Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-05 / 179. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 5. HHHMI kommentár flHBHHI Egy szem Zajac-aszpirin Rudolf Zajac egészségügyi miniszter állítja, rájött, miként lehetne kiűzni kórházainkból a hálapénzt. A felmérések szerint a páciensek mintegy háromnegyede ad pénzt orvosának, főképpen, ha az illető kórházi kezelésre szorul. A jobb ellátás, a gyógyulás reményében ad, aki tud, nem is mindig hálája önkéntes kifejezéseként. Az orvosoknak csúsztatott összegek bevallottan 50 koronától 100 ezer koronáig ter­jednek. Amiben biztosak lehetünk: nem kisnyugdíjas, aki 100 ezret csúsztatott. Zajac miniszter a kórházi kezelésre szorulóval kiegészítő biztosításként fizettetné be a „hálapénzt” az intézmény pénztárába, és ennek fejében az illető például az általa kiválasztott orvoshoz kerülne, jogosulttá válna bizonyos többletszolgáltatásokra stb. Az újabb Zajac- ötlettel talán nem is lenne baj, ha mindenki azonos anyagi hátteret maga mögött tudva feküdne a műtőasztalra, kórházi ágyba. A veszte­sek ezúttal is azok lepnének, akik ma valóban hálájuk kifejezéseként legfeljebb egy tábla csokoládét tudnak a nővérke kezébe nyomni. Az ötlet további sorsa egyelőre a jövő titka. Biztos azonban, hogy az anya­gi nehézségekkel küszködő kórházainkat aligha az így befolyó tételek állítják majd talpra. Többet tehet érte a jól működő gazdaság, amely­ben például az állami megrendelés elnyerésének esélye nem aszerint alakul, mekkora az ügyben döntő hivatalnoknak adott kenőpénz összege. Ez egyelőre olyan álomkép, mint amikor kórházainkból egy szociális érzékenységet nélkülöző intézkedéssel próbálják kiűzni a há­lapénz intézményét. Kicsi a valószínűsége az ilyen próbálkozás sikeré­nek. Ugyanúgy nyüvánvaló, hogy központi intézkedéssel, politikusi nagyszájúsággal (ha mi leszünk hatalmon, eltipoijuk a korrupciót) semmi sem érhető el e téren, hacsak maguk a vállalkozók, vállalatok nem tesznek valamit a korrupció ellen. Hogy léphetnének az ügyben, arra jó példa a Szlovákiában letelepedő külföldi cégek többségének magatartása; magukkal hozzák etikai kódexüket, amelyben a korrup­ció elleni küzdelemnek, a tisztességes piaci versenynek is szigorú sza­bályai vannak. Ahol pedig a politika és a gazdaság összefonódása le­leplezhető, ahol a játékszabályok mindenkire egyformán érvényesek, ott előbb-utóbb kiderülnek a visszaélések, amelyektől teljesen még a legfejlettebb országok sem mentesek. Nálunk egyelőre úgy tűnik, a vállalkozóknak se érdeke, hogy megváltozzék a gazdaság és a politika bűzlő összefonódása. A külföldi tőke nagyobb jelenléte hozhat fokoza­tosan ebben némi változást. Gazdaságunk erősödése szempontjából ez fölöttébb kívánatos lenne. A Nemzetközi Valutalap szerint ugyanis a korrupció egyszázalékos növekedése a gazdaság teljesítőképességé­nek 0,3-1,8 százalékos csökkenésével járhat, hiszen a megvesztegetési pénzeket belekalkulálják az árakba. Képzeljük el, milyen tételt tehet­nek ki a megvesztegetési pénzek hazai árainkban! JEGYZET alacsony kőkerítése mellett a perc töredéke alatt elfogyasztja a ke­nyérszeleteket. Aztán fürgén kör­benézve találnak egy félig üres gyümölcsboros palackot a park utca felőli oldalán pihengető ké­tes egzisztenciájú, szunyókáló úr lábánál. Belehúznak, hiába le kell a vajas kenyeret öblíteni, meleg is van rettentően, a folyadékra nagy szükség van ilyenkor. Aztán irány vissza a teraszhoz. A jól öltözött fiatalok már elmentek, a pincér még nem győzte összeszedni a maradékokat, kerül hát egy kis desszert is. Egy negyednyi diósré­tesen hangosan civakodni kezde­nek, kijön a pincér, elzavatja őket. A rétes a földre hull, egy­szerre csapnak rá a gyerekek a verebekkel. Nem számít, hogy most már poros kicsit a süte­mény, elfogy az úgy is. S hogy a szociofilmetűdnek is alkalmas je­lenetsor teljes legyen, a nagyob­bik gyerek, olyan hétévesforma kisfiú egy égő, viszonylag hosszú cigarettacsikkre talál a bejárat melletti szeméttároló peremén. Beleszív és elégedett mosoly terül szét az arcán. Filmetűd javaslata rendezőknek, Európa küszöbén, 2003 nyarának egyik forró dé­lelőttjén, Dél-Szlovákiában. Nógrádi filmetűd SZÁSZI ZOLTÁN Jár-kel az ember Nógrád szívé­ben, néha megáll egy pillanatra, hogy rendbe tegye gondolatait, számba vegye a napi teendőket. Egy percre leül hát a tér árnyas padjára, a templom mellett, és fi­gyel, mereng. Két kisgyerek jön. Csapzottak, mosdatlanok, hiá­nyos ruházatúak. Csillog a sze­mük, éhesen lesik a szomszéd ká­véház teraszán rétest falatozó, jól öltözött fiatalokat. Mi sem termé­szetesebb, hogy odamennek ké- regetni. Sikertelenül. Aztán elin­dulnak a parókia felé. Eltűnnek a valószínűleg ismerős kapualjban, pár perc múlva pedig egy-egy karéj vajas-sajtos kenyérrel indul­nak kifelé. Aztán azt látom, hogy a sajtszeleteket ledobálják a föld­re, és csak a vajas kenyeret eszik. Egyszerűen nem tudják, mi az a sajt. Nem ettek még olyat! A szemtelen verebeknek terített asztalt teremtenek pillantok alatt. Azoknak mindegy, mi van az asz­falton. A két kisgyerek a templom FIGYELŐ THE INDEPENDENT Bírálta a palesztin területek és Izrael között épülő biztonsági kerítést Simon Peresz volt izrae­li miniszterelnök, munkáspárti vezető a brit napilapnak adott interjúban. Kijelentette, politi­kailag eleve nem lelkesedik a kerítésért, katonailag pedig a biztonsági célokat szolgáló háló problémás, mert nem a kijelölt határvonal mentén fut. „A szán­dék ugyan nyilván nem politi­kai, de az eredmény az említett ok miatt mégis az” - mondta a 80 éves politikus, aki 1994-ben Nobel-békedíjat kapott az izrae­li-palesztin békefolyamatban betöltött szerepéért. Peresz úgy véli, a több mint tíz éve indult békefolyamat az erőszak két év­vel ezelőtti kiújulása ellenére sem feneklett meg teljesen, mert a két fél közötti párbeszéd remé­nye mindmáig tartja magát. Szerinte a jelenlegi miniszterel­nök, Ariel Sáron is szeretne el­jutni a végleges békéhez, de a saját tempójában, amely Peresz szerint lassú. Bírálta az egykori kormányfő a palesztinok politi­káját is, különös tekintettel a terrorcselekményekre és a ko­rábbi izraeli megállapodási ja­vaslatok elutasítására. A volt kormányfő visszautasította azo­kat a baloldali vádakat, hogy két évvel ezelőtt hiba volt csatlakoz­ni Sáron egységkormányához, és ezzel részt venni annak a pa­lesztinok elleni kemény fellépé­sében. Peresz, akit idén ismét pártja élére választottak ideigle­nes megbízással, kijelentette, a béke építésében csak az tud ér­demben részt venni, akinek si­kerül többséget kiépítenie. El­mondta azt is, nem kíván többé részt venni a kormányzásban. Egyre nagyobb méreteket öltött az utóbbi időben a politikai erőszak Afganisztánban Újra támadnak a tálibok Másfél évvel a tálib rezsim megdöntése után egyre na­gyobb méreteket ölt a politi­kai erőszak Afganisztánban, ami nagymértékben nehezíti a stabilitás helyreállítását célzó erőfeszítéseket. PIETSCH LAJOS Amerikai sajtóértesülések szerint az erőszak elsősorban az ország déli tartományait, mindenekelőtt Kandahár tartományt és környé­két sújtja, amely még ma is a táli­bok főhadiszállásának számít. A The Washington Post riportjában egyebek között arról számolt be, hogy az afgán-pakisztáni határ közvetlen közelében, már pakisz­táni oldalon, a megbuktatott tálib rezsim korábbi magas rangú ve­zetői rendszeres találkozókat tar­tanak, s fegyvereket és pénzt osz­tanak szét az afgánok körében. A rendkívül szegény körülmények között élő afgánok pedig elfogad­ják a pénzt, még akkor is, ha nem értenek egyet a tálib mozgalom céljaival és az iszlám tálib értelme­zésével, s a pénz fejében vállalják, hogy aknákat telepítsenek a köz­ponti afgán hatóságok, illetve az amerikai erők elleni támadások segítésére. A lap tudósított arról is, hogy meg­lehetősen gyenge lábakon áll az or­szágban állomásozó amerikai ha­derő együttműködése azokkal az afganisztáni tartományi ve­zetőkkel, akiket az Egyesült Álla­mok helyezett a hatalomba épp a tálib mozgalom és az al-Kaida ter­rorszervezet elleni harc érdeké­ben. A szóban forgó afgán törzsi vezetők többsége hatalmát inkább arra használja fel, hogy terrorizálja a térség lakosságát. Tálib fegyveresek az elmúlt hetek­ben több alkalommal is fegyveres támadásokat intéztek az amerikai, illetve a szövetséges haderő ellen, ami egyidejűleg azt eredményezte: a lakosság egyre inkább elégedet­len az Egyesült Államokkal, amiért képtelen megfékezni a terrorizmus terjedését és nem képes garantálni a biztonságot. A lakosság egyre inkább elégedetlen az Egyesült Államokkal. Mindeddig eredménytelennek bi­zonyultak azok az erőfeszítések, amelyek a tálib fegyveres csopor­tok felszámolását célozták, sőt a tálibok egyre inkább jelen vannak, egyre aktívabbak, elsősorban az ország déli tartományaiban. A The Washington Post értesülései sze­rint ugyanakkor jelentős pakisztá­ni támogatásban részesülnek, s a fegyveres támadások mellett haté­kony propagandát fejtenek ki a központi kormánnyal és a koalíciós erőkkel szemben. Ezzel egy időben az Afganisztáni Stabilizációs Erők (ISAF) szóvivője megerősítette, hogy a NATO az előzetes terveknek megfelelően augusztus 11-én átveszi a stabilizá­ciós erők egységei feletti parancs­nokságot. Az illetékes közölte azt is, a NATO addig marad Afganisz­tánban, ameddig szükséges. „Az ISAF jelenlegi mandátuma 2004 júniusig, a tervezett afganisztáni választásokig terjed a bonni meg­állapodások értelmében, de a NA­TO kész a stabilizációs erők pa­rancsnokságát biztosítani, amíg ez politikai szempontból szükséges­nek látszik” - hangoztatta a szó­vivő. Ugyanakkor utalt arra, hogy az ISAF továbbra sem hajlandó kiter- jeszteni az ellenőrzést az ország más térségeire, függetlenül attól, hogy Hamid Karzai afgán elnök a biztonság hiányára hivatkozva már több alkalommal kérte ezt. Az ENSZ-mandátum alapján Afga­nisztánban tartózkodó stabilizáci­ós erők csak a fővárost, Kabult és környékét ellenőrzik. A szerző az MTI különtudósítója TALLÓZÓ THE GUARDIAN Titkos terveket készített 1987-ben Ronald Reagan akkori amerikai el­nök, hogy segítsen távol tartani a ha­talomtól a korabeli brit választáson a konzervatív Margaret Thatcherrel szembenálló, atomfegyver-ellenes munkáspárti vezetőt, Neil Kinnockot - értesült a brit napilap. A nyilvános­ság előtt az amerikai vezetés és dip­lomaták természetesen semlegesnek mutatkoztak a választások kimene­telét illetően, de - a korábbi titkosí­tásból most nyüvánosságra került amerikai dokumentumok szerint - magánbeszélgetéseken értésre ad­ták, hogy a kétoldalú amerikai-brit viszonyban súlyos nehézségek lép­hetnek fel a Munkáspárt győzelme esetén, különösen ha Kinnock nem változtat antinukleáris nézetein. A szóban forgó választást végül - nyolc év kormányzást követően ismét - a Vaslady nyerte, sőt a Munkáspárt még a következőt is elvesztette, mire Kinnock le is mondott. A munkás­párti vezető az 1987-es kudarcot kö­vetően nem sokkal meg is változtat­ta álláspontját az atomfegyverek kérdésében. Reaganék a szóban for­gó időszakban attól tartottak, ha Kinnock nyer, az amerikai atomfegy­vereknek és a kapcsolódó katonai bázisoknak el kell hagyniuk Nagy- Britannia területét. Nemzetközi po­rondon a színfalak mögött az ameri­kai diplomaták élesen bírálták a munkáspárti brit külpolitikát, amely szerintük „nélkülözte mind a mély­séget, mind a szélességet” - írta a londoni lap. Nem sokkal a voksolás előtt egy washingtoni megbeszélé­sen Reagan is Kinnock tudomására hozta, hogy nem tekinti partnernek a vüágpolitikai színtéren. A válasz­tás napjára Reagannek kétféle üd­vözlő levele állt készenlétben. Az egyikben - és végül ezt kellett elkül­deni - az amerikai elnök meleg sza­vakkal üdvözölte Thatcher győzel­mét, történelminek nevezve a part­neri viszony megerősítéseként érté­kelte. A másik levél Kinnocknak szólt volna győzelem esetére, rövi­debben és hidegebb hangnemben, és utalva arra, hogy Londonnak foly­tonosságot kell mutatnia védelmi politikájában. Az amerikaiak a vá­lasztás előtt azért is bírálták a Labo- urt, mert úgy ítélték meg, hogy ve­zetői külpolitikájukban azóta már túlhaladott képet alkotva kezelték az Egyesült Államokat, amely szerintük bábként mozgatja a banánköztársa­sággá degradálódott közép-ameri­kai kormányokat. THE WASHINGTON POST A lap szerint Colin Powell nem akar külügyminiszter maradni, ha jövő novemberben újraválasztják George W. Bush amerikai elnököt. A lap jól tájékozott körökből” úgy értesült, hogy Richard Armitage, Powell he­lyettese is visszavonul. Armitage nemrég közölte Condeleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadóval, hogy ő és Powell csak 2005. január 21-ig, tehát az új elnök hivatalos be­iktatása utáni napig marad hivatalá­ban. Az újságcikk szerint a 66 éves Powell felesége kívánságára nem vállal második hivatali időszakot. A bürokrata meglepődve látta, hogy a járatlan szlovákiai állatorvosok egyike sem kiáltotta boldogan, hogy öllé! EU-lconform disznónk EU-konform farka SOÓKY LÁSZLÓ Az alábbiakban kizárólag EU-kon­form disznóságokról lesz szó, ezért esdve kérem finomabb lelkű hölgy­olvasóimat, hogy vértezzék fel ma­gukat EU-konformitás ellen, mert az élmény, mely alább következik, egyszerre lesz megrázó, bizarr és morbid. Bármennyire idegenkedünk is tőle, tudomásul kell vennünk, hogy a há­zi disznónak - amelyből különböző eljárások során hurka, kolbász vagy talán sonka lesz - veleszületett dí­sze a farka, amelytől az EU-s előírá­sok szerint nem szabad őt megfosz­tani. Kivételt képez az az eset, ami­kor valamelyik disznónak valame­lyik disznó disznó megharapja a far­kát. Ez az esemény természetesen nem történhet meg spontán harag vagy felindulás alapján böllérkéssel vagy metszőollóval, hanem az aláb­bi játékszabályok betartásával: midőn a gazda észleli, hogy vala­melyik disznó megharapta valame­lyik disznó farkát, tanúkat hív az esemény igazolására. A gazda és a tanúk külön erre a célra készített, álcázott magaslesen infratávcsővel várakoznak arra, hogy a gyalázatos esemény megismétlődjön. Ha nem ismétlődik meg, akkor vagy a hara­pós disznó rafinált, vagy a les- kelődőknek rossz napjuk volt. Ha viszont a harapás előre megfontol­tan és aljas szándékból újfent meg­történik, akkor a gazda egy külön erre a célra használatos, Harapási jegyzőkönyvek címmel ellátott A4- es irkába felírja a harapós disznó adatait, születési idejét, anyja ne­vét, a pontos dátumot, órát, másod­percet, a harapás mélységét, szán­dékát, majd a jegyzőkönyvet alá­íratja a tanúkkal, akik alapvetően pártfüggetlenek és nincsenek kor­rupciós hajlamra utaló jegyeik. Ha három alkalommal ugyanazon ta­núk jelenlétében ugyanaz a disznó megharapja ugyanannak a disznó­nak a farkát, állatorvosi köz­reműködéssel a farok eltávolítható. Az, hogy a harapónak, vagy pedig a harapottnak távolítható-e el a farka, az uniós előírás nem rögzíti, így a teljes felelősség a kreatív sertéste­nyésztőt terheli. Hasonló fogas kérdést jelent min­den sertéstenyésztő számára a ser­tésfogak eltávolítását taglaló uniós előírás filozófiája is. Eszerint a ser­tésfogat nem szabad eltávolítani, mert ezáltal fájdalmat okozhatunk a malacnak. Ä fog eltávolítására akkor nyílik lehetőség, ha a disznó­tartó mély megdöbbenéssel azt ta­pasztalja, hogy az ő disznója meg­harapta az ő fogával az ő másik disznóját. Felfedezését beírja egy külön erre a célra vásárolt A4-es ir­kába, s ha a harapós disznó meg­kapta a harmadik sárgalapot is, a vétkes fog eltávolítható, de nem ám a klasszikus, „úgy orrba vágom a lapáttal, hogy arró kódúi” mód­szerrel, hanem érzéstelenítési eljá­rással szájsebész által. Aki cinikusan mosolyogva írói fantá­ziám szüleményének tartja a fenti jövőképet, azt, sajnos, ki kell ábrán­dítanom, sem ennyire felkészült, sem ennyire elvetemült nem va­gyok. A disznófarok és disznófog el­távolításának ezt a faramuci mód­szerét egy, a hazai állatorvosainkat eurokonformitásra felkészítő tanfo­lyamon vázolták, s az eurobürokra- ta meglepődve észlelte, hogy a járat­lan szlovákiai állatorvosok egyike sem kiáltotta boldogan, hogy öllé! Ha egy hasonló ötletekkel kirukkoló EU-hivatalnok tiszteletét tenné vala­melyik, valami miatt éppen ingerült csallóközi sertéstenyésztő disznóól­jánál, azon sem csodálkoznék külö­nösebben, ha tehénlánccal kikötnék őt az esztricsepegő alá, különösen akkor, ha esik.- Válófélben voltak, de a tetőtér beépítése során ismét egymásba szerettek... (Lehoczki István rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents