Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-23 / 195. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 23. Közélet 5 Kaltenbach Jenővel, Magyarország kisebbségi ombudsmanjával jogtudatról és jogvédelemről Rosszul tűrik, hogy beleszólunk Magyarországon 1995 óta működnek országgyűlési biztosok, jelenleg négy, pon­tosabban három és fél ombudsman védi az állam­polgárijogokat. A speciális területek egyike a kisebbség- védelem, erre külön hivatalt hoztak létre, amelynek veze­tője Dr. Kaltenbach Jenő, a Nemzeti és Etnikai Jogok Or­szággyűlési Biztosa. JUHÁSZ KATALIN Ön gyakran beszél arról, hogy a jelenleginél nagyobb hatalmat szeretne hivatala számára. Kicsi­nek tartja saját mozgásterét? Az ombudsmannak az a feladata, hogy a közigazgatás hibáit kijavít­sa. Széles vizsgálati jogkörrel ren­delkezik, de nem avatkozhat bele a folyamatokba, csak ajánlhat, észrevételezhet, motiválhatja az illetékeseket, mozgásba hozhatja az intézményeket. Viszont leg­többször nincs abban a helyzet­ben, hogy személyesen orvosolja a gondokat. A kisebbségi jogvéde­lem azért érdemelne valamivel erősebb jogosítványrendszert, mert ez nem egy hálás feladat. Egy kollégám mondogatja, hogy nincs hálásabb dolog, mint bírálni az adóhatóságot. Ez egy általános ombudsmani feladat, hiszen az adó általános állampolgári jogo­kat érinthet. Akik ezen a területen tevékenykednek, sokkal népsze­rűbbek a közéletben, mint én, aki egy specifikus, nehezen definiál­ható területen dolgozom. Az ombudsmani törvény alkotói saj­nos figyelmen kívül hagyták az egyes területek sajátosságait. Ez egyébként nem csak az én vélemé­nyem, független szakértők is így látják, és talán előbb-utóbb a tör­vényhozás is átgondolja a dolgot. Mégis, hogyan definiálná saját területét? Szinte országonként változik, mit értenek kisebbségi jogokon. A mai napig nagy viták zajlanak erről a világban, ide vonatkozó nemzetkö­» A nyugati hivatal­noknak hivatástu­data van, a keletinek pedig küldetéstudata. Ez a volt szocialista államok fertőző . betegsége. > zi jogszabályokat is nagyon nehéz találni. Fontos, hogy egy adott ki­sebbséghez tartozó állampolgár érezze: a hatalmasok is ellenőrizve vannak. A törvényben ugyan nem szerepel, de az ombudsman intéz­ményéből következik, hogy igyek­szünk visszaadni az embereknek Nyilvánvaló, melyik kisebbség a legproblematikusabb ma Magyarorszá­gon (Internetfelvétel) az államba vetett hitét. Azt kell érezniük, hogy az állam értük van. Sokan felteszik a kérdést, hogyan tudtunk évtizedeken át békésen egymás mellett élni, miért csak mostanában vannak konfliktusok többség és kisebbség között. A vá­lasz egyszerű. A helyzet kiéleződé­se abból a tényből fakad, hogy ez az igény egyáltalán megjelent a színen. Ami nincs, azt nem lehet utálni. Etnikumokról és nemzeti kisebbségekről évtizedekig szó sem esett nálunk. Egy margina- lizált, agyonhallgatott kérdés hir­telen az érdeklődés középpontjába került, ez pedig már önmagában konfliktusforrás lehet. Itt Magya­rországon „ahhoz képest” akár elé­gedettek is lehetnénk, hiszen más­képp jelennek meg ezek a problé­mák, mint mondjuk Kazahsztán­ban. Funkcióba lépésemkor vi­szont olyan hangokat hallottam, hogy azért veszélyes a kisebbségi ombudsmani hivatal létrejötte, mert ez feltételezi a közigazgatás együttműködését. Márpedig a Ke­let- és Nyugat-európai közigazga­tás között az a különbség, hogy a nyugatinak hivatástudata van, a keletinek pedig küldetéstudata. Ez a volt szocialista államok fertőző betegsége. A hivatalnokok egysze­rűen rossz néven veszik, ha valaki beleszól a dolgaikba. Márpedig ne­künk ez a feladatunk. Milyen érzés, ha egy állami hiva­tal a füle botját se mozdítja az ombudsmani ajánlásra? Türelmesnek és céltudatosnak kell lenni. Nem mondhatnám, hogy sü­ket fülekre találok, a taktika in­kább az elhárítás. A direkt „nem” helyett becsomagolják a dolgot, mint az ajándékot, és igyekeznek kitérő válaszokat adni. Egyébként azt tartom jó iránynak, amit mos­tanában az adatvédelem terén kö­vet az ország, vagyis, hogy bizo­nyos esetekben az adatvédelmi ombudsman többet tehet a szimpla ajánlásnál. Mi is tettünk hasonló javaslatot még 2000-ben az egyen­lő bánásmóddal, vagyis az anti- diszkriminációs törvénnyel kap­csolatban. Sajnos ezt a jogalkotók mindeddig nem méltányolták. A legújabb tervezet szerint egy egé­szen más, új hatóságot akarnak lét­rehozni e célra, aminek én az égvi­lágon semmi értelmét nem látom. Nálunk egyetlen ombudsman te­vékenykedik, ami sokak szerint kevés. Ön soknak, kevésnek, vagy épp elegendőnek tartja a magyarországi három és fél or­szággyűlési biztost? Szerintem épp elegendő, és ha azt kérdezi, ajánlanám-e ezt a rend­szert Szlovákiának, a válaszom természetesen igen. Fontos, hogy az ombudsman tekintélyes ténye­ző legyen, ezért nem lenne szeren­csés, ha túlságosan „elszaporod­nánk”, ha minden részterületnek, mondjuk a nőknek, a homoszexu­álisaknak külön biztosaik volná­nak, mert ez a folyamat megállít­hatatlan lenne, és ha többen mo­zognak ugyanazon a pályán, az üt­közések veszélye is sokkal na­gyobb. Mi négyen nagyon vigyá­zunk arra, hogy ne keletkezzen kö­zöttünk hatásköri vita. Nincs an­nál nyugtalanítóbb, mint mikor ugyanarról a tárgyról más a véle­ménye a különböző jogvédő szer­vezeteknek. Ne feledjük azt se, hogy a hivatalok fenntartása pénz­be kerül, a mi esetünkben ez évi egymilliárd forint a költségvetés­ből. Újabb szervek megjelenése újabb költségeket jelentene, már csak ezért is megelőzendő az „om- budsman-szaporulat.” Mennyire öntudatosak ma az et­nikai és nemzeti kisebbségekhez tartozó magyar polgárok, illetve mennyit fejlődött a helyzet az utóbbi nyolc évben? Az én területemen száz százalékos a fejlődés, hiszen azelőtt a kisebb­ségeknek semmiféle jogaik nem voltak, jó esetben ismerték alapve­tő emberi jogaikat. Az elmúlt években látványos változás ta­pasztalható, megjelentek a színen azok a legitim igények, amelyek eddig agyon voltak hallgatva. Hozzá kell azonban tennem, hogy a kisebbségvédelem még mindig alacsony presztízsű, jogilag nem kiforrott terület. A közigazgatás szervei is rosszul tűrik, hogy bele­szólunk a dolgaikba. Mintha el­múltak volna a mézeshetek. A hi­\\ A kisebbségvéde- ' lem még mindig alacsony presztízsű, jogilag nem kifor- . . Volt terület. « vatalnokok egyre öntudatosabban képviselik saját érdekeiket az om- budsmanokkal szembe, elfeledve azt a tényt, hogy a visszásságok megállapításának kérdésében ugyanolyan monopóliummal ren­delkezünk, mint a bíróságok a bű­nösség megállapításában. A bírói ítéletet sem szokás megkérdője­lezni, sem vitatkozni vele. Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy ha a magyar sajtó felkap egy konkrét esetet, a következő hé­ten rengeteg hasonló beadványt kapnak a polgároktól, akik ma­guktól észre sem vették volna, hogy sérültek a jogaik. Ez így van, a sajtónak nagy öntu­datra ébresztő szerepe van, és a mi hivatalunkat is segítenek köztudat­ba hozni. Egy-egy „nagy ügy” min­dig megnöveli a beadványok szá­mát. Évente közel tízezer panasz érkezik hozzánk. Azt hiszem, ez a szám önmagáért beszél. Igyek­szünk minél több tömegrendezvé­nyen részt venni, ahol emberi jogi totókat tölttetünk ki, hogy felmér­jük, mennyire vannak tisztában jo­gaikkal a polgárok. Enélkül is nyil­vánvaló, melyik kisebbség a leg­problematikusabb ma Magyaror­szágon. A romák jogainak védelme komplex probléma, amelynek eredményessége csak hosszú távon értékelhető. RÖVIDEN Bora a szlovák Rex felügyelő Pozsony. II. János Pálra is vigyázni fog Bora, a szlovák rendőrkutya, aki mindenféle robbanószerkezetet és a gyanúsan viselkedő szemé­lyeket is képes felismerni. A legkomolyabb feladata a ligetfalui oltár építése közben lesz, ugyanis gazdájával át kell fürkésznie az egész területet, s a pápát csak akkor engedik majd oda, ha ő mindent rend­ben talált. Bora már Charles brit trónörökösre is vigyázott, de gyak­ran teljesít szolgálatot a szlovák közjogi méltóságok mellett is, Pavol Hrusovsky nadrágját egyszer már meg is tépte. (SITA) Hrusovsky vallomása Pozsony. Közel három órán keresztül beszélt az ügyészségen Pavol Hrusovsky, aki Peter Tóth, az SIS kémelhárításának volt vezetője ügyében tett tanúvallomást. Eljárás ismeretlen tettes ellen indult, de a parlament elnöke volt az, aki először a sajtó elé tárta, mivel is foglalkozott Tóth. Hrusovsky tegnap azzal védekezett, hogy a do­logról az ő bejelentése előtt már nagyon sok újságíró tudott, így a hír valójában nyílt titok volt. (TASR) A védelmi miniszter tankból lő Hegyhát. Tankból is lőtt tegnap Ivan Simko a hegyháti katonai gyakorlótéren, ahol a szlovák had­sereg legmodernebb fegyvereivel és járműveivel ismerkedett. A vé­delmi miniszter géppuskából célba lőhetett, sőt „munka közben” ta­nulmányozhatta Bozenát, a híres aknaszedőgépet. A védelmi mi­niszter bevallotta, a tankot élvezte a legjobban, hiszen 25 éve Csehor­szágban is tankhadosztálynál szol­gált, s erre emlékeztette őt. (TASR) Tavaly 22 milliárdért vett gyógyszert a lakosság Olcsóbb inzulintoll ÚJ SZÓ-HlR Pozsony. A gyógyszerárak stabilizá­lása, a gyógyszerfogyasztás csök­kentése, valamint az orvosságokhoz való jobb hozzáférhetőség a célja a gyógyszerek új kategorizálásának. A változás elsősorban a cukorbetege­ket érinti, ők ugyanis fizetnek az in­zulinért, amit jelenleg három cég gyárt. Viszont egyik sem dobta piac­ra azt, amelyik ingyenes, pedig van ilyen is - emögött Rudolf Zajac sze­rint a gyógyszergyártó cégek meg­egyezése állhat. A módosítás célja, hogy olyan inzulin is forgalomban legyen, amelyikért a betegnek nem kell fizetnie. Az inzulintoliba tartozó betétek ára is csökkenni fog: a mos­tani 200 korona helyett csak kb. 100-at kell majd fizetnie. A jelenleg érvényben lévő árcsoportosítás alapján 1172 gyógyszer ingyenes, 1334 esetében 50 koronánál keve­sebbet kell fizetni, 559 orvosság ol­csóbb, 1439 pedig drágább 100 ko­ronánál. Az új lista hamarosan elké­szül, s minden gyógyszertárban ki kell függeszteni, hogy a páciens tud­ja, miért mennyit kell fizetnie. Szlo­vákiában tavaly több mint 22 milli­árd koronáért adtak el gyógyszert a patikákban, ami 18%-os növekedést jelent az előző évhez képest, (ncs) Nem lesz kötelező a kamarai tagság Új egészségügyi törvény ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. „Az egészségügyi ellátá­sért az államnak, az orvosoknak és a biztosítónak kell vállalnia a felelős­séget” - mondta tegnap Rudolf Za­jac egészségügyi miniszter. Ennek tükrében készítette elő a tárca az egészségügyi ellátásról szóló tör­vényt. A jogszabály egyebek mellett tartalmazni fogja, hogy kik azok, akik az egészségügyben dolgozhat­nak; aki önállóan akar dolgozni, en­gedéllyel kell rendelkeznie, amely­lyel igazolja, hogy képes ellátni munkáját. Az orvosoknak nem kell körzetet vállalniuk, ezzel nagyobb lesz a konkurencia, és - a tervek sze­rint - javul a gyógyítás minősége. Megszűnik a kötelező kamarai tag­ság. Új besorolást készítenek az egészségügyi intézetekről: ambu­láns, vagyis bejáró, ezenkívül intéze­ti gyógykezelésről és gyógyszerésze­ti kezelésről rendelkezik majd a tör­vény. A kórházak besorolása is válto­zik, általános, speciális és oktató - egyetemi - intézetek lesznek, (ncs) Valószínűleg újabb politikai szócsatára kerül sor a KDH, valamint az ANO és az ellenzéki pártok között A parlament elé kerül a vatikáni szerződés ÖSSZEFOGLALÓNK Pozsony. Mégis a parlamentnek is jóvá kell hagynia a Szentszékkel kötendő, a katolikus nevelésről szóló szerződést, döntött csütörtö­kön a kormány. A miniszterek még a nyári szünet előtt foglalkoztak a dokumentummal, melyet Martin Frone oktatási miniszter eredeti­leg kormányszintű szerződésként terjesztett elő. Az Új Polgári Szö­vetség (ANO) képviselői azonban úgy vélték, elnöki szintű egyez­ményről van szó, ezért a Háznak is foglalkoznia kellene vele. Ebbe a kormánypártok - főleg a Keresz­ténydemokrata Mozgalom (KDH) - nem akartak beleegyezni, való­színűleg attól tartottak, a parla­ment jelentősen megváltoztatná a szöveget, sőt az is előfordulhat, hogy az ANO-s honatyák a KDH el­lenére az ellenzékkel együtt meg­szavaznának bizonyos módosítá­sokat. A liberálisok és az ellenzék ugyanis attól tart, a dokumentum­mal erősödik a katolikus egyház helyzete Szlovákiában, a KDH pe­dig az egész államot be akarja há­lózni a katolikus ideológiával. Martin Frone ezt elutasította: sze­rinte csak annyi változik, hogy az iskolai hittanoktatást szerződés fogja szabályozni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy miután aláírták és az oktatási minisztérium felké­szül a dokumentum érvényesítésé­re, a katolikus hittan az alap- és kö­zépiskolákban kötelezően választ­ható tantárgy lesz. Jelenleg csak az alapiskolák felső tagozatán és a kö­zépiskolák első két évfolyamában választható tantárgy. A szerződés értelmében a szülők kérésére az óvodákban is be lehet majd vezetni a hittanórákat. A katolikus neve­lést nem lehet kötelezővé tenni, az­az a hittanon kívül biztosítani kell az etika oktatását is. Mivel a szlovák Alkotmány nem szabályozza egyértelműen a nem­zetközi szerződések jogrendbe ik­tatását, és az alkotmányjogászok sem tudták megmondani, milyen típusú szerződésről van szó, Dá­niel Lipsic igazságügyi miniszter egy jogászcsoporttal elemeztette nemzetközi szerződéseinket - köz­Az ANO és az ellenzék attól tart, megerősödik a katolikus egyház szerepe. tűk a Szentszékkel kötendő doku­mentumot is -, és a szakértők megállapították: szükséges annak parlamenti jóváhagyása. A kabinet csütörtökön ezt tudomásul vette, amivel lényegében az ANO-nak adott igazat. A vatikáni alapszerződést 2000 decemberében írta alá Szlovákia, és a dokumentum négy utószerző­dést feltételez, ezek egyike a kato­likus nevelésről szóló. Egyet, a fegyveres erőkben létesítendő lel- készi szolgálatokról szólót már megkötötték, a lelkiismereti sza­badságról és az egyházak finan­szírozásáról szóló még nem ké­szült el - ezek valószínűleg a je­lenleginél is kényesebb és bonyo­lultabb kérdések lesznek. Ugyan­úgy, mint az alapszerződésnek, az összes utószerződésnek is lesz a többi egyházzal kötendő tükörvál­tozata. A miniszterek csütörtökön rábólintottak a tizenegy szlováki­ai regisztrált egyházzal aláírandó, a katolikus nevelésről szóló szer­ződéshez hasonló, ugyancsak a hittanoktatásról szóló dokumen­tum tervezetére is - és bár ez nem nemzetközi egyezmény, mivel a vatikáni szerződés tükörképéről van szó, ezt is megvitatja a parla­ment. (sza) MEGKÉRDEZTÜK Erdélyi Géza református püspököt Elégedett a katolikus nevelés­ről szóló szerződés mintájára a regisztrált egyházakkal alá­írandó dokumentummal? Csáky Pál miniszterelnök-helyet­tessel, Martin Frone oktatási mi­niszterrel és Július Filo püspök úrral a múlt héten tekintettük át a szöveget, hétfőn az Ökumenikus Tanácsba tömörült egyházak és vallási közösségek vezetői elfo­gadták, és ezt szavazta meg a kormány. Amit ki lehetett hozni a szerződésből, azt megkíséreltük, ennél fogva elégedettek vagyunk. Megoldódni látszik a szórvány­gyülekezetekben élő gyermekek oktatása, mert a szerződés jelen­legi formája alsó határt nem ha­tároz meg, azaz nem mondja ki, hogy mennyi gyerek kell a képzés elindításához. így lehetővé válik akár csak 2-3 gyerek jelentkezése mellett is - összevonva két-három osztályból is a gyermekeket - a hittan oktatása. Ez nagyon fon­tos, mert sajnos szórványosodik a református magyarság. A gyer­mekek természetesen az iskolák, azok igazgatósága felügyelete alatt lesznek, ami biztonsági és más okokból is rendkívül fontos, ugyanakkor sok függ majd a jövő­ben attól, hogy egy-egy igazgató, hogyan viszonyul a hittanokta­táshoz. Rugalmasságot és megér­tést várok. Van elég oktató? Főleg a nagyobb létszámú isko­lákban már korábban is volt ilyen igény, úgyhogy vannak hivatalos hittanoktatók. Ezek vagy a négy évet végzett katechéták közül ke­rülnek ki, vagy sok maguk a lel­készek oktatnak. Arra törekszünk azonban - és erre bátorítjuk a fia­tal teológus hallgatókat is -, hogy szerezzék meg a pedagógiai mi­nimumot. (sza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents