Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-10 / 208. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 10. Meghalt Leni Riefenstahl • Berlin. Meghalt Leni Riefenstahl, a filmtörténet egyik legtehetsége­sebb s egyben legvitatottabb rendezőnője. Augusztus 22-én már be­tegágyban ünnepelte 101. születésnapját, de tavaly a századikon még népes vendégsereg éltette a matrónát. Riefenstahl a dokumentarista filmnyelv megújítójaként írta be nevét a filmtörténetbe. Életműve en­nek ellenére erősen vitatott: tehetségét a náci eszmék dicsőítésének szolgálatába állította, vagy engedte, hogy kihasználják erre. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A bajadér 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi férj 19 POZSONY PÓLUS - STER CENTURY: A Mindenóó (amerikai) 13.10, 14, 15.20, 16.10,17.30,18.20,19.40,20.30,21.50,22.40 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.45, 17, 19.15, 21.30 Merülés a féle­lembe (amerikai) 18.10,20.25,22.45 Isten haragja (amerikai) 21.40 Pi­nocchio (olasz) 13.35, 14.50, 15.55, 17.05 Femme Fatale (amerikai- francia-német) 20,22-20 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.10,16.05,18 KASSA TATRA: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 17, 19 CAPITOL: A Mindenóó (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Oviapu (amerikai) 16,18 Femme Fatale (amerikai-francia-német) 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Baromi jó (cseh) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 17, 19.30 VÁG- SELLYE - VMK: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A patkányfogó (cseh) 19 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 19.30 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 16.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A fülke (amerikai) 20.30 Az igazság órája (amerikai) 17.15, 19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.30, 17, 19.30 Malacka, a hős (amerikai) 13 Oviapu (amerikai) 13.30, 15.15,17.15,19.15 Segítség, hal lettem! 13.45,15.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) 14,16,18.15 Vitathatatlan (amerikai-német) 18.30, 20.30 KÖZLEMÉNY Krzysztof Zanussi II. János Pál kulturális tanácsadója. Kiegészítés című új filmjét már vetítik Lengyelországban Ha pénz kell, a pápa sem segít „A tétlenség öregíti az embert..." (Miloš Fikejz felvétele) A Katedra Társaság állásfoglalása a Katedra folyóirat tízéves fennál­lása alkalmából . A Katedra folyóirat mint országos teijesztésű pedagógiai szaklap tíz éve szolgálja kimagasló színvonalon a szlovákiai magyar nyelvű oktatás ügyét, a lap által szervezett mozga­lom és versenyek pedig gyerekek, fi­atalok ezreinek nyújtott és nyújt él­vezetes, érdekes, iskolán kívüli tanu­lási lehetőséget. A lap az elmúlt tíz évben szellemi otthont nyújtott azon értelmiségi­eknek, akik vagy közvetlenül peda­gógusként, vagy a neveléshez kap­csolódó egyéb területeken (lélek­tan, néprajz, nyelvtudomány, szoci­ológia stb.) kívánták emelni, kor­szerűsíteni a szlovákiai magyar köz­nevelést. Ugyanakkor szélesebb ér­telemben a Katedra fennállása óta megnyilatkozási lehetőséget ad a szlovákiai magyar közgondolkodók számára is, beleértve a szépiroda­lom, a képzőművészet, valamint a politikai élet képviselőit. írásainak hangvétele mindeközben mindvé­gig megmaradt a sine ira et studio harag és elfogultság nélküli légkör­ében, amelyben szép összhangban megfértek egymás mellett különbö­ző pedagógusgenerációk, eltérő módszertani irányzatok, ellentétes Műemlékvédelmi kiállítás ' Kassa. A Magyar Köztársaság Kul­turális Intézete a Szlovák Köztársa­ság Műemlékvédelmi Hivatalával és a kassai Szlovák Műszaki Múze­ummal közösen műemlékvédelmi kiállítást és szlovák-magyar szak­mai találkozót szervez Az esztergo­mi királyi várkápolna és palota fres­kóinak restaurálása címmel. A ta­lálkozó szeptember 11-én 14 órakor kezdődik a Szlovák Műszaki Múze­um székházában Kassán. A kiállítást Katarína Košová, a