Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-19 / 191. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 19. Riport A kettős állampolgárság a legégetőbb téma errefelé, ami érthető is, hiszen Magyarország november elsejétől vízumkényszert vezet be a szerb állampolgároknak Vajdasági tükörcserepek - Kanizsától Palicsig A szabadkai zsinagóga egy régi képeslapon (Képarchívum) Kora reggel van még, de már tikkasztó hőség. Szegeden alig érem el a zentai buszt, hiszen, ahogy szokott, ezúttal is jó félórát késik a budapesti postavonat. A buszon jó félház van, többnyire idősebbek utaznak. Röszkén felemás képet mutat a határ. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A magyar oldalon már elkészült az európai igényeket is kielégítő, soksávos, teherforgalomra is alkalmas határ, míg a másik oldalon csak most kezdik az építését. Ezért a busz tesz egy félfordulatot, hogy átvánszorogjon a régi határhoz, ahol a magyar oldalt már benőtte a gaz. A határőrt nem igazán érdekli a szlovák útlevelem, míg öt éve még a vízum és a meghívólevél sem volt ínyére, most gyorsan beüti a pecsétet, s nem törődik velem. A busz akadálytalanul gördül át a határon, így a tervezettnél tíz perccel hamarabb le is szállók Kanizsán, ebben a délalföldi kisvárosban, amelynek a neve arról a bizonyos gőzösről nevezetes. Gőzös helyett jelenleg csak sínbusz jár, naponta kétszer Kanizsa és Szabadka között. Igaz, ezt is csak két éve újították fel, évekig belepte a vasutat a gaz és a dudva. Vasút helyett lóval közlekednek az itteniek. Ennyi lovas kocsit csak Erdélyben láttam. Kanizsától Zenta felé már a vasút is járhatatlan, néhány kiselejtezett vasúti kocsi várja, hogy kimúljék mindörökre. Az utak mellett lehangolt és kiszáradt kukoricaföldek, az aszály itt még nagyobb, mint nálunk, a gazdák válságtanácskoznak, és több pénzt követelnek a kormánytól az aszálykárok enyhítésére. Kanizsán reggel hét órakor még minden kihalt, csak a templom harangja szól rendületlenül. „Ez a beteg, boros', bús, lomha Bácska. / Itt félve jár az úri kisgyerek. / Mérges virágok, nyiszlett emberek. / Egy távoli torony ferde lángolása” - Kosztolányi ma is írhatta volna, bár a kép csalóka. A hatalmas kapuk mögötti belső udvarokon zajlik az élet, Kanizsa híres a fürdőjéről, a kerámiagyáráról, s a Tisza-partjáról. Évek óta megrendezik a kanizsai írótábort, egy időben Orbis néven magyarszerb nyelvű irodalmi lapja is megjelent, s olyan írókat sorakoztat fel a magyar irodalomban, mint Tolnai Ottó vagy Koncz István. Ez utóbbi kanizsai házigazdám unokabátyja volt, magányos farkasként, ügyvédként tengette az életét, mindössze két verseskötete jelent meg, összegyűjtött verseit a veszprémi Ex Symposion jelentette meg halála után 1997-ben. A Tisza partján c. verse, amely megjósolja a közelgő háborút, tájversbe rejti magát: „Átok sújt mindenkit, / aki már egyszer ölt, / akár szívében is, / vagy csak úgy, hogy históriát ír, / - torlódik a víz és a felszín, / hullám s lelkiismeret összecsap, / borzongva szétterül, - / a mélyben örvény dúl, / ősi, vak erő, / a bűn örök életű. / Távoli rétet kémlel / a riadt őz, / füle feszülten a csendre / figyel, felcsapja kis fejét, / szökell egyet, / s úgy tűnik el a képből, / mint jelentéktelen részlet / a festő emlékezetéből. / Háború lesz.” - jósolja. A Tisza-part csodás. Itt már teljes terjedelmében hömpölyög Tittel felé, ahol már várja a Duna, hogy még hosszú métereken folyjanak egymás mellett zavartalanul. Házigazdám hajójára invitál, amely néhány éve készült el, s amely élete nagy álma volt. „Tegnapjöttünk meg vele a zentai nyári ifjúsági játékokról. Igaz, egy kissé lassú, hisz több óra alatt tettük meg a húsz kilométeres távot.” Tibor villamosmérnök lesz, most államvizsgázik a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1995 óta él a magyar fővárosban, volt nulladikos, most a tanulmányai mellett egy szoftver- fejlesztési cégnél dolgozik. Már csak látogatóba jár haza a szüleihez. Mivel huszonhét éves, a hadsereg utolsó rohamot indított, hogy tagjai közé invitálja. Édesanyja tévedésből átvette a sorozási parancsot, így a helyzet felettébb kínos. Tibor már beadta a letelepedési engedélyt Magyarországon, így abban reménykedik, hogy ott is elvégezheti a civil szolgálatot. Egy jogásznőnél már érdeklődött, s állítólag a szerb hadsereg is beleegyezne a magyarországi civil szolgálatba. Amíg a Magyar Szó nyelvészei arról vitatkoznak, hogyan is írják le Szerbia és Montenegró nevét, kötőjellel vagy „és”- sel, addig az útleveleken még mindig a Jugoszláv Köztársaság megnevezés szerepel. Tibor ottlétemkor veszi át az új útlevelét, amely a régi rossz szokástól eltérően már öt évre szól, de rajta még mindig a Jugoszlávia felirat. A biztonság kedvéért én is bejelentkezem a hatóságnál. Az ügylet simán lezajlik, a tiszt készségesen segít az okmányok kitöltésében. Nyugdíjból megélni Szerbiában sem egyszerű, így Tibor nyugdíjas szülei is sok mindennel foglalkoznak. Az édesanyja néhány éve sós süteményeket süt, s mivel errefelé igen gyakoriak a lakodalmak, a születésnapi bulik, megrendelés is akad bőven. Ottjártamkor alakítják át a konyhát, szeretne majd kft-t nyitni. „Kanizsa híres az egykori Longa cukrászcsaládról, az ő tanítványuk volt Rózsa Rózsa, akinek nemrég jelent meg egy süteményes könyve. Az ő biztatására kezdtem el sütni. Amíg Cseszkó Ibolya barátnőm az édes süteményeket készíti nagy szakértelemmel, én a sósakat és a házi tésztaféléket, a metéltet, a siflit.” Új szavakból és új ételekből egyébiránt nincs hiány, megkóstolhatom a burekot, a szármát, a gibanicát a csebakot. Ez utóbbi roston sült darált hús, s igazi élvezet a sütése a lemenő nap fényeinél. De nem tudom, hogy tudják-e, mi a göbe és milyen a fostos macska? Elárulom, ez utóbbi nem túlságosan szobatiszta cica, míg az előbbi anyadisznó, emse. De folytathatnám a sort. Esténként szól a Topolya Rádió, a Panda, ez utóbbi a kanizsai rádióadó. Itt Rózsa Sári nyomja a dumát egész éjfélig, s a legújabb magyar slágerek is elhangzanak. Ahogy már írtam, csak látszólag kihalt vidék ez, rengeteg rendezvény van nyáron is. Ezek közül hadd említsem meg a zentai nyári ifjúsági játékokat, a kishegyesi Dombosfestet, az adai Strandszépe versenyt, a horgosi motoros találkozót, a kanizsai horgászversenyt, de se szeri, se száma a különböző műfajú összejöveteleknek. Idén is bemutatkozik a vidéken a Vajdasági Tanyaszínház, akik ezúttal Shakespeare A wind- sori víg nők c. játékát mutatják be 25 helyiségben. A profikból, amatőrökből és színművészetisekből álló csoport ekhós szekéren járja a Vajdaság elhagyatott településeit, idén egészen a Kárpát-medence legdélibb csücskéig, az aldunai székelyek által lakott Székelykevéig is eljutnak. Kanizsáról utunk Palicsra vezet, ebbe a varázslatos kisvárosba, ahol a tó mellett nem csak sütkérezni lehet, minden évben itt tartják a palicsi nemzetközi filmfesztivált is, idén már tizedszer. Itt nincsenek amerikai filmek, de a közönség láthatja a legújabb idők horvát és magyar filmtermését, megjelenik Makk Károly, Garas Dezső, Szomjas György, de eljön Jiíl Menzel is, hogy átvegyen egy régebben elnyert díjat. A fesztivált a vüághírű lengyel filmrendező, Krzysztof Zanussi nyitja meg. Mintha csak Marien- badban lennénk. Hegyek és erdők helyett viszont itt van a Palicsi-tó. Még így, elfogyóban is pompás látvány. Annak idején itt doktoros- kodott Csáth Géza is. Itt találkozunk Sziráczky Katalin színésznővel, aki 1991 óta járja egyszemélyes Pöttyös Színházával Vajdaság magyarlakta településeit. Verses, mesés összeállítások szerepelnek a műsorán, s nemcsak hivatalos rendezvényeken és felkéréseken szerepel, hanem szüli- napi bulikon is. Takács Gyulával már Szabadkán beszélgetünk. Gyula orvostanhallgató Szegeden, s ilyenkor nyáron mentősként is dolgozik. Nem fizetik túl a mentősöket Magyarországon sem, 35-40 ezer forintot kap kézhez havonta, de a betegek viszont a Vészhelyzet színvonalát kérik tőlük számon. Bár Gyula nem panaszkodhat, ha a felszerelés hiányos is, egyéb téren felveheti a versenyt Carter doktorral. Gyula orvoscsaládból származik, édesapja főorvos Szabadkán, édesanyja is orvos, csak öccse lett autóbusz- sofőr. „Lehet, hogy ő járt jól” - meditál Gyula, aki szülei származása miatt kettős állampolgár. A kettős állampolgárság a legégetőbb téma errefelé, ami érthető is, hiszen Magyarország november elsejétől vízumkényszert vezet be a szerb állampolgároknak, s hiába az ígéretek, a hosszú távú vízum, a kedvezményes elbírálás, a vajdaságiak bizalmatlanok. Magyarország a többi határon túli kisebbségre hivatkozik, hiszen a szerbek már jelezték, hogy elfogadják a kettős állampolgárságot. Takács Gyula igazán sok előnyét eddig nem élvezte a kettős állampolgárságnak, hacsak azt nem, hogy mindkét hadsereg igénybe akarta már venni a szolgáltatásait. Szabadkáról Kishegyesre vezet az utunk. Az út mentén itt is ott is rendőrökbe botlunk, akik elsősorban a külföldi gépkocsikra vetették ki a hálójukat, de errefelé mindenért büntetnek. Általában egy árnyas fa mögé húzódnak, s onnan csapnak le az áldozatukra. Tibor is felfedez egyet közülük, s így az elkövetkező két kilométeren minden autóst figyelmeztet. Egyezményes jelek ezek, a szemben jövők hálásan integetnek. Elhaladunk a Rózsa Sándor vendéglő mellett, s két olyan falu mellett, ahol a magyar történelem két ellentmondásos személyisége született. Adorján Rákosi Mátyás szülőhelye, s Tibor mosolyogva jegyzi meg, hogy itt született az apja is. Csantavéren pedig az a Matuska Szilveszter látta meg a napvilágot, aki 1931-ben a levegőbe röpítette a biatorbágyi hidat. S akinek újabban festményeit és naplójegyzeteit is feltárták. Kishegyesen már az útviszonyok sem európaiak, régi, betonkockákból összetákolt úton haladunk, ahol az ember könnyen lenyeli a nyelvét. A község három faluból jött létre, s több mint ötezer lakosa van. A napokban rendezték meg a Dombosfest fesztivált, ahol járt a Tanyaszínház, Min Tanaka, Tolnai Ottó és Lajkó Félix. Ottani vendéglátónk szintén mentős, de ő Takács Gyulával ellentétben optimistán látja a világot. Szerinte Szerbia rohamléptekkel közeledik az EU felé, s talán már 2007-ben, a románokkal együtt tagja lehet az uniónak. A mentős fizetése mellett disznókat tenyészt, büszkén mutatja szőlőültetvényét. Nagyobbik fia most végez Budapesten a Műszaki Egyetemen, a kisebbik általános iskolás, kitűnően tanul és nemrég egy országos táncversenyen szerzett harmadik helyet. Zsolti még szintén nem döntötte el, hogy visszatér-e, mindenesetre a villamosmérnöki mellett felvett egy másik szakot, orvosmérnöknek készül, orvosi műszerek készítésére specializálta magát. 1996 óta ugyanabban a kollégiumban lakik, aminek egy előnye van: havi ötszáz forintot fizet szállásdíj gyanánt. Ezt kiegészítendő takarít egy irodaházban. Heti négy óra munka, ami bruttó negyvenezer forintot hoz. Nem sok, de zsebpénznek elég. Kanizsán ismét lecsapnak a rendőrök. Megállítanak egy bukósisak nélküli motorost. 1500 dinár az ára a kényszermegállónak, ami nagyjából ugyanennyi szlovák koronának felel meg. Ahogy nálunk, itt is egyre több az elhagyatott ház. Tibor nagybátyjának a háza tizenöt éve lakatlanul áll. A nagybácsi kiköltözött Kanadába, fia, a Magyar Szóból is ismert Purger Tibor újságíró csak vendégségbejár haza. Ä házat most megvette az egyik tehetséges kanizsai vállalkozó, s kiadta házbérbe. Ottjártamkor verik szét a régi, múlt század eleji bútorokat, ágyakat, tükörszekrényt. A szemétdombra kerül egy szecskavágő, s egy fafűtéses bojler is. A kacatok között régi kubai szivardoboz, szerb versantológia, a Híd 1947-es számai, s a Magyar Szó egyik 1968 augusztusi száma, benne az oroszok prágai bevonulásával. Ebben a számban Domonkos István egyik ujjgyakorlata: „ha a galamb berúg / képtelen repülni / csak áll a földön bámul / a gyengébbek nem is élik túl / a többiek napokig dülöngélnek.” Este kimegyünk a Tisza-partra. Kanizsa ismét csendes, a töltésen sétálunk a kandeláberek gyér fényénél. A tiszai szellő viszi az emlékeket, s hozza Gál László nyolcsorosát. „Ez a csönd szép városa / (magam is halkan írom) / most elmegyek és a szívem egy darabja / marad és csöndesen emlékezik / a Tiszára és a parkra, a halkszavú emberekre / - köztük barátokra is - szép volt. / Kanizsa a csönd szép városa / hangos időkben. Másnap gyorsan átjutunk a határon. Csak Szerbiába igyekvő tehenek bőgése hallatszik a szinte elviselhetetlen hőségben. Emlékmű Zentán (Képarchívum) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: VÁLTOZÓAN FELHŐS, 23-27 FOK A Nap kel 05.52-kor - nyugszik 19.58-kor A Hold kel 23.01-kor - nyugszik 13.34-kor A Duna vízállása - Pozsony: 290, árad; Medve: 20, apad; Komárom: apad; Párkány: 25, apad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOGIA 80, Változóan felhős lesz az égbolt, csapadék az egész ország területén valószínű, délután délen felszakadozik a felhőzet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 23 és 27 fok között alakul, északon legfeljebb 21 fok várható. Északnyugati szél 3 és 5 m/s közötti sebességgel. Éjszaka a hőmérő higanyszála 18 és 14 fok közé süllyed. Holnap délelőtt még borult lesz az égbolt, délutánra már csak felhős. Eső keleten a legvalószínűbb, de futó zápor bárhol előfordulhat. A legmagasabb nappali hőmérséklet 25 és 29 fok között alakul. A reumatikus és mozgásszervi panaszokkal küsz- ködőket gyötörheti leginkább a mai időjárás. Gyakran jelentkezhet hátgerinc- bántalmak miatti fejfájás, de erősebb fájdalmat érezhetünk az ízületek tájékán, és a régebbi sebek helyén is. A szellemi és fizikai teherbírásunk is csökken. Gyorsan elfáradunk és ingerlékenyek lehetünk. Annak is nagyobb a valószínűsége, hogy légúti bántalmak tünetei és emésztési zavarok jelentkeznek. Holnap a mainál némileg kellemesebb hatásokkal számolhatunk. Holnap ♦ Terminátor 3. - A gépek lázadáas ♦ Kóla, puska, sültkrumpli ♦ Isten haragja
