Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-04 / 178. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 4. Közélet Gyurgyík László szociológus szerint a fogyás mértéke annál nagyobb, minél kevésbé magyarlakta vidékről van szó Nemzetiség helyett anyanyelv? „A nemzetiség szubjektív kategória, azaz mindenki olyan nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek akarja." (Somogyi Tibor felvétele) A statisztikai hivatal 2001-es népszámlálási adatai alapján csökkent azoknak a szlovákiai településeknek a száma, ahol egy-egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, tehát ahol a hivatalos érintkezésben is használható annak nyelve. A kulturális minisztérium már tárcaközi véleményezésre bocsátotta a helységek új listáját, melyen a korábbi 512 helyett már csak 500 olyan település szerepel, ahol a magyarok számaránya meghaladja a 20 százalékot. A csökkenésről Gyurgyík László szociológussal beszélgettünk. B. SZENTGÁLI ANIKÓ Ön szerint miért „fogyott” e településeken a magyar kisebbség? Van egy formai ok, mely arra vezethető vissza, hogy gyakorlatilag a lakosság egy százaléka magát nem minősítette semmilyen nemzetiségűnek 2001-ben. 1991-ben csak a mostani úgynevezett nemzetiség nélküliek ötödé, hatoda nem sorolta magát sehova. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, és sorra vesszük a községeket, akkor szinte tizedszázalékkal követik egymást a települések, úgyhogy már ez az egy százalék is jelentős különbséget tesz ki. Ezenkívül ha megnézzük regionálisan a községek elhelyezkedését, akkor ezek a települések zömmel a magyar nyelvterület peremén találhatók vagy nyelvszigetet alkotnak. Már korábban is csak 20-25 százalék körüli magyar részarány volt ott. Az elmúlt 10 évben a magyarok száma Szlovákiában 47 ezerrel csökkent. Az adatok statisztikai elemzése egyértelműen kimutatta, hogy a fogyás mértéke annál nagyobb, minél kevésbé magyarlakta területekről van szó. Például a 80-90 százalékos magyar részarányú településeken a magyarok aránya 2-3 százalékponttal csökken, de ott, ahol a magyarság kisebbségben van, a fogyás 15- 20 százalékot is elér. » Vágsellye mesterségesen felduzzasztott iparváros lett, s nemzetiségi összetétele . . megváltozott. \\ Ahol húsz százalék alá csökken a számarány, ott hivatalos érintkezésben nem használható a magyar nyelv. Van ok aggodalomra? Más oldalról közelíteném meg a kérdést. Három évvel ezelőtt végeztem egy felmérést, egy bizonyos településen több alkalommal jártam, és a faluban a magyarok számaránya 25 százalék körül volt. Tehát volt lehetőségük használni a nyelvüket a hivatalos érintkezésben, a községi hivatalban mégsem szólalt meg senki magyarul, kétnyelvű tábla sem volt. Az a tapasztalatom, hogy gyakran azokban a községekben is, ahol a magyarok aránya nem sokkal haladja meg a 20 százalékot, visszaszorult a nyelvhasználat, tehát ez nem elsősorban jogi kérdés. Akkor mi van a háttérben? Meg kell különböztetni egyrészt a falvakat és a városokat. A városok sokkal inkább plurális berendezke- désűek, mint a falvak. Gyakran abban a téves feltevésben élünk, hogy a városok azok, amelyek asszimilálnak. Valóban, a városokban nagyobb mértékű a fogyatkozás, mint a községekben, azonban látni kell, hogy ennek oka nem a települések városias jellege, hanem ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy milyen az egyes településeken a magyarok aránya. A városoknak kétségkívül plurálisabb az etnikai struktúrájuk. Egy 20-30 százalékos magyar részarányú városban is vannak magyar iskolák, magyar társadalmi szervezetek, egyesületek, míg abban az esetben, hogyha egy faluban kisebbségbe kerülnek a magyarok, a magyar intézmények kiüresednek, formálissá válnak, esetleg meg is szűnnek. Ennek következtében aztán folyamatosan a község nyelve, illetve a nyelvhasználat gyakorlata átalakul. Vagyis a falvakban 50 százalék alatt igen jelentős intézményváltozás következik be, a vidéken élő magyarok arányának csökkenésével párhuzamosan nő a vegyes házasságok aránya, az ilyen házasságból született gyermekek pedig zömmel már nem magyarok lesznek. Ilyen módon néhány évtized alatt átalakul a községek etnikai szerkezete. Az idősek körében még van jelentős magyar részarány - egy 20 százalékos arányú településen lehet, hogy az idősek aránya megközelíti a 40-50 százalékot, a magyar fiatalok aránya viszont már csak 5- 10 százalék körül mozog. Említene példákat is? Az intézményrendszerek visszafejlődése egyértelműen kiderül az iskolai statisztikákból. Alig van olyan község, ahol a magyarok száma 50 százalék alatt mozog, mégis van ott magyar iskola. Az a település, ahol az említett kutatás keretében ellátogattam, a Vágsellyei járásban levő Felsőkirályi volt. Nyelvsziget, ezért kirívó, mivel a magyarlakta települések között nagyon kevés nyelvsziget van. Az összes község közül, mely körülveszi Felsőkirályit, egyik sem magyarlakta település. A község sorsát az is meghatározta, hogy a hetvenes, nyolcvanas években több mint tíz éven keresztül kétszer-há- romszor akkora lélekszámú szlovák községgel volt összevonva, és abban az időben megszűnt Félsőkirályi jogi státusa. A kulturális minisztérium által kidolgozott új listán Felsőkirályi és Vágsellye már nem szerepel... Igen, mert 20 százalék alá csökkent a magyarok számaránya. Vágsellyét mivel magyarázná? Ugyanazzal, azaz ott sem sokkal húsz százalék fölött volt a magyarok számaránya. Vágsellye mesterségesen felduzzasztott iparváros lett, s nemzetiségi összetétele jelentős mértékben megváltozott. A város korábbi lélekszámának többszöröse költözött oda viszonylag rövid idő alatt, a beköltözők nemzetiségi ösz- szetétele gyökeresen eltért az őslakosokétól. A város környéki települések között vannak magyar és szlovák többségűek egyaránt. A városon belül a vegyes házasságból származó gyerekek zöme, de a magyar származásúak jelentős része is szlovák iskolába jár. Ez pedig a legfiatalabb generáció nagy mértékű nemzetiségváltásához vezet. Az idősebb generációk eltávozása automatikusan hozza az egész város etnikai szerkezetváltását. 512 helyett már csak 500 településen éri el a magyarok aránya a 20 százalékot. Csakhogy valójában nem tizenkettővel csökkent a magyar községek száma, mert három település - Bellény, Ebed és Leszenye - felkerült a listára, ami javít a helyzeten. A kilencvenes években megfigyelhető volt egy másik folyamat, mely ezt a változást előidézte. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a korábban mesterségesen összeházasított települések szétválására. Valamikor a hetvenes, nyolcvanas években Ebedet Párkányhoz csatolták, és a kilencvenes években lehetőség nyílt az újbóli önállósodásra. Ebeden korábban is többségben voltak a magyarok. Egyébként vannak olyan települések, ahol az elmúlt évtizedben is nőtt a magyarok aránya, de csak szórványban, illetve aprófalvakban - olyan helyeken, ahová beköltözött például egy öttagú magyar család, ami statisztikai kimutatott növekedés, de nincs gyakorlati jelentősége. Az, hogy 12 község lekerül a listáról, normális, várható jelenségnek nevezhető? Vagy érdemes azon gondolkodni, hogyan lehetne fékezni a magyarok fogyását? A legutóbbi két népszámlálás között 47 ezerrel fogyott a magyarok száma. Vannak pozitív példák arra, mit lehet ez ellen tenni. A szórványosodó vagy a magyar kisebbségű települések egy részén beindult egyfajta iskolabusz-hálózat. Már csak a szülők hozzáállásán múlik, vállalják-e az identitásukat és ezáltal a nemzeti hovatartozás megőrzését. A másik megoldás az lehetne, hogy a magyar iskolákban erősíteni kellene a szlovákiai magyar kultúra ismeretét. Olyan tárgyat kellene bevezetni, mely biztosítaná a nemzeti kötődés erősítését. Jelenleg a tanárokon múlik, a gyerekek kapnak-e ilyen információkat. Az, hogy fogy a magyar kisebbség, már a népszámláláskor kiderült. Az viszont, hogy ez alapján megváltoztatják a települések listáját, melyre hivatkozni lehet a hivatalos kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban, csak most jött szóba. Az illetékesek halogatták a dolgot - bár jóhiszeműen, hogy ne szűnjön meg a hivatalos nyelv- használat lehetősége -, de helyes így leplezni, hogy csökken a magyar települések száma? Értem a gondolatfelvetést, de inkább egy ennél sokkal fontosabb dologra hívnám fel a figyelmet, éspedig hogy helyesen közelítjük-e meg a kérdést. Abból kell kiindulni, hogy ha egy adott településen bizonyos arányú nemzetiség él, akkor ott biztosítani kell bizonyos jogokat. A nyelvtörvény azt veszi figyelembe, hogy milyen az egyes települések nemzetiségi összetétele. Az anyanyelvnél a nemzeti hovatartozás kevésbé megfelelő mutatója annak, hogy egy területen milyen arányban él egy adott nyelvű közösség. A nemzetiség szubjektív kategória, azaz mindenki olyan nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek akarja. Ezért azt is tudakolták, hogy az illetővel milyen nyelven beszéltek gyermekkorában a szülei, ezért sokkal egyértelműbb kategória, sokkal jobban kifejezi, hogy az egyén milyen nyelven, melyik közösségben szocializálódott. Anyanyelv szerint mintegy 50 ezerrel többen vagyunk, mint nemzetiség szerint. Azokon a településeken van a legnagyobb eltérés a két mutató között, ahol a magyarság kisebbségben van. Ahol 20 \\ Gyakran abban a té- ' vés feltevésben élünk, hogy a városok azok, amelyek asz- . . szimilálnak. \\ százaléknyi magyarság él, 30-40 százalékkal is több a magyar anyanyelvű, a döntő többségben magyar településeken az anyanyelv hozadé- ka alig 2-3 százalék. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar kisebbségű településeken kevésbé vállalják a magyarsághoz való tartozásukat az ott élők. Felmerül a kérdés: nem felelne-e meg inkább a törvény szellemének, ha a nyelvhasználati jogok biztosítása nem a nemzetiséghez, hanem anyanyelvhez kötődne? Hiszen éppen az olyan településekből van még jó néhány, ahol viszonylag kevés a magyar a törvény által megszabott kritériumoknak megfelelően, de a lakosság legalább egyötöde magyar ajkú. Politikusaink azon gondolkodnak, hogy a 20-at lefaragnák 10 százalékra. Ehelyett a nemzetiségi kritériumot próbálhatnák iheg- változtatni anyanyelvi mutatóra? Ha van igyekezet, hogy bizonyos számú lakosságnak nyelvhasználati jogokat biztosítsunk, akkor fontos, hogy megfelelő mutatóval mérjünk. Az más kérdés, hogy jobb lenne olyan területen is biztosítani a kisebbségi nyelvhasználatot, ahol az adott nemzeti közösséghez tartozók aránya kisebb. A nyelvhasználat szavatolásához szükséges küszöb csökkentése elsősorban politikai akarat kérdése, ennek „méréséhez” viszont az anyanyelv objektívebb mutató. Piacmentés termelői segédlettel - a szlovákiai mezőgazdaság fel van készülve a strukturális alapok felhasználására Tervvázlatokat kér a földművelési minisztérium ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Simon Zsolt földművelés- ügyi miniszter arra kéri a mezőgazdasági termelőket, hogy augusztus 15-ig juttassák el a szaktárcának azokat a beruházási terveiket, amelyeket a jövő évben az európai uniós strukturális alapok támogatásával szeretnének megvalósítani. A szak- miniszter szerint csak ilyen, konkrét összegeket is tartalmazó tervezetvázlatok birtokában lehet a Dzurinda-kormányban érvelni az ellen, hogy a kabinet - a minapi brüsz- szeli ajánlással összhangban - lefaragja a mezőgazdaságnak juttatandó EU-s forrásokat, s azt inkább autópálya-építésre fordítsa. A szaktárca vezetője hangoztatta, a SAPARD- hivatalhoz július 31-ig beérkezett 495 kérvény is bizonyítja, hogy a mezőgazdaság igényli az uniós forrásokat, és - a többi ágazattal ellentétben - fel van készülve a strukturális alapok felhasználására (a projektumoknak megközelítőleg csak a 10 százalékát utasították el formai vagy tartalmi hibák miatt). Simon szerint tárcája a „bizonyítási eljárásban” azért van nehezebb helyzetben, mert a kedvezményezettek magán- társaságok, vállalkozók, míg az autópálya-megrendelő maga a közlekedési tárca. Kitérően válaszolt viszont arra a kérdésre, vajon miért állt elő Brüsszel ezzel az ötlettel. Vele ellentétben az agrárközgazdászok és gyakorlati termelők nyíltan megfogalmazták: a cél a hazai termelés gyengítése és az, hogy a tizenötök terményfeleslegét 2004. május 1-je után is könnyedén el lehessen helyezni a szlovákiai piacon, (gyor) 5 RÖVIDEN Marad a HZDS, Meciar is így akarja Pozsony. A Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a közeljövőben valószínűleg nem válik meg a HZDS rövidítéstől, mert a pártelnököt, Vladimír Meciart érzelmi szálak fűzik hozzá. Az ellenzéki párt vezére szerint a Néppárt megnevezés nemrégiben azért került a HZDS elé, mert a mozgalom nevének „patinás” rövidítését Ivan Gasparovic HZD-je, a néppárti mivoltra utaló ES-t pedig Vojtech Tkác Népi Uniója, vagyis az EÚ próbálta meg „elorozni”. (TASR) Akár tízezer korona a diplomahonosításért Pozsony. Akár tízezer koronába is kerülhet egy-egy Szlovákiában szerzett egyetemi vagy főiskolai diploma honosítása az Európai Unió tagállamaiban - állítja Mária Hrabinská, az oktatásügyi minisztérium illetékese. Az ország uniós csatlakozását követően az orvosok, az építészmérnökök, a gyógyszerészek, az ápolónők és szülészasszisztensek oklevelét elfogadják az egész Európai Unió területén. (TASR) Nem korlátozzák az autóhasználatot Pozsony. A rendőrök nem pattannak nyeregbe a benzinár emelése miatt. A belügyminisztérium megerősítette, hogy az egyenruhások továbbra is annyit járőröznek majd gépkocsival, amennyit a köz biztonsága érdekében feltétlenül szükségesnek tartanak. A kerületi rendőr-főkapitányságok közül egyébként egyedül a pozsonyi alkalmaz lovasrendőröket. Mivel az üzemanyagár növekedésével a rendőrség idei költségvetése nem számol, a kerületi főkapitányok feladata lesz, hogy más kiadások kurtításával biztosítsák a drágább benzin vásárlásához szükséges pénzt. (SITA) Kerekezők egyelőre védősisak nélkül Pozsony. A közlekedésrendészet egyelőre nem fontolgatja, hogy a kerékpárosok kötelezően védősisakot viseljenek. Bohumil Strápek, a közúti rendőrség vezetője szerint egy ilyen lépést alapos szakértői vizsgálatnak kellene megelőznie. Csehországban a 15 évesnél fiatalabb kerekezők esetében kötelezővé tették a sisak viselését, s lényegesen csökkent a sérülések száma. Szlovákiában tavaly 59 biciklis vesztette életét közúti baleset következtében, a sérültek száma pedig meghaladta az 1200-at. (SITA) A földművelési ágazat gondjairól a Bottka-pusztán Gazdák csúcstalálkozója ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Bottka-puszta. A rendszerváltozás utáni időszak Magyarországon és az akkori Csehszlovákiában is felkészületlenül érte a mezőgazdászokat, nem csupán a sebtében összetákolt föld- és kárpótlási törvény által, hanem azáltal is, hogy a földjüket visszaszerző gazdák a határ mindkét oldalán ott álltak gépek, eszközök, gazdasági épületek nélkül, kisemmizve. Ez is felvetődött a Mátyusföld délkeleti szegletében található Bottka-pusztán, ahol Bottka Pál, a Szlovákiai Föld- tulajdonosok Országos Szövetségének az elnöke saját birtokán fogadta Jakab Istvánt, a magyarországi gazdakörök országos elnökét. Jakab István elmondta, hogy a visegrádi négyek gazdaköreit a kialakult helyzet és a mindenkori hatalom parasztellenessége kényszeríti együttműködésre, hiszen ha kü- lön-külön elemeznénk mindegyik ország mezőgazdaságát, azt tapasztalnánk, hogy kisebb-nagyobb különbségek észrevehetők a problémák kezelésében, de az alaphelyzet azonos: a magángazdákat elindították az ellehetetlenülés, az elszegényedés útján. A gazdák és a gazdakörök nem adományokat várnak a mindenkori kormánytól, hanem azt, hogy partnernek tekintse őket, s ha nincs is politikai akarat megsegítésükre, legalább ne vegyen részt megalázó ellehetetlenítésükben. A magyarországi gazdakörök vezetője hangot adott annak a véleménynek is, hogy amint a jelenlegi magyar kormányzat nem rendelkezik nemzetstratégiával, úgy híján van hosszú távú mező- gazdasági elképzeléseknek is. Ez nem csupán az uniós csatlakozáshoz szükséges agrárfejezet lezárásával volt tapasztalható, hanem minden esetben, amikor válsághoz közelítő, vagy már válságos helyzetet kell kezelnie. Jakab István úgy véli, azért fölösleges folyamatosan félrevezetni a közvéleményt, mert az igazság pillanata mindig eljön, csak az a kérdés, hogy a gazdák megélik-e ezt a pillanatot. Bottka Pál elmondta, hogy a gazdakörök képviselőivel először 1995-ben, az Európai Mezőgazdasági Szövetség budapesti kongresszusán vették fel a kapcsolatot. Véleménye szerint a szlovákiai parasztok még rosszabb helyzetben vannak, mint a magyar- országi sorstársaik, s úgy látja, hogy az utolsó pillanatban sikerült szót érteniük a szlovákiai agrárkamara képviselőivel, s jelentős eredményként kezeli azt, hogy a mező- gazdaságot sújtó válság egy asztal mellé ültette a mezőgazdasági ön- kormányzatokat. A jövőt tekintve kiemelkedő jelentőségűnek minősítette a mezőgazdaság területén működő érdekvédelmi szervezetek határokon átnyúló, egyeztetett együttműködését. Jakab István közölte: a magyarországi mezőgazdaságban kialakult tarthatatlan helyzet miatt augusztus 16-ára összehívják az országos gazdakörök rendkívüli küldöttgyűlését. A kongresszuson a küldöttek fekete színű szavazólapokat kapnak, s a kormány talán felfogja ennek jelentőségét. (soóky) Újra szóba kerültek a lipótvári fegyintézetben történtek ján Langos a lázadásról Új SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Ján Langos, a Nemzeti Emlékezet Intézete igazgatótanácsának vezetője tagadja, hogy 1990- ben a prágai Szövetségi Gyűlés képviselőjeként lázadásra bujtogatta volna a lipótvári börtön fegyenceit. Langos a börtönviszonyokat vizsgáló akkori parlamenti bizottság tagjaként többször járt Lipótváron. „Sohasem kerültem a rabokkal olyan helyzetbe, hogy azt állíthatták volna, lázítottam őket” - állítja. A fegyintézetben kitört emlékezetes lázadás után indított pert lezártnak tekinti, mondván, az említett bizottság testületként tevékenykedett, a munkájáról szóló dokumentumok pedig megtalálhatóak a pozsonyi parlament archívumában. A lipótvári börtönlázadás Václav Havel akkori csehszlovák államfő amnesztiája után robbant ki azon elítéltek körében, akikre az elnöki kegyelem nem vonatkozott. A lázadók feldúlták és felgyújtották az épületet, olyannyira, hogy a nemrégiben befejeződött felújítás több mint 260 millió koronát emésztett fel. A szlovákiai börtönökre egyébként nem jellemző a rendbontás, hiszen Oto Lobodás, a fegyőrség országos vezetője szerint Szlovákiában 1999 óta például egyetlen rab sem szökött meg a rács mögül, (s, t)
