Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-22 / 194. szám, péntek
2003. augusztus 22., péntek 3. évfolyam, 18. szám Elsősorban a három fő tényezőre, a természetes szaporodásra/fogyásra, a migrációs folyamatok változásaira és az asszimilációs folyamatok értékelésére helyezzük a hangsúlyt A Kárpát-medencei határon túli magyarság számának változásai GyURGYÍK LÁSZLÓ 2001-2002-ben megtartott nép- számlálások a magyarság számának mintegy 300 000 fős csökkenését mutatták ki a szomszédos országok területén a Kárpát-medencében. A közép-európai országokban élő magyarság fogyása ennél az értéknél magasabb.1 A hét szomszédos országhoz tartozó, egykor Magyarországhoz tartozó területeken a 90-es évek elején élő mintegy 2,7 milliónyi magyar élt. Területi megoszlásuk és a 90-es években bekövetkezett fogyatkozásuk jelentős mértékben különbözik (1. táblázat). A KÁRPÁT-MEDENCEI HATÁRON TÚLI MAGYARSÁGNAK 21,6%-a él Szlovákiában, de részesedése a „teljes” fogyásból 15,8%, Kárpátalján e térség magyarságának 6,3%-a él, viszont az itt bekövetkezett fogyás a hét terület fogyásának csak 1,4%-át teszi ki. A legnagyobb tömegű fogyásra Erdélyben - 63,2% - került sor, ez viszont nagyobb, mint az ott élő magyarok aránya - 58,8%. A vajdasági magyarok arányának csökkenése (16,6%) jelentős mértékben nagyobb, Az egyes területeken végbemenő asszimilációs folyamatok intenzitása több tényezőre vezethető vissza. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar népesség asszimilációja az egyes területeken élő magyarság és többségi etnikum közti társadalmi távolsággal fordítottan arányos. mint az ott élő magyarok aránya (12%). A három kisebb lélekszámú magyarlakta területen - Horvátországban, Szlovéniában, Bur- genlandban - élő magyarok száma eltérő mértékben alakult. Közülük legnagyobb a Mura-vidéki magyarok fogyatkozása. E száraz, tényszerű adatok felsorolása után, mielőtt még további mélyebb összefüggések keresésébe bocsátkoznánk, tekintetbe kell vennünk, hogy itt több, különböző politikai, társadalomszerkezeti, gazdasági jellemzőkkel rendelkező terület etnodemográfiai folyamatait próbáljuk meg összevetni. Ezért a több területen lezajlott népszámlálások összehasonlításának kérdéseit kell megvilágítanunk. Ennek belső és külső aspektusai is vannak: A) Belső szempontnak minősül például, hogy mennyiben változtak meg egy-egy országon belül az utolsó cenzus szervezési keretei az ezt megelőzőhöz viszonyítva. Például: más módszerekkel történt, megváltozott az adatlapok összetétele, a kérdések megfogalmazása, azok definiálása, megváltoztak-e a közigazgatási egységek. Meghatározó az is, hogy a két cenzus által behatárolt évtized mennyire volt nyugodt, esetleg háborús eseményekkel terhelt, politikai változásokra került sor, melyek jelentősebb mechanikus népmozgásokat eredményez (hét) tek, másrészt az éves népmozgalmi statisztika felvétele, regisztrálása, feldolgozása is problematikussá válhatott. B) A külső szempontok az egyes országokban megtartott nép- számlálások közti különbségeket ölelik fel. 1. A kérdőívek kitöltése területenként eltérő módon történik: van, ahol önkitöltős technikával, másutt kérdezőbiztosok bevonásával. 2. Térségenként eltérően értelmez (hét) ik az egyes etnikai, település- és társadalomszerkezeti kategóriákat (nemzetiség, anyanyelv, települések, közigazgatási egységek, gazdasági ágazatok, társadalmi csoportok, iskolai végzettség, stb.). 3. A 2000 körüli népszámlálásokra területenként eltérő időpontban került sor. Ennek jelentősége abban mutatkozik, hogy a népszámlálási adatok feldolgozása bizonyos időt igényel. Ahol később került sor a lekérdezésre, ott általában az adatok feldolgozásának, közzétételének korábbi szakaszában tartanak, mint ahol erre korábban került sor. Ugyanúgy nem elhanyagolható az eltérés az egyes országok statisztikai hivatalainak humán és technikai fel- készültségében sem, azaz menynyire képesek szakmailag és infrastrukturálisan egy cenzust megszervezni s az adatokat feldolgozni. Az sem mellékes, hogy elegendő anyagi fedezet áll-e az egyes statisztikai hivataloknak rendelkezésre. (Ukrajnában a pénzhiány miatt csak a harmadik nekifutásra sikerült az utolsó cenzust lebonyolítani.) 4. Nem megkerülhető az sem, hogy területenként milyen hagyományai vannak az etnikai adatok közzétételének. Vannak országok, ahol országos bontásban, Az elmúlt évtizedekben a nemzetiségre mindenütt, az anyanyelvre csak egyes területeken és időpontokban kérdeztek rá. Eltérő e két mutató feldolgozottsága is. Az anyanyelvi adatok általában nagyobb területi egységek szerinti bontásban férhetők hozzá, mint a nemzetiség szerinti adatok. van, ahöl egyes közigazgatási egységek (megye, kerület, járás) szerint, s van, ahol települések szerint is hozzáférhetők az etnikai adatok. AZ ETNIKAI ADATOK KÖZZÉTÉTELE a megfelelő minőségű, részletességű nemzetiségi adatokhoz való hozzáférés lehetősége közvetve egy-egy államnak a nemzetiségi kérdések kezelésének technikáiról is látleletet ad. 5. További szempont, hogy az egyes régiókban milyen mutatók segítségével mérik az etnikai kötődést. Az elmúlt évtizedekben a nemzetiségre mindenütt, az anyanyelvre csak egyes területeken és időpontokban kérdeztek rá. Eltérő e két mutató feldolgozottsága is. Az anyanyelvi adatok általában nagyobb területi egységek szerinti bontásban férhetők hozzá, mint a nemzetiség szerinti adatok. Ezeket az eltéréseket, különbségeket is figyelembe véve kísérelhetjük meg az egyes területeken kimutatott magyarságfogyás okainak összehasonlítását, elemzését. Mielőtt az egyes területeken élő magyarok számának változásait elemeznénk, tekintsük át röviden, hogy MILYEN TÉNYEZŐK JÁTSZANAK SZEREPET * 1 2 a nemzeti kisebbségekhez tartozók számának alakulásában egy behatárolt időszakban. Ennek vizsgálatához két aspektust kell tekintetbe vennünk. Az első arra keresi a választ, hogy milyen tényező-együttesek hatására változott ily módon az egyes térségekben élő magyarság száma, ezen belül megbecsülve az egyes tényezők súlyát is. A második aspektus azt igyekszik tisztázni, hogy milyen mérési hibával kell számolnunk, milyenek ennek a „mérésnek” (esetünkben cenzusnak, népmozgalmi adatfelvételnek) a körülményei. (Másképpen mondva, az első aspektus azt igyekszik tisztázni, hogy mennyien tartoznak egy vizsgált etnikai csoporthoz, hogyan változott a csoporthoz tartozók száma az utolsó „mérés” óta, a második pedig, hogy milyenek ennek a mérésnek a körülményei.) Analitikusan a két aspektus elkülöníthető egymástól, a gyakorlatban a kettő egybemosódik. Az egyes régiókban lefolytatott népszámlálások belső és külső eltéréseiről az előzőkben már szóltunk. A nemzeti kisebbségekhez tartozók számának alakulását meghatározó tényezőket három fő csoportba sorolhatjuk. E triászt a természetes népmozgalmi események, a migrációs és az asszimilációs (nemzetváltási) folyamatok alkotják. 1. A természetes szaporodást/fo- gyást a vizsgált időszakban éves szinten kimutatott születések és halálozások száma közti különbségek adják. 2. A migrációs folyamatok egy részét a népmozgalmi statisztika is rögzíti. Tekintetbe kell vennünk, hogy a nemzetközi vándorlási folyamatok jelentős része nem regisztrálható. Másképpen megfogalmazva, az egyes országok népmozgalmi statisztikái nem képesek rögzíteni ezeket a „rejtett” vándorlásokat. A mechanikus népmozgalmi statisztika által nem rögzített „rejtett” vándorlók mindazok, akik külföldön tanulnak, dolgoznak, s egy részüknek külföldön ideiglenes, huzamos tartózkodási engedélye van, vagy akár már le is telepedtek a célországban, de a kibocsátó ország statisztikája ezt nem rögzíti. A rejtett migráció kategóriájába sorolhatók a háborús események elől menekülők, de a rendszerváltást megelőző időszakban emigráltak is, akikről jobbára a népmozgalmi statisztika közvetlenül nem vett tudomást. A két népszámlálás közti időszakban a rejtett migráció közvetlenül nem mutatható ki, utólag a továbbszámított adatok és az utolsó népszámlálás adatának különbségeként jelentkezik. 3. A tágan értelmezett nemzetváltási folyamatoknak - analitikusan - két aspektusát különítjük el: a nemzetváltási folyamatokat és a nemzetváltási folyamatokat befolyásoló külső tényezőket. 3.1. A nemzetváltási folyamatokat két relációban vizsgáljuk: 3.1.1. A kisebbségi etnikum és a többségi domináns etnikum relációban. 3.1.2. A vizsgált kisebbségi etnikum - más kisebbségi, nem domináns etnikumok relációjában. 3.2. A nemzetváltási folyamatokat befolyásoló külső tényezőket szintén két csoportba sorolhatjuk: 3.2.1. Ezek közül általában meghatározónak tekinthetők a többségi társadalom kisebbségpolitikája, illetve annak változásai a vizsgált etnikum irányában, a vizsgált időszakban. Ez a tényező tulajdonképpen A NEMZETVÁLTÁST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK közé sorolható, s jelentősége akkor növekszik, ha a vizsgált időszakban változás következik be a többségi társadalom kisebbségpolitikájában. (Amennyiben nincs érzékelhető változás, akkor ez a tényező elhanyagolható). Ily módon a korábbi évtizedek adatai alapján már többé-kevésbé ismert struktúrájú és mértékű asz- szimilációhoz egy további forrásból származó asszimilációs vagy disszimilációs (extra) veszteség, vagy nyereség járul hozzá. 3.2.2. A vizsgált kisebbség „anyanemzetének” a határon túli „nemzetrészeihez” való viszonyulásában bekövetkezett változás jellege. Amennyiben ezt a viszonyulást mind a verbális, mind a konkrét cselekvési stratégiák szintjén a kisebbségek pozitívan értékelik, jelentős disszimilációt erősítő tényezővé növekedhet. Ennek a tényezőnek a súlya a kilencvenes években megnőtt. Az egyes területeken zajló magyarságfogyatkozásokat összehasonlító vizsgálatunkban elsősorban a három fő tényezőre, a természetes szaporodásra/fogyásra, a migrációs folyamatok változásaira és az asszimilációs folyamatok értékelésére helyezzük a hangsúlyt. (2. táblázat) A következőkben vizsgálatunkat a négy nagyobb lélekszámú közösséget alkotó magyarlakta területre korlátozzuk. E megközelítésben láthatóvá válnak, SZÁMSZERÜSÖDNEK AZOK A PROBLÉMÁK amelyek az összehasonlító vizsgálatokat jellemzik: E három tényező közül általában legkönnyebb a természetes sza- porodást/fogyást becsülni, mivel ugyan nem állnak mindenütt rendelkezésre nemzetiségi bontású népmozgalmi adatok, de az országos és egyes közigazgatási egységekre lebontott adatok ösz- szevetéséből még viszonylag jól becsülhető a magyarság természetes fogyása. Egyedül a szlovákiai természetes szaporodásA termékenység csökkenése több tényezőre vezethető vissza: valamennyi környező országban emelkedik a lakosság átlagélet- kora, a házasságkötés időpontja kitolódik, s a bizonytalan szociális-gazdasági helyzet sem kedvez a gyermekvállalásnak. ról/fogyásról vannak adataink minden évre vonatkozólag az országos népmozgalmi statisztikákból, a többi területre vonatkozó adat részben becsült. A becslésekhez elfogadható támpontot jelent az éves bontású országos népmozgalmi adatok mellett egy-egy év magyar népmozgalmi adatának ismerete. Részleges adatokkal rendelkezünk Erdélyből, de a háborús fejlemények következtében hiányosak a vajdasági népmozgalmi adatsoraink is. A 2. táblázatból látható, hogy milyen mértékű veszteség származott a magyar természetes fogyás felgyorsulásából. A termékenység csökkenése több 1. TÁBLÁZAT A magyarok számának és arányának alakulása az egyes határon túli területeken Népszámlálás időpontja 1991* 2001* Változás % Terület A népszámlálások időpontja Összesen Ebből magyar % Összesen Ebből magyar % Fogyás Összesen Ebből magyar Magyarok területenként Fogyás Szlovákia 1991, 2001 5 274 335 567 296 10,8 5 379 455 520 528 9,7 46 768,0 2,0-8,2 21,6 15,8 Kárpátalja 1989, 2002 1 252 288 155 711 12,4 1 254 614 151 516 12,1 4 195,0 0,2-2,7 6,3 1,4 Erdély 1992, 2002 7 723 000 1 603 900 20,8 7 225 700 1 416 800 19,6 187 100,0-6,4-11,7 58,8 63,2 Vajdaság 1991, 2002 2 013 889 339 491 16,9 2 031 992 290 207 14,3 49 284,0 0,9-14,5 12,1 16,7 Horvátország 1991, 2001 4 784 265 22 355 0,5 4 437460 16595 0,4 5 760,0-7,2-25,8 0,7 1,9 Mura-vidék** 1991, 2002 89 887 8174 9,1 120875 5 445 4,5 2 729,0 34,5-33,4 0,2 0,9 Burgenland Összesen 1991, 2001 270 880 6 763 2,5 277569 6 641 2,4 122,0 2,5-1,8 0,3 0,0 1991, 2001 21 408 544 2 703 690 12,6 20 727 665 2 407 732 11,6 2295 958,0-3,2-10,9 100,0 100,0 1991*, 2001* - az egyes szomszédos országokban eltérő időpontban került sor az 1990 körüli és a 2000 utáni népszámlálásokra. ** - a Mura-vidék alatt 1991-ben a Muraszombati és a Lendvai járások, 2002-ben a Pomurska régió adatai találhatók