Szlo­vák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának főigazgatója, valamint Deme Péter, a Kulturális Örökség­védelmi Hivatal Társadalmi Kap­csolatok Igazgatóságának vezetője nyitja meg. Előadást tart: Wierdl Zsuzsanna fő­restaurátor. eszmei vonalak. A Katedra szerkesz­tői és szerzőgárdája egy időben tud­ják képviselni a ragaszkodó hagyo­mányőrzést, a korszerű pedagógiai­módszertani elveket és a radikális innovációt. A lap szellemi erejét a most lezáruló évtizeden kívül az is bizonyítja, hogy benne képviselve volt és van oktatásügyünk minden rétege, szintje és ágazata, az óvodá­tól a felsőoktatásig, az osztályfőnöki feladatoktól a korszerű iskolaigaz­gatási modellekig, fölmutatva a tan­tárgyak teljes spektrumát. Határo­zottan kijelenthető,, hogy az eddig bizonyított munka alapján a lapot a mostaninál fokozottabb figyelem­nek és méltányosabb anyagi elisme­résnek kellene illetnie a hivatalos szervek részérőL A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjaként a Katedra a továb­biakban is teremtsen megszólalási és vitalehetőséget mindenki számá­ra. Merítsen hitet és lendületet a kö­zösség iránt érzett felelősségből, va­lamint méltóan az elmúlt tíz évben kivívott rangjához, igényes és nívós publicisztikai írásaival a jövőben is maradjon értékcentrikus, irányadó és meghatározó folyóirat a pedagó­giai szakpublikációk terén. Dunaszerdahely, 2003. szeptem­ber 5. A kiállítás az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság támogatásával jött létre. A kiállítás a Szlovák Műszaki Múze­umban 2003. szeptember 30-ig te­kinthető meg. Takáts Tamás - együttese Ipolyságon Ipolyság. A XXII. Honti Kulturális Napok keretében szeptember 13-án Ipolyságon lép fel a Takáts Tamás Dirty Blues Band. A koncert szom­baton 21 órakor kezdődik a város főterén. A magyar zenei palettán je­len lévő blues-zene legismertebb képviselője a Takáts Tamás Dirty Blues Band. Az állandóan változó összetételű zenekar a blues-zene egyszerűbb, célratörőbb, határo­zott oldalát képviseli, dalai az élet vidám oldaláról szólnak. Fizikusnak készült Varsóban, majd filozófiát tanult a krak­kói Jagelló Egyetemen, aztán filmrendezői diplomát szer­zett Lódzban. Ez ideig több mint negyven filmet készített, de létrehozott néhány prózai és operaelőadást is. Krzysztof Zanussi a legnevesebb lengyel rendezők egyike. SZABÓ G. LÁSZLÓ Fümjeinek hősei a legtöbbször értel­miségiek, akik a lét nagy kérdéseire keresik a választ. Az Illumináció, a Spirál, a Constafts, a Védőszínek a hetvenes évek kelet-európai mozijá­nak legjelentősebb darabjai közé tartoztak, de az ő neve fémjelezte A nyugodt nap évét, a Bármerre jársz...-t és az Érintést is. Játékfilm­jei mellett televíziós portréfilmeket is készített, többek között Pende- reckiről és Lutoslawskiról, a kortárs lengyel zenei élet két kimagasló egyéniségéről. Vatikánváros című opusával azt is kimondja: mélysége­sen hívő ember, akinek ugyan to­vábbra is vannak kétségei és bizony­talanságai önmagával és a világgal szemben, egyet viszont biztosan tud: Isten létezik. Amikor pénzt gyűjt a következő filmjére, könnyíti a dolgát, hogy személyes kapcsolatban áll II. Já­nos Pál pápával? Egyáltalán. Egy picit sem? Higgye el, hogy nem. Én a Szent­atyával nem arról szoktam beszél­getni, hogy mire készülök, és ahhoz mennyi pénzre lesz majd szüksé­gem, Lengyelországban pedig nem az érdekli a szponzorokat, hogy én milyen viszonyban vagyok a pápá­val, hanem, hogy nyereséges lesz-e a film, amelyet támogatni fognak. Bevallom, én is úgy gondoltam, hogy önnek, aki a Szentatya kul­turális tanácsadója, nem is kell szponzorok után futkosnia, ők várnak bebocsátásra az ajtaja előtt. A két dolognak nincs köze egymás­hoz. Ha forgatok, ugyanarról a pontról indulok én is, mint a kollé­gáim. A pénzt nekem, egyedül kell behajtanom. Kulturális minisztéri­um, bank, televízió - ezek az én kol­dusútjaim. Munkaebédekre járok. Velem ugyanis nagyon szívesen cse­vegnek az urak. Két hét múlva aztán jön a levél, hogy elnézésemet kérik, de a „helyzetre való tekintettel” mégsem tudnak mellém szegődni. És kezdődik minden elölről. Kulturális tanácsadóként mi a fel­adata Vatikánban? A pápai bizottság II. János Pál javas­latára jött létre, és évente egyszer ülésezik. Legfőbb feladata az, hogy megismertessük a Szentatyát a kul­turális élet aktuális érdekességeivel. A film és a színház mellett azonban más is érdekli őt. Például a popzene. Azon a területen is felkészült, hiszen ismernie kell azokat az előadókat, akiket, hogy stílusosan fogalmaz­zak, „szentként” kezelnek a fiatalok. Ez persze azt jelenti, hogy önnek Salgótarján. Egy híján címmel a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága kilenc alkotójának műveit láthatja szeptember 28-ig a közön­ség a József Attila Művelődési Köz­pont üvegcsamokában, a losonci Nógrádi Galéria és a kiállításnak ideiglenesen otthont adó intézmény közös rendezésében. Kassa, Szepsi és Losonc után nem véletlenül esett a választás az észak-magyarországi városra: a múltban mindig szoros kapcsolat volt Losonc és Salgótaqan között, s ezt a továbbiakban is sze­retnék megőrizni, sőt testvérvárosi rangra emelni. E gondolat jegyében mutatkoznak most be hazai képző­is folyamatosan figyelnie kell, mi történik a popzenében. Még mielőtt Karol Wojtylát pápának választották volna, a filmmel és a színházzal ő is szoros kapcsolatban állt. írt is drámai műveket. Azóta, hogy a Vatikán élére került, és ren­geteget utazik a világban, természe­tesen egyre kevesebb ideje jut a nagy kulturális eseményekre, s mi­vel nem szeretne tájékozatlan lenni, létrehozta ezt a kulturális bizottsá­got. Számomra ez egyáltalán nem megterhelő, illetve csak akkor, ami­kor a püspökökkel és az érsek urak­kal kell hadakoznom. Hadakozni? Ugyan miért? Engem mérhetetlenül idegesítenek ezek a több száz részes, nálunk is népszerű argentin és mexikói tévé­sorozatok. A kereszténységnek nem az olyan film árt, mint a Krisztus utolsó megkísértése, hanem az ilyen tömeges pszeudokultúra. Ez ugyan­is csak olyan IQ-t kíván a nézőtől, mint amilyennel egy automata mo­sógép rendelkezik. Ä püspökök és az érsekek viszont soha nem értik, mi a gondom ezekkel a agyfertőző dara­bokkal. „Lehet, hogy naivak, de bá­josak és kedvesek” - állítják. És ami­kor ezt hallom, kigyullad rajtam a robbanásveszélyt jelző piros gomb. Önnek mindig az volt a legfonto­sabb, amiről kevesen vagy egyál­talán nem beszélnek. Mondhat­nám azt is: az elmúlt negyven év alatt egyfolytában tabukat döntö­getett. Miközben továbbra is meg­maradt kétkedő embernek. Az óvatosság mindig is jellemző volt rám. Aki pedig óvatos, azt általában kételyek gyötrik. Reggel még lehet, hogy biztosra veszek valamit, nap­közben azonban annyira elbizonyta­lanodom, hogy estére már csak a kérdőjelek maradnak. Abban sem voltam biztos, hogy Az élet mint ne­mi úton teijedő halálos betegség cí­mű filmem ekkora sikert arat Len­gyelországban, hiszen egy hatvanöt éves férfi a hőse. Több mint százhar­mincezer néző látta, és még mindig művészeink az ottani közönség előtt. A tárlatot H. Szabó Kinga, a Nógrádi Galéria igazgatója nyitotta meg, a kiállított alkotásokat Kubička Kucsera Klára művészettörténész válogatta. Azokat a szlovákiai ma­gyar képzőművészeket szólította meg, akiket közös szálak - azonos világnézet, generáció, művészeti kö­zösség vagy baráti kapcsolat - fűz­nek egymáshoz. A kiállított alkotá­sok nagy része festmény, de látható üvegkompozíció és grafika, vala­mintjelen van az installáció műfaja is. A kiállító művészek: Ferdics Béla, Fodor Kata, Gály Kata, Kosziba Kla­udia, Lukács Zsolt, Matuštík Munk Kyra, Rácz Noémi, Remák Béla, va­lamint Szabó Ottó. vetítik. A mai kasszasikerek fiatal sztárokat kínálnak a közönségnek. Ötven amerikai filmet kellene most felsorolnom, ha pontosan akarnám meghatározni, hol ez a munkám a nézettségi listán. Ugyanis mind az ötvenet megelőzte, ami azért is olyan nagy öröm számomra, mert a nézők átlagéletkora nem haladta meg a huszonöt évet. Ismerve a kilencvenes évek len­gyel filmtermését: mi az oka an­nak, hogy az idősebb rendező­nemzedék ilyen erőteljes jelenlét­re törekszik? A középgeneráció kívülmaradásá- nak okát nem nehéz megfejteni. Ők most nem tudnak olyan filmet for­gatni, amilyenekre a mai nézők vár­nak. De a fiatalok igen. Ők tudná­nak. Csak én úgy látom, ha elsőre rontanak, nem tudják folytatni. A szocializmus éveiben nem állt fenn ez a veszély. Ott volt pénz filmre, kul­túrára. Az is kapott, aki hibázott. Ma mindenki attól retteg, hogy ha elma­rad az anyagi siker, évekre elesik a következő lehetőségtől. Jó filmhez persze jó forgatókönyv kell, amiből nálunk is kevés van. Mi most sajnos a telenovellák idejét éljük, amelyek­ben úgy keverik a történetet, mint a koktélt. Színes legyen és bódítóan édes. És a széles közönségréteg saj­nos, könnyen elbódul. Lengyelor­szágban mostanság katasztrofális helyzetben van a filmgyártás. Na­gyon kevés film készül, évente kettő­három, és a lengyel földműves néha azokban is angolul beszél. A kintről jött pénz ugyanis mindig komoly fel­tételekhez kötött. Én pedig nem sze­retem az ilyen megkötéseket. Nekem az ilyen film „vegyes puding”. Legfrissebb munkája, a Kiegészí­tés a ... halálos betegség folytatá­sa. Elégedett vele? Már éli a maga életét. De akárcsak a ... halálos betegség, a mai elváráso­kat, a piac igényeit figyelembe véve, árral szemben úszik. Ebben sincse­nek dús akciójelenetek, horrore­lemek, véres kalandok, de úgy ér­Ferdics Béla üvegkompoziciója a kiállításon (A szerző felvétele) zem, sikerült elmondanom benne, amit akartam. Hogy aztán hányán fogják megnézni, nem tudom. Ma az amerikai szuperprodukciókat is kevesen látják Lengyelországban, nálunk ugyanis nagyon drágák let­tek a mozijegyek. Tavasszal és nyá­ron pedig amúgy is a természetet ré­szesítik előnyben a lengyelek. Mind­ettől függetlenül mégis azt kell, hogy mondjam, ez a két film iker­testvére egymásnak, és reményeim szerint így jutnak majd el a vüág leg­rangosabb fesztiváljaira. Mi volt az oka végül is annak, hogy bár fizikusnak készült, az utolsó pillanatban mégis meggon­dolta magát, és a rendezői pályát választotta? Először is rájöttem, hogy a fizika mint tudományág nem érdekel olyan mélységesen, mint ahogy azt korábban hittem. Az 1956-os len­gyelországi változások után pedig teljesen új lehetőségek nyíltak előt­tem. Mivel 1955-ben érettségiztem, abban az időben az elvont tudomá­nyok divatját éltük. Később, az eny­hülés éveiben már valami másról is álmodozhattunk. így kezdtem el fi­lozófiát tanulni a Jagelló Egyete­men, és ezzel párhuzamosan ama­tőr fümes lettem. S mivel nem egy munkám különböző díjakat nyert, végül is Lódzban kötöttem ki, az or­szág legjobb fümművészeti akadé­miáján. Színházban hol rendezett leg­utóbb? Rómában, az Eliseumban. Jean Coc­teau Rettenetes szülők című darab­ját állítottam színpadra. Lengyelor­szágban ritkán dolgozom színház­ban. Ha időm engedi, inkább külföl­di felkéréseknek teszek eleget. Idegen közeg, idegen helyzetek? Azok jobban elgondolkoztatnak. A lényeg persze az, hogy dolgozzon az ember. Egy művész számára, főleg az én koromban, nincs rosszabb a semmittevésnél. A tédenség öregíti az embert, a munka karban tartja. Irodalmi tanácskozás A 75 éves , Szőke József köszöntése Pozsony. Ismét jubilánst köszönt a Szlovákiai Magyar írók Társasága. Szőke József hetvenötödik szüle­tésnapja alkalmából a társaság szeptember 16-án találkozót és iro­dalmi tanácskozást tart a Szlováki­ai írószervezetek Társulásának székházában (Lőrinckapu u. 2.), az ötödik emeleti előadóteremben. A rendezvény kezdési időpontja: 15 óra. Szőke József pályáját, közéleti és irodalmi munkásságát Végh Lász­ló, a Bibliotheca Hungarica igazga­tója méltatja, (ú) AZ AAKKI HÍREI Európai színvonalon képviselik képzőművészeink a szlovákiai magyar kultúrát Az Egy híján tíz Salgótarjánban KOVÁCS ÁGNES

Next

/
Thumbnails
Contents