Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-04 / 178. szám, hétfő

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 4. MOZI POZSONY HVIEZDA: A mag (am.) 18,20.30 MLADOST: Taxi 3 (fr.) 15.30,17.30, 20 TATRA: Chicago (am.) 18.15, 20.30 AU PARK - PALACE: Chicago (am.) 14.40,17.05,18.05,19.30,20.30,21.55 Veszett vad (am.) 14.15, 16.20, 18.25, 20.30, 22.35 Több a sokknál (am.) 14.45, 17, 19.15, 21.30 A fülke (am.) 14.30, 19, 21.15 Charlie angyalai: Teljes gázzal (am.) 14.10, 16.25, 18.45, 21 Hangyák a gatyában 2. (ném.) 15.45 What a Girl Wants (am.) 15.15, 17.30, 19.45, 22 Ki nevel a végén? (am.) 18.35, 20.50 Halálosabb iramban (am.) 15.30,17.45 Az igazság órája (am.) 20,22.20 Taxi 3 (ff.) 16.10,18.10,20.10,22.20 Frida (am.- kan.) 17.20,19.50,22.15 KASSA TATRA: Az igazság órája (am.) 18, 20.30 CAPITOL: Chicago (am.) 18, 20.30 ÚSMEV: 8 mérföld (am.) 18, 20 DEL-SZLOVAKIA PAT - KERTMOZI: Csajok a csúcson (ném.) 21 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Hangyák a gatyában 2. (ném.) 17.45,19.15 GYŐR PLAZA: Azonosság (am.) 15.30, 17.30, 19.45 Charlie angyalai: Teljes gázzal (am.) 15.45,18, 20.15 A fülke (am.) 14.15,16.45,18.45, 20.30 Hajó a vége (am.-ném.) 16.30,20.30 Halálosabb iramban (am.) 15.30, 17.45, 20 Ki nevel a végén? (am.) 17 Merülés a félelembe (am.) 14.45, 19.30 Szindbád - A hét tenger legendája (am.) 14, 16, 18 Tulipános Fanfan (fr.) 14.30,18.30 Vitathatatlan (am.-ném.) 16.15,18.15,20.15 GEBAUER SZABOLCS A dokumentumfümnek nagy je­lentősége van, annak ellenére, hogy ez ma nem divatos műfaj. A szakma a művészi igénnyel megformált dra­maturgiával, filmes szerkezettel és katartikus hatással rendelkező fil­met tekinti dokumentumnak. A Du- natáj Alapítvány az ilyen értékhor­dozó filmek elkészítését kívánja tá­mogatni 1994 óta. Vezetői Tölgyesi Ágnes, Balog Zsolt rendezők, vala­mint Buglya Sándor rendező-ope­ratőr, a kuratórium elnöke. Mind­hárman Balázs Béla-díjasok.- A Duna Televíziónak két olyan szerkesztősége van, amely független a napi tévéadásoktól: a Duna Mű­hely, amely a kísérleti és játékfilmek irányába mozog és a Dunatáj Alapít­vány, amely dokumentumfilmek ké­szítésével foglalkozik - kezdi Buglya Sándor, az Alapítvány vezetője. - Olyan dramaturgiai műhelyt kíván­tunk létrehozni, amelyben a televízi­ók napi műsorgyártásában könnyen elkallódó témákat igényesen dolgo­zunk fel. Az aktualitásokkal foglal­kozó műsorok legtöbbször alig egy­két percet hasznosítanak a beérkező témák anyagából és nincs idő azok további feldolgozásához, bármeny­nyire ígéretesek. A műhely ezeket a témákat járja körbe különös figye­lemmel, hogy megőrizze azokat az utókor számára.- A Dunatáj Alapítvány sok filmen dolgozik folyamatosan. Ilyen példá­ul a 2000-től forgatott filmsorozat, mely az Erdélyben található, több mint háromszáz székely erődtemp­lomot kívánja bemutatni - mondja HANG JÁTÉKPÁLYÁZAT a szlovákiai magyar rádióadás megalakulásának 75. évforduló­ja alkalmából A Pátria rádió, a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége nyilvá­nos, jeligés pályázatot ír ki eredeti, magyar nyelvű hangjátékok meg­írására. A pályázat célja támogatni és ösz­tönözni a hazai magyar szerzőket értékes és érdekes hangjátékok megírására. A bírálóbizottság kü­lön értékeli és jutalmazza a humo­ros alkotásokat is. A pályázaton eddig nem közölt, eredeti hangjátékok vehetnek részt max. 20-30 gépelt oldal ter­jedelemben és ezzel egyenér­tékűen ún. „rövid” hangjátékok is, 18-20 oldal terjedelemben. A pá­lyaműveket szakmai zsűri bírálja el, elsődleges szempont a művek művészi színvonala (a téma erede­tisége, kompozíciós megoldások, rádiószerűség). A legjobb művek jutalmazása: 1. díj:15 000 Sk 2. díj: 10 000 Sk 3. díj: 5000 Sk különdíj: 3000 Sk prémium a legjobb humoros mű­ért: 8000 Sk. Amennyiben a pályaművek nem érik el a megfelelő színvonalat, a pályázat kiírója fenntartja magá­nak a jogot a díjak oda nem ítélésé­re, esetleg összevonására. A számítógépen vagy írógépen ma­gyar nyelven megírt pályaműveket a következő címre küldjék el: Slovensky rozhlas Rádió Patria - HRMV Mytna 1, P. O. BOX 55 817 55 Bratislava 15 A borítékon tüntessék fel: „Sút’az - Pályázat”. Mivel nyilvános, jeligés pályázatról van szó, minden szöve­gen a név és cím helyett csak a jeli­gét kérjük feltüntetni. A nevet és a címet egy lezárt borítékban kell el­helyezni, melyen ugyanez a jelige szerepel. Beküldési határidő: 2003. augusztus 31. Eredményhirdetés: legkésőbb 2003. október 31-ig. Az eredményt a Pátria rádió - a Szlovák Rádió Magyar Főszer­kesztősége és a szlovákiai magyar sajtó közli. Marie Trintignant - már a „túlsó parton". Élt negyvenegy évet. Izgalmas tehetségű színésznő volt Fájdalom színezte érzékiségét Magyar dokumentumfilmesek a Duna Televízióban A társadalom önismerete Dékány István, a sorozat rendezője.- Tüdős S. Kinga erdélyi törté­nésszel közös tervünk, hogy ebből az anyagból kilencrészes sorozatot készítsünk.- A Dunatáj Alapítvány pályázatok­ból él - veszi át a szót Szederkényi Miklós gyártásvezető. - Ezek a rész- támogatások segítséget nyújtanak abban, hogy folyamatosan dolgoz­hassunk a már megkezdett hosz- szabb munkáinkon. Ilyen például a marosvásárhelyi Marx József fotó­művészről forgatott anyag, vagy az emlékfilm Olajos Csabáról, aki a ’80- as évek ellenzékének volt jelentős fi­gurája. Még nem került bemutatásra Az erdő poétája, mely Áprily Lajos­nak állít emléket, de forgatunk Bor­székről és a Prágai tavasz felvidéki magyarságot érintő hatásairól is.- A PHARE-program keretében az egyik halmozottan hátrányos hely­zetű közösségről, a roma fiatalokról készítünk filmet, hogy ezzel is előse­gítsük társadalmi beilleszkedésüket. Úgy gondolom - mondja a kuratóri­um elnöke -, a médiának nagy a fe­lelősége abban, hogy a cigányokról milyen kép alakul ki, és elengedhe­tetlen, hogy eloszlassuk a sokakban kialakult sztereotípiákat. A Dunatáj Alapítvány filmjei rend­szeresen szerepelnek magyarorszá­gi és nemzetközi fesztiválokon, me­lyekről évek óta a legnevesebb díjak­kal és kiemelt elismeréssekkel tér­nek haza. Talán ezért is van, hogy az eltelt néhány év alatt a Dunatáj Ala­pítvány Magyarországon a szakma egyik legjelentősebb és legelismer­tebb dokumentumfílm-készítő mű­helyévé vált. Sosem volt sztár. Szeretett és féltett, tisztelt és elhivatott színésznő annál inkább. Francia közönsége tudta jól: amit ő nyújt, ami belőle su­gárzik a mozivásznon, azt nem kapja meg senkitől. SZABÓ G. LÁSZLÓ Marié Trintignant tizennégy karátos érzékisége megfejthetetlen zárkó­zottsággal, feloldhatadan belső ma­gánnyal párosult. Tekintetében min­dig ott bujkált a fájdalom, mintha örökös gondja lett volna a vüággal, de elsősorban talán önmagával. Ez a hihetetlen kettősség feszült minden alakításában. A provokatív erejű nőiség és a szívet-lelket felkavaró keserűség. Van egy frivol jelenete Otakar Votocek holland-belga-fran- cia összefogásban készült, 1990-es rendezésében, A hírnév szárnyai­ban. Bianca, a már földi életében le­gendássá vált, vonzó popénekesnő megkívánja gyilkossággal elhíresült, új keletű barátját a „túlsó parton” ál­ló, különös hangulatú szálloda egyik szobájában. Marie Trintignant úgy fordul meg, majd úgy indul el az ablaktól egy szál pulóverben a kana­pén már mezítelenül sóvárgó férfi felé, hogy lépteivel, teste legapróbb rezzenéseivel mondja el mindazt, amiről ilyen helyzetben a hirtelen fellobbanó vágy beszél. Érzékiség, Marie Trintignant (volt) a neved. Most, hogy halljam is, ne csak képe­ken lássam magam előtt, feltettem a tizenhárom évvel ezelőtt tőle kapott hanglemezt. Azután küldte, hogy Karlovy Vary fesztiválján remekbe szabott alakítását dicsértem az Amszterdamban élő cseh, Otakar Votocek filmjében. L’Amour Partira Demain. Ez a film betétdalának a cí­me, s hogy megajándékozott a le­mezzel, annak csak annyi története van, hogy nem tudtam szabadulni tőle. Mármint a daltól. Ettől a szo- rongatóan szép, gyönyört és ke­serűséget finoman ötvöző, számom­ra felejthetetlen sanzontól. Mély, opál fényű hangján Marie Trintig­nant ugyanis olyan érzékenységgel, olyan borzongató szenvedéllyel énekli el, hogy a zsigereibe ivódik az embernek. Negyvenegy év. Ennyi adatott neki. Ami az elmúlt napok alatt, élete utolsó egy hetében történt vele, ab­ból akár film is születhetne. Az utolsó fotó: Colette szerepében Litvániában dolgozott édesanyja, Nadine Trintignant rendezésében. Tévéfilmet forgattak Colette-ről, a híres francia írónőről, őt játszotta Marie Trintignant. Fivére, Vincent is részt vett a munkálatokban. Ő volt a film segédrendezője. Már csak Jean- Louis Trintignant hiányzott. Az apa. Az egykori férj. Aki továbbra is tartja a kapcsolatot egykori családjával. Csak nem úgy, mint régen, a boldog­ság éveiben. A tragédia július 27-én, vasárnap hajnali négy órakor történt, amikor a színésznő és barátja-szerelme- élettársa között parázs vita kereke­dett a szállodai szobában. Bertrand Cantat, a Noir Désir lobbanékony frontembere, énekese - nem kevés alkohol hatása alatt - olyan durván bántalmazta a színésznőt, hogy az elesett és súlyos fejsérülést szenve­dett. Marie Trintignant-t - három és fél órával később! - kómában szállí­tották a litván főváros egyetemi kli­nikájának intenzív osztályára, ahol két bonyolult idegsebészeti műtéten (TASR/AFP-felvétel) esett át. Állapota rendkívül súlyos volt, a műtét után nem is tért magá­hoz, az orvosok nem sok esélyt lát­tak a felépülésre. Múlt hét csütörtö­kön speciális repülőgép szállította egy Párizs melletti kórházba a fran­cia színésznőt, segíteni azonban már ott sem tudtak rajta. Péntek dél­előtt bekövetkezett haláláig lélegez­tető készülékkel tartották életben, bár az agyhalál már csütörtökön es­te beállt. Marie Trintignant augusz­tus elsején veszítette el életét. Bert­rand Cantat „szerencsétlen baleset­nek” nevezte a történteket. Hogy ko­rábbi barátnőivel sem bánt kesztyűs kézzel, azt a vilniusi bíróságon el­hallgatta. Csak arról beszélt, hogy a verés, közte és Marie között, nem volt egyoldalú. Az üggyel kapcsolatosan Jacques Chirac francia köztársasági elnök is megrendülését fejezte ki: „Igazság­talanság egy ilyen brutálisan ketté­tört élet. Marie Trintignant-t szépsé­gével, érzékenységével és intelligen­ciájával szívébe zárta a közönség.” Szívébe zárta. Pályakezdése óta szerette. Legelőször édesanyja szerepeltette őt filmen. Négyéves volt, amikor ott állt édesapja, az Egy férfi és egy nő legendás főszereplője (és a Sortűz egy fekete bivalyért című magyar film főhőse!) mellett, majd tízéve­sen, az Ilyen is csak velem történhet meg! című filmben Marcello Mastro- ianni és Catherine Deneuve partnere volt. A gimnáziumból közvetlenül az érettségi előtt lépett ki, egy újabb filmszerep kedvéért. Később már színpadi szerepeket is kapott. Előbb különböző vándortársulatoknál ját­szott, aztán Párizs „föld alatti” kis színpadain. Családi összefogásban készült 1973-ban a Tilos tudni is, majd bűnügyi filmek következtek, köztük a legjobb, az Alain Comeau- val forgatott Fekete sorozat. Claude Chabrol, a francia film egyik legjele­sebb rendezője benne látta minden álma megtestesítőjét. Vele készítette a Nők történetét, a Bettyt, de szere­pet kapott Leos Carax jól sikerült opusában, A Pont-Neuf szerelmesei­ben is. Általa lett sikeres alkotás A se­lyem sikolya és a Kínai portrék. Számomra legnagyobb élmény mégis az az alakítása, amelyet Ota­kar Votocek fent említett filmjében nyújtott. Bianca, az érzéki hangú énekesnő, aki földi pályafutása után, Kharón ladikjából kiszállva „tisztítótűz szállodájában” olyan la­kókkal kerül kapcsolatba, mint He­mingway, Einstein, Paszternák. S amíg ők földi életművük folytatásán dolgoznak, ő továbbra is a boldogsá­gát keresi. Ott, azok között a falak között, ahol állítólag már nem is lé­tezik szerelem. Csak unalom, félté­kenység és önimádat. Bianca pedig az érzelmek foglya. Neki szerelem kell. Csók és forró ölelés. Ezt keresi mindenütt. Még az angol park zöld labirintusában is. Elment egy színésznő. Szép volt és tehetséges. Izgalmas szépség és iz­galmas tehetség. Dús ajka, zöld sze­me, férfias keze ugyanúgy megma­rad bennem, mint vibráló érzékisé­ge. Nézni is jó volt őt, nemcsak hall­gatni. Csendje mögött hatalmas szenvedély tombolt. De a fájdalmait sem tudta titkolni. Pedig nem be­szélt róluk. Gyerekei közül az egyik, a kamaszo­dó Roman Kolinek - az ő apja is rockzenész! - a tükörképe lehetne. Pontosan annyi nőies vonás van benne, mint amennyi férfias szépség volt az édesanyjában. A hétvégén már 62 ezren látogattak a fesztiválra, ami a szervezők szerint az eddigi nézőcsúcsnak számít Paradicsomi állapotok a Szigeten JUHASZ KATALIN Budapest. Péntekre véget ért az esős évszak a Szigeten, elvonultak a felhők, és harminc fokra kúszott fel a hőmérő mutatója. Ennek köszön­hetően a hétvégén már 62 ezren lá­togattak a fesztiválra, ami a szer­vezők szerint a Sziget-történelem eddigi nézőcsúcsa. Tömött sorok vo­nultak programról programra, né­hány helyszínen szinte moccanni sem lehetett. A hatalmas metálsátor egymás után két este is kicsinek bi­zonyult, a Clawfinger és az Apo- calyptica koncertjére sem fért be a rajongók mintegy fele, ugyanez volt a helyzet a kultikus magasságokba emelkedő Emil Rulez esetében is. A •nagyszínpadon az Asian Dub Foun­dation és a Dreadzone a vadul tán­colni vágyókat, a Morcheeba az óva­tosabb duhajokat szórakoztatta, az ínyencek pedig egy látványos prog­ramban gyönyörködhettek, a Stran­ge Fruit nevű ausztrál légi akrobata utcaszínházban, amely közvetlenül a belülről bejárható szoborként defi­niálható Luminárium mellett produ­kálta magát. Extremitásokban egyébként sincs hiány, szombaton debütált Fekete Pákó, a magyar la­kodalmas rockot játszó nigériai fia­talember („kislány, a budzsira vi­gyázz!”), a dubot elektronizáló, ele­mi erejű Zion Train és a portugál népleiket zenébe öntő, világhírnevet szerzett Madredeus. A szünetekben falatozhattunk sóletet, kínai menüt, vagy tönkölybúzadarás gyömbéres mézes gabonafagyit, hogy a tokaji aszúban érlelt fokhagymás töltött meggyről ne is beszéljünk. A látoga­tók szerint gondok csak az árakkal vannak, az enni- és innivalóért ugyanis eléggé mélyre kell nyúlni a pénztárcákba. A Szigetre magánemberként kiláto­gatott Magyar Bálint oktatási mi­niszter és Bársony András külügyi államtitkár. Az utóbbi úgy véli, a rendezvény már a csatlakozás előtt bekerült az unióba, pozitív képet festett Magyarországról, és az uniós tagállamokból érkező fiataloknak jobb benyomásuk van az országról, mint a magyaroknak önmagukról. A politikusok idén is egymásnak adják a VIP-karszalagot, Lamperth Móni­ka belügyminiszter például azt nyi­latkozta^ látogatás után, hogy hatá­rozottan elégedett lenne, ha az or­szág közbiztonsága is olyan volna, mint amit a fesztiválon tapasztalt. Harc a talpon maradásért (ÍTK/AP-felvétel) Egyre több a külföldi, német, hol­land, francia, sőt román szót is gyak­ran hallani. Az úgynevezett Civil Sziget helyszí­nein a legkülönbözőbb egyesületek csalogalják sátraikba a fiatalokat. Bemutatkozott a Magyar Tolkien Társaság, a Zabhegyező Gyermeka- nimátorok Egyesülete, a Jojó Egye­sület vagy a Magyar Bridzs Szövet­ség. Az egyik leglátogatottabbnak a nőgyógyászati problémákkal és sürgősségi fogamzásgátlással foglal­kozó sátor bizonyult, napi ötszáz ér­deklődővel. A BBC magyar nyelvű rádióadásával kapcsolatos vetél­kedő előtt azonban a versenyzők összegyűjtésénél majdnem erősza­kot kellett alkalmazni. A fesztivál első napjaiban csak szok­ványosnak nevezhető, kisebb je­lentőségű balesetek voltak - mondta el Szeles Géza, az Egészségügyi Bá­zis vezetője. A rendezvényt ellenér­zésekkel figyelőknek az orvos azt üzeni, hogy a drogfogyasztással kapcsolatos problémák száma évek óta minimális, heti tíz eset körüli, ami messze alulmúlja több tucat szórakozóhely statisztikáját. A paradicsomi állapotokat hangsú­lyozandó szombaton egy kechup- gyár jóvoltából paradicsomdobáló bajnokságot rendeztek, egy 20x30 méteres vízifoci-pályán, ahol a legto­vább talpon maradó hat fős csapat nyert. A versenyt össznépi dobálózás zárta, a fotósok legnagyobb örömére egyszerre négyszáz ember szórhatta egymásra a túlérett zöldséget.

Next

/
Thumbnails
Contents