Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-06 / 180. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 6. I KOMMENTÁR Túl magasan van a léc?/ SIDÓ H. ZOLTÁN A napokban egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg a sajtóban a hazai reálbérek alakulásáról. Az egyik információ szerint az 1989 óta tartó mélyrepülés, amelynek eredményeként hosszú éveken át a tényleges vásárlóerőn alapuló fizetések nem érték el újra az 1989- es szintet, már bő egy éve lezárult. Vagyis a 2001-es 12 365 koronás átlagbérből ugyanolyan jól vagy rosszul éltünk, mint az 1989-es 3142 koronából. Egy másik felmérés szerint viszont erről szó sincs, mivel az elmúlt 13 évben az infláció több mint 500 százalékkal nőtt, viszont a bérek csupán alig 450 százalékkal. A statisztika időnként számmágiába csap át, kellő számú adatsorral szinte mindent bizonyítani tudunk. Már eleve torz képet kapunk ugyanis akkor, amikor az átlagokkal dolgozunk. Míg a rendszervál­tás előtt csak minimális különbségek voltak a bérezésben, s így az átlag valóban a többséget fejezte ki, addig napjainkban már hallat­lanul széles a skála. Ráadásul Pozsony is teljesen torzítja a képet. Konkrétan a fővárosban napjainkban 18-19 ezer korona közötti az átlagbér, amitől fényévnyire van a többi kerületben folyósított fize­tések nagysága. Sőt, a pozsonyi átlag olyannyira felemeli az orszá­gos mutatót, hogy Szlovákia többi hét kerülete egyszerűen alatta marad. Természetesen nincs helye az egyenlősdinek, ám az talán mégis el­várható volna, hogy a módosult fogyasztói kosár, a megváltozott vá­sárlási szokások ellenére legalább az 1989 környékén elért vásárló­erőt újra megkapják a polgárok. Visszatérve az eszmefuttatás elején jelzett két, egymásnak ellentmondó vélekedésre: a pénzügyminisz­térium prognózisa szerint a tavalyi parlamenti választások időszaká­ban tapasztalt nagyobb bérfejlesztésnek eljött a böjtje, idén és jövőre az infláció bizony felemészti az esetleges fizetésemelések adta több­letet. Vagyis ha esetleg tényleg el is értük már az 1989-es szintet, ak­kor 2005-re szinte bizonyosan visszatornázzuk magunkat a korábbi, azaz alacsonyabb nívóra. Szép dolog ugyan, hogy már most azon tanakodunk, hogy 2008-ban vagy netán csak 2009-ben vezessük be az eurót, miközben a fő kérdés úgy hangzik: üres zsebbel vagy legalább némi apróval lépünk-e be az Európai Unióba. JEGYZET Kórházi kórkép/ PÉTERFI SZONYA Amikor a főorvos közölte vele, azonnali műtétre van szükség, nem ellenkezett. Érezte, hogy erre sor kerül, a vidéki kisvá­rosból eleve táskával érkezett a fővárosi kórházba. Hozta a pizsamákat, törül­közőket meg a köntöst, vécé­papírt és szalvétát, és persze a gyógyszereit is, nehogy az osz­tály készleteit kelljen megdézs­málni. Amikor utoljára kórházban ke­zelték, a felvételi irodában a kórlapját, a személyiét és a biz­tosítókártyáját kérték tőle, most viszont az ajtónál felállí­tott pult mögül a nővér először is pénzt kért, előleget a kórházi kezelésre. Az osztályon kedve­sen fogadták, és kisebb bonyo­dalmak után kijelölték fekhe­lyét. A gond az volt, hogy az ápo­lónők nem tudtak szerezni tisz­ta ágyneműt. Némi futkosás után egy toldozott-fokozott le­pedővel fedték le a műanyag­gal bevont matracot, előkerült valahonnan egy paplanhuzat is, csak a párnával voltak gon­dok.- Huzat helyett, ugye, nem baj, ha lepedőbe csavarjuk? - kér­dezték tőle választ sem várva. Amikor a nővér kiment a kórte­remből, addig hajtogatta az ágyneműt, míg a pecsétek nem látható helyre kerültek, zavar­ta őt a barnás foltok látványa. Aztán megműtötték. Még nem is tért teljesen magához, de nyomban arra vágyott, hogy a zajos, műszerekkel teli megfi­gyelőből vigyék már az osztály­ra, fektessék vissza a valamivel kényelmesebb ágyba. Mert fájt nemcsak a sebe, hanem a háta is. Elképzelte, milyen jó lesz befe­küdni a tiszta ágynemű közé... Egy hete van kórházban, egy hete ugyanazon a lepedőbe csavart párnán nyugszik a feje. Az alatta levő lepedőt, a pap­lanhuzatot sem cserélték, fol­tos a sebből kilógó csövek men­tén szivárgó vértől. Az egészségügyi miniszter sze­rint a kórházi hozzájárulás a betegek javát szolgálja. Szerin­te máris változott a szolgálta­tások minősége, jobb a kórházi koszt is. A vacsorára szánt darakását az ebéddel együtt kapta a beteg, az étel tejet nem látott, frissen, melegen is ehetetlen lehetett, hát még kővé dermedve. A be­teg mást érzékel, mint a mi­niszter. És otthonról behozatja az ágy­neműjét is. LEVÉLBONTÁS Életképes a Csemadok A minap jelent meg az Új Szó­ban egy beszélgetés Száraz Jó­zseffel, a Csemadok Országos Választmányának elnökével. Az elnök úr többek között azt nyilatkozta: nem kell temetni a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetséget, mert életképes. így van, na­gyon is életképes, bizonyítja ezt az alapszervezetekben el­végzett rengeteg munka. Az is igaz ugyanakkor, hogy éppúgy koldulunk, mint tizenkét évvel ezelőtt, amikor átvettem a vág- füzesi alapszervezet vezetését. Azóta csak reméltem, vártam, hogy nekünk is csurran- cseppen föntről valami kis jut­tatás, de aztán kénytelen vol­tam szembesülni a rideg való­sággal: minden maradt a régi­ben. De ez sem tudta elvenni a kedvünket, talán még nagyobb akarással dolgoztunk, szervez­kedtünk, rendeztünk sok eset­ben a semmiből, úgy, hogy nincs egy termünk, kultúrhá- zunk. Mert mindig akadtak olyan emberek, akik szívükön viselték a szervezetünk jelenét, jövőjét. Bizony ahhoz, hogy kellőképpen őrizhessük hagyo­mányainkat, ápolhassuk kultú­ránkat, anyanyelvűnket, nem minden esetben elég az a belső tűz, erő, amely irányít, segít terveink megvalósításában, anyagiakra is szükség van. Hogy a mi helyi szervezetünk is életképes, bizonyítja az a tény is, hogy tagságunk létszá­ma emelkedik, talán ezt annak is köszönhetjük, hogy mun­kánkba bevontuk a fiatalokat is. Ők remélem, tovább fogják vinni a fáklyát, mindannyiunk örömére. Ruhás Teréz Vágfüzes TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Colin Powell amerikai külügymi­niszter maga is cáfolta hétfőn azokat a híreket, amelyek szerint feleségére való tekintettel nem vállalná tovább a tárca vezetését George Bush elnök esetleges má­sodik hivatali időszakában. - Ez badarság - mondta Powell egy rá­dióinterjúban, hozzátéve: a jelen­tés alaptalan, túlnyomórészt üres pletyka és minden forrást nélkü­löző találgatás. Hasonlóképpen nyilatkozott elő­zőleg Scott McClellan fehér házi szóvivő is, aki merő híresztelésről beszélt az uborkaszezonban. A The Washington Post azt jelentet­te, hogy Bush 2004-es újraválasz­tása esetén Powell és helyettese, Richard Armitage valószínűleg távozik hivatalából, Bush beikta­tásának másnapján lemondaná­nak hivatalukról. A tekintélyes lap szerint Armitage beszélt volna minderről Condoleezza Rice je­lenlegi nemzetbiztonsági tanácsa­dóval. Armitage cáfolta, hogy ilyen beszélgetésre sor került vol­na, és Powellhez hasonlóan ba­darságnak bélyegezte a lapjelen­tést. Az amerikai lap Rice-ot vagy Paul Wolfowitz védelmi minisz­terhelyettest nevezte meg a mér­sékelt Powell lehetséges utóda­ként. A Szövetség a Közös Célokért kötelékében 37 főállású és 100-120 külső munkatárs tevékenykedik- Külföldi kirándulásra? - Dehogy! A munkahivatalba, és egyszobás lakásba... (Peter Gossányi rajza) Jól megfogalmazott közös célok / A Szövetség a Közös Célokért társulás tevékenységére 2003 első félévében is érvényes, hogy meghatározó részét a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény körüli tájékoztató munka te­szi ki, emellett jelentős szer­vezőmunkával segítjük a tár­sulásunkat létrehozó öt szer­vezet tevékenységét. POGÁNY ERZSÉBET A törvényből adódó lehetőségekről ott lehet eredményesen tájékoztatni az érdeklődőket, ahol van közösségi élet, ezért a figyelmünk arra irá­nyul, hogy a közösség szervező ere­jét növeljük. Ahol kell, kezdemé- nyezően lépünk fel, de a legtöbb te­lepülésen, ahol valamelyik társadal­mi szervezet jól működik, erre a szervező erőre támaszkodunk. A Szövetség a Közös Célokért társu­lás kötelékében tevékenykedő 37 főállású és 100-120 külső munka­társ kivétel nélkül részt vesz valame­lyik társadalmi szervezet tevékeny­ségében, s ezzel az adott régióban a közösségi munkát erősíti. A közpon­ti irodában 3 főállású munkatárs, a 11 területi irodában pedig a na­gyobb régiókban 3-4, a kisebb régi­ókban irodánként 2 munkatárs dől' gozik. Az információs irodák műkö­dése zökkenőmentes, és mindenütt a helyi közösségi életet szolgálják. Összesen 28 településen 30 épület­ben (Léván és Dunaszerdahelyen két frekventált helyen) működte­tünk közösségi helyiséget. Ezeket a helyiségeket, a rendelkezésre álló eszközöket az adott régióban tevé­kenykedő (elsősorban az SZKC-t lét­rehozó) társadalmi szervezetek használják. Az épületek felújításá­val, bérleti díj fizetésével és a műkö­dési költségek egy részének átvál­lalásával a közösségi munkát segít­jük. Ahol az Illyés Közalapítvány támo­gatásával az elmúlt években Magyar Ház létesült, ott mindenütt igyek­szünk az eszközeinkkel a működési költségekhez hozzájárulni, abban az esetben is, ha az adott városban másutt nyűt meg korábban az infor­mációs iroda. A felsorolt 30 bérelt helyiségen túl több mint 100 telepü­lésen van külső munkatársunk, aki helyben segít az érdeklődőknek a magyarigazolványokhoz való hoz­zájutásban. A kiterjedt külső munkatársi háló­zatnak köszönhetően az első félév­ben átlagosan heti 1000 új kérelmet (magyarigazolvány, magyar hozzá­tartozói igazolvány, pedagógus-, di­ákigazolvány és oktatói kártya) to­vábbítottunk az illetékes konzulá­tusra. Az igazolványok 90 százaléka rövid időn belül a tulajdonos kezébe kerül. Az a tapasztalatunk, hogy a kérelmezők nagy része megbízott személy útján jut az igazolványhoz, mert gondot okoz a Magyarországra való utazás. A meghatalmazottak, akik az igazolványokat elhozzák, elsősorban helyi társadalmi szerve­zetekben tevékenykedő személyek. Az igazolványok igénylése és eljutá­sa a tulajdonoshoz zökkenőmentes. Semmilyen félreérthető, jogüag ki­fogásolható helyzetbe nem kerül­tünk. A központi iroda intézkedései nyo­mán a személyes adatok kezelése jogszerű és rendezett, a konzulátu­sokkal és a megyei közigazgatási hi­vatalokkal kialakított kapcsolatban arra ügyelünk, hogy a közigazgatási eljárásban való részvételnek a lát­szatát se keltsük. A TÁJÉKOZTATÓ MUNKA Ellensúlyoznunk kell a szlovákiai politikai ellenkezésből adódó bi­zonytalankodást. Plakátot, zászlót, szórólapokat készítettünk, amelyek a mgyarigazolványra hívják fel a fi­gyelmet. Időszakos kiadványunk „Sokágú síp” címmel a Szabad Újság mellékleteként jelenik meg. Jelen vagyunk sok jelentős közössé­gi, kulturális és társadalmi rendez­vényen - szervezőmunkával, anyagi hozzájárulással segítjük megvalósu­lásukat -, ahol az érdeklődők tájé­koztatást kaphatnak a kedvezmény­törvényről. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Ez év áprilisában indítottuk ingye­nes jogsegélyszolgálatunkat, ta­pasztalatunk szerint nagyon jó a fo­gadtatása és fontos hiányt pótol a szlovákiai magyar közösség életé­ben. A tájékoztató irodákat köz­ügyekben felkeresőknek ingyenes tanácsadással szolgálunk, dr. Szabó Olga ügyvéd szakmai eligazítása alapján. Eddig közel száz konkrét ügyben, legtöbben kárpótlási ügyekben, a szövetkezeti vagyonré­szekkel, a politikai foglyok rehabili­tálásával kapcsolatos eljárásban kérték segítségünket (11 pontban lehet összefoglalni a jelen pillanat­ban aktuális kérdéseket). MUNKAKÖZVETÍTÉS Egy-egy régióban (Párkány, Zselíz és Rimaszombat környékén) több érdeklődő azért kereste meg az iro­dáinkat, hogy munkavállalás miatt kéije a magyarigazolványt. Szerve­zetten, magyarországi munkaköz­vetítő irodán keresztül jutottak munkához. Felvettük a kapcsolatot a VECO 2000 munkaközvetítő cég­gel, és megállapodtunk abban, hogy mi is segítünk az ügyintézésben, an­nak ellenére, hogy a státustörvény módosítása után a munkavállalásra vonatkozó kedvezményeket törölték a törvényből. Az irodáinkban a pol­gárok tájékoztatást kaphatnak a magyarországi munkalehetősé­gekről, és arról, hogyan kell a mun­kavállalói vízumot elintézni. Ennek a szolgáltatásunknak is nagyon jó a fogadtatása. MAGYARORSZÁGI UTAZÁSOK SEGÍTÉSE Ez a tevékenységünk azzal függ össze, hogy szeretnénk az igazol­vánnyal rendelkezőknek - elsősor­ban a diákoknak és pedagógusok­nak - a figyelmét felhívni arra, hogy a kedvezményeket müyen módon vehetik igénybe. Azokban az isko­lákban, ahol egész osztályok és az egész tanári kar kérte az igazol­ványt, kirándulást szerveztünk Ma­gyarországra. A tanév utolsó hónap­jában 13 iskolának segítettünk szer­vezőmunkával és anyagi hozzájáru­lással is a magyarországi kulturális emlékhelyek felkeresésében. Most ezekről az utakról igyekszünk több fórumon beszámolni, és ezzel is arra biztatni az iskolákat, hogy éljenek a kedvezménytörvény adta lehetősé­gekkel. UNIÓS PÁLYÁZATOK Egy összefoglalót készítettünk ma­gyar nyelven arról, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás milyen le­hetőségeket nyit meg előttünk. A munkatársak részére szeptembertől tanfolyamot készítünk, hogy e kér­déskörben segíteni tudjanak az adott régióban. A szlovákiai magyar közéletben már jól érzékelhető a jelenlétünk, és a rendelkezésre álló eszközöket sokol­dalúan, közösségi célokat jól szol­gálva használtuk fel. A szerző az SZKC központi irodá­jának vezetője A külügyminiszter döntése szerint minden volt nagykövet élete végéig megtarthatja a tiszteletbeli nagykövet titulust Két cseh nagykövet Németországban? KOKES JÁNOS Kisebbfajta diplomáciai botrányt, zavart okozott a napokban a cseh-német kapcsolatokban Jaros­lava Jelínková, a bonni cseh diplo­máciai képviselet új vezetője. A diplomata asszony ugyanis miu­tán megérkezett Bonnba, hivatalos levélben fordult a német külügymi­nisztériumhoz, kérve, hogy ismer­jék el nagyköveti rangját. Joschka Fischer külügyminiszter igencsak meglepődött, mert úgy tudta Cseh­országnak van már egy nagykövete Németországban, mégpedig Berlin­ben, Boris Lazar személyében. A német külügy ezért a kétoldalú kapcsolatokban előzmények nélkü­li lépésre szánta el magát és felszó­lította Prágát: tisztázza a nagyköve­tek ügyét, s tegyen rendet képvi­selői között. „A diplomáciában az ilyen jegyzékváltás rendkívüli bak­lövésnek számít, s Prágára nézve igen kellemetlen” - írta a Právo című lap. Az ügy háttere: Cyril Svoboda kül­ügyminiszter döntése alapján min­den volt cseh nagykövet élete végé­ig megtarthatja a tiszteletbeli nagy­követ titulust. Jelínková, aki koráb­ban Lettországban és Litvániában vezette a cseh nagykövetséget, en­nek elismerését kérte Berlintől, ho­lott Bonnba hivatalosan csak mint tanácsos-követ szintű diplomata volt kiküldve. Berlin ezért figyel­meztette Prágát: Németország csak azokat a diplomatákat ismeri el nagykövetnek, akik ilyen címen vannak akkreditálva. A Mladá fronta Dnes című lap az ügy kapcsán Svobodát is bírálja, mert szerinte döntésével maga is csak zavart okozott a cseh diplomá­ciai berkekben. Prága egyébként utasította Jelínkovát, hogy levélben kérjen hivatalos bocsánatot a német külügyminisztériumtól, s munkájá­ban pedig a valóságnak megfelelő tanácsos-követ címet használja. A külügyminisztérium ugyanakkor közölte: ha a diplomata asszony be­tartja a szabályokat, az ügynek rá nézve nem lesz következménye.

Next

/
Thumbnails
Contents