Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-21 / 193. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 21.

Nagyszünet

Palermóban döbbent arccal szemléltük a kiszáradt emberi alakokat, és kimondhatatlanul furcsa érzéssel távoztunk

Párkányi gimnazisták Szicíliában

(A szerző felvételei)

Gondolom, mindenki szeret kirándulni, új tájakat, szokásokat, történelmi nevezetességeket megismerni. Ennek jegyében a párkányi gimnázium két tanárnője, Mocsi Beáta és Miklós Edit minden évben egy autóbusznyi diákkal nekivág a nagyvilágnak.

ÖLVEDY VERONIKA

Tanulmányi kirándulásokat szerveztek már Franciaországba, Monacóiba, Horvátországba, Ausztriába, Csehországba, Magyarországra, Olaszországba és Elba szigetére, amelyek minden alkalommal nagyon tartalmasak, érdekesek voltak. Idén Szicília volt az úti cél.

Reggel 8 órakor volt az indulás. Az első napunkat az olasz fővárosban, Rómában töltöttük. Utunk a Vatikánba vezetett, és mivel Rómába autóbusszal nem lehetett bemenni, ezért metróval közelítettük meg a város szívét. Az idegenvezetőnktől a Vatikánról megtudtuk, hogy a világ legkisebb országa (0,44 km2, kb. akkora, mint hatvan futballpálya együttvéve). Kb. 1500-an élnek itt, köztük a pápa is. Róma közepén fekszik, 1929 óta független állam. A várost a Svájci Gárda őrzi. Színpompás egyenruhájukat Michelangelo tervezte.

A Szent Péter tér a reggeli órákban szinte teljesen üres volt. A Bazilikába csakis vállat és térdet takaró ruhában lehetett belépni. Az előcsarnokba megtekinthettük Michelangelo híres szobrát, a Piétát. A Bazilika belső tere hatalmas és gyönyörű. A kupolából pedig mesés kilátás tárul a vársora. Innen nagyon sokan fényképeztünk.

NEHÉZ LENNE FELSOROLNI

Róma összes nevezetességét. A di Trévi-kút legendája szerint, akinek lába érinti a kút vizét, azt az embert a tenger istene még élete folyamán egyszer visszavezeti Rómába.

A Spanyol-lépcső

A Colosseum

Az Angyalvár valamikor börtön volt. Nevét egy legenda alapján kapta, mely szerint járvány idején az emberek istenhez könyörögtek, aki meghallgatta őket, s elküldte hozzájuk angyalát. Az angyal a vár fölött jelent meg karddal a kezében, amelyet visszatett hüvelyébe, ezzel jelezve a járvány végét.

Utolsóként a Forum Romanumot - a régi Róma főterét néztük meg, majd a Colosseum következett. Csodálkozva néztem ezt a monumentális épületmaradványt. A tanárnőktől megtudtuk, hogy 1900 évvel ezelőtt építették. Az ókori Róma lakói azért gyűltek össze a hatalmas arénában, hogy ünnepségeket, küzdelmeket nézzenek itt végig. Érdekességként megemlítették, hogy az aréna nem kör alakú, hanem ovális, kb. 200 méter hosszú, 170 m széles és 50 m magas. Négy szintjén 48 ezer néző fért el. a közepét el lehetett árasztani, és így vízi csatákat is lehetett vívni benne. A harmadik nap hajnalán komphajóval áthajóztunk Szicíliába. Dél körül foglalhattuk el sátrainkat, és délután már a kellemes hőmérsékletű Tirén-tengerben. Az estét Finale di Polinában, a kemping melletti városkában töltöttük. Csodálatos medence is tartozott a kempinghez, ahonnan fantasztikus kilátás tárult elénk a tengerre. Polina érdekessége, hogy egy hegyre épült, s csak később építették házakat a tengerpartra is - ez a mai Finale di Polina. Az idősek még ma is a hegytetőn élnek, ahová még nem tört be a civilizáció. Csak gyalogszerrel lehet oda feljutni, és egyetlen bolt sincs. Rájöttem, hogy ez a sziget már nem teljesen Európa, hiszen közel van Afrikához. A szicíliai emberek nagyon barátságosak és közvetlenek, emberszeretők, büszkék arra, hogy szicíliaiak, szorosan kötődnek szülőföldjükhöz. Ottlétünkkor éppen pünkösdi körmenet zajlott. Érdekes egy sziget.

