Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-06 / 180. szám, szerda
A férfi lepaktál a már rács mögé dugott gonosszal Túl mindenen THRILLER A ®********ji dott két kábítószerellenes nyomozó, Sean (Diesel) és Demetrius (Larenz Taté), akik igen ütőképes csapatot alkotnak, s legfőbb céljuk, hogy megakadályozzák a kábszer áramlását Mexikóból az Államokba. Megy is minden, mint a karikacsapás, sikerül lecsukni egy nagy halat, rögtön már a film elején. De ahogy az az életben lenni szokott, rögtön a helyébe lép valaki más, aki igyekszik megmutatni a zsaruknak, hogy vele nem igen lehet packázni - ennek demonstrálása végett megöleti Sean feleségét. A férfi teljesen magába roskad és minden eszközt bevet, hogy elkapja legújabb ellenfelét, s még attól sem riad vissza, hogy lepaktáljon a már rács mögé dugott gonosszal. Vannak ugyan robbanó autók, fegyverropogás, meg minden, de mindezeket megszakítják a lelki- zős, és teljesen fölösleges, egy rendőr teljes eldurvulását bemutató jelenetek. A film úgy ahogy van unalmas, vontatott, és ezen mit sem segít, hogy néha igyekeznek némi feszültséget belevinni az amúgy harmatgyenge történetbe. A néző tehát hoppon marad, hiszen ismét egy olyan filmet próbálnak rásózni, amit egy „nagy sztár” nevével csaptak össze, bízva abban, hogy ez elég lesz a sikerhez. A hiba csak ott van, hogy előbb-utóbb ezt mindenki megunja, és szerencsére ez meg is látszik a film fogadtatásán a mozipénztáraknál. (Mozinet) Túl mindenen (A Man Apart), színes, amerikai film, 110 perc, Rendezte: F. Gary Gray, Szereplők: Vin Diesel, Jacqueline Obradors, Larenz Tate, Timothy Olyphant A film olyan, mintha a Bölcsek kövére és a Dr. Dolittle kritikán aluli folytatásait gyúrták volna egybe Oviapu VÍGJÁTÉK ddie Murphy hullámzó karrierjének mélypontjaként eddig a Pluto Nash című förmedvényt tisztelhettük, de a sztár legújabb mozijával már a föld magja felé fúr: az Oviapu olyan, mintha a Bölcsek kövére és a Dr. Dolittle kritikán aluli folytatásait gyúrták volna egybe. Történetünk hőse Charlie (Eddie Murphy), a profi marketingszakember, aki egy balul sikerült reklámkampány után egyik pillanatról a másikra elveszíti állását. Ám minden rosszban van valami jó: legalább jut ideje korábban elhanyagolt négyéves kisfiára, így pedig már az sem olyan nagy probléma, hogy az anyagiak miatt kénytelen lemondani a méregdrága elit-óvodát, ahova éppen készült őt beíratni. Ekkor nagyszerű ötlete támad: barátjával, Phillel (Jeff Garlin) óvodát alapítanak, amivel nemcsak családi, hanem anyagi gondjaik megoldását is remélik. A kezdeti nehézségek után a vállalkozás végre-valahára beindul és az óvóbácsi-csapathoz csatlakozik egy gyereklelkű Star Trek-rajongó, Marvin (Steve Zahn) is. Mindehhez persze a konkurens óvoda vezetőjének, a vasszigort megtestesítő Gwyneth Harridannek (Anjelica Huston) is lesz egy-két keresetlen szava. Az Oviapu nem azért rossz, mert a gyerekfilmek jól bevált sablonjait gyúrja egybe, hiszen ettől a műfajtól végképp nem várunk megújulást. Még csak nem is azért, mert Eddie Murphy játszik benne - bár való igaz, megszokott ripacskodása ennyire még sosem volt idegtépő, mint most. A fő ok, amiért Steve Carr (Péntek esti gáz) rendezése elbukik az az, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a célközönség igényeit. Amikor a gyerekközönség jobb- nál-jobb rajzfilmek közül válogathat (Némó nyomában, Szinbád A hét tenger legendája), egy ilyen teljességgel lélektelen, számító szörnyűségnek egyszerűen nincs helye a mozikban. A film ráadásul még célt is téveszt: bár vígjátékról van szó, elmosolyodni rajta képtelenség - főképp, hogy a humorosnak szánt jelenetek nagy részét az Amerikai pite-szerű tinifilmekből kölcsönözték az alkotók. Van, aki szerint vicces az, ha egy óvódás úgy összerondítja a fürdőszobát, hogy még a plafonról is lesz mit lekaparni? Ugye, hogy nem. (mozinet) Oviapu (Daddy Day Care), színes, amerikai film, 92 perc, Rendezte: Steve Carr, Szereplőké Eddie Murphy, Jeff Garlin, Anjelica Huston, Regina King, Steve Zahn A nyugdíjazás előtt álló elismert, tapasztalt hekus egy leszúrt férfi ügyében nyomozva fájdalmas felfedezést tesz: a gyilkosságot minden bizonnyal cég nem látott fia követte el Az igazság órája KRIMI em szokásom úgy nézni filmeket, hogy előzőleg halvány fogalmam sincs róluk, most azonban ez történt. így aztán azt hiszem, ez az egyetlen oka annak, hogy nem aludtam el rajta. Úgy ültem le megnézni a filmet, hogy csak annyi rémlett: De Niro a főszereplő. Egyébként nyugdíjazás előtt álló elismert, tapasztalt nyomozót alakít, aki egy leszúrt férfi ügyében nyomozva fájdalmas felfedezést tesz: a gyilkosságot minden bizonnyal rég nem látott fia (James Franco) követte el. No, ez volt számomra az egyetlen meglepetés ebben a krimiben, ám gyanítom, ez mindenki másnak már az ismertetőkből kiderült (ezért is mertem írni róla). A zsaru lassanként rájön, ő a felelős azért, hogy fia a kábítószerekhez nyúlt és ennyire lecsúszott. Ettől fogva már nem csak az a cél, hogy elkapja a gyilkost, hanem az is, hogy jóvátehesse hibáját és bepótolhassa apai mulasztását. A közepesen érdekes történet megvalósítása még középszerűbb. Kezdetben nem éreztem a különbséget egy német krimisorozat bármelyik tagja és e között, ám az említett fordulópontnál felcsillant a szemem és reménykedni kezdtem, hogy mégiscsak egy komoly, jó dráma kerekedik ki ebből. Tetszett, hogy a közönség sem sokkal De Niro előtt értesül fia életének, illetve a kinyomozásra váró ügynek egy-egy részletéről. A színvonal is mintha emelkedni kezdene, valami mozis lélek járja át a filmet - hogy aztán negyed óra múlva visszazuhanjon a TV-krimik szintjére, és többet ne is emelkedjen ki onnan. Ha valami kiemeli a filmet Rex felügyelő és társai köréből, akkor az a színészek játéka. Nemcsak a rutinosanjátszó színészlegendáról van szó, hanem a kisebb szerepeket alakító nagyságokról is. Ilyen William Forsythe (A Szikla), George Dzundza (Az utolsó esély), és persze Frances McDormand (Fargo), aki kellemesen és hitelesen alakítja De Niro társát, kár, hogy nincs komolyabb szerepe - ami pedig jut neki, az is úgy tűnik, mintha a sztár miatt lenne kissé felturbózva. A film utolsó képeit látva pedig a fejemet vakartam, és nem értettem, mit is akart a rendező ezzel a befejezéssel. Távol áll ugyan a happy endtől (hogy az egyik szál nem pozitívan fejeződött be, azon már kimondottan csodálkoztam), mégis olyan sablonos, úgy táncol a giccs határán, hogy egy pozitívabb befejezés már nem rontott - igaz, nem is javított - volna rajta, (mozinet) Az igazság órája (City by the Sea), színes, amerikai film, 108 perc, Rendezte: Michael Caton-Jones, Szereplők: Frances McDormand, Robert De Niro, Eliza Dushku, James Franco, William Forsythe
