Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-10 / 208. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 10. Meghalt Leni Riefenstahl • Berlin. Meghalt Leni Riefenstahl, a filmtörténet egyik legtehetségesebb s egyben legvitatottabb rendezőnője. Augusztus 22-én már betegágyban ünnepelte 101. születésnapját, de tavaly a századikon még népes vendégsereg éltette a matrónát. Riefenstahl a dokumentarista filmnyelv megújítójaként írta be nevét a filmtörténetbe. Életműve ennek ellenére erősen vitatott: tehetségét a náci eszmék dicsőítésének szolgálatába állította, vagy engedte, hogy kihasználják erre. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A bajadér 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi férj 19 POZSONY PÓLUS - STER CENTURY: A Mindenóó (amerikai) 13.10, 14, 15.20, 16.10,17.30,18.20,19.40,20.30,21.50,22.40 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.45, 17, 19.15, 21.30 Merülés a félelembe (amerikai) 18.10,20.25,22.45 Isten haragja (amerikai) 21.40 Pinocchio (olasz) 13.35, 14.50, 15.55, 17.05 Femme Fatale (amerikai- francia-német) 20,22-20 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.10,16.05,18 KASSA TATRA: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 17, 19 CAPITOL: A Mindenóó (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Oviapu (amerikai) 16,18 Femme Fatale (amerikai-francia-német) 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Baromi jó (cseh) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 17, 19.30 VÁG- SELLYE - VMK: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A patkányfogó (cseh) 19 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 19.30 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 16.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A fülke (amerikai) 20.30 Az igazság órája (amerikai) 17.15, 19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.30, 17, 19.30 Malacka, a hős (amerikai) 13 Oviapu (amerikai) 13.30, 15.15,17.15,19.15 Segítség, hal lettem! 13.45,15.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) 14,16,18.15 Vitathatatlan (amerikai-német) 18.30, 20.30 KÖZLEMÉNY Krzysztof Zanussi II. János Pál kulturális tanácsadója. Kiegészítés című új filmjét már vetítik Lengyelországban Ha pénz kell, a pápa sem segít „A tétlenség öregíti az embert..." (Miloš Fikejz felvétele) A Katedra Társaság állásfoglalása a Katedra folyóirat tízéves fennállása alkalmából . A Katedra folyóirat mint országos teijesztésű pedagógiai szaklap tíz éve szolgálja kimagasló színvonalon a szlovákiai magyar nyelvű oktatás ügyét, a lap által szervezett mozgalom és versenyek pedig gyerekek, fiatalok ezreinek nyújtott és nyújt élvezetes, érdekes, iskolán kívüli tanulási lehetőséget. A lap az elmúlt tíz évben szellemi otthont nyújtott azon értelmiségieknek, akik vagy közvetlenül pedagógusként, vagy a neveléshez kapcsolódó egyéb területeken (lélektan, néprajz, nyelvtudomány, szociológia stb.) kívánták emelni, korszerűsíteni a szlovákiai magyar köznevelést. Ugyanakkor szélesebb értelemben a Katedra fennállása óta megnyilatkozási lehetőséget ad a szlovákiai magyar közgondolkodók számára is, beleértve a szépirodalom, a képzőművészet, valamint a politikai élet képviselőit. írásainak hangvétele mindeközben mindvégig megmaradt a sine ira et studio harag és elfogultság nélküli légkörében, amelyben szép összhangban megfértek egymás mellett különböző pedagógusgenerációk, eltérő módszertani irányzatok, ellentétes Műemlékvédelmi kiállítás ' Kassa. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalával és a kassai Szlovák Műszaki Múzeummal közösen műemlékvédelmi kiállítást és szlovák-magyar szakmai találkozót szervez Az esztergomi királyi várkápolna és palota freskóinak restaurálása címmel. A találkozó szeptember 11-én 14 órakor kezdődik a Szlovák Műszaki Múzeum székházában Kassán. A kiállítást Katarína Košová, a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának főigazgatója, valamint Deme Péter, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője nyitja meg. Előadást tart: Wierdl Zsuzsanna főrestaurátor. eszmei vonalak. A Katedra szerkesztői és szerzőgárdája egy időben tudják képviselni a ragaszkodó hagyományőrzést, a korszerű pedagógiaimódszertani elveket és a radikális innovációt. A lap szellemi erejét a most lezáruló évtizeden kívül az is bizonyítja, hogy benne képviselve volt és van oktatásügyünk minden rétege, szintje és ágazata, az óvodától a felsőoktatásig, az osztályfőnöki feladatoktól a korszerű iskolaigazgatási modellekig, fölmutatva a tantárgyak teljes spektrumát. Határozottan kijelenthető,, hogy az eddig bizonyított munka alapján a lapot a mostaninál fokozottabb figyelemnek és méltányosabb anyagi elismerésnek kellene illetnie a hivatalos szervek részérőL A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjaként a Katedra a továbbiakban is teremtsen megszólalási és vitalehetőséget mindenki számára. Merítsen hitet és lendületet a közösség iránt érzett felelősségből, valamint méltóan az elmúlt tíz évben kivívott rangjához, igényes és nívós publicisztikai írásaival a jövőben is maradjon értékcentrikus, irányadó és meghatározó folyóirat a pedagógiai szakpublikációk terén. Dunaszerdahely, 2003. szeptember 5. A kiállítás az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság támogatásával jött létre. A kiállítás a Szlovák Műszaki Múzeumban 2003. szeptember 30-ig tekinthető meg. Takáts Tamás - együttese Ipolyságon Ipolyság. A XXII. Honti Kulturális Napok keretében szeptember 13-án Ipolyságon lép fel a Takáts Tamás Dirty Blues Band. A koncert szombaton 21 órakor kezdődik a város főterén. A magyar zenei palettán jelen lévő blues-zene legismertebb képviselője a Takáts Tamás Dirty Blues Band. Az állandóan változó összetételű zenekar a blues-zene egyszerűbb, célratörőbb, határozott oldalát képviseli, dalai az élet vidám oldaláról szólnak. Fizikusnak készült Varsóban, majd filozófiát tanult a krakkói Jagelló Egyetemen, aztán filmrendezői diplomát szerzett Lódzban. Ez ideig több mint negyven filmet készített, de létrehozott néhány prózai és operaelőadást is. Krzysztof Zanussi a legnevesebb lengyel rendezők egyike. SZABÓ G. LÁSZLÓ Fümjeinek hősei a legtöbbször értelmiségiek, akik a lét nagy kérdéseire keresik a választ. Az Illumináció, a Spirál, a Constafts, a Védőszínek a hetvenes évek kelet-európai mozijának legjelentősebb darabjai közé tartoztak, de az ő neve fémjelezte A nyugodt nap évét, a Bármerre jársz...-t és az Érintést is. Játékfilmjei mellett televíziós portréfilmeket is készített, többek között Pende- reckiről és Lutoslawskiról, a kortárs lengyel zenei élet két kimagasló egyéniségéről. Vatikánváros című opusával azt is kimondja: mélységesen hívő ember, akinek ugyan továbbra is vannak kétségei és bizonytalanságai önmagával és a világgal szemben, egyet viszont biztosan tud: Isten létezik. Amikor pénzt gyűjt a következő filmjére, könnyíti a dolgát, hogy személyes kapcsolatban áll II. János Pál pápával? Egyáltalán. Egy picit sem? Higgye el, hogy nem. Én a Szentatyával nem arról szoktam beszélgetni, hogy mire készülök, és ahhoz mennyi pénzre lesz majd szükségem, Lengyelországban pedig nem az érdekli a szponzorokat, hogy én milyen viszonyban vagyok a pápával, hanem, hogy nyereséges lesz-e a film, amelyet támogatni fognak. Bevallom, én is úgy gondoltam, hogy önnek, aki a Szentatya kulturális tanácsadója, nem is kell szponzorok után futkosnia, ők várnak bebocsátásra az ajtaja előtt. A két dolognak nincs köze egymáshoz. Ha forgatok, ugyanarról a pontról indulok én is, mint a kollégáim. A pénzt nekem, egyedül kell behajtanom. Kulturális minisztérium, bank, televízió - ezek az én koldusútjaim. Munkaebédekre járok. Velem ugyanis nagyon szívesen csevegnek az urak. Két hét múlva aztán jön a levél, hogy elnézésemet kérik, de a „helyzetre való tekintettel” mégsem tudnak mellém szegődni. És kezdődik minden elölről. Kulturális tanácsadóként mi a feladata Vatikánban? A pápai bizottság II. János Pál javaslatára jött létre, és évente egyszer ülésezik. Legfőbb feladata az, hogy megismertessük a Szentatyát a kulturális élet aktuális érdekességeivel. A film és a színház mellett azonban más is érdekli őt. Például a popzene. Azon a területen is felkészült, hiszen ismernie kell azokat az előadókat, akiket, hogy stílusosan fogalmazzak, „szentként” kezelnek a fiatalok. Ez persze azt jelenti, hogy önnek Salgótarján. Egy híján címmel a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága kilenc alkotójának műveit láthatja szeptember 28-ig a közönség a József Attila Művelődési Központ üvegcsamokában, a losonci Nógrádi Galéria és a kiállításnak ideiglenesen otthont adó intézmény közös rendezésében. Kassa, Szepsi és Losonc után nem véletlenül esett a választás az észak-magyarországi városra: a múltban mindig szoros kapcsolat volt Losonc és Salgótaqan között, s ezt a továbbiakban is szeretnék megőrizni, sőt testvérvárosi rangra emelni. E gondolat jegyében mutatkoznak most be hazai képzőis folyamatosan figyelnie kell, mi történik a popzenében. Még mielőtt Karol Wojtylát pápának választották volna, a filmmel és a színházzal ő is szoros kapcsolatban állt. írt is drámai műveket. Azóta, hogy a Vatikán élére került, és rengeteget utazik a világban, természetesen egyre kevesebb ideje jut a nagy kulturális eseményekre, s mivel nem szeretne tájékozatlan lenni, létrehozta ezt a kulturális bizottságot. Számomra ez egyáltalán nem megterhelő, illetve csak akkor, amikor a püspökökkel és az érsek urakkal kell hadakoznom. Hadakozni? Ugyan miért? Engem mérhetetlenül idegesítenek ezek a több száz részes, nálunk is népszerű argentin és mexikói tévésorozatok. A kereszténységnek nem az olyan film árt, mint a Krisztus utolsó megkísértése, hanem az ilyen tömeges pszeudokultúra. Ez ugyanis csak olyan IQ-t kíván a nézőtől, mint amilyennel egy automata mosógép rendelkezik. Ä püspökök és az érsekek viszont soha nem értik, mi a gondom ezekkel a agyfertőző darabokkal. „Lehet, hogy naivak, de bájosak és kedvesek” - állítják. És amikor ezt hallom, kigyullad rajtam a robbanásveszélyt jelző piros gomb. Önnek mindig az volt a legfontosabb, amiről kevesen vagy egyáltalán nem beszélnek. Mondhatnám azt is: az elmúlt negyven év alatt egyfolytában tabukat döntögetett. Miközben továbbra is megmaradt kétkedő embernek. Az óvatosság mindig is jellemző volt rám. Aki pedig óvatos, azt általában kételyek gyötrik. Reggel még lehet, hogy biztosra veszek valamit, napközben azonban annyira elbizonytalanodom, hogy estére már csak a kérdőjelek maradnak. Abban sem voltam biztos, hogy Az élet mint nemi úton teijedő halálos betegség című filmem ekkora sikert arat Lengyelországban, hiszen egy hatvanöt éves férfi a hőse. Több mint százharmincezer néző látta, és még mindig művészeink az ottani közönség előtt. A tárlatot H. Szabó Kinga, a Nógrádi Galéria igazgatója nyitotta meg, a kiállított alkotásokat Kubička Kucsera Klára művészettörténész válogatta. Azokat a szlovákiai magyar képzőművészeket szólította meg, akiket közös szálak - azonos világnézet, generáció, művészeti közösség vagy baráti kapcsolat - fűznek egymáshoz. A kiállított alkotások nagy része festmény, de látható üvegkompozíció és grafika, valamintjelen van az installáció műfaja is. A kiállító művészek: Ferdics Béla, Fodor Kata, Gály Kata, Kosziba Klaudia, Lukács Zsolt, Matuštík Munk Kyra, Rácz Noémi, Remák Béla, valamint Szabó Ottó. vetítik. A mai kasszasikerek fiatal sztárokat kínálnak a közönségnek. Ötven amerikai filmet kellene most felsorolnom, ha pontosan akarnám meghatározni, hol ez a munkám a nézettségi listán. Ugyanis mind az ötvenet megelőzte, ami azért is olyan nagy öröm számomra, mert a nézők átlagéletkora nem haladta meg a huszonöt évet. Ismerve a kilencvenes évek lengyel filmtermését: mi az oka annak, hogy az idősebb rendezőnemzedék ilyen erőteljes jelenlétre törekszik? A középgeneráció kívülmaradásá- nak okát nem nehéz megfejteni. Ők most nem tudnak olyan filmet forgatni, amilyenekre a mai nézők várnak. De a fiatalok igen. Ők tudnának. Csak én úgy látom, ha elsőre rontanak, nem tudják folytatni. A szocializmus éveiben nem állt fenn ez a veszély. Ott volt pénz filmre, kultúrára. Az is kapott, aki hibázott. Ma mindenki attól retteg, hogy ha elmarad az anyagi siker, évekre elesik a következő lehetőségtől. Jó filmhez persze jó forgatókönyv kell, amiből nálunk is kevés van. Mi most sajnos a telenovellák idejét éljük, amelyekben úgy keverik a történetet, mint a koktélt. Színes legyen és bódítóan édes. És a széles közönségréteg sajnos, könnyen elbódul. Lengyelországban mostanság katasztrofális helyzetben van a filmgyártás. Nagyon kevés film készül, évente kettőhárom, és a lengyel földműves néha azokban is angolul beszél. A kintről jött pénz ugyanis mindig komoly feltételekhez kötött. Én pedig nem szeretem az ilyen megkötéseket. Nekem az ilyen film „vegyes puding”. Legfrissebb munkája, a Kiegészítés a ... halálos betegség folytatása. Elégedett vele? Már éli a maga életét. De akárcsak a ... halálos betegség, a mai elvárásokat, a piac igényeit figyelembe véve, árral szemben úszik. Ebben sincsenek dús akciójelenetek, horrorelemek, véres kalandok, de úgy érFerdics Béla üvegkompoziciója a kiállításon (A szerző felvétele) zem, sikerült elmondanom benne, amit akartam. Hogy aztán hányán fogják megnézni, nem tudom. Ma az amerikai szuperprodukciókat is kevesen látják Lengyelországban, nálunk ugyanis nagyon drágák lettek a mozijegyek. Tavasszal és nyáron pedig amúgy is a természetet részesítik előnyben a lengyelek. Mindettől függetlenül mégis azt kell, hogy mondjam, ez a két film ikertestvére egymásnak, és reményeim szerint így jutnak majd el a vüág legrangosabb fesztiváljaira. Mi volt az oka végül is annak, hogy bár fizikusnak készült, az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát, és a rendezői pályát választotta? Először is rájöttem, hogy a fizika mint tudományág nem érdekel olyan mélységesen, mint ahogy azt korábban hittem. Az 1956-os lengyelországi változások után pedig teljesen új lehetőségek nyíltak előttem. Mivel 1955-ben érettségiztem, abban az időben az elvont tudományok divatját éltük. Később, az enyhülés éveiben már valami másról is álmodozhattunk. így kezdtem el filozófiát tanulni a Jagelló Egyetemen, és ezzel párhuzamosan amatőr fümes lettem. S mivel nem egy munkám különböző díjakat nyert, végül is Lódzban kötöttem ki, az ország legjobb fümművészeti akadémiáján. Színházban hol rendezett legutóbb? Rómában, az Eliseumban. Jean Cocteau Rettenetes szülők című darabját állítottam színpadra. Lengyelországban ritkán dolgozom színházban. Ha időm engedi, inkább külföldi felkéréseknek teszek eleget. Idegen közeg, idegen helyzetek? Azok jobban elgondolkoztatnak. A lényeg persze az, hogy dolgozzon az ember. Egy művész számára, főleg az én koromban, nincs rosszabb a semmittevésnél. A tédenség öregíti az embert, a munka karban tartja. Irodalmi tanácskozás A 75 éves , Szőke József köszöntése Pozsony. Ismét jubilánst köszönt a Szlovákiai Magyar írók Társasága. Szőke József hetvenötödik születésnapja alkalmából a társaság szeptember 16-án találkozót és irodalmi tanácskozást tart a Szlovákiai írószervezetek Társulásának székházában (Lőrinckapu u. 2.), az ötödik emeleti előadóteremben. A rendezvény kezdési időpontja: 15 óra. Szőke József pályáját, közéleti és irodalmi munkásságát Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója méltatja, (ú) AZ AAKKI HÍREI Európai színvonalon képviselik képzőművészeink a szlovákiai magyar kultúrát Az Egy híján tíz Salgótarjánban KOVÁCS ÁGNES