EMBERSZABÁSÚ KAKTUSZOK,

sárga és vörös virágokkal. Zöldellő pálmafák, mézédes illatot árasztó leanderek, citrom- és narancsligetek. Fenyegetően mélykék tenger, tüzet okádó vulkán, hósapkával a fején. Régi épületek, szűk sikátorok, így jellemezhetném a Földközi-tenger legnagyobb szigetét. Színes történelmének köszönhetően igen sok a különböző korokat, népeket idéző műemlék. Például a rómaiak, görögök és az arabok idejéből. Palermóban, a fővárosban egy temetkezési helyet tekintettünk meg, a Kapucinusok katakombáit. Az ide eltemetett emberek holttestét előbb forró levegőn kiszárították, majd felöltöztették, s aztán elhelyezték lent a katakombákban. Az ilyen fajta temetkezés megtiszteltetést jelentett, mi viszont megborzadtunk. Ma több ezer holttest található itt, amelyek közül egy kétéves kislányé a legérdekesebb, aki 1920-ban halt meg. Mai napig olyan, mintha csak aludna. Döbbent arccal szemléltük a kiszáradt emberi alakokat, és kimondhatatlanul furcsa érzéssel távoztunk. Következő utunk Cefaluba vezetett. A koraesti órákban érkeztünk meg, s megismerhettük ezt az igazi szicíliai tengerparti halászfalut, szűk kis utcáival, valódi szicíliai hangulatával. Utolsó napunkat ezen a szigeten pihenéssel töltöttük, s este pedig abban a reményben búcsúztam el Szicíliától, hogy egyszer még visszatérek ide. Reggel már az olasz félszigetet köszönthettük. Megérkeztük a rejtélyes Pompejibe, a jómódú rómaiak közkedvelt nyaralóvárosába, amelyet a Vezúv i. sz. 79- es pusztító kitörése temetett hamu és sár alá. A nagy kiterjedésű romváros segítségével megismerhettük az ókori rómaiak mindennapjait. A Porta Marinán (tengeri kapu) keresztül tértünk be a városba. A kapu közelében fekszik a Villa Surbana, amely kedvező fekvésének köszönhetően az egész tenger elénk tárul. Pompeji Fóruma (főtere) a Nápoly, Nala és Stabitae felé vezető fontos

utak találkozásánál terül el. Az ősi város központját képezte. Apollo temploma a Forum nyugati oldalán emelkedik. A Nagy Színház - Teatro Grande - a hellenisztikus korban épült, s jól tükrözi a görög színházi építészetet. Közelében fekszik a Kis Színház - Teatro Piccolo - amely kisebb előadások bemutatására szolgál. Az Amphiteatrum a Római Birodalom legrégibb épen fennmaradt színháza, amelyben vadász- és gladiátorversenyek zajlottak. A romok között sétálva elképzeltem a várost a Vezúv kitörése előtt, és egy nyüzsgő, élettel teli Pompejiben találtam magam. Majd kétezer év elteltével én

MÉGIS MEGBORZONGOK

a város fölé emelkedő tűzhányót látva, amely Pompejit ugyan nem pusztította el teljesen, de az életet mégis kiülte belőle. Megdöbbentő látvány az akkor ott élő emberek kővé dermedt alakja. Mintha egy háromdimenziós fényképet néznék. Utunkat vonattal folytattuk Nápolyba, ebbe a furcsa és különös városba, amely szintén a Vezúv árnyékában helyezkedik el. A város egyike Európa legsűrűbben lakott településeinek. Az utcán tülkölő autók végeláthatatlan áradatában vakmerő motorosok száguldoztak, nem törődve a közlekedési szabályokkal. Közöttük pedig turistacsoportok tülekednek a városközpont felé. A Nápolyi-öböl a világ egyik legnagyobb kikötője, ahonnan a Vezúv vonulata is látható. Az utcákat különféle portékáikat kiabálva kínáló árusok lepték el, s a vevők is hangosan alkudoznak, vitatkoznak. A város szívéből sötét sikátorok kusza vonalú lépcsők vezetnek az ódon lakónegyedekbe. A keskeny utcák omladozó homlokzata szinte elbűvöli az arra járókat. Különös és sokszínű ez a város. Magunk mögött hagyva Nápolyt rengeteg élménnyel a szívünkben indulunk hazafelé. Köszönjük ezt a csodálatos nyolc napot a két tanárnőnek. Felejtheteüen volt.

AKI NEM HISZI

Milyen gyorsan terjed a hang?

Talán eszünkbe sem jutna a mindennapi életben azon gondolkodni, hogy amit másoknak mondunk, tehát hangot adunk ki, ahhoz kell egy kis idő, míg hozzá is eljut. S hogy mennyi ez az idő? Változik-e attól függően, hogy milyen távolságból szólunk, vagy kiáltunk? Egyszerűen ki lehet deríteni, ha karon fogod egy barátodat, és együtt jártok utána a kérdésnek.

Hallhattad már akár a televízióban különféle tudományos műsorokban, de az iskolában is fizika órán, hogy bizonyos dolgok teijedéséhez meghatározott idő kell, éppen úgy, mint neked ahhoz, hogy eljuss egyik helyről a másikra akár gyalog, biciklivel vagy más módon. Ugyanígy a hangnak vagy akár a fénynek is idő kell ahhoz, hogy célba érjenek.

A hang rendkívül gyorsan terjed, ezt a tempót szokták hangsebességnek, vagy a fény esetében fénysebességnek hívni. Vajon melyik a gyorsabb? Annak ellenére azonban, hogy gyorsan terjed a hang, nagyobb távolságok megtételéhez bizony neki is időre van szüksége. Itt jön a képbe a barátod, akinek a segítségével meg is mérhetitek a hang terjedési sebességét, vagyis azt, hogy milyen gyorsan terjednek a hanghullámok. A sikeres méréshez másodpercmutató órára vagy inkább digitális stopperre lesz szükségetek. Menjetek ki egy nagy, sík területre és távolodjatok el egymástól körülbelül 300 méterre. A barátod kiáltson egy nagyot, és ugyanabban az időben lendítse a karját, hogy tudd, honnantól kell számítanod az időt. Minél távolabb álltok majd egymástól, annál hosszabb ideig tart, amíg a karlendítés után eljut hozzád a barátod hangja. Mérd meg az időt! Az említett 300 méteres távolság esetében a hang odaérkezé- séhez szükséges idő megközelítően

1 másodperc lesz. Felmerült bennünk az imént az a kérdés is, hogy milyen gyorsan terjed akkor a fény! A fény lényegesen kevesebb idő alatt ér célba, mint a hang. Gondolj csak egy nagy zivatarra. Vihar idején azt tapasztaljuk, hogy előbb látjuk a villanást, és csak aztán halljuk később a hangját. A villámlás és a dörgés között eltelt időből nagyjából következtetni lehet a viharnak a megfigyelési helytől való távolságára, ha tudjuk, hogy mintegy 3 másodperc felel meg 1 kilométernek. Ha üzemen kívül álló vasúti pálya közelében vagytok, vagy a házatok körül hosszú drótkerítés van, akkor ezekkel is el lehet végezni a kísérletet. A fémben a hang ugyanis körülbelül ötször olyan gyorsan terjed, mint a levegőben. Érdekes következtetésre juthatsz, ha kipróbálod ezeket a kísérleteket, s meglátod, valóban igazak-e a fenti állítások, s hogy tényleg elhidd, rajta, járj utána te magad! (s)

Vihar idején azt tapasztaljuk, hogy előbb látjuk a villanást, és csak aztán halljuk később a hangját

RAJONGÓ

Avril Lavigne gitárral hódít

Ki az, aki ne hallott volna az újdonsült kanadai tinisztárról?

Csak az, aki nem néz zenetévét, nem hallgat rádiót, és nem jár iskolába. Az énekes hölgy ugyanis mindegyik terepet meghódította megnyerő egyéniségével, vagá- nyosan fiús stílusával és persze lendületes zenéjével.

Úgy tűnik, a sejtelmesen a kamerába mosolygó, csupabáj énekesnők csillaga hanyaüóban van. Hogyan magyarázhatnánk másképp a kirobbanó sikerét egy olyan lánynak, aki fiús cuccokban, korántsem nőieskedő stüsusával, gördeszkásán, gitár- zúzósan hódította meg a fél világot? Bármi is legyen a titka, Avril Lavigne nevét ma már minden fiatal ismeri és tolonganak az emberek a koncertjeire. De honnan is került elő ez a kétségtelenül nem hétköznapi leányzó?

Nos, Avril Kanadában, egy Napanee nevű kis településen látta meg a napvilágot, még csak tizennyolc éve. Két testvérével együtt cseperedett fel, és mint a legtöbb középső gyerek, mindig külön utakon járt. A középső gyerekek ugyanis, minthogy sem nem a legnagyobbak, sem nem a legkisebbek, mindig keresik a módját, hogy valamiben ők is legek lehessenek. Ha te is középső gyerek vagy a családban, akkor bizonyára érted, miről beszélek. Egyszóval, Avrilnek is elég különc szokásai alakultak ki: babázás és a konyhában való sertepertélés helyett állandóan fiúk társaságában forgolódott, velük játszott, velük sportolt, mégpedig elég kemény sportokat: jégkorongozott, baseballozott, amik ugye nem valami finom, nőies játékok.

Avril különcsége a zenei tehetség terén is elég korán megmutatkozott. Bevallása szerint már egész kislány korában az volt a kedvenc szórakozása, hogy egy fésűvel a kezében az ágyon ugrálva koncertet adott a képzeletbeli közönségnek. A képzeletbeli közönséget aztán hamarosan valóságos váltotta fel: a templomi kórus tagja lett, aztán megtanult gitározni, és esküvőkön, táncmulatságokon lépett fel egy szál gitárral, country-dalokkal szórakoztatva az összegyűlt társaságot.

A tehetséges lány számára azonban hamarosan kezdtek szűkössé válni az otthoni keretek, ezért nekivágott a nagyvilágnak. Még csak 15 éves volt, amikor New Yorkba utazott, hogy dalaival ott is szerencsét próbáljon. A szerencse pedig mellé szegődött. Hamar híre ment ugyanis különleges hangjának, és egy alkalommal egy nagy lemezkiadó vállat főnöke is meghallgatta a produkcióját. Teljesen ledöbbent tőle, és megérezte, hogy nagy lehetőségek vannak ebben a fiatal kislányban. Nem is teketóriázott sokáig: szerződést ajánlott Avrilnak, hogy neves szövegírókkal együtt dolgozva készítsék el első albumát. Avril elfogadta az ajánlatot. Hazament, összecsomagolt, és irány Manhattan, ahol izgalmas munka és karrier várt rá. Manhattanben azonban nagy csalódás érte. Hiába, hogy a legkiválóbb szakemberekkel dolgozhatott együtt, úgy érezte, nem tud közöttük kiteljesedni, és munkájukból nem olyan számok születnek, amilyeneket ő szeretne. „Ez nem én voltam" - nyilatkozta később erről az időszakról. De nem adta fel, megpróbálkozott más szövegírók anyagaival is, de ebből sem sült kis semmi jó. Rettenetesen csalódott volt, és már azon volt, hogy felhagy a próbálkozással, nem fog menni neki ez a zenélés. Még szerencse, hogy a producere nem hagyta ezt ennyiben: Los Angelesbe küldte Avrilt, ahol végre találkozott az igazival, mármint nem a magánéletben, hanem a munkában. Új producerével, Cliff Mágnessel, remekül megértette magát, és teljesen szabad kezet kapott a dalok megírásában. Avril ettől valósággal megtáltosodott, az ezt követő hetekben mást se csinált, csak írta, írta a dalait. így aztán végre megszületett az első lemez, ami óriási sikert aratott: az eladási mutatók hárommillió felett járnak, a Compicated című klipje pedig az USA leggyakrabban játszott videója lett. És persze a díj- özön sem maradt el. Avril egy nagyon szerencsés, boldog tinilány, hisz kiskori álmai váltak valóra: énekelhet, ráadásul azt és úgy, ahogyan ő akaija. Reméljük még elég sokáig, hiszen mi, a közönség mindig örülünk az igazi egyéniségeknek. Avril Lavigne pedig - ugye ti is úgy gondoljátok - mindenképpen az. (n)

Avrilnek elég különc szokásai alakultak ki: babázás és a konyhában való sertepertélés helyett fiúk társaságában forgolódott, velük játszott, velük sportolt, jégkorongozott, baseballozott (Képarchívum)

PROGRAMAJÁNLÓ

Felvidéki Szent István Ünnepség

I EJ SÁGI FÓRUM-HÍR

Vasárnap, augusztus 24-én Révkomáromban sör kerül a Felvidéki Szent István Ünnepségre. A rendezvény programja a következő: 15.00: Szentmise a komáromi Szent András templomban, a misét celebrálja Beer Miklós váci megyéspüspök.

16.30: Kulturális fesztivál a Tiszti pavilon szabadtéri színpadán,

Szász Szilvia népdalénekes előadása;

beszédet mond Szabó Béla, Révkomárom alpolgármestere;

Kicsi Hang duó előadása;

felszólal Petheő Attila az IF alapító tagja;

Vándor Együttes előadása;

köszöntőt mond Duray Miklós parlamenti képviselő; a Martosi Néptáncegyüttes előadása;

Ünnepi beszédet mond Boross Péter, Magyarország volt miniszter- elnöke;

Szász Szilvia népdalénekes előadásában felhangzik a himnusz. 18.30: Disputa a magyar történelmi egyházak nemzettartó szerepéről a Tiszti pavilon dísztermében; előadást tart: Raffay Ernő, Beer Miklós, Csáky Pál, Surján László, Sárközi János.

További információért hívjátok Petheő Attilát (0908/472-399) és Sárközi Jánost (0908/417-865).