdekében elterelte a részben Karakalpaksztán területén fekvő Arai-tóba folyó Amu-Daija folyót. Emellett rendszeresen engedett ra­dioaktív anyagokat (a kazah és a türkmén sivatagban rendszeresen hajtottak végre atomrobbantásokat a hatvanas-hetvenes években) a tó­ba. Ennek hatására - a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi ka­tasztrófája - a tó egyharmadával zsugorodott. Az odautazóknak döb­benetes látvány a kommunista Szov­jetuniónak nem mindennapi emlé­ket állít. Nukuszban nincs iható víz, de meg ihatatlan is ritkán. Az átlag nukuszinak naponta csupán pár órára van folyóvize, a 10-15 dolláros átlagkeresetéből nem mindig futja... ________KHIVA, KOREZM________ Kh iva volt Vámbéry első komolyabb állomása és megmérettetése a kán színe előtt - ma Üzbegisztán egyik turisztikai látványossága. Ennek el­lenére turista alig van. Inkább vá­lasztják Bokharát és Szamarkandot, mint Khivát. Két napot töltve köny- nyen megérthető miért. Míg Vámbéry idejében Khiva gazdag és politikailag függeden kánság volt, ma teljesen. A „service” itt teljesen ismeretlen fogalom. Bár az üzbég rendkívül barátságos nép, ott vág át, ahol tud. A több hónapos tapaszta­lat után pontosan tudtuk, mikor próbálnak átverni, ráadásul mind­ezt olyan körülményesen teszik, hogy nehéz nem észrevenni. Alkud­ni, természetesen lehet, sőt, kell, de több türelem kell hozzá, mint mondjuk a Törökországban. A helyi­eknek ugyanis nincs nagyon kivel al­kudniuk. Khiva látványnak nem utolsó (teljesen épen maradt az óvá­rost körülölelő, jórészt homokból épült középkori városfal, a kék me­cset, a Vámbéry által is megénekelt Ali Khodja mecsetjének fából ké­szült belső tere), a legszembetű­nőbb azonban a mérhetetlen sze­génység. Elég a kék mecset mellé té­vedni, s benézni a szűk utcákba. Bár Üzbegisztán nem veszélyes ország, a romantikát és az előrehaladást fé­kezi, hogy a helyiek a meleg miatt a viskóik előtt, a szűk utcán alszanak. Az utcán mindenhol apró gyerme­kék, még a legkisebb is tud angolul annyit, hogy „hello” és „good bye”. A probléma, hogy a legidősebb sem tud többet. Maximum egy „good evening”, de a legtöbben ezt reggel használják BOKHARA Azt az utat, ahol Vámbéry kis híján szomjan halt, mi Daewoo Nexián - a fél országnak ilyen van, mert itt gyártják, s szinte csak ezt, meg Ticót lehet kapni - közel hat óra alatt tesz- szük meg. Egy katonai pontonhídon kelünk át az Amu-Darján (Oxus), majd a sivatagon keresztül a türk­mén határ mellett autózunk. Fél­úton megállunk egy helyi benzinkú­ton, ahol egy helyi mutatja, hova áll­junk. Ha valaki járt a volt Szovjet­unióban, tudja, hogy Csoptól Vlagyi­vosztokig ugyanolyan - büdös - a benzin. A helyiek elmondják, Türk­menisztán tíz kilométerre van, tíz dollárért a helyi határőrök átenged­nek minket. Matt lázba jön, de nem hiszem, hogy gyorsan kijönnénk a börtönből, ha elkap a türkmén milí­cia. Pláne, ha kiderülne, hogy egy amerikai emberjogi szervezetnek dolgozunk... Bokharában végre nor­mális a szállás, Khiva után gazdag­nak tűnik. Működő szökőkutak, gyönyörű mecsetek, iszlám síremlé­kek és épületek, az egész város egy nagy múzeum, sok turistával. Itt is érvényes azonban, hogy elég a me­csetek mögé tévednünk, és máris szembetaláljuk magunkat a sze­génységgel. Bokhara főterén az or­szág legmagasabb mecsete mellett tízéves lánykák áruljak szüleik por­tékáját. Az ok egyszerű: úgy beszél­nek angolul konyhaszinten, hogy bármelyik hazai tinédzser elbújhat mellettük. Az angol szavakat kizáró­lag az utcán szedik fel, olvasni vi­szont nem mind tud. Bokharában érdemes vásárolni, de csak akkor, ha tisztában vagyunk az árakkal, ame­lyek gyorsan változnak, állandóan résen kell lenni. Jellemző eset tör­tént meg velünk az ország egyeden működő korabeli törökfürdőjében. A több százéves fürdőbe csábító mu­zulmán két dollárt motyogott, a bent kiszolgáló suhanc hármat emlí­tett, a harmadik megtoldotta még hattal (egy masszázs fejében), a vé­gén tízet fizettünk. Megérte: az ere­deti mechanizmussal működő gőz­fürdőben még mindig dézsából ön- tik a vizet, a masszázs pazar. Matt és Tina vesznek egy vízipipát, este ki­próbáljuk, bár itt rendes dohányt nemigerjehet kapni, kivéve pár tas­kenti arab éttermet. A mi készletünk is innen van. Amikor a vízipipát áru­ló árust kérdezzük a dohányról, csak mosolyog: Mi kéne, gasis, vagy ge- roin? Tiltakozásunkra, hogy mi ren­des dohányra gondoltunk, csak a fe­jét ingatja. Közép-Ázsiát a több év­százados ópiumszívásról a szovjetek szoktatták le, bár azt soha nem lehet tudni, mi folyik egy üzbég házá­ban... Üzbegisztánt elkerüli az Afga­nisztánt Európával összekötő kábí­tószer-útvonal; a csempészek szem­pontjából a sokkal nyugisabb Tá­dzsikisztánon és Kirgizisztánon ke­resztül áramlanak a drogok Oro­szországba. SZAMARKAND Másnap taxival érkezünk Szamar­kandba, amelyből a Dzsingisz kán idejében született Amur Temur csi­nált fővárost, és álmodta olyanná, ahogy részben ma is látható. Mivel a taxis nem ismeri a hotelbe vezető utat, csinálunk egy körutat a város műemlékei között. Gyönyörűen ki­világított város tárul elénk. A dísz- kivilágítás oka másnap derül ki. A városba látogató amerikai Lugar szenátor miatt zárták le az egész belvárost négy órára. Ahogy ban­dukolok a szamarkandiak százai közt, eszembe jut, vajon mennyit sejt Lugar abból, hogy most több ezren átkozzák a nevét Karimov el­nökkel együtt. (Üzbegisztán az USA stratégiai partnere lett a tér­ségben 2001. szeptember 11-e után. Sokan számítottak arra, hogy az amerikai nyomás majd meghoz­za az égető gazdasági és politikai reformokat. Az amerikaiak részéről az igazi nyomásgyakorlás elmaradt. Až országban nincs politikai alter­natíva, a politikai pártokat és az el­lenzéket betiltották, politikai akti­visták ezrei börtönben vannak, így egyre többen tekintik - politikai - alternatívának a radikális iszlám mozgalmakat, elsősorban az iszlám kalifátus megteremtését (egyelőre) békés úton szorgalmazó Hizb-ut- Tahrirt. Üzbegisztán a terror elleni háborút használta fel rendőrálla­mának és „büntető” mechanizmu­sainak megszilárdítására, miköz­ben az ország több mint fele a létmi­nimum alatt él). Szamarkandban már várt minket az Üzbegisztánban két kommunikáci­ós tréninget tartó Hunčík Péter. A városzár miatt két óránk maradt ar­ra, hogy megnézzük a nevezetessé­geket és bevásároljunk családjának. Hagyományos üzbég anyagok vá­sárlására kapott szigorú megrende­lést családja női tagjaitól. Első utunk a bazárba vezet, itt Hunčík mindössze húsz perc alatt megveszi a kelmét, más-más árat fizetve ér­tük, tanulva a helyi piacgazdaság szabályait. A Regisztán, a középkori Sza­markand főterén benézünk a bol­tokba; elhárítjuk a helyi rendőr ajánlkozását, hogy potom áron - há­rom dollárért - illegálisan elkalau­zol minket a restaurálás miatt bezárt minaret tetejére. A Taskentbe vezető úton elalszunk, álmunkból csak a sofőr zargat fel minket. Az utat je­lentősen lerövidítené, ha átvágnánk a kazahsztáni enklávén - mondja. A gond az, hogy mióta januárban az üzbégek bevezették a vízumkény­szert a környező országokkal szem­ben, a kazahok lezárták az enklávét. A sofőr szerint két dollár képes felol­dani a zárt. Ez egy órával rövidítené le az utat. Fáradtak vagyunk, meg­próbáljuk. Az üzbég és a kazah ha­tárőröket azonban nem két dollár, hanem a diplomatakártya hatja meg. Annyira, hogy a négy határel­lenőrzés során az útlevelet egyszer sem nézik meg. Khiva - szépség és szegénység (A szerző felvételei) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: VÁLTOZÓAN FELHŐS ÉGBOLT, 16-20 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 06.27-kor - nyugszik 19.08-kor A Hold kel 20.27-kor - nyugszik 09.06-kor A Duna vízállása - Pozsony: 300, apad; Medve: 145, apad; Komárom: 150, árad; Párkány: 80, árad. ORVOSMETEOROLOCIA Változóan felhős idő várható, he­lyenként záporok­ra, zivatarokra le­het számítani. A levegő hőmérsék­lete 16-20 fokig emelkedik, az or­szág északi részén 14 fok körül ala­kul. Az éjszakai hőmérséklet 10 és 6 fok között várható. Vasárnap marad a változó időjárás, a nappali felme­legedés enyhén erősödik, 18-22 fok várható, eső már csak nyugaton le­het. Az éjszakák hűvösebbek lesz­nek, 9-5 fokig csökken a hőmérsék­let. Hétfőn reggel helyenként köd képződik, nappal azonban egyre ke­vesebb lesz a felhő. A legmagasabb hőmérséklet 19-23 fok körül alakul. Az időjárás ma fő­ként a teherbírá­sunkat és az össz- pontosító-készsé- günket befolyásol­ja negatívan. Las­sulnak a reakcióink, ezért a munka­végzés során és a közlekedésben na­gyobb a balesetveszély. A változé­kony időjárású területeken egyes reumatikus és mozgásszervi beteg­ségek okozhatnak nagyobb fájdal­makat. Az alacsonyabb vérnyomású- ak esetében gyakoribb lehet a migré­nes fejfájás, bár teljesítményük javul. Egyes légúti, főként az asztmatikus betegségek tünetei jelentkezhetnek. Holnap az időjárás kedvezőbb hatá­saival számolhatunk. Bokhara, a pezsgő város

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents