Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-28 / 199. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 28. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 34. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Bottka Pál. E héten az 500-500 koronát Bugis Mária nagykaposi, Földes Anna dunaszerdahelyi és Básti Erzsébet tajti olvasónk nyerte. Gratulálunk! MOZI POZSONY HVIEZDA: Pinocchio (olasz) csütörtök, péntek 16,18 Frida (ame­rikai-kanadai) cs., p. 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Ki nevel a vé­gén? (amerikai) cs., p. 20.15 MLADOST: Erdei vándorok (cseh) cs., 15.15,17.30,20 p. 15.15,17.30 A zongorista (angol-francia-holland- német-lengyel) p. 20 TATRA: A Gyűrűk Ura - A két torony (ameri- kai-új-zélandi) cs., p. 16.45, 20.30 AU PARK - PALACE: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) cs., p. 15.10,1X35,19, 20, 21.45, 22.25 Pinocchio (olasz) cs., p. 14.45,17.05 Isten haragja (amerikai) cs., p. 19.25, 21.35 Halj meg máskor! (angol-amerikai) cs., p. 15.25 Femme Fatale (amerikai-francia-német) cs., p. 18.10, 20.30, 22.45 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) cs., p. 15.45,18, 20.15, 22.30 Pókember (amerikai) cs., p. 15.50 Ki nevel a végén? (amerikai) cs., p. 18.20, 20.35, 22.45 Csaó, Lizzie! (ameri­kai) cs., p. 14.55,17.20 A dzsungel könyve 2 (amerikai) cs., p. 15.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) cs., p. 14.30,16.45,19.10, 21.30 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) cs., p. 14.10, 16.25, 18.45, 21.05 Stuart Little, kisegér (amerikai) cs., p. 15, 16.55 Több a sokknál (amerikai) cs., p. 18.55, 21.15 Mi kell a lánynak (amerikai) cs., p. 15.25, 17.40 Merülés a félelembe (amerikai) cs., p. 19.55, 22.15 Chicago (amerikai) cs., p. 14.10, 16.35, 19, 21.25 Frida (amerikai­kanadai) cs., p. 17.20, 19.45, 22.10 KASSA TATRA: Dumb és Dumber - Miből lesz a dilibogyó (amerikai) cs., p. 17, 18.30, 20.15 CAPITOL: Pinocchio (olasz) cs., p. 16.30, 18.30 Merülés a félelembe (amerikai) cs., p. 18, 20 ÚSMEV: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) cs., p. 17,18.45, 20.30 IMPULZ: Anyádat is (mexikói) cs., p. 17.15,19.15 / DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Azonosság (amerikai) p. 19.30 PAT - KERTMOZI: Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) cs. 20.30 Halálosabb iramban (amerikai) p. 20.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A fülke (amerikai) cs. 19 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) p. 19 KOVÁK: Johnny English (angol) cs. 19.30 AMFITEÁTRUM: A fülke (amerikai) cs. 21.30 Terminátor 3. - A gépek lázadása (ameri­kai) p. 21.30 VÁGSELLYE - VMK: Több a sokknál (amerikai) cs., p. 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kémkölykök 2. Az elveszett álmok szi­gete (amerikai) cs., p. 18 Sporttolvajok (angol-francia-kanadai) cs., p. 2C LÉVA-JUNIOR: Sporttolvajok (angol-francia-kanadai) cs., p. 18 IPOLYSÁG - IPOLY: Halálosabb iramban (amerikai) cs., p. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Femme Fatale (amerikai-francia-német) cs., p. 17.30,19.15 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) cs., p. 14.15, 16, 19.30, 21.45 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) cs., p. 12,16.15,18.15 Doktor Szö- szi 2. (amerikai) cs., p. 11.45,13.45,15.45,17.45,19.45,21.45 A fül­ke (amerikai) cs., p. 20.30, 22.30 Hajó a vége (amerikai-német) cs., p. 11.30,12.45,13.30,14.30,15.15,16.45,17.15,18.45,19.15, 21.30 Halálosabb iramban (amerikai) cs., p. 18 Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (amerikai) cs., p. 14, 20.15, 22.30 Az igazság órája (amerikai) cs., p. 13.30, 15.45, 20, 22.15 Oviapu (amerikai) cs., p. 11.30,13.30,15.15,17.15,19.15,21.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) cs., p. 15, 17.30, 19.45, 22 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) cs., p. 11.15, 12.45, 14.45 Terminátor 3. - A gépek lázadása (ameri­kai) cs., p. 11,13.15,15.30,17.45,20,22.15 Túl mindenen (amerikai) cs., p. 15.15, 17.30, 19.45, 22 Vitathatatlan (amerikai-német) cs., p. 16.30,18.30, 20.30, 22.30 Idén hagyományteremtő szándékkal először tartják A fotográfia napj a . ÚJ SZÓ-HÍR Hagyományteremtő szándékkal ki­állításokkal, előadásokkal és meg­emlékezésekkel tartják meg az idén először a magyar fotográfia napját. A Magyar Fotóművészeti Alkotócso­portok Országos Szövetsége kezde­ményezte, hogy amiként a magyar kultúra napján kultúránkat, a költé­szet napján költészetünket ünnepel­jük, az év egy napján, jelesül au­gusztus 29-én a magyar fotográfiát is megünnepeljük. E napon a fotog­ráfiával kapcsolatos események ­kiállítások, előadások, megemléke­zések - a társadalom figyelmét a fo­tókultúrára és a fotótörténeti érté­kekre irányítja. Azért augusztus 29- ét választották a magyar fotográfia napjául, mert a 19. században ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). Fotótörté­neti forrásmunkák szerint 1840. au­gusztus 29-én, a Magyar Tudós Tár­saság ülésén Vállas Antal bemutat­ta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzé­keny nyersanyagon, (tébé) A fotográfia napja alkalmából kiadott képeslap Ma ünnepli 65. születésnapját F. Kováts Piroska, számos cseh és szlovák irodalmi mű kiváló magyarítója A műfordító jubileuma „Szilánkra kell annak hasadnia, / aki fordított egész életében”- írja Kálnoky László „A mű­fordító halála” című gyönyö­rű költeményében, s így folytatja: „Végre megkapta, amit kere­sett/ ez a bolond, ki buzgón töltögette / saját vérét idegen szellemekbe, / s ha rendelésre új munkába kezdett, / lefarigcsált szívéből egy gerezdet.” CSELÉNYI LÁSZLÓ Kolléganőm és hajdani évfolyamtár­sam, F. Kováts Piroska jubileuma al­kalmából ez a szép Kálnoky-vers ju­tott eszembe, hisz végül is minden műfordítóra jellemző ez a komor ítélet, hisz mindannyian azt tesszük, amit Kálnoky oly pontosan megfo­galmazott. Más kérdés persze, hogy ki milyen színvonalon cselekszi ezt. A hajdani, cseh/szlovákiai magyar műfordítás, mennyiségileg leg­alábbis, tiszteletreméltó termést produkált. Kiadóink, főként a „nagy Madách” s elődei évente több tucat szlovák és cseh könyvet dobtak a magyar könyvpiacra, s ezek nagy ré­szének fordítását a mi műfordítóink végezték el. Sajnos, a mennyiségnek megfelelő szinten, úgy általában. A fordítások nagy része selejt volt (még szerencse, hogy ezek nagy ré­sze másod- s harmadrendű cseh és szlovák regények s ifjúsági könyvek magyarításai voltak). S hogy a sok középszer között akadt néhány ki­emelkedő teljesítmény is, azt első­sorban egy-két rendkívüli műfordí­tónknak köszönhetjük. Közéjük tar­tozik idei két jubilánsunk: Mayer Ju­dit, aki nemrég ünnepelte nyolcva­Kivételes teljesítménynek tartottam a Pannóniái le­gendák című kötetet. nádik születésnapját, s a mostani ju- büáns, F. Kováts Piroska. Noha majd félévszázada történt, pontosan emlékszem még az első ta­lálkozásunkra. Ez pedig 1956 szep­tember elején történt, amikor is első ismerkedésre futott össze az immár legendás magyar-szlovák szakos iro­dalmár évfolyam Turczel tanár úr vezénylete alatt: Tőzsér Árpád, Kul­csár Tibor, jómagam, s még néhá­Somogyi Tibor felvétele nyan, főleg fiúk (Gergely Jóska, Mórocz Karcsi például), s köztünk egy-két leányzó, például Kováts Pi­roska. Hajói emlékszem első eszme­cseréinkre, akkor úgy tűnt, ő lesz kö­zülünk az igazán elhivatott alkotó irodalmár, talán éppen az alig bon­takozó cseh/szlovákiai magyar köl­tészet megújítója. Komáromból jött, ahogy Tőzsér, Koncsol, Zs. Nagy La­jos is, az akkor még ott tanító Turczel Lajos keze alól, s alighanem a legtájékozottabb volt közöttünk. Máig hiszem, hogy nagy kára iro­dalmunknak, hogy Piroska, sze­rénysége miatt, s hajói tudom, csa­ládi okokból (féijhez ment, haza kényszerült Komáromba) teljesen eltűnt az irodalmunk látószögéből. Évek, évtizedek múlva került csak újra elő, midőn Pozsonyba mene­kült vissza a nyilván elviselheteüen kisvárosi-gimnáziumi robot elől, s ő is a hajdani Madách Kiadóban kö­tött ki, hál istennek. Jól emlékszem akkori megkönnyebbülésére, hogy mennyivel könnyebb s örömtelibb számára ez a munka (mármint a ki- adói-fordítói robot(?!)), mint a ta­nítás volt. S akkor kezdett újra föl­tűnni az F. Kováts Piroska neve iro­dalmunk közvéleménye előtt. Egy­részt mint szerkesztő, másrészt mint műfordító. Számtalan szlovák és cseh könyvet fordított magyarra az elmúlt húsz-harminc esztendő­ben, nagyrészt persze ő is ádag- munkákat. De hogy végül is foga­lom lett a neve, azt bizonyítja, hogy a rutinmunkák között akadtak kivé­teles magaslatok is. Jómagam pél­dául kivételes teljesítménynek tar­tottam már annak idején, 1978-ban a Pannóniái legendák című kötetet, a szláv apostolok, Konstantin és Metód legendáit, melyeket Ján Stanislav szlovák átköltése nyomán Kováts Piroska magyarított, s ame­lyért műfordítói Madách-díjjal tün­tették ki. Aztán említhetném a hosszú némaságra ítélt Dominik Tatarka híres regényének, a Reve- rendás köztársaságnak az átülteté­sét, valamint Dusán Simko regényé­nek, az Esterházy lakájának magyar verzióját, melyért épp az idén nívó­díjat kapott. S most, íme a jubileum. Kívánjunk neki további hosszú alkotó éveket, eseüeg az eredeti művek terén is, s fejezzük be, ahogy kezdtük Kálnoky versével: „Talán kincset kapott, de nem kímélte, s mint a krumplicukrot, olcsón kimérte.” Mert: „ha rendelésre új munkába kezdett, lefarigcsált szívéből egy gerezdet.” A Tanyaszínház huszonöt éves működése alatt közel nyolcvan települést járt be, évente 25 előadást tartanak Megszívlelendő példák a Vajdaságból ' JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Az idei kisvárdai színházi fesztivá­lon bemutatkozott a Vajdasági Ta- nyaszínház. Csak csodálkozhat­tunk azon, hogy a szabadkai és új­vidéki társulatok, valamint a Szín- művészeti Akadémia mellett létjo­gosultságot nyert egy új társulat, amely 1978-ban alakult Kavillón. Azóta járja Bácska és Bánát telepü­léseit nyaranta, főleg azokat a he­lyeket, amelyekre évtizedek óta nem jutott el profi társulat. A Tanyaszínház huszonöt éves mű­ködése alatt közel 80 települést járt be, s mivel évente 25 előadást tud tartani, így nagyjából háromévente jut el egy-egy településre. A társula­tot, amely profi színészekből, színi­növendékekből, valamint amatő­rökből áll, 1978 nyarán hozta létre Hernyák György rendező, Soltis La­jos színész, Csipák Angéla drama­turg, Földi László és Kovács Frigyes színészek. Az első években helyzet- és jellemkomikumra épülő jelene­tek, egyfelvonásosak kerültek szín­re, de később megjelentek az egész estét betöltő színdarabok, főleg a vi­dámabb műfajból. Játszották Weöres Sándor Holdbéli csónako­sát, Stulli Nagyszájú Katáját, Partíjic Apám, a szocialista kulák című víg­játékát, Ruzante Csapodár madár­káját, továbbá a Csongor és Tündét. Elsődleges céljuk volt a csapatépítés mellett, hogy olyan helyekre is eljus­sanak, ahol még soha nem láttak az emberek színházi előadást. A Tanyaszínház életében két jelen­tős esemény is történt az idén: a színház, amely eddig hivatalosan az Újvidéki Művészeti Akadémiá­hoz tartozott, átalakult civil szer­vezetté, így nyugodtan pályázhat előadása költségeire. A Tanyaszín- ház eljutott a kisvárdai fesztiválra is, ahol a versenyprogramban mu­tatta be a János vitézt. Sőt, az idén Általában igazi csapat- szellem szokott kialakul­ni az előadások próbáin. ősszel könyv is megjelenik a szín­ház történetéről. Kavillón, ebben a teljesen kihaló kis faluban házat is vettek maguknak, így ezúttal lesz hol tárolni a díszleteket és a jelme­zeket, valamint az ekhós szekeret, ugyanis a Tanyaszínház tagjai ek­hós szekéren és egy kimustrált öreg Ladával utaznak, fahordóban mosakodnak. Általában igazi csa­patszellem szokott kialakulni az előadások próbáin és az évi hu­szonöt előadás alatt, s ez az igazi hozadéka a két hónapos együttlét- nek. 1500 kilométer az idei táv, ami nem kevés, s eljutnak a Kárpá­tok legdélibbb nyúlványáig is, az idén százhuszadik születésnapját ünneplő Székelykevéig, ahol aldunai székelyek telepedtek meg jobb életkörülményeket keresve. A Kisvárdán is látott János vitézt László Sándor rendezte nagyrészt főiskolásokkal, míg az idei bemu­tatót, Shakespeare A windsori víg nők című polgári vígjátékát Mezei Zoltán, aki a Vajdaságból indult, de színészkedett Nyíregyházán is, s jelenleg szabadúszó. Falstaff nem először jelenik meg a Tanyaszín­ház'színpadán: 1982-ben Csopak Angéla dramatizálásában már ját­szották a IV. Henriket, amelyben a pöffeszkedő, részeges lovagot Soltis Lajos játszotta. Most Katkó Ferenc, a szabadkai társulat oszlo­pos tagja alakítja, rajta kívül Sziráczky Katalin és a budapesti Köleséry Sándor profi, a többiek színművészetisek és amatőrök. Pálfi Ervin, a társulat tagja az idén díjat nyert a kisvárdai fesztiválon, s a vajdasági színjátszás egyik leg­nagyobb ígérete. A főpróbát Kishe­gyesen, a Dombosfest keretében tartották, míg a bemutatóra a szo­kásos helyen, a kavillói futballpá- lyán került sor. A közönség kitűnő­en fogadta a potrohos lovag törté­netét, a nézők együtt szurkoltak a windsori menyecskékkel, hogy si­kerüljön megleckéztetni az egy­szerre két asszony szoknyája után áhítozó lovagot. A kritikusok di­csérték a nagyszerű poénokat, ám hiányolták az előadás egységét, teljességét, mondván fragmentu­maira hull szét az eredeti történet. A Tanyaszínház jövő évi tervei kö­zött szerepel, hogy két csapattal készítenék el ugyanazt az előadást, de szeretnének a régi öregeknek is egy előadást készíteni. Ezekhez a régi „öregekhez” tarto­zik Sziráczky Katalin is, aki ott volt 1978-ban az első előadást létreho­zók között, később bábszínészként is dolgozott, 1991-ben megalakí­totta a Pöttyös Színházat, s azóta is azzal járja Vajdaság falvait. A kisis­kolák és az óvodák tárt kapukkal várják Sziráczky Katalin meséit, verses összeállításait. Ezek között megtalálhatóak Kántor Péter, B. Foky István, Sív Wiederberg és Ing­rid Sjöstrand versei, emellett egy összeálh'tás jugoszláv költők verse­iből, Fehér Ferenc fordításában. Két olyan példa, amely nagyon hi­ányzik házunk tájáról, holott itt is igazán elkelne. Igény biztos lenne rá, csak az akarat hiányzik. Te­gyünk róla, hogy ne így legyen!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents