Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-20 / 192. szám, szerda
Elhiggyük-e, hogy minden eleve elrendeltetett, az ítélet Napját csak elodázhatjuk, meg nem tudjuk akadályozni? T3 - A gépek lázadása DOKUMENTUMRLM Aki nem tudja mire számítson Michael Moore filmjével kapcsolatban, az könnyen feladhatja az első percek után. Azonban állítom, hogy érdemes túljutni a kezdő döccenő- kön, mert hamarosan felpörögnek az „események”, és utána már vasvillával sem lehet elkergetni az embert a film elől. Moore felteszi a kérdést: „Mi vagyunk a fegyverőrültek nemzete, vagy csak egyszerűen őrültek vagyunk?”. Ezen mondatot olvasva az ember agyában már felfelvillannak képek, híradásokból, újságokból, és ezzel bizony igen közel járunk a ránk váró két óra mondanivalójához. A rendező lépcsőzetesen indítja el a filmjét, fokozatosan bontja ki a témát, amire később igyekszik megkeresni a választ. Egy európai ember számára megdöbbentő képek peregnek állig felfegyverzett emberekről, és megdöbbentő hallani, ahogy amerikai férfiak és nők a fegyverek (nem csak kézifegyverek) természetességéről beszélnek. A mindennapi polgárt néha megszakítják bejátszások, felvételek melyek megrá- zóak, tragikusak, de legfőképp rámutatnak arra, hogy talán mindez mégsem olyan természetes. Az egyes véleményektől lassan eljutunk az egyik központi motívumhoz, mely évről-évre megrázza a közvéleményt: diákok fegyverrel az iskolában, és az ebből származó tragédia. A film ezek után elénk tárja, hogy a társadalom miként keres bűnbakokat, és mit tesznek azok, akik a fegyverek mellett harcolnak. Feltűnik itt Charlton Heston (az NRA egyik fő szószólója), Chris Rock, Marilyn Manson, és megjelenik maga a média, mely egyszerre utasítja el és gerjeszti az erőszakot. A film mindamellett, hogy rávilágít egy eldurvult társadalom mindennapjaira, komoly történelmi lecke, mely segít megérteni azokat az embereket, akik tőlünk olyannyira különböznek, akik számunkra olyannyira idegenek, (mozinet) Kóla, puska sült krumpli (Bowling for Columbine), színes, amerikai film, 120 perc, Rendezte: Michael Moore, Szereplők: Michael Moore, Charlton Heston, Marilyn Manson, Matt Stone Pozsony, Ster Century THRILLER hollywoodi folytatási láz tovább tombol: tizenkét év elteltével visszatér a vászonra minden idők leghíresebb gyilkológépe is! Az alkotócsapat azonban megváltozott, hiszen a Terminátor szülőatyja és az első két darab rendezője, James Cameron (Titanic) időközben kiszállt a produkcióból, így aztán a T3 rendezését a két producer, Andy Vájná és Mario Kassar a rutinos Jonathan Möstow-ra (A félelem országútján; U-571) osztotta. A Terminátor 3 - napjaink folytatásos filmjeihez hasonlatosan - az előző részekre való ironikus kontrázás- sal indul. Ám hiába a látványos effektusparádé, a Mátrix - Újratöltve kamionos üldözésénél is sziporká- zóbb - és persze drágább - darusautós száguldás, a történetet az első két film paneljeiből rakták össze. „Bárány” bőrébe bújó gonosz terminátor, gatling-ágyús rendőr- alázás a placcon, és még sorolhatnám az összetevőket... Pedig az új karakter, a T-X (Kristanna Lókén), a női terminátor, abszolút „korunk hőse”. Gyönyörű, de acélosan hideg, céltudatos és nemcsak profin rombol, hanem remekül manipulál mindent, legyen az ember vagy gép. A neten is játszi könnyedséggel szörfözik, és a plazmavetőjét is mindig magánál hordja. Fő célja, a névtelenségbe menekült John Connor (Nick Stahl - Az arc nélküli ember) meggyükolása és az atomháború kirobbantása. Connort és majdani szerelmét (Claire Danes - Rómeó és Júlia, Az órák) ismét egy „ósdi” Terminátor (Arnold Schwarzenegger - akár az új He-Man, erősebb, mint valaha) védelmezi. Ám a harmadik részben nincs helye parancsolgatásnak. A Terminátort már nem lehet ugráltatni. Megy a feje, és elsődleges programja után, az emberek csak bábuk a nagy sakktáblán. A gépek immár a jók oldalán is az események legfőbb irányítói. A látványos akciók mögötti filozofikus mondanivaló azonban nem túl meggyőző. Elhiggyük-e, hogy bármit tesz is egy ember, minden eleve elrendeltetett, az „ítélet Napját” csak elodázhatjuk, meg nem tudjuk akadályozni? Ä választ a film meglepő epilógusa rejti. Kiskapu persze most is akad, így aztán az újabb visszatérés, a Terminátor 4 elkészülte sem kizárt - bár Schwarzenegger mostanában inkább az amerikai kormányzói székre pályázik... (est) T3. - A gépek lázadása (Terminator 3 - Rise of the Machines), színes, amerikai-német film, 2003, 109 perc, Rendezte: Jonathan Mostow, Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Claire Danes, Kristanna Loken, Nick Stahl, David Andrews Eger; Győr, Cinema City; Léva; Miskolc Cinema City, Hollywood Multiplex; Pozsony, SterCentury; Palace Aupark; Istropohs Vajon mi visz rá egy embert, hogy öljön? Mi az, ami annyira megváltoztat valakit, hogy csak egy cél lebeg a szeme előtt? Millió válasz közül most egyet megvizsgálhatunk Isten haragja HORROR A sorozatgyilkosok mindig is előkelő helyen álltak a hollywoodi filmek történetének szempontjából. Példák tucatjait lehetne felhozni, jobb és rosszabb filmeket, de elég azon eltöprengeni, hogy egész pontosan milyen séma alapján zajlott egy-egy ilyen story. Mindig adott volt egy rendőr (vagy több), és persze a gyilkos. Az előbbi üldözte a másikat, esedeg az utóbbi a rend őrét, s a végkifejlett szinte mindig ugyanaz: a gonosz elnyeri büntetését. Néha akad néhány dolog, ami színt visz a filmbe, egy-egy fura fazon; aki segít, vagy esedeg épp a gyilkos annyira egyedülálló, hogy csavar egy hangyányit a történeten. Igazán kevés azonban az olyan eset, amikor szinte mindent a bűnös oldal szemszögéből látunk, és megértenénk, mi vitte rá mások életének kioltására. Vajon mi visz rá egy embert, hogy öljön? Mi az, ami annyira megváltoztat valakit, hogy csak egy cél lebeg a szeme előtt? Millió válasz létezhet, és ebből most egyet megvizsgálhatunk, ha helyet foglalunk a mozivászon előtt. Minden egy esős éjszaka kezdődik, a dallasi FBI iroda egy tisztjét (Powers Boothe) egy teljesen hétköznapi fickó (Matthew McConaughey) várja az irodájában. Adam egy furcsa történetbe kezd, ami sajnos a sajátja: adva van egy férfi (Bill Paxton) két fiúgyermekkel, életük tulajdonképpen idilli, egy normális kis család a hetvenes évek elején. Minden megváltozik azonban egy éjszaka, amikor az apa azzal ébreszti gyermekeit, hogy az Úr kiválasztotta őket egy szent küldetésre. Egy küldetésre, melynek lényege, hogy elpusztítsák azokat a démonokat, amelyek különböző emberekben lakoznak. Ami pedig történik, nem egy rémálom, hanem a valóság: a nagyobb fiú rémülve tapasztalja, hogy apja hamarosan az Úr által kijelölt fegyverekkel (balta, acélcső) tér haza, majd egy listával, mely a démonok földi neveit tartalmazza. Egy éjszaka pedig megérkezik az első áldozat, akit az Úr parancsára az apa vissza is juttat a pokolba. A fiú egyre inkább eltávolodik megszállott apjától, és félve figyeli öccsét, aki szintén a szent küldetés bűvkörébe kerül. Vívódásai végül a seriff irodájához vezetik, azonban a következmények csak ezután kezdenek súlyosbodni... Nem mindennapi thriller szemtanúi lehetnek azok, akik jegyet váltanak erre a mozira. Végre nem egy szokványos macska-egér játékkal megtűzdelt, sablonos történet játszódik a szemünk előtt, hanem egy igazán meglepő, jó néhány ütközővel és csavarral megáldott film köszön vissza a vászonról. Mindez pedig Bill Paxton keze nyomán, hisz a főszerepen túl a rendezést is magára vállalta. Amit kapunk, az pedig tényleg messze áll az átlagostól. A férfi aki kényszeríti gyermekeit, hogy részt vegyenek a gyilkosságokban, a gyerekek egymástól teljesen eltérően szemlélik apjuk tevékenységét, és végül a végkifejlet is okoz néhány meglepetést. Végre egy olyan film, ami nem egyszerűen színtiszta őrültnek állítja be a gyilkost, hanem egy kicsit mélyebbre ás, és megmutatja, mi az ami egy normális embert mások életének kioltására „kényszerít”. Persze őrült az, aki Isten nevében (az ő „kezeként”) hajt végre gyilkosságokat, de ha a felszín mögé nézünk, akár meg is döbbenhetünk... Itt van tehát egy film ami végre kicsit tényleg elüt a már csontig rágott közhelyektől, és képes valami olyat nyújtani, amitől végigszalad az ember hátán egy csipetnyi borzongás. Nincsenek hatalmas effektusok, megasztárok, milliós promóció, csupán egy szolidan induló, majd a végére igazán bedurvuló történet, kielégítő színészi játékkal. Ez pedig pont elég ahhoz, hogy a végén tényleg megjelenjen az a csipetnyi borzongás. (mozinet) Isten haragja (Frailty), színes, amerikai film, 2001,99 perc, Rendezte: Bill Paxton, Szereplők: Bili Paxton, Matthew McConaughey, Powers Boothe Pozsony, Ster Century, Tatra „Mi vagyunk a fegyverőrültek nemzete?" Kóla, puska, sült krumpli
