Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-26 / 197. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 26. KOMMENTÁR Készül a költségvetés PÁKOZDI GERTRUD Ha minden igaz, jövőre a mostaninál lényegesen kevesebb állami hivatalnok él majd a költségvetésből, azaz az adófizetők pénzéből. Az Ivan Miklós által múlt héten ismertetett jövő évi állami költségvetés-tervezet egyik újdonsága, hogy a közigazgatási kiadások csökkentésével, nem pedig az adó- és egyéb költségvetési bevételek növelésével szeretné mérsékelni a költségvetési hiányt. Tisztességesnek minősíthető pénzügyminiszteri szándék. Ha sikerül legalább részben megvalósítani, elmondhatnánk, hogy a fordulat utáni kormányok közül van egy, amely nemcsak papol az állam működésének olcsóbbá tételéről, arról, hogy államköltségen csak olyan feladatokat és szolgáltatásokat szabad a lehető leghatékonyabban ellátni, amelyek teljesítése a magánszektortól nem várható el, hanem tesz is érte. A költségvetési tervezet értelmében 5-10 százalékkal csökkenne a minisztériumi és egyéb központi államigazgatási szervek alkalmazottainak száma. A kerületi és járási hivatalokból pedig több mint kétezren kényszerülnek új munkahely keresésére. Mivel többnyire tapasztalt hivatalnokokról lesz szó, feltehetőleg könnyebben találnak maguknak új állást, mint az a szakmunkásképzőt végzett fiatal, akit kellő szakmai gyakorlat híján senki sem akar felvenni. A karcsúsítás tehát nem szükségszerűen jár a munkanélküliség növekedésével. A kiadások csökkenésére építő, az európai uniós módszerekhez eredményesen közeledő költségvetés-tervezet azonban egyelőre több szempontból megkérdőjelezhető. Elsősorban abból a szempontból, hogy már eleve olyan reformelemekre (adó- és szociális reformok stb.) épít, amelyek parlament általi jóváhagyása egyelőre még bizonytalan. A koalícióban most a viszonyok semmiképpen sem nevezhetők zavartalannak, így minden megtörténhet, és annak az ellenkezője is. De nemcsak a parlament hiúsíthatja meg a közkiadások lefaragására építő költségvetést, hanem maguk a miniszterek is, akik előbb vagy utóbb panaszkodni kezdenek, hogy a tárcájuk részére meghatározott keretből sehogy sem tudják teljesíteni a minisztérium iránti elvárásokat. A közfinanszírozás ésszerűsítését nehezítheti, a pénzügyminisztériumi elképzeléseket meghiúsíthatja az is, hogy Szlovákia jó fejlesztési tervezetek híján nem lesz képes az EU-alapokat olyan mértékben igénybe venni, amilyennel a költségvetés számol. Tehát rendkívül nagy a minisztériumok felelőssége. Az a tárca, amelyik hibázik, vagyis használhatatlan tervezeteket továbbít az EU-alapok kimerítésére, az veszélybe sodorhatja a költségvetés közkiadás- és államadósság-csökkentő céljainak teljesítését. Ennek is csak az adófizető polgár lenne a kárvallottja, jóllehet jövőre már eleve újabb áremelésekkel lepik meg. A már beharangozott drágítások hatására (a gáz ára 40 százalékkal emelkedik) óvatos becslések szerint havi 550 koronával növekszik az átlagháztartások havi kiadása. JEGYZET még azt se lehetett belőle csinálni. Meg minek is lett volna? Csúfságnak? Hogy egy hektáron a legjobb akarat, minden odafigyelés ellenére se termett több huszonhét mázsánál? Azzal ugyan kár dicsekedni. Még a végén venni kell takarmánynak valót, mert télen éhen pusztulnak az anyadisznók. Morzsolgatja a hónapokat görcsös, állandóan olajos ujjai közt. Januárban még bízott, jó vastag a hó, csak szépen kitelel minden. Csak a fagy is keménykedett vitézül. Egy szemből ha öt termett. Húsvétra elindult világnak a csűr. Nem a tarisznyát vette a vállára, csak úgy simán kidűlt a fal. Magával rántva szőlőt, törve szilvafát, zúzva vízvezetéket, kerti csapot, farakást. Rendbe van, legyen. Áprilistól júliusig csak az eget nézte, de bizony abból egy szem eső nem sok, annyi se hullott. Jól van ez is, a zöldség majd olyan lesz, amüyen, ha elfogy, majd szégyenszemre venni kell a piacon ládástól. Májusban elvitte az öreget a hőség. Pedig ez az öregember volt egyedüli segítője. Munkába járó, földet túró, állatot tartó, életében az egyetlen segítség. Még szerencse, hogy csak elaludt, aztán odalett. Nem kínlódott tehetetlen soká. Augusztusra minden kiégett. Tán csak a cseresznyepaprika hoz jól. De azt se eszi már meg senki, mert csak az öreg kedvéért volt ültetve. Mi marad így szeptemberre? Kár felkelni reggel, mikor semmi se megy? Vagy változik még ez? Csak a gyerek, csak abban bízik. Mert az szereti a gépet, meg szereti a földet is. Hátha neki egy szem már nem csak ötöt ad vissza! Panasz, harag nélkül1 SZÁSZI ZOLTÁN Kifelé a nyárból. Tarlóról fúj a szél, de csend van végig a határban. A korcsmahivatalban üldögél a földmíves. Ma megint olyan nap van. Olyan kár volt reggel felkelni hangulat. ígérték, hogy eljönnek a malacokért. Jöttek, de már nem a megegyezett árban fizettek. Mindegy, vigyék, kevesebb éhes állattal kell törődni mától fogva. Csak a pénz, amire számított, az hibázik. De nagyon. Kellett volna még két ezres. Gumi kellene a traktorra, olajat kellene venni, üzemanyagot, mert szántani kell hamarosan. A hétvégére tervezte, de már nem lesz belőle semmi. A sógor ugyanígy van. Neki nem vették be a búzát, csak takarmánynak, kevesebbet kapott érte. A szeptember itt kopogtat a kapun, a gyerekek már most nyafognak, ez is kellene, meg az is, de miből? Farmert kért a lány, a fiúnak új táskára van szüksége, közben vetőmag is kellene, a vü- lanyszámla már egy hetet csúszik, erre ma reggel még az a nyavalyás gép se indult be. Valami megint ott vacakol a sebesség- váltóban. Mi marad ilyenkor? Leülni a kocsma teraszán, kései napfényt nézni,aztán számba venni, mi minden történt vetéstől aratásig. Máskor ilyenkor boldogan függesztette ki a gangra a nagyapjától tanult fonással készített aratási koszorút, idén olyan rövid volt a búza szalmája, hogy FIGYELŐ Izraeli vadtelepülések5 A Haárec című lap szerint áz izraeli hadsereg már másodszor szerelte le a ciszjordániai Hebron zsidó telepeseinek vadtelepülését. A települést a „hősök dombján“ építették fel, ahol 2002 novemberében palesztin szélsőségesek kilenc izraeli katonát és három fegyveres telepest öltek meg. Most öt fiatal telepest, akik szembeszegültek a lebontással, előállítottak. Náblusz mellett az elmúlt hetekben újra létrehozták Jitzhar vadtelepülést, amelyet júniusban felszámoltak. Gyakorlatilag ugyanannyi a vadtelepülések száma Ciszjordániában, mert bár tucatnyit felszámolt a hadsereg, a radikális zsidó telepesek szinte azonnal újra felépítették őket. TALLÓZÓ DIE PRESSE Ausztria is készül a hadsereg reformjára, amelynek eredményeként „karcsúbb” és hatékonyabb fegyveres erőket szeretne kialakítani, erősítette meg a lapnak az osztrák védelmi miniszter. Günther Platter elmondta: április óta dolgoznak a szakértők az osztrák hadsereg átalakításán, és a megváltozott helyzethez akarják igazítani az osztrák hadsereget. A potenciális fenyegetést ugyanis ma már mindenekelőtt a nemzetközi terrorizmus, a szervezett bűnözés, a tömegpusztító fegyverek ellenőrizetlen teijedésének a veszélye jelenti. Európa valamennyi államához hasonlóan Ausztriában is vita folyik a katonai szolgálati idő csökkentéséről. A 8,15 milliós Ausztriában több mint 25 ezer fős a hadsereg. A miniszter nem tudta megmondani, hogy a csökkentés milyen arányú- Öregem, ha még néhány napig nem esik, akkor itt sülünk meg a Duna medrében... (Peter Gossányi rajza) lesz, de alacsonynak nevezte a lap által felvetett 15 ezres létszámot. Bismark: „Ha szövetségest keresel, keresd elsősorban ellenségeid ellenségei között..." A diplomácia komoly szakma „A diplomata olyasvalaki, aki úgy vezet el a pokolba, hogy egész úton előre örülünk e kirándulásnak” - idéz egy szellemes meghatározást Juraj Králik, a szlovák diplomácia „nagy öregje” abban az új könyvében, amelyben a nemzetközi kapcsolatrendszereket és azok művelőit mutatja be. E. FEHÉR PÁL Az emberek többsége nem sokat tud erről a kétségtelenül kiváltságos szakmáról, a diplomáciáról. Többnyire eltúlozzák a kiváltságokat (amelyek, persze, léteznek) és a diplomaták között sem ritka madár, aki gyatrán, vagy egyáltalán nem ismeri a szakmát. Králik mondandója világos: már a Bibliából is tudható, hogy szükség volt a diplomáciára és a népek, államok közötti kapcsolattartás nem művelhető igazán sikeresen bizonyos kivételes helyzetek felhasználása, de a szakma bensőséges ismerete nélkül sem. Persze, nem alap nélküli az olyan vélekedés, hogy bukott politikusok utolsó, ám viszonylag jól jövedelmező menedéke lehet egy nagyköveti állás, szerényebb megjelenítésben pedig ismerjük azokat a fontoskodó diplomáciai tisztviselőket, akik meglehetős gőggel képzelik önmagukról, hogy minden mozdulatukkal az őket küldő államot képviselik, holott - mondjuk - a fogadó ország szokásait és nyelvét sem ismerik. Králik azonban hangsúlyozottan a szakmáról ír A diplomácia évgyűrűi (Letokruhy diplomácie) című most megjelent, tekintélyes, 520 oldalas könyvében. Hagyjuk hát a dilettánsokat... „Az államot nem Miatyánkkal kormányozzák”-jelentette ki állítólag Cosimo de Medici valamikor a XV. században, Firenzében, ami akár cinikus önigazolás is lehetett az itáliai reneszánsz idején, viszont kétségtelen, hogy az érdekek egyeztetése országok, sőt földrészek között felettébb változatos eszközök alkalmazására adott módot. Králik számos szellemes megoldást idéz meg ennek az ősi szakmának a múltjából. Sőt: saját tapasztalatából. (A szerzőről tudnivaló, hogy kassai születésű, 1953 és 1993 között diplomataként szolgált, például Budapesten, illetve Genfben és New Yorkban, két ENSZ-főtitkárnak is személyes tanácsadója lehetett.) Mindez azt bizonyítja, hogy a diplomáciában elemi követelmény a tájékozottság, fontos a kitartó munka is, nem különben nélkülözhetetlen a titoktartás, viszont az igazi sikereket - szinte kivétel nélkül -mindig a szellemes ötletek, a váratlanul felismert, ám mély igazságok kimondása hozza meg. A diplomácia történetének akár futólagos áttekintése is bizonyítja, hogy Talleyrandtól Kissingerig a valóban jelentős, a történelmet formáló diplomaták egyszersmind jól fogalmazó, széles látókörű, gyors ítélet- alkotásra alkalmas emberek voltak. Ritka szerencse volt, ha a diplomata olyan helyzetbe került, amelyben meghatározta egy állam politikájának alapelveit. A francia forradalom, majd Napóleon külügyminisztere, Talleyrand herceg ugyan a Bourbon-ház visszatérése után miniszterelnök is lett, de tevékenységének nem ez a legerősebb oldala. Talleyrand akkor érezte magát elemében, amikor a kész elveket, amelyeket - mondjuk - Napóleon határozott meg, a gyakorlatba kellett átültetni. Nem kétséges, hogy a XX. század egyik legsikeresebb diplomatája Henry Kissinger volt: ő volt az, aki maximálisan kihasználva az amerikai elnökök által rendelkezésére bocsátott mozgásteret, képes volt az elnöki célokat megvalósítani: az Egyesült Államok és Kína történelmi kiegyezését például. Van Bismarknak egy mondata: „Ha szövetségest keresel, keresd elsősorban ellenségeid ellenségei között”. A vaskancellár, a német egység első megteremtője ugyanúgy alkalmazta ezt az elvet a gyakorlatban, mint a továbbiakban szinte mindenki, aki eredményes alkukat tudott kötni hazája, vagy egy eszme érdekében. Králik roppant elismeréssel tárgyalja az első szovjet külügyi népbiztos, Georgij Csicse- rin tevékenységét, akinek alig három évvel a bolsevik forradalom után, a genovai konferencián sikerült a Szovjetunió nemzetközi elismerését elérnie. Csicserin számítása voltaképpen arra az egyszerű felismerésre épült, hogy az első világháború győztes hatalmai között nincsen lényegi megállapodás sem a Szovjetunió, sem Németország jövendő európai szerepét illetően, noha kiderült, hogy a nemzetközi életből való teljes kirekesztésük egy rossz és megvalósíthatatlan koncepció volt. Csicserin szembe mert nézni azzal is, hogy a bolsevikok ugyan elítélik a burzsoá diplomáciát és főleg a titkos megállapodásokat, de a cél szentesíti az eszközt jelszó alapján, titkos tárgyalásokat folytatott Németországgal és sikerült is megállapodnia a weimari köztársasággal, és ez a megállapodás legalább tíz esztendeig sikeres gazdasági és politikai kapcsolatokat eredményezett. Csicserin - mint köztudott - grófi családból származott, kiváló zenész volt, akit főleg Mozart művészete foglalkoztatott. Králik részletesen tárgyalja az orosz-német megállapodást, de nem szól Csicserin és a magyar külügyminiszter ugyanMár a Bibliából is tudható, hogy szükség volt a diplomáciára. csak titkos megállapodásáról. Bánffy Miklós ugyanúgy gróf volt, mint Csicserin és a zene is közös szenvedélyük volt: Bánffy Bartók híveként, még az első világháború előtt vállalta a budapesti opera állami intendánsaként A csodálatos mandarin bemutatásának kockázatát. Talán ezért is értették meg egymást és Bánffy, illetve Csicserin között egyezség született: Magyarország, ugyanúgy, mint a németek, diplomáciai kapcsolatot létesítenek Moszkvával, ami a trianoni béke által teremtett kényszerhelyzetet oldotta volna. Horthy kormányzó azonban nem ismerte el ezt az egyezményt: ezzel az értelmetlen lépésével nehéz helyzetbe hozta az országot is, Bánffy gróf pedig leköszönt a miniszteri posztról, felvette a román állampolgárságot és visz- szavonult erdélyi birtokaira, hogy kizárólag a művészeteknek éljen. Králik személyes élményei jelentős helyet kapnak e kötetben. Megírja például, hogy a hatvanas években Genfben került kapcsolatba az útikalauzok világhírű kiadójával, Louis Nagellal. Az ismerkedés természetesen franciául zajlott le, de Nagel első kérdése az volt, hogy Králik cseh, vagy szlovák. Králik közölte, hogy ő szlovák, mire Nagel magyarul folytatta: „Ha szlovák, akkor magyarul is tud”. Králik kiigazította új ismerősét: „Tudok magyarul, de nem azért, mert szlovák vagyok, hanem több, mint öt évig dolgoztam budapesti nagykövetségünkön”. Nagel és Králik között barátság is született, amelynek egyik eredménye az volt, hogy amikor valamelyik főnöke Genfbe érkezett, Nagel felettébb drága vacsorán látta őket vendégül. A főnököt, persze, érdekelte a francia kiadó bőkezűségének titka, mire Králik nem mondhatott mást: „feltételezem, hogy a meghívás annak köszönhető, hogy amiként Stefánik, vagy genfi elődöm Osusky követ, én is tudok magyarul...” Egyébként időszerű Králik elbeszélésének az a része is, hogy Nagelt bensőséges ismeretség fűzte Robert Schu- manhoz, ahhoz a francia politikushoz, akitől a mai Európai Unió elődjének ödete származott. (És Nemes-Nagel Lajost úgyis ismerjük, mi, magyarok, mint aki nyomdásza, támogatója volt József Attilának, mentoni villájában pedig nemcsak Robert Schuman vendégeskedett, hanem Károlyi Mihály és sokkal később a romániai magyar író, Méliusz József is...) Olvashatunk ebben az érdekfeszítő könyvben egy sajnálatosan meg nem valósult plánumról is. Arról van szó, hogy Králik másodszori genfi megbízatása idején nagykövetként felvetette a Bécs-Pozsony- Győr háromszög szoros gazdasági és politikai együttműködésének konkrét előfeltételeit. Annak az elvnek az alapján, amelyet Simon Peres izraeli politikus (és diplomata) nyomán idéz: „A határon ma hasznosabb egy szálloda mint egy erődítmény...” Az ödetről máig is csak beszélnek, olyan ez - jegyzi meg a szlovák diplomata nem kis keserűséggel - mint a bermudai háromszög. Egy kezdő amerikai titkos ügynök évi fizetése 45-60 ezer dollár, sokan jövedelmezőbb állást hagynak ott Ontja a CIA a frissen végzett kémeket • MTI-HÍR Washington. Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (C1A) történetében még sohasem bocsátottak ki annyi végzőst a szervezet „kémisko- lájából”, mint idén. Ez az első olyan évfolyam, amelyet a 2001. szeptember 11-i terrormerényletek után „iskoláztak be” a Virginia állambeli williamsburgi központban. A terror- támadások után heves bírálatok érték a „céget“, amiért nem tudta megelőzni a merényleteket. A terrortámadás körülményeinek felderítését szolgáló kongresszusi vizsgálat a CIA működésének számos gyenge pontját jelölte meg, például, hogy rosszul áll keleti nyelveken jól beszélő ügynökök tekintetében. Konkrét számokat nem közöltek az újonc kémekről, mivel az államtitok, csupán bizonyos ádagokat: a végzettek átlagéletkora 29 év, egyharmada nő, hozzávetőleg 12 százaléka etnikai kisebbségekhez tartozik, háromnegyede jól beszél idegen nyelveken. Nem volt nehéz a beszervezésük, mert a szeptemberi események után megugrott a jelentkezők száma, 170 ezer szakmai önéletrajz érkezett a toborzóközponthoz. Nem elsősorban anyagi megfontolásból jelentkezett a többség. A hírszerzők fizetése nem rossz, de nem is kiemelkedő. Egy kezdő kém évi fizetése 45-60 ezer dollár. Számos jelentkező jobban jövedelmező állást hagyott ott, hogy a CIA ügynöke lehessen. Minden jelentkezőnek alaposan megvizsgálták a családi hátterét, magánéletét. Előny volt, ha ismeri az arab, a kínai, a fárszi (újperzsa) vagy az urdu nyelvet. A cég elsősorban olyanokat alkalmaz, akik anyanyelvűkként beszélik e nyelveket, de követelmény az amerikai állampolgárság, anélkül senki sem lehet a CIA állandó munkatársa. A végzősök jó része most hamis személyazonosságot kap, és külföldre megy titkokat fürkészni. A körülményekhez képest a kémek normális életet élhetnek, persze bizonyos sajátosságokkal. Például nem mindig mondhatják meg szeretteiknek, hova mennek el és mennyi időre. Ha a CIA-hírszerző nem buja a munkával járó megterhelést, következmények nélkül távozhat a cégtől.
