Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-28 / 199. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 28. Iskola utca Aki ott volt Rimaszombatban, ahol idén hetedszer találkoztak a tanárok, élményekkel feltöltve kezdheti az új tanévet Élményekkel teli a batyu TiTANiLLA Az óvónők újra meggyőződhettek róla, milyen fontos is a gyerek életében a játék, a mese (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) szlovákiai magyar pedagógusok évről-évre találkoznak a szünidőben is, hogy kellemes hangulatú nyári egyetemeken képezzék magukat, megismerkedjenek új tanítási módszerekkel, s nem utolsósorban kollégáik között új barátokra leljenek. Rimaszombatban idén hetedszer találkoztak a tanárok. Igaz, az elmúlt évektől eltérően nem a mezőgazdasági iskola épületeiben, hanem a kereskedelmi akadémia kollégiumában kaptak helyet a foglalkozások, de csak a helyszín volt új, a hangulat a régi. HAT SZAKCSOPORT, 32 TANÓRA A közel száz résztvevő mindegyike lelkesen hangsúlyozta, milyen önfeledt hetet is tölthetett Gömörben augusztus 17. és 22. között. Bár az előadók nem kímélték tanítványaikat: s a nagy hőség ellenére is 32 órát kellett az iskolapadban végigülni a máskor a katedra másik oldalán épp a tanórák rövidségére panasz- kodóknak. Hat szakcsoportban folyt a munka, hozzá kell tennünk, csupán hatban, hiszen érdeklődés hiányában néhányat meg kellett szüntetni. Újra volt viszont kézművescsoport, amely már az első évben nagy népszerűségnek örvendett Rimaszombatban. A füleki előadók (Benko Tünde, Benko Pál, György Henrietta, Gyetvai Zsuzsa, Molnár Mónika) végtelen türelemmel tanították a pedagógusokat szalmából virágot készíteni, s avatták be őket a tojásírás (nem festés!), batikolás, gyönygyfűzés, mézeskalács-készítés rejtelmeibe. Lelkes munkájuk eredményét mindenki megcsodálhatta az ebédlőben. Bár csak a kézművesek alkottak kézzelfogható tárgyakat, a többi szakcsoport foglalkozásai sem voltak kevésbé érdekesek. Sokan nehezen barátkoznak meg a modern kor egyik nélkülözhetetlen eszközével, a számítógéppel, ezért is volt rendkívül népszerű a számítógép-felhasználói tanfolyam, amelyen Tomolya Róbert, Molnár László és Gubán Miklós segítségével kezdők és haladók is közelebbről megismerhették a masinák lelkületét. Előrelépésüknek a többiek is tanúi lehettek a kiértékelésen, ahol egy saját maguk készítette számítógépes prezentációval érzékeltették az elmúlt hét hangulatát. Az óvónők újra meggyőződhettek róla, milyen fontos is a gyerek életében a játék, a mese. Badin Ádám, Főzy Krisztina, Faragó Laura és Környei Alice foglalkozásaik során hangsúlyozták, a gyerek legjobban a saját eszközeivel tudja magát kifejezni, a mozgás által magabiztos lesz, az ének pedig felszabadítja a lelkét. „Nem a kotta gyógyít, hanem aki énekli”, jegyezte meg Faragó Laura magyarországi népdalénekes, kinek gyönyörű hangját az augusztus 20. alkalmából rendezett ökumenikus istentiszteleten az evangélikus templomban nemcsak a nyári egyetem hallgatói csodálhatták meg. AZ ANGOLNA ÁTLAGOS ÁTLAGA A „kooperatív tanulási technikákról” sokan még csak hallottak, s nem is tudták pontosan, mit .is rejt ez a fogalom. Hivatalosan hangzó elnevezése ellenére ez is játékos csoport volt. Szentmiklóssy Lina vezetésével a pedagógusok unalmas előadások helyett a gyakorlatban sajátíthatták el, hogyan is működnek ezek a módszerek, melyek egyik legfontosabb eleme az összetartás, a közösen elért siker. A kiértékeléskor a más tanfolyamot választók is ízelítőt kaphattak a foglalkozások hangulatából, s tapssal, csettintéssel, tenyerük összedörzsölésével igazi trópusi esőt varázsoltak a kollégium ebédlőjébe. Ugyanezen csoport tagjai egy minden pedagógus számára elgondolkodtató tanmesét is írtak az erdei iskoláról, ahol mindenki számára kötekező volt a futás, fára mászás, repülés és úszás is. A kacsa hiába volt remek úszó, úszóleckéit megszüntették, csak hogy eleget gyakorolhassa a futást. A fárasztó edzések után végül már úszásból is csak gyenge eredményre volt képes. Hasonlóan járt a mókus (aki képtelen volt felrepúlni a fára) és a sas is. Az iskola legjobbja az angolna lett. Semmiben nem volt kiemelkedően jó, de semmiben nem volt kiemelkedően gyenge sem. Teljesítménye az iskolában elfogadott, átlagos volt... A mesével összecseng az idei nyári egyetem mottója, Lao-ce mondása: „Azt segítsd, ami történik, s ne azt, aminek szerinted történnie kellene...” Ádám Zita, az SZMPSZ szakmai alelnöke, a rendezvény egyik főszervezője elmondta, fontos, hogy az iskolák gyermekköz- pontúak legyenek. Hisz a gyermek harang, s ezt a harangot a pedagógus szólaltatja meg. Ádám Zita szólt a nyári egyetem hiányosságairól is, amelyek a jelenlévők előtt lehet, hogy rejtve maradtak, de orvoslásukhoz mindenképp beszélnünk kell róluk. Megemlítette, hogy sokan, bár bejelentkeznek, végül mégsem jönnek el az eseményre, s a régió és maga Rimaszombat iskoláiból is kisebb az érdeklődés, mint azt a földrajzi közelség alapján hihetnénk. A köz sem tekinti szívügyének a pedagógus-továbbképzést, hiszen a megnyitóra meghívott tisztségviselőket hiába várták a szervezők. VADREGÉNYES TÁJAKON A néhány kellemetlen intermezzo azonban nem keseríthette meg a résztvevők szájízét, akikre a tartalmas foglalkozások után különféle kiegészítő programok vártak. Hogy a messziről érkezettek is megismerhessék Rimaszombatot és környékét, a szervezők kirándulásokkal kedveskedtek nekik. Rimajánosi, Hanva, Felsővály, Somoskő vagy épp Fülek azok számára is nagy élményt jelentett, akik jól ismerik Gömör és Nógrád tájait. A Sajó- és a Vály-völgyben autóbusszal kalandotak a pedagógusok, akik B. Kovács István „gömörológustól” megismerhették a környék történelmi vonatkozásait, legendáit, találkozhattak Igo Aladár fafaragóval, elbeszélgethettek László Ottó kovácsmesterrel. Másnap a merészebbek fárasztó, de fenséges élménnyel kecsegtető túra során „vehették be” a füleki és somoskői erődítményt, s gyönyörködhettek a környező hegycsúcsokra nyíló varázslatos kilátásban. Aki ott volt Rimaszombatban, élményekkel feltöltve kezdheti az új tanévet. Érvényes ez résztvevőkre és szervezőkre, előadókra és „diákokra”. Mert rengeteg emlék került a Rimaszombatból hazaindulók batyujába (s ezek egy része nyomtatott formában a rendezvény újságjába, a Bátyi batyuba). Bár a résztvevők olykor panaszkodtak a hangos kereszteződésre a kollégium szomszédságában, a szervezők meglepődtek az elfogyott ásványvízmennyiségen, az előadóknak talán néha fegyelmezniük kellett eleven tanítványaikat, a napok múltával csak a kellemes emlékek fognak élni a pedagógusok emlékezetében. Szerencsére van belőlük annyi, hogy a következő nyári egyetemig mindenképpen elég! A PSZICHOLÓGUS VÉLEMÉNYE A napközi sokat segít STRÉDL TERÉZIA A szülő számára kihívás a kis elsős. Minimum fél évig körülötte forog a világ, az ő napirendjéhez alkalmazkodik a család. Nagyon jó, ha a rendszeresség jellemzi a napirendet mindjárt az iskolakezdéskor. Ugyanazon a helyen, ugyanazzal a személlyel és ugyanabban az időben tanuljon a gyermek. Spontán módon kialakulnak azok a tanulási készségek, amelyek segítik az iskolai előrehaladását. Azok a szülők, akik nagyon elfoglaltak, vagyis nem tudják biztosítani a rendszerességet, gondolkodjanak el a halasztáson, vagy alkalmazzanak nevelőnőt, aki segíti a gyermeket az iskolában. Ha költözés előtt van a család, vagy már előre látható az iskolaváltás, akkor is jó elgondolkodni a halasztáson. A napközi is sokat segít, főleg abban, hogy az osztálypedagógus és a nevelőnő egymásra hangolódása erősíti az iskolai szokásokat. Hiszen tapasztaljuk, hogy az elsős gyermek számára nagyon fontos, amit a tanító néni mond - és ez így van rendjén, mert az alapozásnál kell is egy „főnök”. Ezért fontos, hogy a szülő csak úgy segítsen a gyermekének, ahogy azt az iskolában tanulta. A gyermek érdekében fontos a szülő és a pedagógus összmunkája. Otthon sose ijesztgessük a gyermeket az iskolával, hangoljuk pozitívan, érdeklődéssel várja az első napokat. Próbáljuk azokat az emlékeket előhozni, amelyek számunkra is kedvesek és hasznosak voltak. Ha otthon neveletlen a gyermek, akkor az iskola se fog csodákat művelni, csupán agresszívvá teszi azt az emberkét, akit ijesztgetnek az iskolával. Készítsük elő azt a munkasarkot, ahol tanulni fog, ahol átrakja a táskáját, ahol kiteheti az iskolai segédeszközeit, ahol elkészítheti a képábécéjét, ahogy tanulja a betűket. A tanulás rendszeres idejét megelőzi a pihenés, ami lehet séta, beszélgetés (ne azt kérdezzük először hányast hoztál, hanem hogy vagy?), kerékpározás, labdázás stb., ne tévézés legyen, ami elvonja és szólja a gyerek figyelmét. A tanulás mindig a legnehezebb leckével kezdődjön (hajlamosak vagyunk a nehezet hátrahagyni, pedig akkor már fáradt a gyermek) és ne tartson tovább, mint félóra. Közben ne legyenek óhajok, mint vécére kell mennem, szomjas vagyok, és persze a szülőnek se akadjanak plusz feladatai közben - mindketten érdemben tudjanak ráhangolódni és odafigyelni az iskolai munkára. A szabadon választott foglalkozás a tanulás után következhet. Sok szülő kérdezi, hogy a gyermek már az első osztálytól látogathat-e szakköröket? Igen, ha velebír, ám legyen. Figyeljünk azonban arra, hogy ha a gyermeket ez fárasztja, nem akar járni (csak mi szeretnénk), akkor ezt menet közben iktassuk ki. Az első évfolyam olyan játékos szakköröket igényel, amelyek alapozzák a későbbi érdemi munkát. A könyvpiacon nagyon sok iskola-előkészítő feladatlap van, amiből a gyermek minden nap elvégezhet valamit, így is ráhangolódik az iskolai munkára. Iskolaév közben csupán hétvégén végezzen a gyermek pluszfeladatokat, ha akar, avagy szüksége van rá. Minden szülő számára jó érzés, ha tudja, problémáival nem marad magára, ha azt megossza az illetékesekkel (pedagógus, iskolavezetés, szakember, tanácsadó), akkor a baj is oldható. A tanulás mindig a legnehezebb leckével kezdődjön (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Probléma akkor adódhat, ha a pedagógus olyat vár el a nebulótól, amire még nem tanította meg, amire még nem érett. Mindez azonban nagyon ritkán fordul elő Az iskolakezdés egyben elszakadást jelent az otthontól ÖSSZEFOGLALÓ agymértékben befolyásolja a gyermek iskolai pályafutását az a tény, miként sikerül számára az iskolakezdés. Az iskolakezdés se nem kisebb, se nem nagyobb trauma egy gyermek életében annál, mint a bölcsődébe, vagy óvodába való bekerülés, illetve egy eseüeges lakóhelyváltás. Előfordulhat ugyan, hogy egy rossz iskolai élmény traumaként hat a kis elsősre, ám az iskolák és óvodák közötti nagyon jó kooperáció folytán lecsökkent ennek valószínűsége. A gyerekekre negatív hatást gyakorolhat a bensőséges óvodai légkörből kikerülve, a sok-sok szabály közé szorított, általános iskolai tanulmányaik megkezdése. Korábban - 40-50 évvel ezelőtt - az iskola megkezdésekor került ki első ízben a gyerek a családból, így előfordult, hogy mintegy leválási traumaként élték meg általában a szülői háztól való elszakadást. Ma mindez nem így történik. Rendszeresen eljárnak az óvodások, s ismerkednek leendő iskolájukkal, illetve a tanító nénik is elmennek az óvodába, és barátkoznak a kicsikkel. Ma már nem ismereden mumus az iskola a gyerekek számára. Traumatizáló helyzet például akkor alakulhat ki, ha nem veszi figyelembe az iskola, hogy az ő dolga szocializálni a gyereket az ottani életre. Sok, iskolába kerülő kisgyerek nehezebben alkalmazkodik az új szokásokhoz. Előfordul, hogy állandóan közbekotyog, vagy nem tud megülni egy helyben. Probléma akkor adódhat, ha a pedagógus olyat vár el a gyerektől, amire még nem tanította meg, amire még nem érett. Mindez azonban nagyon ritkán fordul elő. Ha traumaként hat egy kisgyerekre az iskolakezdés, ezek a jelek sokféleképpen jelentkezhet. A látható szorongástól, a feszültségen és a körömrágáson át előfordulhat, hogy bepisil a gyerek, vagy könnyen sírva fakad. Az sem ritka azonban ilyen esetekben, hogy nem belülről szenved a kicsi, hanem viselkedése megváltozásával hívja fel magára a figyelmet: agresszívvé válik, vagy semmibe veszi a dolgokat. Meg kell adni a lehetőséget a gyereknek arra, hogy megszokja az új helyzetet! Mindez nem jelenti azt, hogy ne vegyék figyelembe ilyenkor a reakciókat, hagyják magukra a gyereket! Ezek a problémák legtöbbször átmenetiek, így nem kell rögtön megijedni és szakemberhez fordulni! Amennyiben azonban két-három hónap múltán is fennáll a probléma, érdemes megvizsgálni a dolgok eredetét! Nagyon sokat kell beszélgetni a gyerekekkel előzetesen az iskoláról, az ottani elvárásokról, a tanító nénikről. S nem szabad hanyagolni ezeket a beszélgetéseket azt követőén sem, hogy elkezdődött az iskola. Szüksége van a gyereknek arra, hogy naponta megkérdezzék tőle, milyen volt az iskola, hogyan érezte magát. Amennyiben szoros kapocs van a szülő és a gyerek között, semmilyen traumát nem okozhat neki a változás. Normális esetben, egy ép, egészséges gyerek élettanilag irányul a változásra. Készül az iskolára, írni-olvasni akar. Amennyiben jól érzi magát egy gyerek az iskolában, jól is teljesít. Nagyon fontos azonban, hogy testileg, lelkileg és pszichésen is valóban iskolaérett legyen! Pszichés terhelésnek vannak kitéve a diákok az iskolában, melyeket el kell viselniük. Ha valamilyen szinten nem elég érett a gyerek, nehézségekbe ütközhet a beilleszkedése. (he, n) slrsÁts. ITT % "ÜT ■u i í* Íí 1 TTf f f 1 / Á’t ] A gyerekekre negatív hatást gyakorolhat a bensőséges óvodai légkörből kikerülve, a sok-sok szabály közé szorított, általános iskolai tanulmányaik megkezdése (Horváth Árpád illusztrációs felvétele) ISKOLA UTCA AZÚJBZÓMBJJkí£TE A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428
