Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-27 / 198. szám, szerda

A filmből még az a minimális báj is hiányzik, melynek morzsái még az előző részben megtalálhatóak voltak Doktor Szöszi 2. VÍGJÁTÉK Elvannak, haladnak előre, céljuk sosem lesz egyértelmű Gerry DRÁMA Két srác hosszan, szótlanul autózik a kihalt országúton, majd egyszer csak leparkolnak és elindulnak a si­vatagba vezető ösvényen. Párszáz méter után egyikük megkérdezi: er­re kell menni? Mindegy, minden út úgyis oda vezet - hangzik a válasz. Egyre beljebb jutva a kiszikkadt siva­tagban, néhány tétova oldalpillantás után mindig magabiztosan választ­ják az „utat” ott, ahol semmi sem je­lez irányt - és nemsokára a nézőn kí­vül számukra is teljesen egyértelmű lesz, hogy elvesztek... Gus Van Sant mindig is szerette a meglepetéseket, egymást váltó pro­jektjeivel egyszerre volt független filmes fenegyerek és Hollywood ün­nepelt sztárja; a Gerry, ez a minimáleszközökkel elkészített si­vatagi dráma is kellőképpen meg­osztja majd az embereket. Ki ez a két fiú, miért jöttek a sivatagba - az alapkérdések megválaszolatlanok a filmben, csak annyit tudunk, hogy mindkét srácot Gerrynek hívják, ám a gerry egyben ige is a számukra, így például el lehet gerryzni az utat vagy a találkozópontot... Két átlagosnak gondolt fiút köve­tünk a sivatagban másfél órán ke­resztül, hőseink, ha beszélnek is egymással, jobbára fura és banális témákat érintenek (egy számítógé­pesjáték, egy tévéshow), kalandjaik ezáltal fanyarul ironikus, már-már abszurd hangulatot kapnak. Matt Damon és Casey Affleck, akik Van Sant mellett a forgatókönyvet is jegyzik, finoman és sallangmente­sen játszanak, arcukról alig olvas­ható le bármi is. Elvannak, halad­nak előre, talán körbe-körbe; céljuk sosem lesz egyértelmű. A Gerry a bizonytalanság és az elbizonytalaní­tás filmje, sokak szerint egziszten­cialista, abszurd drámákkal rokon, mások (köztük a rendező is) Tarr Béla stílusával hozzák kapcsolatba az elbeszélés ritmusát megadó hosszú beállítások miatt. Ennyire nagyszabású értelmezésekbe és párhuzamokba azonban nem kell bocsátkoznunk. A film érdekessége a magyarázatok szinte teljes hiánya, így aztán éppúgy nézhetjük a barát­ságról, a közönyös természetről, vagy éppen az értelmetlen világba belevetett emberről szóló példázat­nak, mint egyszerű, a modorosságig minimalista eszközökkel dolgozó blöffnek. Hogy az ürességről szól, vagy egyszerűen csak üres? Tessék megnézni, hogy aztán mindenki le­tegye a voksát! (est) Gerry (Gerry), színes, amerikai film, 103 perc, Rendezte: Gus Van Sant, Szereplők: Matt Damon, Casey Affleck Woods messze lekörözte S,zindbádot, de nem kis meglepe­tésre még John Connort és a T- 800-ast is majdhogynem megszo­rongatta. Mindezek függvényében egyáltalán nem lenne meglepő, ha újabb két év múltán trilógiává bő­vülne a széria. Ezen a ponton pe­dig sokkal inkább a sorozatgyár­tás, mintsem a minőség a fontos. A görcsös igyekezet ugyanis már a határozottan gyengére sikeredett első részen látszódott, a folytatás viszont még csak nem is igyekszik túlmutatni azon - helyette a Charlie angyalai 2.-höz hasonlóan egy az egyben másolja azt. A szitu tehát, hogy a szőke nőnek - esetünkben a tetőtől talpig ró­zsaszínbe burkolózó Elle Woodsnak - a róla kialakult dog­mákat legyőzve érvényesülnie kell egy tőle idegen, konzervatív környezetben. Kemény munkával persze eléri célját, mely során még az az alaptétel is igazolást nyer, mely szerint Amerika a lehe­tőségek hazája. Az újítások kime­rülnek abban, hogy a cselekmény Washingtonba helyeződik, a ro­mantikus szál ezúttal az esküvő megszervezése körül bonyolódik, illetve negatív karakterként feltű­nik a vásznon a szerepeit egyre igénytelenebbül vállaló, kétszeres Oscar-díjas Sally Field is. A Doktor Szöszi 2.-ből még az a minimális báj is hiányzik, mely­nek morzsái még az előző részben megtalálhatóak voltak. A vaca- kabbnál-vacakabb poénokon in­kább sírni, mint mosolyogni lehet, a film mondanivalója és az éme­lyítő pátosszal teli záróbeszéd az Államokon kívül pedig aligha hat­ja meg a közönséget, (mozinet) Doktor Szöszi 2. (Legally Blonde 2 - Red, White, & Blonde), szí­nes, amerikai film, 2003, 95 perc, Rendezte: Charles Herman-Wurmfeld, Szereplők: Reese Witherspoon, Sally Field, Jennifer Coolidge, Luke Wilson, Regina King ét évvel ezelőtt a box office-elemzők leg­nagyobb meglepeté­sére mind a giganti­kus költségvetésű computeranimációs Final Fantasy, mind pedig a sztá­rokkal teletűzdelt Szajré mérsékelt sikerrel szerepelt a nyitóhétvégén (ne szépítsünk a dolgon: előbbi ha­talmasat bukott). Nevető harma­dikként egy ugyanekkor bemuta­tott, olcsó költségvetésű bárgyú komédia, a Doktor Szöszi kúszott fel a toplista élére, jócskán leköröz­ve konkurenseit. Mivel a megko­pott dicsfényű MGM az elmúlt években bukást-bukásra halmozott (pl. Rollerball, A fegyverek szava), bolond lett volna nem görcsösen kapaszkodni a sikerbe: az ered­mény a Doktor Szöszi 2. és egy ké­szülő TV sorozat lett. Ugyan a második rész büdzséje lé­nyegesen megemelkedett az előző­höz képest (köszönhetően a fősze­replő Reese Witherspoonnak, aki ezúttal 15 millió dollárt vághatott zsebre), de a siker ezúttal sem ma­radt el: a heti premierek közül Elle Van itt minden, ami a sikerhez kell: számítógépes víziszörny (jelen esetben egy morcos óriás polip), zenés-táncos betétek a szereplők előadásában és sok-sok poén Segítség, hal lettem! RAJZFILM Aki azt gondolja, hogy a Segítség, hal lettem! című német-dán-ír rajzfilm valami újszerű, friss do­loggal fog előrukkolni, az nagyot téved. A gyártókat elég erőtelje­sen megérintette Hollywood szel­leme, ezért maguk elé tették az etalonnak tekintett Disney rajzfil­mek receptjét, és összekotyvasz­tottak belőle egy kellemes pro­dukciót, amit nagy valószínűség­gel a hazai mozik is sikerrel ját­szanak majd. A vagány, ám néha kicsit szele­burdi Pecás, az édes Csilla és az okostojás Dagi szüleik tiltása elle­nére elindulnak horgászni az óce­ánhoz, de vesztükre a habókos Krill professzor laboratóriumá­ban találják magukat. A prof a globális felmelegedés és a jégsap­kák olvadása miatt (itt egy kör­nyezetvédő tanmeserészlet követ­kezik) feltalált egy varázsszert, amitől ha kritikusan magasra emelkedne a vízszint, az emberek halakká változnak. A csodalötty nem tökéletes, ugyanis ha valaki 48 órán belül nem kapja meg az ellenszert, akkor haltestben kény­telen leélni élete további részét. Csilla, mivel megszomjazik legu­rít néhány korttyal belőle, és pil­lanatok múlva már az óceán fene­kén találja magát tengericsillag­ként, így kezdetét veheti a kalan­dos keresés, az óra pedig ketyeg. Pecás egy repülőhal, Dagi pedig egy medúza alakjában indul átfé­sülni a nem éppen kis területet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Joe, a kalauzhal megkaparintja az ellenszert, ami fura hatással van a tenger lényeire, ugyanis in­telligenciát kölcsönöz számukra a lenyelt mennyiség függvényében. Joe IQ-bajnok cápa testőrének és páncélos rákhadseregének segít­ségével próbálja igába hajtani a tenger népét, ami igen csak meg­nehezíti lelkiismeretes hőseink dolgát. Mit is tehetnének, mint­hogy egy csikóhal segítségével szembeszállnak az ellennel, azt is megkockáztatva, hogy kifutnak az időből és soha többé nem tér­hetnek vissza a szárazföldre. Van itt minden, ami a sikerhez kell: számítógépes víziszörny (jelen esetben egy morcos óriás polip), zenés-táncos betétek a szereplők előadásában és sok-sok poén. En­nek megfelelően nem kétséges a végkifejlet sem, ami viszont a szo­kásosnál is csöpögősebbre sikere­dett. Mindössze egyetlen vonalon nem léptek a DreamWorks vagy a Disney nyomába az alkotók (te­gyük hozzá, szándékosan): a Segít­ség, hal lettem! sem a poénok, sem a történet, sem a látvány tekinteté­ben nem családi mozi, hanem ha­misíthatatlan gyereknek szóló me­se. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Chicago International Children’s Film Festivalon elnyerte a gyermekzsűri megtisztelő díját a rajzfilm kategóriában. A figurák eredeti hangjai közt olyan ászok szerepelnek, mint például Alan Rickman a Drágán add az életed!- bői, de a messze földön híres ma­gyar szinkron ismét zseniálisra si­keredett (Gálvölgyi János, Alföldi Róbert, Jáksó László, Kulka János, Verebes István stb.), ami csak még élvezetesebbé teszi a 80 percnyi já­tékidőt. (mozinet) Segítség, hal lettem! (Hjelp, jég er en fisk/ Help I’m a Fish), szí­nes, német-dán-ír film (2000), 80 perc, Rendezte: Michael Hegner, Stefan Fjeldmark

Next

/
Thumbnails
Contents