Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-08 / 206. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 8. KOMMENTÁR Sátáni ötlet • SZILVÁSSY JÓZSEF A Matica slovenská vezetői ismét keserűséget okoztak azoknak a szlovákiai magyar hívőknek, akik II. János Pál pápa apostoli za­rándoklatára készülnek. S ugyanígy felháborodtak a két nemzet tényleges és végleges megbékélését óhajtó polgárok is. A szlovák történelemben és a nemzeti azonosságtudat megőrzésében ki­emelkedő szerepet betöltött kulturális szövetség mai tisztségvise­lői ismét igazolták, hogy méltatlanok a neves elődökhöz, mert még a pápalátogatást is nacionalista provokációra, komáromi tör­vényszegéseik szentesítésére igyekeznek felhasználni. Farizeusi magatartással annak a szobornak a kicsinyített mását adományoz­zák a becses vendégnek, amelyet a dél-szlovákiai városban helyez­tek el a szövetség helyi székházának a homlokzatán. Bárhogy is igyekeznek tettükhöz ájtatos képet vágni, csak kibuggyan a sátáni szándék: ha a pápa elfogadja az ajándékot - ami természetes -, akkor ezt világgá kürtölve ki lehet használni a komáromiak elleni nemzeti csatában. Ezek után aligha akad olyan szlovákiai bíróság, amely jogerőre emelné a helyi önkormányzat másfél millió koro­nás bírságát, holott ezt a vonatkozó rendelkezések alapján kötele­ző volt kiróni a törvény szellemét és betűjét kikacagó Matica slovenská illetékeseire. Nincs olyan magyar ember, aki ne tisztelné a szláv írásbeliség megteremtőinek, Európa társvédőszentjeinek életművét, s mind­ezzel együtt azt a kimagasló szerepet, amelyet a szlovákság érték­rendjében, azonosságtudatában és érzelmeiben betöltenek. Ám a tiszteletnek mindenhol, de főleg a többnemzetiségű országban- Szlovákia pedig ilyen állam, és ilyen is lesz, hiába hőbörögnek a nacionalisták - a nemzeti tudat és az értékrend tiszteletének köl­csönösnek kell lennie. Ezt az alapvető elvet sértették meg immár csaknem egy évtizede azok, akik Komáromban akartak a két szláv hittérítőnek szobrot emelni. Azért, mert több mint egy évezreddel ezelőtt állítólag itt léptek a mai Szlovákia területére. Amire mind­máig egyetlen tudományos bizonyíték sincs. S azért is, mert ismét csak állítólag, elnyomják a térségben élő szlovákokat. Holott a legutóbbi népszámlálás adatai éppen a magyarság lélekszámának fogyásáról, asszimilációjáról tanúskodnak. Ilyen alantas szándék­ra a „sem csellel, sem erőszakkal” intelemhez ragaszkodó komáro­mi önkormányzat nem mondhatott igent. Remélhetően csak akad a pápa környezetében valaki, aki közli ve­le, hogy ezzel az ajándékkal a hittérítőket és őt magát is eszközül használják magyarellenes törekvéseikhez. Azok a magyarok és szlovákok, akik elítélik ezeket a nacionalista tüsténkedéseket, eb­ben az ügyben is okulhatnának a német-cseh megbékélési erőfe­szítésekből. Petr Pithart szavaiból például, aki éppen az elmúlt hé­ten, Gerhard Schröder kancellár prágai látogatása során fejtette ki, hogy kölcsönös traumáikat nem elhallgatni és szépítgetni kell, hanem kikerülve a kétoldalú indulatoskodások kelepcéit, ideje mindezeket európai összefüggésekbe ágyazni. Ilyen dimenzióban a mi esetünkben az lehetne a megoldás, ha Ci­rill és Metód szobra Dél-Szlovákiában kerülne méltó helyre. Ám csupán akkor, ha ezzel egy időben a katolikus szlovákság lelkében is élő Szent István királyunknak emelnek emlékművet az északi országrész valamelyik patinás városában vagy e szórványmagyar­ság lakta egyik, az ezeréves együttélésünk hagyományait őrző te­lepülésen. Kidobjuk a ballasztot? TÓTH MIHÁLY Az újságírók vajon mikor fedezték fel, hogy színésznők szexuális szokásairól, politikusok botrányairól, sorozatgyilkosról, pénzhami­sításról szórakoztatóbbat lehet írni, mint a kamatláb csökkentése hatásáról, netán az acélipar válságáról, vagy éppen a hektárhozam és a kőolaj világpiaci ára összefüggéseiről? Tény, hogy a zsurnalisz­ták felfedezték... A tömegtájékoztatás így csak elvétve elemzi, hogy belépésünk milyen hatással lesz a kelet-szlovákiai acéltermelésre, de kimerítően tájékoztat arról, hogy az Unió tagjaként majd vásá- rolhatunk-e a mi ízlésünknek megfelelő véres hurkát a hentesnél. Tartunk attól, hogy a receptet esetleg egy gyomorbajos brüsszeli hi­vatalnok állítja össze. A tekintetben úgyszólván teljes a közmegegyezés, hogy az ilyen kér­dések megfogalmazása mögött mindig az önazonosság féltése áll. Kétségtelen, hogy aki szereti a mákos derelyét, vagy aki 65 év alatt megszokta, hogy valamelyik csikorgó januári napon náluk mindig szinte celebrálják a disznóölést, az a máktermesztés, a házi sertés­vágás betiltását önazonossága leépítésére irányuló intézkedésnek tekintené. Kiderült, hogy az ilyen félelmek többsége megalapozat­lan. Az EU tájékoztatással foglalkozó újságírók az olcsó szenzációt többre tartották az értékes, de unalmas realitásnál. Aki az önazonosság megtartásáról beszél, az az esetek kilenctized részében hagyományőrzésre gondol. Szlovákiában az EU- csatlakozás előkészítése során az önazonosság megőrzése tárgyá­ban már rengeteg véleményt megfogalmaztak, de még véletlenül se kérdezte meg valaki, hogy amit a Tátra és a Duna közötti térségben hagyománynak tartanak, az egytől-egyik megőrzésre érdemes ér­ték-e. Félreértés ne essék, most nem (elsősorban) arra gondolok, vajon jelenlétünk bizonyítását kedvezően vagy kedvezőtlenül befo- lyásolja-e, hogy önazonosságunk őrzésében domináns szerepet • szánnak a folklórnak. Bár az erről való értekezés is megérne egy misét. Értekeznék, de nem merek, mert miközben bátorítom ma­gam, kisebbségünk életének arra az epizódjára gondolok, amikor 1968 fényes tavaszán a „hogyan tovább?” keresése közben kedves barátom, nem mellékesen jó költő, így jellemezte a szlovákiai ma­gyar kulturális szervezetben folyó munkát: „Ott már húsz éve csak a bokájukat csattogtatják”. Lett is erre nagy felháborodás! Zsélyi Nagy Lajost hónapoldg szívatták e mondat miatt. Tehát hagyjuk békén az eltúlzott folklórközpontúságot. De tény, hogy folklórral csak az bizonyítható, hogy voltunk. Ez - kevés. Most legszívesebben felsorolnám, hogy véleményem szerint milyen bal­lasztot dobnék ki a szlovákiai magyarság léggömbjéből repülésünk megkönnyítésére; mit a politikában, mit az emberi kapcsolatok ápo­lásában, mit az ízlésben, az oktatási koncepcióban. Ehelyett hadd szóljak egy friss élményemről. Kéthetes magyarországi táborozásról tért vissza a kisiskolás. Elmondta, az egyik bácsi megtanította őse­ink rettegett fegyvere, a nyíl használatára, egy néni pedig gyöngyfű­zésre tanította őket. „Rovásírással le tudom írni a nevem” - mon­dotta kis barátom. És a számítógéppel? Azzal hogy állsz? Elárulta: egy barátjáéknál már látott számítógépet. Azért van itt ballaszt, amit érdemes lenne kidobni. TALLÓZÓ IL SOLE 24 ORE Az eurózónában egyes jelek ugyan arra utalnak, hogy megindult a mérsékelt gazdasági növekedés, de egyelőre nem lehet határozottan ki­jelenteni, hogy tartós folyamatról van szó - jelentette ki az Európai Központi Bank (EKB) egyik igazga­tótanácsi tagja az olasz lapnak. El­mondta: a sok csalódás után megér­ti azokat, akik arra számítanak, hogy felgyorsul a térség gazdasága, de tisztában kell lenni azzal, hogy bár vannak jelei az élénkülésnek, egyetlen negyedév növekedése alapján még nem lehet tartós növe­kedésről beszélni. A szakértő nem tartja valószínűnek, hogy a követke­ző hét évben a világ három nagy gazdasági blokkjának - Egyesült Ál­lamok, eurózóna és Japán - az átla­gos gazdasági növekedési üteme el­érje a 2000 előtti utolsó hét évben mértet. Szakértők véleményének át­laga szerint az eurózóna GDP-je idén 0,6 százalékkal, jövőre 1,7 szá­zalékkal nő. A körlevél szétküldése pillanatában több történt, mint egyszerű föld-elbirtoklásra való felbujtás Szabó 77 János, az ismeretlen« A Szlovákiában élő magyar lakosság lanyha érdeklődé­sétől kísérve zajlik a harma­dik földreform, amelyet most a parcellák megújított jegyzékének (ROEP) hívnak, s mintegy mellékesen tagosí- tanak is (komaszáció), vég­rehajtva és bejegyezve Beneš elnök leghőbb vágyát, tehát azt, hogy a magyarok tulaj­donában lévő földvagyont véglegesen elkobozzák. SOÓKY LÁSZLÓ A sajtóban s a közbeszédben is vissza-visszatérő élményként em­legetnek egy bizonyos körlevelet, amelyet Mészáros Győző egykori mezőgazdasági államtitkár írt alá, de valahogy nem került nyilvános­ságra, hogy ez a levél mit is tartal­maz, és utasításainak végrehajtása milyen követelményekkel járt. A levél 1999. október 6-án szüle­tett, Pavel Koncoš minisztersége idején 3757/1999-100-as iktatási számmal. A közokirat alapvető cél­ja az, hogy arra bírja rá az illetékes állami hivatalokat, hogy a föld- restitúciós ügyekben a Trencséni Kerületi Bíróság 11 S 2/98-as és a Besztercebányai Kerületi Bíróság 23533/99-es számú határozatai­nak alapján döntsenek, lehetőleg az annak idején juttatás (výmer) által fölhöz jutottak javára. Simon Zsolt jelenlegi mezőgazda- sági miniszter becsületére legyen mondva, a körlevelet közel négyévi tündöklés után visszavonta, vélhe­tően azért, mert megállapította, hogy jogsértő. Amennyiben ez igaz, akkor az első lépést követnie kell a másodiknak, ami nem lehet más, mint az, hogy jogorvoslatért fordul a Legfelsőbb Bírósághoz, amelynek ki kell mondani a jogsér­tés tényét. Csakhogy a körlevél megalkotása és szétküldése pillanatában több tör­tént, mint egyszerű föld-elbirtok­lásra való felbujtás: diszkriminatív intézkedések sorozata indult el, ami által sérültek az emberi jogok. Amennyiben - reményeink szerint a mezőgazdasági miniszter eleget tesz államférfiúi kötelességének és bírósághoz fordul, a bíróságnak az emberi jogok megsértésének a té­nyét is meg kell állapítania. Méltányolva Gál Gábor parlamenti képviselő szakértői véleményeit, s pozitívan értékelve magát a tényt, hogy a jelenlegi szlovák kormány hajlandóságot mutat a kárpótlási törvény módosítására, fel kell hív­ni a figyelmet arra, hogy ezen a té­ren a föld rendezéséről szóló tör­vények (330/1991, valamint 180/1995) végrehajtásakor szá­mos kérdés már eleve eldőlt, ami nem kapott súlyához és súlyossá­gához méltó nyilvánosságot. A bonyodalmakat ugyanis nem az okozza, hogy egy adott településen egy, esetleg kétszáz Szabó János él, vagy élt, hanem az, hogy milyen jogi állapot figyelembevételével hajtják végre a parcellák megújí­tott jegyzékének a feldolgozását. A Szabó Jánosok tömege ugyanis könnyen beazonosítható azáltal, hogy minden magyar közokirat második sorában feltüntették min­den Szabó János édesanyjának a nevét, s nagyon kicsi az esély arra, hogy két Szabó Jánosnak ugyanaz az édesanyja legyen. A problémák és bonyodalmak okát egészen más­hol kell keresnünk. Azon településeken, ahol a Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet pályázati kiírása alapján dolgozták fel a kataszteri nyilvántartást, olyan jogi ellentétek jöttek létre, amelyeket kizárólag bírósági úton lehet orvosolni. A jelzett pályázati kiírás ugyanis, amelyre a szerződé­seket a kivitelező szakmai csopor­tokkal a kerületi kataszteri hivata­lok írták alá, félrevezető irányelve­ket tartalmaz, és kizárólag a par­cellák megújított jegyzékének munkálatait végző szakmai cso­portok lelkiismeretén múlik, hogy a pályázati kiírás tartalmi ellent­mondásai ellenére elvégzik-e a vál­lalt feladatot. Ahhoz, hogy egy valóban méltá­nyos kárpótlási törvény születhes­sen, még a megalkotás előtt felül kell bírálni mindkét, a rendszervál­tozás után kelt földrendezési tör­vényt, valamint azok végrehajtását. Nem csupán azért, mert ezek a ha­tályos törvények az 1945. június 1- én kelt földreformtörvényhez kö­tődnek, hanem elsősorban azért, mert egyaránt sújtják mind az ere­deti tulajdonosok, mind pedig a juttatott (výmer) földek használói­nak a jogait, s a művileg kialakított törvénykezési labirintus végén zsákutcába vezetik a földreformot. A jogi ellentétek kiváltója nem más, mint az, hogy a megrendelő Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet, a kerületi kataszteri hiva­talokon keresztül a választott adat- feldolgozást az eredeti kataszteri operanduszként jelölte meg, s csak később derült ki, hogy a valóság­ban azt az adathalmazt nevezték így, amit a magyar földmérő hiva­tal dolgozott ki 1939 és 1943 kö­zött, ami már magában foglalta a tagosítást is. Amennyiben felvetésünk igazolásá­ra Gúta város kataszterének földtu­lajdon rendezését jelöljük meg, ak­kor a kivitelezést végző duna- szerdahelyi székhelyű Pol’noúprav Kft. vezetője, Bartalos Jenő mérnök szakmai elemzése szerint a pályáza­ti kiírás alapján elvégzett végrehaj­tás esetén több mint 100.000 (száz­A törvénykezési labirin­tus végén zsákutcába ve­zetik a földreformot. ezer) jogi ellentét merülne fel csak ebben az egy kataszterben, és 4000 (négyezer) hektár föld kerülne el- konfiskálásra a Szlovák Földalap ja­vára, mivel a tulajdoni lapokon a magyarok által kidolgozott doku­mentumban található parcellákhoz a telekkönyvi tulajdonosok vannak beírva. Mindez annak eredménye, hogy az 1945-ös földreformtörvény brutális végrehajtásakor olyan sze­mélyek földvagyonát juttatták a be- települteknek, akik soha nem voltak kitelepítve és a földjük soha nem volt elkonfiskálva. Mivel azokban a kataszterekben, ahol befejeződött a parcellák meg­újított jegyzékének az összeírása, a folyamat következő fázisában be­indul a tagosítás, amelyre a megbí­zást már a mezőgazdasági minisz­térium írja ki. A Hetény község közigazgatási területének tagosítá­sára kiírt pályázat ismeretében ez­úton is felhívnám az illetékes fi­gyelmét arra a tényre, hogy ebben a kataszterben is a fent taglalt pá­lyázati kiírás alapján zajlott le a parcellák megújított jegyzékének az összeállítása, s az eredeti kiírás alapján, ha kisebb mértékben is, mint Gúta esetében, de fennállnak a jogi ellentétek és sérülnek a tulaj­donosijogok. Ebben az összefüggésben külön említést érdemel például Losonc és a járásban található 35 település, mivel egyrészt a tulajdoni viszo­nyok rendezése során alapvetően a Besztercebányai Kerületi Bíróság említett határozatát vették alapul, másrészt pedig a járási kataszteri hivatal 1944-ben kiégett, így meg­határozó kérdés, hogy milyen ka­taszteri operanduszt használtak fel a parcellák megújított jegyzékének az összeállításához. Árra is szíve­sen felhívnám a figyelmet, hogy a Nagyszombati Kerületi Bíróság már megállapította ROEP-re kiírt pályázat jogszerűtlenségének a té­nyét, s a fellebbezés következtében ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bí­róságnak kell állást foglalnia. Mi­vel nincs okunk kételkedni a bíró­ság függetlenségében, a bizonyíté­kok hitelességének alapján vélhe- tőn helybenhagyja a kerületi bíró­ság döntését. Ebben az esetben vi­szont romba dől az 1995-ben bein­dított földreform alapja. Kétségkívül igaz Gál Gábornak azon megállapítása, miszerint a földneve­sítés bonyolult folyamat, de nem a nagy létszámú Szabó Jánosok miatt, hanem azért, mert a szlovák fél föld- vagyon rendezési szándéka nem őszinte, hanem elfogult, és az itt élő magyar lakosságra vonatkozóan diszkriminatívjellegű. Egy új kárpótlási törvény megalko­tása csak akkor kap igazi értelmet, ha a tulajdonviszony rendezése egy valós jogi állapotból indul ki, amely nem lehet más, mint az ere­deti kataszteri operandusz és a te­lekkönyv egyesítése, ahol a parcel­lák azonosak a telekkönyvben rög­zített állapottal. Ebből a dokumentumból őszinte szándékkal, akár kompromisszu­mok sorozatával is el lehet jutni a diszkriminációt kiküszöbölő meg­egyezésig, természetesen csak ab­ban az esetben, ha Szlovákia az itt élő magyar nemzetiséggel kapcso­latban vállalja, nem csupán hirdeti az európai értékrendet. A brit kormány és a rendőrség azzal számol, hogy bizonyosan lesz valamilyen terrortámadás Nagy-Britanniában Titkos tervek London evakuálására « MTI-JELENTÉS Titkos terveket dolgozott ki a brit kormány London tömeges kiürítésé­re arra az esetre, ha a legnagyobb nyugat-európai várost súlyos terror­fenyegetés érné - írta a The Sunday Times. A brit lap szerint, amely bete­kintést nyert a bizalmas tervekbe, a Sassoon-hadművelet fedőnevű ak­cióterv a csaknem 8 milliós főváros legveszélyeztetettebb részei közé so­rolja a Heathrow repülőteret, a par­lamentnek otthont adó Westminster kerületet, a kormányzati épületek szegélyezte Whitehallt, a City pénz­ügyi központját és az új kelet-londo­ni irodanegyedet, a Canary Whar- fot. Az intézkedéstervezet szerint London tömeges evakuálását akkor kell elrendelni, ha valamely terror- cselekmény miatt leállnak az alap­vető közszolgáltatások, például a víz- és energiaellátás, a várost vegyi, biológiai vagy sugárszennyező fegy­verekkel elkövetett támadás éri, vagy egyértelmű hírszerzési értesü­lés érkezik ilyen merényletkísérlet előkészületeiről. A brit belügymi­nisztérium már az iraki háború előtt felszólította a londoni lakosságot, hogy elővigyázatosságból tároljon otthon jelentősebb mennyiségű ás­ványvizet és konzervet. A londoniakat először kijelölt biz­tonsági zónákba irányítanák - ezek­be gyalog kellene eljutni -, majd a fővárost körülölelő M25-ös autópá­lya-gyűrűn kívülre szállítanák. A kormány készíti azokat a törvénye­ket, amelyek kibővített hatáskörök­kel ruháznák fel a rendőrséget és a hadsereget országos szükségállapot kihirdetése esetére. Sir John Stevens londoni rendőrfő­kapitány nyilatkozata szerint a rendőrség és a kormány egyaránt azzal számol, hogy valamilyen ter­rortámadás bizonyosan lesz Nagy- Britanniában. Erről pontos hírszer­zési értesülés nincs, de csak idő kér­dése egy merénylet elkövetése. Még egy kicsit, papa, mindjárt a kórházban vagyunk (Kiss Tibor rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents