Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-08 / 206. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 8. KOMMENTÁR Sátáni ötlet • SZILVÁSSY JÓZSEF A Matica slovenská vezetői ismét keserűséget okoztak azoknak a szlovákiai magyar hívőknek, akik II. János Pál pápa apostoli zarándoklatára készülnek. S ugyanígy felháborodtak a két nemzet tényleges és végleges megbékélését óhajtó polgárok is. A szlovák történelemben és a nemzeti azonosságtudat megőrzésében kiemelkedő szerepet betöltött kulturális szövetség mai tisztségviselői ismét igazolták, hogy méltatlanok a neves elődökhöz, mert még a pápalátogatást is nacionalista provokációra, komáromi törvényszegéseik szentesítésére igyekeznek felhasználni. Farizeusi magatartással annak a szobornak a kicsinyített mását adományozzák a becses vendégnek, amelyet a dél-szlovákiai városban helyeztek el a szövetség helyi székházának a homlokzatán. Bárhogy is igyekeznek tettükhöz ájtatos képet vágni, csak kibuggyan a sátáni szándék: ha a pápa elfogadja az ajándékot - ami természetes -, akkor ezt világgá kürtölve ki lehet használni a komáromiak elleni nemzeti csatában. Ezek után aligha akad olyan szlovákiai bíróság, amely jogerőre emelné a helyi önkormányzat másfél millió koronás bírságát, holott ezt a vonatkozó rendelkezések alapján kötelező volt kiróni a törvény szellemét és betűjét kikacagó Matica slovenská illetékeseire. Nincs olyan magyar ember, aki ne tisztelné a szláv írásbeliség megteremtőinek, Európa társvédőszentjeinek életművét, s mindezzel együtt azt a kimagasló szerepet, amelyet a szlovákság értékrendjében, azonosságtudatában és érzelmeiben betöltenek. Ám a tiszteletnek mindenhol, de főleg a többnemzetiségű országban- Szlovákia pedig ilyen állam, és ilyen is lesz, hiába hőbörögnek a nacionalisták - a nemzeti tudat és az értékrend tiszteletének kölcsönösnek kell lennie. Ezt az alapvető elvet sértették meg immár csaknem egy évtizede azok, akik Komáromban akartak a két szláv hittérítőnek szobrot emelni. Azért, mert több mint egy évezreddel ezelőtt állítólag itt léptek a mai Szlovákia területére. Amire mindmáig egyetlen tudományos bizonyíték sincs. S azért is, mert ismét csak állítólag, elnyomják a térségben élő szlovákokat. Holott a legutóbbi népszámlálás adatai éppen a magyarság lélekszámának fogyásáról, asszimilációjáról tanúskodnak. Ilyen alantas szándékra a „sem csellel, sem erőszakkal” intelemhez ragaszkodó komáromi önkormányzat nem mondhatott igent. Remélhetően csak akad a pápa környezetében valaki, aki közli vele, hogy ezzel az ajándékkal a hittérítőket és őt magát is eszközül használják magyarellenes törekvéseikhez. Azok a magyarok és szlovákok, akik elítélik ezeket a nacionalista tüsténkedéseket, ebben az ügyben is okulhatnának a német-cseh megbékélési erőfeszítésekből. Petr Pithart szavaiból például, aki éppen az elmúlt héten, Gerhard Schröder kancellár prágai látogatása során fejtette ki, hogy kölcsönös traumáikat nem elhallgatni és szépítgetni kell, hanem kikerülve a kétoldalú indulatoskodások kelepcéit, ideje mindezeket európai összefüggésekbe ágyazni. Ilyen dimenzióban a mi esetünkben az lehetne a megoldás, ha Cirill és Metód szobra Dél-Szlovákiában kerülne méltó helyre. Ám csupán akkor, ha ezzel egy időben a katolikus szlovákság lelkében is élő Szent István királyunknak emelnek emlékművet az északi országrész valamelyik patinás városában vagy e szórványmagyarság lakta egyik, az ezeréves együttélésünk hagyományait őrző településen. Kidobjuk a ballasztot? TÓTH MIHÁLY Az újságírók vajon mikor fedezték fel, hogy színésznők szexuális szokásairól, politikusok botrányairól, sorozatgyilkosról, pénzhamisításról szórakoztatóbbat lehet írni, mint a kamatláb csökkentése hatásáról, netán az acélipar válságáról, vagy éppen a hektárhozam és a kőolaj világpiaci ára összefüggéseiről? Tény, hogy a zsurnaliszták felfedezték... A tömegtájékoztatás így csak elvétve elemzi, hogy belépésünk milyen hatással lesz a kelet-szlovákiai acéltermelésre, de kimerítően tájékoztat arról, hogy az Unió tagjaként majd vásá- rolhatunk-e a mi ízlésünknek megfelelő véres hurkát a hentesnél. Tartunk attól, hogy a receptet esetleg egy gyomorbajos brüsszeli hivatalnok állítja össze. A tekintetben úgyszólván teljes a közmegegyezés, hogy az ilyen kérdések megfogalmazása mögött mindig az önazonosság féltése áll. Kétségtelen, hogy aki szereti a mákos derelyét, vagy aki 65 év alatt megszokta, hogy valamelyik csikorgó januári napon náluk mindig szinte celebrálják a disznóölést, az a máktermesztés, a házi sertésvágás betiltását önazonossága leépítésére irányuló intézkedésnek tekintené. Kiderült, hogy az ilyen félelmek többsége megalapozatlan. Az EU tájékoztatással foglalkozó újságírók az olcsó szenzációt többre tartották az értékes, de unalmas realitásnál. Aki az önazonosság megtartásáról beszél, az az esetek kilenctized részében hagyományőrzésre gondol. Szlovákiában az EU- csatlakozás előkészítése során az önazonosság megőrzése tárgyában már rengeteg véleményt megfogalmaztak, de még véletlenül se kérdezte meg valaki, hogy amit a Tátra és a Duna közötti térségben hagyománynak tartanak, az egytől-egyik megőrzésre érdemes érték-e. Félreértés ne essék, most nem (elsősorban) arra gondolok, vajon jelenlétünk bizonyítását kedvezően vagy kedvezőtlenül befo- lyásolja-e, hogy önazonosságunk őrzésében domináns szerepet • szánnak a folklórnak. Bár az erről való értekezés is megérne egy misét. Értekeznék, de nem merek, mert miközben bátorítom magam, kisebbségünk életének arra az epizódjára gondolok, amikor 1968 fényes tavaszán a „hogyan tovább?” keresése közben kedves barátom, nem mellékesen jó költő, így jellemezte a szlovákiai magyar kulturális szervezetben folyó munkát: „Ott már húsz éve csak a bokájukat csattogtatják”. Lett is erre nagy felháborodás! Zsélyi Nagy Lajost hónapoldg szívatták e mondat miatt. Tehát hagyjuk békén az eltúlzott folklórközpontúságot. De tény, hogy folklórral csak az bizonyítható, hogy voltunk. Ez - kevés. Most legszívesebben felsorolnám, hogy véleményem szerint milyen ballasztot dobnék ki a szlovákiai magyarság léggömbjéből repülésünk megkönnyítésére; mit a politikában, mit az emberi kapcsolatok ápolásában, mit az ízlésben, az oktatási koncepcióban. Ehelyett hadd szóljak egy friss élményemről. Kéthetes magyarországi táborozásról tért vissza a kisiskolás. Elmondta, az egyik bácsi megtanította őseink rettegett fegyvere, a nyíl használatára, egy néni pedig gyöngyfűzésre tanította őket. „Rovásírással le tudom írni a nevem” - mondotta kis barátom. És a számítógéppel? Azzal hogy állsz? Elárulta: egy barátjáéknál már látott számítógépet. Azért van itt ballaszt, amit érdemes lenne kidobni. TALLÓZÓ IL SOLE 24 ORE Az eurózónában egyes jelek ugyan arra utalnak, hogy megindult a mérsékelt gazdasági növekedés, de egyelőre nem lehet határozottan kijelenteni, hogy tartós folyamatról van szó - jelentette ki az Európai Központi Bank (EKB) egyik igazgatótanácsi tagja az olasz lapnak. Elmondta: a sok csalódás után megérti azokat, akik arra számítanak, hogy felgyorsul a térség gazdasága, de tisztában kell lenni azzal, hogy bár vannak jelei az élénkülésnek, egyetlen negyedév növekedése alapján még nem lehet tartós növekedésről beszélni. A szakértő nem tartja valószínűnek, hogy a következő hét évben a világ három nagy gazdasági blokkjának - Egyesült Államok, eurózóna és Japán - az átlagos gazdasági növekedési üteme elérje a 2000 előtti utolsó hét évben mértet. Szakértők véleményének átlaga szerint az eurózóna GDP-je idén 0,6 százalékkal, jövőre 1,7 százalékkal nő. A körlevél szétküldése pillanatában több történt, mint egyszerű föld-elbirtoklásra való felbujtás Szabó 77 János, az ismeretlen« A Szlovákiában élő magyar lakosság lanyha érdeklődésétől kísérve zajlik a harmadik földreform, amelyet most a parcellák megújított jegyzékének (ROEP) hívnak, s mintegy mellékesen tagosí- tanak is (komaszáció), végrehajtva és bejegyezve Beneš elnök leghőbb vágyát, tehát azt, hogy a magyarok tulajdonában lévő földvagyont véglegesen elkobozzák. SOÓKY LÁSZLÓ A sajtóban s a közbeszédben is vissza-visszatérő élményként emlegetnek egy bizonyos körlevelet, amelyet Mészáros Győző egykori mezőgazdasági államtitkár írt alá, de valahogy nem került nyilvánosságra, hogy ez a levél mit is tartalmaz, és utasításainak végrehajtása milyen követelményekkel járt. A levél 1999. október 6-án született, Pavel Koncoš minisztersége idején 3757/1999-100-as iktatási számmal. A közokirat alapvető célja az, hogy arra bírja rá az illetékes állami hivatalokat, hogy a föld- restitúciós ügyekben a Trencséni Kerületi Bíróság 11 S 2/98-as és a Besztercebányai Kerületi Bíróság 23533/99-es számú határozatainak alapján döntsenek, lehetőleg az annak idején juttatás (výmer) által fölhöz jutottak javára. Simon Zsolt jelenlegi mezőgazda- sági miniszter becsületére legyen mondva, a körlevelet közel négyévi tündöklés után visszavonta, vélhetően azért, mert megállapította, hogy jogsértő. Amennyiben ez igaz, akkor az első lépést követnie kell a másodiknak, ami nem lehet más, mint az, hogy jogorvoslatért fordul a Legfelsőbb Bírósághoz, amelynek ki kell mondani a jogsértés tényét. Csakhogy a körlevél megalkotása és szétküldése pillanatában több történt, mint egyszerű föld-elbirtoklásra való felbujtás: diszkriminatív intézkedések sorozata indult el, ami által sérültek az emberi jogok. Amennyiben - reményeink szerint a mezőgazdasági miniszter eleget tesz államférfiúi kötelességének és bírósághoz fordul, a bíróságnak az emberi jogok megsértésének a tényét is meg kell állapítania. Méltányolva Gál Gábor parlamenti képviselő szakértői véleményeit, s pozitívan értékelve magát a tényt, hogy a jelenlegi szlovák kormány hajlandóságot mutat a kárpótlási törvény módosítására, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezen a téren a föld rendezéséről szóló törvények (330/1991, valamint 180/1995) végrehajtásakor számos kérdés már eleve eldőlt, ami nem kapott súlyához és súlyosságához méltó nyilvánosságot. A bonyodalmakat ugyanis nem az okozza, hogy egy adott településen egy, esetleg kétszáz Szabó János él, vagy élt, hanem az, hogy milyen jogi állapot figyelembevételével hajtják végre a parcellák megújított jegyzékének a feldolgozását. A Szabó Jánosok tömege ugyanis könnyen beazonosítható azáltal, hogy minden magyar közokirat második sorában feltüntették minden Szabó János édesanyjának a nevét, s nagyon kicsi az esély arra, hogy két Szabó Jánosnak ugyanaz az édesanyja legyen. A problémák és bonyodalmak okát egészen máshol kell keresnünk. Azon településeken, ahol a Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet pályázati kiírása alapján dolgozták fel a kataszteri nyilvántartást, olyan jogi ellentétek jöttek létre, amelyeket kizárólag bírósági úton lehet orvosolni. A jelzett pályázati kiírás ugyanis, amelyre a szerződéseket a kivitelező szakmai csoportokkal a kerületi kataszteri hivatalok írták alá, félrevezető irányelveket tartalmaz, és kizárólag a parcellák megújított jegyzékének munkálatait végző szakmai csoportok lelkiismeretén múlik, hogy a pályázati kiírás tartalmi ellentmondásai ellenére elvégzik-e a vállalt feladatot. Ahhoz, hogy egy valóban méltányos kárpótlási törvény születhessen, még a megalkotás előtt felül kell bírálni mindkét, a rendszerváltozás után kelt földrendezési törvényt, valamint azok végrehajtását. Nem csupán azért, mert ezek a hatályos törvények az 1945. június 1- én kelt földreformtörvényhez kötődnek, hanem elsősorban azért, mert egyaránt sújtják mind az eredeti tulajdonosok, mind pedig a juttatott (výmer) földek használóinak a jogait, s a művileg kialakított törvénykezési labirintus végén zsákutcába vezetik a földreformot. A jogi ellentétek kiváltója nem más, mint az, hogy a megrendelő Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet, a kerületi kataszteri hivatalokon keresztül a választott adat- feldolgozást az eredeti kataszteri operanduszként jelölte meg, s csak később derült ki, hogy a valóságban azt az adathalmazt nevezték így, amit a magyar földmérő hivatal dolgozott ki 1939 és 1943 között, ami már magában foglalta a tagosítást is. Amennyiben felvetésünk igazolására Gúta város kataszterének földtulajdon rendezését jelöljük meg, akkor a kivitelezést végző duna- szerdahelyi székhelyű Pol’noúprav Kft. vezetője, Bartalos Jenő mérnök szakmai elemzése szerint a pályázati kiírás alapján elvégzett végrehajtás esetén több mint 100.000 (százA törvénykezési labirintus végén zsákutcába vezetik a földreformot. ezer) jogi ellentét merülne fel csak ebben az egy kataszterben, és 4000 (négyezer) hektár föld kerülne el- konfiskálásra a Szlovák Földalap javára, mivel a tulajdoni lapokon a magyarok által kidolgozott dokumentumban található parcellákhoz a telekkönyvi tulajdonosok vannak beírva. Mindez annak eredménye, hogy az 1945-ös földreformtörvény brutális végrehajtásakor olyan személyek földvagyonát juttatták a be- települteknek, akik soha nem voltak kitelepítve és a földjük soha nem volt elkonfiskálva. Mivel azokban a kataszterekben, ahol befejeződött a parcellák megújított jegyzékének az összeírása, a folyamat következő fázisában beindul a tagosítás, amelyre a megbízást már a mezőgazdasági minisztérium írja ki. A Hetény község közigazgatási területének tagosítására kiírt pályázat ismeretében ezúton is felhívnám az illetékes figyelmét arra a tényre, hogy ebben a kataszterben is a fent taglalt pályázati kiírás alapján zajlott le a parcellák megújított jegyzékének az összeállítása, s az eredeti kiírás alapján, ha kisebb mértékben is, mint Gúta esetében, de fennállnak a jogi ellentétek és sérülnek a tulajdonosijogok. Ebben az összefüggésben külön említést érdemel például Losonc és a járásban található 35 település, mivel egyrészt a tulajdoni viszonyok rendezése során alapvetően a Besztercebányai Kerületi Bíróság említett határozatát vették alapul, másrészt pedig a járási kataszteri hivatal 1944-ben kiégett, így meghatározó kérdés, hogy milyen kataszteri operanduszt használtak fel a parcellák megújított jegyzékének az összeállításához. Árra is szívesen felhívnám a figyelmet, hogy a Nagyszombati Kerületi Bíróság már megállapította ROEP-re kiírt pályázat jogszerűtlenségének a tényét, s a fellebbezés következtében ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bíróságnak kell állást foglalnia. Mivel nincs okunk kételkedni a bíróság függetlenségében, a bizonyítékok hitelességének alapján vélhe- tőn helybenhagyja a kerületi bíróság döntését. Ebben az esetben viszont romba dől az 1995-ben beindított földreform alapja. Kétségkívül igaz Gál Gábornak azon megállapítása, miszerint a földnevesítés bonyolult folyamat, de nem a nagy létszámú Szabó Jánosok miatt, hanem azért, mert a szlovák fél föld- vagyon rendezési szándéka nem őszinte, hanem elfogult, és az itt élő magyar lakosságra vonatkozóan diszkriminatívjellegű. Egy új kárpótlási törvény megalkotása csak akkor kap igazi értelmet, ha a tulajdonviszony rendezése egy valós jogi állapotból indul ki, amely nem lehet más, mint az eredeti kataszteri operandusz és a telekkönyv egyesítése, ahol a parcellák azonosak a telekkönyvben rögzített állapottal. Ebből a dokumentumból őszinte szándékkal, akár kompromisszumok sorozatával is el lehet jutni a diszkriminációt kiküszöbölő megegyezésig, természetesen csak abban az esetben, ha Szlovákia az itt élő magyar nemzetiséggel kapcsolatban vállalja, nem csupán hirdeti az európai értékrendet. A brit kormány és a rendőrség azzal számol, hogy bizonyosan lesz valamilyen terrortámadás Nagy-Britanniában Titkos tervek London evakuálására « MTI-JELENTÉS Titkos terveket dolgozott ki a brit kormány London tömeges kiürítésére arra az esetre, ha a legnagyobb nyugat-európai várost súlyos terrorfenyegetés érné - írta a The Sunday Times. A brit lap szerint, amely betekintést nyert a bizalmas tervekbe, a Sassoon-hadművelet fedőnevű akcióterv a csaknem 8 milliós főváros legveszélyeztetettebb részei közé sorolja a Heathrow repülőteret, a parlamentnek otthont adó Westminster kerületet, a kormányzati épületek szegélyezte Whitehallt, a City pénzügyi központját és az új kelet-londoni irodanegyedet, a Canary Whar- fot. Az intézkedéstervezet szerint London tömeges evakuálását akkor kell elrendelni, ha valamely terror- cselekmény miatt leállnak az alapvető közszolgáltatások, például a víz- és energiaellátás, a várost vegyi, biológiai vagy sugárszennyező fegyverekkel elkövetett támadás éri, vagy egyértelmű hírszerzési értesülés érkezik ilyen merényletkísérlet előkészületeiről. A brit belügyminisztérium már az iraki háború előtt felszólította a londoni lakosságot, hogy elővigyázatosságból tároljon otthon jelentősebb mennyiségű ásványvizet és konzervet. A londoniakat először kijelölt biztonsági zónákba irányítanák - ezekbe gyalog kellene eljutni -, majd a fővárost körülölelő M25-ös autópálya-gyűrűn kívülre szállítanák. A kormány készíti azokat a törvényeket, amelyek kibővített hatáskörökkel ruháznák fel a rendőrséget és a hadsereget országos szükségállapot kihirdetése esetére. Sir John Stevens londoni rendőrfőkapitány nyilatkozata szerint a rendőrség és a kormány egyaránt azzal számol, hogy valamilyen terrortámadás bizonyosan lesz Nagy- Britanniában. Erről pontos hírszerzési értesülés nincs, de csak idő kérdése egy merénylet elkövetése. Még egy kicsit, papa, mindjárt a kórházban vagyunk (Kiss Tibor rajza)
