Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-02 / 201. szám, kedd

Női szemmel HIRDETÉS ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 2. Sokáig az egyetlen hely volt, ahol tanulhattak--------------------------------------------------------------- * Nők a kolostorokban Minden korban voltak alkotó nők, akik a nehézségek ellenére koruk jelentős tudósaivá, művészeivé lettek A megvetendő tudós nőkről * FELDOLGOZÁS Bár a nők kétszát év alatt elvesztet­ték egyenjogú helyzetüket a gyüle­kezetekben, a kolostor intézményé­nek keretein belül viszonylag önálló életet élhettek. Az egyházi hierarchia a világiakat a legalsó fokra helyezte, de legtávo­labbra a nőket taszította, akiket már az első század végén megfosztottak szinte minden tevékenységi lehető­ségtől az egyházon belül. A lakatlan területeken hatalmas re­metetelepek születtek, melyek las­sanként kolostorokká szerveződtek, különféle sajátos szabályok szerint. A nagy egyházatyák leánytestvérei szinte rendszeresen megalapították saját vallási közösségeiket. Szent Va­zul lánytestvére, Marcina maga áhí­totta össze szervezete szabályait, melyeket bátyja később elfogadott, és az első kolostori rendszabály ösz- szeállítójaként nyert megbecsülést. Kétféle kolostor létezett: a jómódú, előkelő hölgyek által lakott hatal­mas, gazdag kolostor, és az alsóbb néposztályok leányainak alapított, egyszerű, igénytelen, kis létszámú intézmény. Az apácakolostorok közül a leggaz­dagabb és leghatalmasabb a német Gandersheim, Nyugat-Európa női kulturális központja volt. A leánygyermekeknek a kolostorok jelentették az egyetlen lehetőséget, hogy tanuljanak. Az előkelő csalá­dok leányait gyakran több évre ko­lostorokba küldték, hogy magas tár­sadalmi helyzetüknek megfelelő nevelést kapjanak. Azután kiházasí­tották őket Európa különböző orszá­gaiba. Úgy érkeztek meg új ottho­nukba, hogy beszéltek görögül és la­tinul, ismerték Platónt, Senecát, énekeltek és hangszeren játszottak. A kolostor békéjéből a kardok véres valóságába kerültek, írástudatlan féljük oldalára, és kénytelenek vol­tak elviselni, hogy egy asztalnál ülje­nek féljük ágyasaival, és előkelő gyerekeket szüljenek, mint egy érté­kes kanca. A középkor vége felé az apácakolos­torok ragyogó szellemi öröksége le­áldozóban volt. Az 1500-as évek kezdetén a kolostrok megújultak. Egyrészt a protestáns hitújítás megfosztotta a nőket attól, hogy saját életüket éljék, és a katolikus ellenreformáció meg­tisztította és újra fellendítette a ko­lostorokat. Mivel az egyházi hivatalok zárva maradtak a nők előtt, az apácako­lostorok jelentették számukra az egyetlen lehetőséget az önmegvaló­sításra. Az 1200-as években egy női pápáról szóló meghökkentő történet járt szájról szájra. Az egyház kitartóan állította, hogy a legendának semmi alapja nincs, a pápák listája tökéle­tes, és nem illeszthető be a sorba Jo­hanna pápa. A legenda szerint Johanna 855-ben került a pápai trónra. Fiatal korában Mainzba vitte őt apja, ahol megta­nult írni, olvasni, és beleszeretett egy Ulfilias nevű szerzetesbe. Bizta­tására Johanna férfiruhába bújt és szerzetesként belépett abba a kolos­torba, ahol szerelme élt. Később za­rándokokként bejárták egész Euró­pát. Athénban filozófiát, teológiát, és egyéb tudományokat tanultak tíz esztendeig, amikor Ulfilias meghalt. Johanna visszaindult Mainzba, de útközben megállt Rómában, ahol korábbi tanítványai kérték, marad­jon, és tanítson. Tehetsége és tudása hamarosan magasra emelte az egy­házi hierarchiában. Kardinális lett, és IV. Leó pápa halála után, 855-ben pápává választották. Beleszeretett egy Lorondos nevű spanyol szerze­tesbe és teherbe esett. Egy napon az ünnepi menetben a Colosseum és a San Clemente templom között rátör­tek a szülési fájdalmak és az utcán szülte meg gyermekét. Mindketten meghaltak, a szájhagyomány szerint halálra kövezték őket, s ott helyben eltemették. Ez a történet arra is példa, hogy bár a nők nem viselhettek egyházi mél­tóságot, a nép mégis évszázadokon át őrizte Johanna emlékét, annak bizonyítékaként, hogy egy nő is ugyanúgy képes ellátni a pápai kö­telességeket, mint egy férfi. Johan­na és gyermeke képét kőbe vésték, és évszázadokon keresztül látható volt azon a helyen, ahol halálukat lelték, (man) Bár a nő az újkor kezdetén családja körébe volt zárva, mindig akadt olyan szeren­csés, akik elegendő erővel, tehetséggel és megértő csa­láddal rendelkezett ahhoz, hogy tudományos pályára léphessen. FELDOLGOZÁS A nők tudományos munkáiról azon­ban igen keveset tudunk. Félve a gú­nyolódástól, sokan igyekeztek titok­ban tartani eredményeiket. Nem ok nélkül, hiszen amikor Párizsban el­terjedt, hogy egy előkelő hölgy a csillagokat vizsgálja, az egyik diva­tos költő nyomban szatirikus verset írt az ostoba nőről, aki a csillagokat bámulva átvirrasztja az éjszakákat, és ilyen ostobaságokkal hervasztja szépségét. ,.Aligha akad a vüágon megveten- dőbb és nevetségesebb lény, mint a tudós nő“ - foglalta össze panaszo­san tapasztalatait a XVIII. század­ban Lady Mary Wortley Montagu, kora legműveltebb nője. „A bűnt már nem szükséges eltitkolni, a nők kizárólag tudásukat szégyenük“ ­A nők a XVII. században kimondottan szégyellték a tudásukat. tartották Franciaországban. „Igen kevés nő van, akinek valami értéke maradna azután is, hogy szépségét elveszítette“ - állapították meg. A művelt nőt a hátsó lábára álló kutyá­hoz is hasonlította valaki: „nem megy olyan nagyon jól, de csodál­koznunk kell, hogy egyáltalán megy valahogy“. A nő eszét és műveltségét igazán csak egy másik nő tudta értékelni. A nők egymás között tartós és vigasz­taló baráti kapcsolatokat hoztak lét­re, értékelték egymás írásait, együtt elmélkedtek tudományos problémá­kon, és átsegítették egymást a ne­hézségeken. A XX. század elején kemény csatá­rozások után az egyetemek, vala­mint a tudományos intézmények falai közé is beengedték a nőket. Lassan ledőltek a tudományos és művészi pályájuk elé halmozott akadályok. Míg Anna Maria von Schurman, az évszázad csodája a XVII. században függöny mögül hallgathatta az utrechti egyetem előadásait, Marie Curie-t 1906-ban a Sorbonne professzorává nevez­ték ki. Ez azonban még korántsem jelentette azt, hogy minden lány megvalósíthatta álmait, hiszen ok­tatásukra ritkán áldoztak annyit, mint a fiúkéra. A lányokat arra ne­velték, várják a számukra megfele­lő férjet. A házasság viszont döntő különbséget jelentett a férfi és a nő pályáján. A férfi megnősülve szol­gálót és gondozót szerzett magá­nak, míg a nő szinte elviselhetetlen többletterhet vett magára. Most álljon itt néhány a szerencsé­sek közül, akik fejleszthették tudá­sukat, érdeklődési körüknek megfe­lelően, és nem kis sikereket értek el a tudomány és a művészetek terén. A svéd Fredrika Bremer (megh. 1865) az önálló, felvilágosodott, te­hetséges nő példája, aki egész életé­ben azért küzdött, hogy saját nemé­nek korlátáit ledöntse. Hagyomány­tisztelő családban élt, ahol a szülők és a gyermekek kapcsolata hűvös és távoli volt. íróként nagy elismerést vívott ki magának, de amikor a nők helyzetének visszásságairól kezdett el írni, ez a csodálat elutasítássá vál­tozott. Végül nagy tisztelet övezte nevét. Anna Maria von Schurman (megh. 1678) korának kiemelkedően mű­velt tudósa volt. Gondos neveltetés­ben részesült, tudott héberül, szírül, ismerte a kaldeus, a görög, a latin, a francia, a német és az angol nyelvet. Rendkívül tehetséges festő is volt. Kortársai mélységesen tisztelték, és Európa legkülönbözőbb részeiből jöttek tudósok, hogy találkozzanak vele. Éppen sokoldalú műveltsége miatt nem tudta eldönteni, mi a leg­fontosabb számára. Misztikára haj­lamos lévén a francia Jean de Labadie prédikátor közösségéhez csatlakozott, aki különvált a katoli­kus egyháztól. Figyelemreméltó val­lásfilozófiai művet írt a labadista irányzat védelmében. Amikor a labadistákat kiűzték a protestáns Hollandiából, követte őket, később kijárta számukra az engedélyt, hogy visszatérhessenek. Maria Gaetana Agnesi (megh. 1799- ben) olasz matematikus, csodagye­rek volt. Küencesztendősen latinul tartott előadást, és fiatal lányként hét nyelven beszélt. Húszévesen kezdte írni fő művét, A matematikai analízis tankönyvét, amelyen tíz évig dolgozott, s amelyet angolra és franciára is lefordítottak. Apja a bo­lognai egyetem matematikaprofesz- szora volt, s amikor megbetegedett, Maria kapta meg az állását. Maria Agnesi azonban ekkor már nem ér­deklődött sem a tudomány, sem a dicsőség iránt, s bár egész Európa nyitva állt előtte, első helyre mégis a lelki életét helyezte: otthagyta állá­sát, és utolsó éveit a vallásnak és a jótékonykodásnak szentelte George Sand (1804-1876) a francia romantika írónője, valódi neve Aurore Dupin. Csaknem száz re­gényt írt, melyekben az igazi szerel­met dicsőítette, szemben a kor üzleti házasságával. Nem élt szokványos életet, mindent megengedett magá­nak, amit a férfi művészek: férfiru­Anna Maria von Schurman hában járt, cigarettázott, és híresek voltak lángoló szerelmi kapcsolatai. Legismertebb szeretői Alfred de Musset, a költő és Frederic Chopin, a zeneszerző voltak. Szenvedélyes szószólója volt kora haladó nézetei­nek, az emberszeretetnek, a szocia­lizmusnak, a romantikának. Regé­nyei széles körben terjesztették azt a nézetét, hogy a nőknek ugyanúgy jogukban áll önálló emberként élni, mint a férfiaknak. Maria Sibylla Merian (megh. 1717- ben) svájci-német festőcsaládból származott, és már gyermekkorá­ban művészi oktatásban részesült. Tizennyolc évesen férjhez ment Johann Graff festőhöz. A házasság boldogtalan volt, de a házastársak közösen megjelentettek egy nagy munkát a rovarokról. Maria Sibylla Merian egyszerre volt természettu­A művelt nők támogatták egymást tanulmányaik­ban és munkájukban. dós és művész: alapos kutatásokat végzett a növény- és állatvilág terü­letén, aprólékos pontossággal raj­zolta a témáját érintő dolgokat. Csatlakozott a labadista vallási kö­zösséghez, majd özveggyé nyilvá­níttatta magát, így kiszabadult a házasságból. Hollandiába költö­zött, és a holland állam támogatá­sával Dél-Amerikába utazott, mely­nek rovarvilágáról összefoglaló művet írt és rajzolt. Leánya sokat segített neki. (bol) Maria Gaetana Agnesi matematikus Sofinisba Anquisciole festőnő Maria Sibylla Merian matematikus 2003 AUTOSALÓN NITRA 2003. IX. 18-22 B TTirrj.T m m FŐDIJ Hyundai Getz MÁSODIK DÍJ Biaupunkt autórádió HARMADIK DÍJ 5 Castrol termék AGROKOMPLEX - VÝSTAVNÍCTVO NITRA nyitva naponta 9°°-töl 18°® óráig www.agrokomplzx.sk/outosalon , •-mail: autosalonOagrokomplox.sk U P 1057 BEMUTATJUK Új női oldal a világhálón - NETBarátnő • BOLEMANT LILLA Az elmúlt napokban hívta fel a fi­gyelmemet egyik barátnőm a NETBarátnőre, a következő sza­vakkal: „Végre egy hazai magyar weboldal, amely a női témákat felvállalta.” Ezek után természe­tesen azonnal az internetre vetet­tem magam, és gyorsan rátalál­tam a lapra a baratno.com cí­men, és örömmel olvastam az egyes rovatok cikkeit, melyek kö­zül A nő szerint a világ című ro­vat nyerte meg leginkább tetszé­semet. De sok témáról olvastam, ame­lyek ugyan megjelennek az ún. női magazinok lapjain is, csupán sokkal igénytelenebbül, mint pél­dául a gyermeknevelés, az egész­ségvédelem, a kultúra, a párkap­csolatok témája. Felüdülés tudni, hogy az oldal szerkesztőit nem az vezérelte, hogyan érjék el, hogy minél töb­ben olvassák őket, tehát hogyan tegyék sekélyessé, a tömegízlés­nek megfelelővé, a hagyományok kiszolgálójává a lap felépítését. Végre nem kell azon dühönge- nem, miért alacsonyítják le a nőt az ún. nekik szánt magazinok a másodrendű ember - az attraktív játékszer, a férfit megszerezni, megtartani, maipulálni tudó dé­mon, a karcsú és fiatal csodanő, akik belül üres - szintjére. Nem kell azon tűnődnöm, miért veszik be a nők ezt a maszlagot. Hogy csak akkor lehetek sikeres, ha a karrierem érdekében beve­tem a szépségipar összes trükk­jét, és a nőkről alkotott téves el­képzelések szerint viselkedem: kedves, szolgálatkész, alázatos vagyok, vagy felveszem a démoni „végzetasszony” maszkot, és mindenkin keresztülgázolok, aki utamba kerül. A NETBarátnő az igazi emberi ér­tékekről, a nő valódi gondjairól, azok lehetséges megoldásáról szól. Ha meg szeretnénk oldani egy problémát, az első lépés, hogy beszélni kezdjünk róla. így van ez a női esélyegyenlőséggel, a nemek társadalmi szerepmeg­osztásával is. Minél többet beszé­lünk róla, annál nyilvánvalóbbá válik, hol szorít a cipő (és itt nem Hamupipőke nővéreinek cselfo­gására gondolok, mert ott megint csak a hagyományos fér- fifogásról van szó), és annál töb­ben értik meg „a második nem”, a nők világszemléletét. Nem kell hozzá nagy erőfeszítés. Csupán engedjük meg magunknak, hogy a mai helyzetet ne gondoljuk megváltoztathatatlannak és egyedülvaló jónak. George Sand (Aurore Dupin) Caroline Norton angol írónő Fredrika Bremer holland írónő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents