Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-09 / 207. szám, kedd
AG i <k K !<í< & P AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE 2003. szeptember 9., kedd 7. évfolyam, 9. szám Beszélgetés Pósa Lajossal, a Belar Group Rt. elnökével Élelmiszeri-pari búzából túlkínálat van a piacon Közraktárba a búzát ÚJ SZÓ-INTERJÚ utóbbi hetekben egyre növekszik a feszültség a hazai gabonapiacon. Az egyik ok, hogy a termelők a rossz termés miatt szeretnék minél jobb áron értékesíteni a termést, s mivel a hazai piacon sem a malmok, sem pedig az intervenciós ügynökség egyelőre nem kínálnak az ő szempontjukból kedvező feltételeket, illetve a külföldről érkező ajánlatok jóval kedvezőbbnek látszanak, egyre fokozódik a nyomás a gabonakivitel feloldása érdekében. Ennek hatásairól és következményeiről valamint az ágazati termelők előtt álló kihívásokról beszélgettünk Pósa Lajossal, a gabonafelvásárló cégeket tömörítő Belar Group Rt. elnökével. A termelők keveslik a belső piád árat, miközben jóval kedvezőbb külföldi ajánlatokat kapnak, a kivitelt azonban egyelőre nem engedélyezik. Miért? Az ágazat egésze szempontjából a számok azt mutatják, hogy a búzatermés alapjában véve éppen csak fedezi a hazai szükségleteket, s noha igaz, hogy élelmiszeripari búzából valóban több van, mint amennyire szükség van, a takarmánybúza viszont kevesebb. Árpából valamivel több termett a hazai piac szükségleteinél, itt a sörárpa fedezi az igényeket, a takarmányárpából pedig némi túlkínálat is van. A nagy kérdés, hogy milyen lesz a kukoricatermés, hiszen a kezdeti kedvező előrejelzések után a szárazság már itt is komolyan érezteti a hatását. Érthető tehát az óvatosság, hiszen a pár évvel ezelőtti tapasztalatok is azt mutatják, hogy ha most hirtelen úgy dönte- nénk, hogy kiviszünk, mondjuk 100 ezer tonnát, később gond lehetne a takarmánygabona behozatali árával, ami viszont az állattenyésztésben csapódna le. A gabonatermelőt azonban nem érdekli, hogy mi lesz a hegyvidéki állattenyésztéssel, ő most szeretné jó áron értékesíteni a terményt... Értem és el is fogadom a termelők érvelését, a saját szemszögükből igazuk van, azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a most kicsikart magasabb ár később keményebben visszaüthet, s nemcsak az állattenyésztésben. Mindenki tudja, hogy jövőre az áfa emelésével mindenképpen emelkedni fognak az élelmiszerárak. Egy további árszintemelkedést kikényszerítő döntéssel az a veszély fenyeget, hogy az élelmiszerfogyasztás szintje visszaesik, s ez már nemcsak az állattenyésztőket érinti majd, hanem az egész ágazatra visszahat. Állítom tehát, hogy a gyors kivitel nem biztos, hogy a termelők hosszútávú érdekeit szolgálja. Mi lenne tehát a megoldás? Most persze úgy tűnhet, hogy hazabeszélek, de én elsősorban a közraktárakban való elhelyezésben látom a megoldás kulcsát. Ehhez természetesen vissza kellene térni a rendszerben előző években alkalmazott elvekhez, tehát az ideihez képest növelni kellene a raktározási költségek támogatását, kitolni a raktározás határidejét, sőt, a termelők pénzügyi helyzetének javítása érdekében mindenképpen emelni kellene az előleg szintjét is. Ha például a jelenlegi 3500 korona helyett legalább 4000 koronára tudnánk emelni az előleget az élelmiszeripari búzára, vélhetően el lehetne itt helyezni a piacon most feleslegesnek mutatkozó árut, megvárhatnánk a kukoricater» Az a veszély fenyeget, hogy az áremeléseket követően az élelmiszerfogyasztás szintje visszaesik. Állítom tehát, hogy a gyors kivitel nem biztos, hogy mindig a termelők hosszútávú gazdasági érdekeit szolgálja. « més eredményeit, s ezután dönte- nénk az esetleges kivitelről. S hol van az előírva, hogy csak gabonát kell kivinni, lehet, hogy liszt vagy más feldolgozott termék formájában sokkal előnyösebben lehet majd értékesíteni. De a feszítő pénzügyi kényszert a termelők irányába mindenképpen fel kellene oldani, a mostani feltételek ugyanis számukra kedvezőtlenek, hiszen ha a három hónap alatt nem tudják eladni a termést, fizetniük kell a további raktározásért, sőt, ha eladják, a kiraktározást már akkor is fizetniük kell. A belső tartalékaik viszont úgy tűnik, végképp kimerültek... S ilyenkor kényszerülnek gyakran kedveződen üzletek megkötésére. Mert például itt van ez a kedvezőbbnek tűnő külföldi árajánlat. Kérdés, hogy mit foglal magában? Ki fizeti a tisztítást, a szállítást, és az egyéb járulékos költségeket? Ma például Dunaszerdahelyről az ukrán határra elszállított gabona 800 koronával növeli a költségeket. A termelőkkkel ezt gyakran nem közük előre, csak a fizetéskor derül ki. Ezért mondom azt, hogy üzletelni csak megbízható és hozzáértő kereskedővel érdemes. Miért nem kínálnak magasabb árat a feldolgozók a gabonáért? Sokan úgy vélik, a malmok nem nagyon vállalják a vállalkozói kockázatot, nem akarnak hosz- szabb távú elfogadható árú szerződést kötni a gabona megvételére, s inkább arra játszanak, hogy ha majd hiány alakul ki, akkor az állam úgyis megoldja valahogyan a problémát... Nézze, ha a malom tudja, hogy a lisztet mennyiért lesz képes eladni, nem vehet nagyobb tételben drága gabonát. Ez másutt is így működik, ennek kivédésére találták ki a közraktárak rendszerét. Ne adja a termelő a malomnak, tegye be a közraktárba, természetesen magasabb előleggel, megemelt raktározási támogatással,, s várja ki, amíg az árak megemelkednek. Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy egyelőre kevesen látják át, hogy ha a jövő évi áfa-emelés miatti áremelkedés hatását a magasabb termelői árak kikényszerítésével még fokozzuk, az élelmiszerpiacon olyan feszültség keletkezhet, ami a fogyasztás visszaesését eredményezheti, s ez újra a termelői árak csökkenését vonja majd maga után. Sokan az uniós belépéstől várják a megoldást... Az még egyelőre nem teljesen világos, hogy milyen lesz a közös piacra való belépésünk hatása. Nyilvánvaló, hogy az unión belüli piacok maximális mértékben megnyílnak számunkra, ugyanakkor kérdéses, hogy ezekkel á lehetőségekkel hogyan fogunk tudni élni. Úgy vélem, az olyan fogalmak, mint például az önellátás szűk territoriális értelemben elvesztik a jelentőségüket. Nem vitás az sem, hogy a hazai agrárágazatnak egyértelműen export- orientált ágazattá kell alakulnia, a fontos az lesz, hogy mennyi terméket tudunk majd kivinni, eladni, mennyire leszűrik versenyképesek. Versenyképesek lehetünk ezen a piacon? Szerencsére az egyes ágazatokban vannak helyzeti előnyeink, amelyeket maximális mértékben ki fog kelleni használni. Ilyenek például az alacsonyabb költségszint a növénytermesztésben, az olcsóbb munkaerő, a nagyobb vetésterületek, a nagyüzemi termesztéstechnológiák bizonyos szintje stb, ugyanakkor mindent meg kell majd tenni annak érdekében, hogy ezt aprópénzre váltsuk. A kukoricatermesztésben például ma már a 10- 15 tonnás hektárhozamok jelzik a növény reális termelési kapacitását. Nálunk az átlag 5-6 tonna között mozog. Ha nem hajtunk végre olyan termelési koncentrációt, hogy ezeket a ho-zamokat mi is elérjük, akkor hiába lesz alacsonyabb a költségszintünk, a nagyok képletesen szólva megesznek bennünket. Tüdjuk, hogy a növénytermesztésben a költségszintünk átlagosan alacsonyabb az EU tagállamokétól, az állattenyésztésben már nem ilyen kedvező a helyzet, a sertéstenyésztésben, a szarvasmarhatartásban, a tejtermelés hatékonyságában bizony vannak még tartalékaink. Mit jelent ez a szlovákiai agrárvállalkozók számára? Nem akarom részletezni, hogy mit, hogyan kellene javítani, ez nem is az én tisztem. Úgy vélem azonban, hogy ennek a vállakozói rétegnek is alapvetően meg fog kelleni változtatnia a filozófiáját. Úgy látom, hogy nálunk valahol a vállalkozás alapvető motivációjával is baj van. Amíg a vállalkozók mindenféle szociális, foglalkoztatási és egyéb funkciókat próbálnak ellátni, s ezek szellemében működtetik a vállalkozásukat nem teljesíthetik egyértelműen az alapvető funkciót. Mert tetszik, nem tetszik, ki kell mondani, a vállalkozás alapvető funkciója a vagyon növelése, ennek érdekében kell mindent megtenni. A szociális és egyéb feltételeket az államnak törvények által kell biztosítania, s ezt betartatnia, illetve ehhez járulhat hozzá a vállalkozó. Ha tehát a vállalkozás lesz a legfontosabb szempont, nem a túlélés, a munkahelyteremtés stb., akkor a versenyképességet befolyásoló tényezők alkalmazása már természetessé válik. Nincs más hátra, az egész ágazatban egyértelműen tisztázni kell a tulajdonviszonyokat, ki kell nyitni és át kell alakítani a közös gazdaságokat, tényleges, vagyonilag érdekelt vezetést kell az élükre állítani. Én ezt látom az elkövetkező időszak egyik legnagyobb kihívásának, (szí) Búza helyett árpa a keverékekbe ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Annak ellenére, hogy az Intervenciós Mezőgazdasági Ügynökségnek idén 1,8 milliárd korona áll rendelkezésére a gabonapiac termékpályájának szabályozására, augusztus végéig egyelőre csak mintegy 730 millió koronát fordított a közraktárakban elhelyezett áruk állami segély formájában való előlegének kifizetésére. Az előzetes számítások szerint az idei búzatermésnek csaknem 70 százaléka élelmiszeripari minőségű, ennek alapján feltételezhető, hogy takarmánybúzából hiányozni fog a belső piac igényeinek teljes mértékű ellátására szükséges mennyiség. Ágazati statisztikai adatok alapján a búza idei vetésterülete csaknem a negyedével, 400 ezer hektárról alig több mint 300 ezer hektárra csökkent, ezzel együtt a tervezett hektárhozamok szintjén is gyakorlatilag ugyanilyen mértékű visszaesés következett be. Búzából a tavalyihoz képest több mint 600 ezer tonnával kevesebb termett, árpából viszont az előzetes számítások szerint csaknem 90 ezer tonnával többet takarítottak be a termelők, itt viszont komoly gondok vannak a sörárpa minőségével. Az alacsonyabb terméshozamok azonban egyelőre nem hozták magukkal a búza iránti kereslet emelkedését és az ezzel kapcsolatos felvásárlói árnövekedést. A feltételezések szerint ugyanis a tavalyi készletekből megközelítőleg 300 ezer tonnányi kenyérgabona állt a feldolgozóipar rendelkezésére. Az idei búzapiac felvásárlói árszínvonala egyelőre stagnál, bizonytalan. A termelők nem akarják, nem tudják elfogadni a malmok által kínált 3800 4000 korona körüli felvásárlási árakat, hiszen a külföldi ajánlatok csaknem egy ezressel magasabb értékesítési árral kecsegtetnek, s ez a termelők ínséges pénzügyi helyzete miatt komoly nyomást gyakorol a gabonakivitel feloldására. A malmok állítják, nem szándék kérdése a magasabb felvásárlói ár kifizetése, sőt, még az alapvető élelmiszerárak kézbentartása sem a szándékuk. Árajánlatuk egyszerű gazdasági realitáson alapszik, számításaik szerint ugyanis magasabb búzafelvásárlási ár esetén a belőle készített terméket, természetesen magasabb áron, nem lehetne eladni, s ezáltal kénytelenek lennének utat nyitni az olcsóbb külföldi liszt behozatalának, ami a hazai alapanyagú termékek értékesítését tovább bonyolítaná. A búza jó minősége és az érte követelt ár nemcsak a malmok számára okoz gondot, hanem a takarmánykészítőknek is alaposan feladta a leckét. Az idei kínálatban dominálókenyérbúzát érthető, hogy a termelő reális áron akarja értékesíteni, ilyen áron azonban nem dolgozható be a takarmánykeverékekbe, hiszen jelentős mértékben növelné a keverékek árát. A takarmánybúza behozatala egyelőre a jelenlegi árszínvonal miatt nem reális, az esetleges csere bizonytalan. A takarmányfeldolgozók újabban azt tervezik, s ezirányban már megtették a lépéseket, hogy az árpa jelenlegi túlkínálati piacán keresnek forrásokat a búza helyettesítésére. Annak ellenére, hogy a hazai gyártásban évközi viszonylatban tavaly csaknem 20 ezer tonnával csökkent az árpa felhasználása, és a búza helyettesítése a takarmánykeverékekben szükségessé teszi kiegészítő enzimek alkalmazását, technológiai problémát nem okoz. Ilyen receptúrákat a skandináv országokban már régóta alkalmaznak. A sertéseknek készített takarmánykeverékekben az árpa aránya akár az 50-60 százalékot is elérheti, a baromfitápokban pedig bizonyos követelmények miatt 15-30 százalékos lehet. Ismeretes, hogy az idei árpatermés legnagyobb gondja a szemek magasabb nitráttartalma, amely miatt a termés nem felel meg a sörárpa minőségi követelményeinek. A malátagyártásra nem megfelelő árpa tehát helyettesítheti a hiányzó takarmánybúzát,, s amellett, hogy a feldolgozók számára is forrásokat takarít meg, elvben elháríthatná az akadályokat az élelmiszeripari búza kivitelének blokkolása elől. (yó) Cl* ( fjt a minőség és a nagy hozamok felé Bayer CropScience Horizon 250 EW az első gombaölő permetezőszer, amely kiemelkedő regulátorhatással is rendelkezik • az őszi káposztarepce összes fontos betegségei ellen hatásos • növekedésszabályozó hatással is rendelkezik • elősegíti a repce szárszilárditását • erősíti a repce gyökérrendszerét • bistonságosabbá teszi a növényállomány áttelelését Bayer spol. s r.o. Viktorínova 1, 821 08 Bratislava 2 Tel.: 02 5020 59 50 Fax: 02 5020 59 45 UP 931
