Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-19 / 191. szám, kedd

2

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 19.

KOMMENTAR

Bankomat, a drága

PÁKOZDI GERTRÚD

A lakosság jelentős része már rákapott a pénzkiadó bankautomaták szolgáltatásaira. A cégek zöme bankszámlára utalja át alkalmazottai fizetését, a nyugdíjak jó része is bankszámlára kerül, és mivel pénzt otthon tartani nem kis veszéllyel jár, így - aki csak teheti - kihasználja a pénzkiadó automaták nyújtotta szolgáltatást. Hogy meg is fizeti, arra gyakran csak akkor döbben rá, amikor áttanulmányozza a bizalmát élvező bankból havi rendszerességgel megküldött számlakivonatot.

A bankok júliustól szinte észrevétlenül drágították a bankomathaszná- latot. A korábbinál a legtöbb bankban észrevehetően többet fizet az ügyfél, ha más pénzintézet által működtetett automatából kénytelen pénzt kivenni. Esetenként ez megközelítheti a 40 koronát. A bankok azzal indokolják az áremelést, hogy maguk is kénytelenek többet fizetni. Annak a társulásnak, amely tagjaiként egymásnak fizetnek a kölcsönös szolgáltatásért. Az ebből eredő többletkiadásukat nemes egyszerűséggel kivetítették e szolgáltatásuk árába. Az egészre pedig főképp azoknak a kis bankoknak az ügyfelei fizetnek rá, amelyek - érthetően - nem üzemeltethetnek minden utcasarkon saját pénzkiadó automatát. Ilyenre csak a legnagyobbak képesek, így is növelve a náluk elhelyezett betétek, a náluk nyitott folyószámlák stb. kezeléséből származó bevételeiket.

Míg az ügyfelek látszólag beletörődve fogadták a bankok újabb pénz- tárca-laposító lépését (hatására szinte senki sem keresett olcsóbban szolgáltató bankot), a gazdasági versenyhivatal a drágítást gyanúsan összehangoltnak találta, és meg is kezdte a vizsgálatot, vajon nem az érintett pénzintézetek árkartellbe tömörüléséről van-e szó. Ezt ugyanis tiltják a tisztességes verseny szabályai, amelyek éppen a mindenkori keresletnek megfelelő árak kialakulásának elősegítésére hivatottak.

Ha netán bebizonyosodna, hogy a pénzintézetek meg nem engedett ármegállapodásáról van szó, alaposan bele kellene nyúlniuk kasszájukba, hogy kifizessék az ezért kirótt pénzbüntetést. Valószínű, hogy a pénzintézetek tisztán kerülnek ki a vizsgálatból. Azokhoz a biztosító- intézetekhez hasonlóan, amelyek miközben teljes erőbedobással harcolnak ügyfeleik számának gyarapításáért, „véletlenül” szinte teljesen azonos kötelező gépjárművezetői díjat határoztak meg.

A vüágon mindenütt nehéz rábizonyítani valamely termelői, szolgáltatói csoportra, hogy tisztességtelen gazdasági versengéshez járul hozzá. Tájainkon talán még nehezebb. Hiszen arra nyilvánvalóan nagyon ügyelnek, hogy minden törvényszerűnek látszódjék. Ilyen esetekben szokott színre lépni a fogyasztói bojkott. Persze, csak ott, ahol ugyanaz a szolgáltatás, termék stb. olcsóbban is kapható. Ahol a vásárlónak nincs választása, ott kénytelen azt elfogadni, amit kap. EU-ba lépésünkkel várhatóan tovább drágulnak a pénzintézeti szolgáltatások (is). Egyelőre csak abban bízhatunk, hogy éppen a tisztességes verseny erősödésének köszönhetően kerül mielőbb olyan helyzetbe a fogyasztó, hogy a bérek (nyugdíjak, szociális juttatások) és az árak aránya nálunk is elfogadható lesz.

JEGYZET

Új totemek régi tabuk

SZASZI ZOLTÁN

Utazó, te aki magyar nyelvterületén vándorlód végig ez ország déli táját, lásd, mivé lettünk. Augusztus 20-a táján láthatod, már tarló a mező. Kopasz, barna hasukat mutatják a napnak a szántók, kiégett füvön egerész még a kánya, s lassú hússal lebben lépted elől, ha közelíted. A bő kosár kiürül lassan, ünnepet ülni kéne, István királyét, egykor új kenyérét meg alkotmányét ültük, a felejteni nem akarók pedig az emberarcú országmentési próbálkozás elnyomatásának szomorú emléke alól való megkönnyebbülésünk lehetőségének tudatát vésik még jobban be a szívbe. De mit is ünnepelhet, ki itt honos? Oly sok mindent, de lassan már ünnepelni se mer. Hazát szeretne ünnepelni, de már ez se akadálytalan. Mert a tíz éve munkanélküli szomszéd az éppen azért szólt rá múltkor a kocsmában, hogy mit tatja fel a sort, mikor csak gyüttment, alig pár éve lakik itt. Mikor neki joga van gyorsabban hozzájutni italához, lévén, már ötvenhat éve megadatott néki az a kiutalás, amikor maga választhatta meg, melyik házba kíván beköltözni, s mit hagyjanak ott azok, akik aztán István országába mentek földönfutónak. Mit ünnepelhet, mikor a XX. század legemberibb arcú rendszerváltoztatási kísérletének említése alig egy évtizeddel ezelőtt főbenjáró bűn volt? Most meg nosztalgikus idealista álomnak mondható, s akik akkor a kísérlet elnyomatása

után poszton voltak, ma ájtatos manóként járják a templomot, s ülnek az első sorban. Mit ünnepelhet, ha elmegy ebbe a templomba, s ott szólna az Istenéhez, de annak papja ledorongolja, s nem az ő nyelvén szól vissza? Marad hát a kenyér ünneplése! Igaz, az is elég kérges, keserű sokaknak mostanában. Elvitte búzát a fagy kora tavasszal, kiszárította a május, megpumpolta az üzemanyagár-emelés, a forgalmi adó, aztán megjöhet a végrehajtó, hogy ráadásként a babáját is elszeressék végül. Még az alkotmánynapi víziparádé juthatna az eszünkbe, mikor a szocialista haza védelmére és mittudommég- mire mindig kész kiskatonák vonultak bősz harci díszben. De hát már NATO van, meg az alkotmánynapnak is, meg a kádárkol- bászos vidám barakknak, bilak- mondtahogyhívjukbe alibisták- nak is csak leáldozdh talán. Kivéve a jól alkalmazkodni képes, mostanáig végrehajtó, törvényhozó egykor normalizálóknak, írórendőrőrnagyoknak és besúgó tanácsos uraknak kik egykoron még elvtársak voltak. A régi tabuk mind meghaltak, szabad már beszélni, ha van ki meghallgatja, szabad már utazni is, ha van miből. Privát jog éhen halni, komcsizni, zsidózni, cigányozni, magyarkodni. Meg esetleg hallgatni. De hogy mit tudunk ünnepelni, az a bensőn múlik. Áldás legalább a kenyéren legyen! Az emlékezésnek pedig sok haszna akkor van, ha igazán van kinek elmesélni. Augusztus 20-a táján kiégett mezők mellett autózva látni kell, ünnep jön, s talán megtalálható benne mindenki számára egy pillanat. Kinőttek az új totemek a régi tabuk sírján.

S'

FIGYELŐ

NÁRODNÁ OBRODA

Szeptember elsejével érvénybe lép a Btk. „háromszor és elég”- ként elhíresült módosítása: a visszaeső bűnözőket a harmadik

bűntett után 25 évre, vagy élet- fogytiglanra kell ítélni. Jelenleg 1124 olyan személy van Szlovákiában, akinek elég lenne egy további bűntettet elkövetni, hogy élete végéig börtönbe kerüljön.- Igazgató úr, meghívhatna egy gulyáspartira, ahol eldönthetnénk, hogy kiket kell kirúgni a cégből!

(Peter Gossányi rajza)

TALLÓZÓ

SME

Már szeptember elején el kellene kezdődjön az EU-információs kampány második fordulója Szlovákiában, de a kormány a mai napig nem szavazta meg az ehhez szükséges pénzt, sőt az anyag az eheti kormányülés programjában sem szerepel. A kampányt a kormányhivatal készíti elő, a felelőse Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, s mintegy 130 millió koronát szeretnének rákölteni. Idén harminc milliót költenének el, jövőre a csatlakozás előtt hatvanat, azután további negyven milliót. Az előző, a népszavazás előtti kampány idején a lakosság 44 százaléka azt állította, nem jut elegendő információhoz az EU-ról, Csáky akkor azt állította, az ő általa koordinált kampány csak mobilizáló, az információ terjesztő programokat a két előző miniszterelnök-helyettes, Pavol Hantáiknak és Mária Kadlecíkovának kellett volna előkészítenie.

Bizonyosra vehető, hogy a kezdetek kezdetén azonos emberi faj újra az egységesülés irányába halad

Az EU genetikai j övőj e

Belátható időn belül a népesség átlagos élettartama száz év körülire növekszik. Másrészt a népességgenetika törvényszerűségei alapján az európai népesség génállományában bekövetkező változások is megjósolhatok.

CZEIZEL ENDRE

Az Európai Unió (EU) jövőjét a demográfiai helyzet, ezen belül a népesség számának és a korösszetételének alakulása számottevően befolyásolni fogja. Az előrejelzések szerint a népességszám további jelentős csökkenése várható. A jelenlegi tagállamok 375 milliós lélekszá- ma mintegy százmillióval lesz kevesebb e század végére, ha nem sikerül a jelenlegi igen alacsony születésszámot emelni. A 2004-ben csatlakozó új államokkal a népességszám 450 millió körülire növekszik, de a születésszám ezekben az országokban is alacsony, elég Magyarországra utalni. Az előrejelzések szerint a jelenlegi Európai Unión belül a nyugdíjasok aránya viszont drasztikusan növekedni fog: 2050-ben az EU egyes országaiban száz aktív korúra 36-61 olyan személy jut, aki 65 éven felüli. E kérdésekkel a szakemberek sokat foglalkoznak, noha a lakosságszám csökkenésének és az elöregedés növekedésének mérséklésére még nem találtak széles körben elfogadható recepteket.

Korábban a súlyosabb genetikai bajok elszenvedői hamar meghaltak, és/vagy nem lehetett gyermekük. A terápia hatékonyságának köszönhetően mind több ilyen genetikai betegségben szenvedő egyén életét vagyunk képesek megmenteni, elég a korai kezdetű cukorbetegségre vagy a vérzékenységre utalni. Ráadásul a biológiai-genetikai eredetű med dőségek kezelésében is egyre nagyobb sikereket érünk el, amelyeknek köszönhetően, a korábban biológiai okok miatt minimum 15 százalékra becsült gyermektelen párok aránya mostanára 6 százalékra esett le. Mindezek becsülendők a humanizmus nézőpontjából, de előnytelenek a biológia kegyetlen törvényének: a „hulljon a férgese” elévülése miatt. A biológiai kontra- szelekció már most gondot okoz, mivel a korábban halálozás vagy meddőség miatt „kiválogatódó” gének benn maradnak a népességben, és ezáltal továbbörökíthetők. A népesség genetikai terheltségének számottevő növekedése azonban a jövőben még nagyobb kihívást jelent majd a társadalom és a szakemberek számára. Itt a humanizmus és a sokszor kegyetlennek tűnő természeti törvények között kellene valamiféle hatékonyabb egyensúlyt találni. A természetes szelekció jelentős korlátozása viszont némileg növeli az emberi faj biológiai változatosságát, noha inkább csak a kóros tartományban.

A harmadik népességgenetikai törvényszerűség a genetikai sodródás, amely korábban a kisebb népességekben jelentősen befolyásolta a génállományt. A génsodródás magyarázhatja meg valószínűleg azt a meglepő tényt, hogy az amerikai indiánok között a 0-s vércsoport gyakorisága megközelíti a 100 százalékot. Az amerikai indiánok a keleti nagyrassz leszármazottai, akik körében viszont a 0-s vércsoport aránya csak 50 százalék könili. Az Ázsiából a Bering-szoroson É-szak-Ameriká- ba vándorlók azonban - több szakember véleménye szerint - csak 10- 15-en lehettek. Annak az esélye, hogy mind 0-s vércsoportúak voltak, kicsiny (kb. egy ezrelék), de azért előfordulhatott. S ha így volt, akkor természetszerűen az összes leszármazottjuk is 0-s vércsoportú - ahogy ez igazolást is nyert. A genetikai sodródásnak ez a sajátos megnyilvánulása magyarázza meg az

„alapítók” hatásának nevezett jelenséget. De az is lehet, hogy a bevándorlók közül, valamilyen okból, csak a 0-s vércsoportúaknak lett gyermeke, mivel a más vércsoportúak meghaltak (pl. vérbaj miatt), tehát kivá- logatódtak. Az EU óriási népességgé duzzadó lakosságában a genetikai sodródás szinte teljesen kiküszöbölődik.

Ezzel szemben a népesség génállományát meghatározó negyedik tényező, a migráció, vagyis a helyváltoztatás és az ebből adódó génáramlás sokkal inkább erősödni fog. A migráció következményeképpen a korábban egymástól távol élő egye- dek gyermeknemzése sokkal gyakoribb lesz. Már eddig is ilyen irányVárhatóan egy hasonló génállományú „európai” népesség alakulhat ki.

ban hatott a közlekedés szédületes fejlődése, amely technikailag megszüntette az emberek anyaföldhöz ragadtságát. Az elkülönülő politikai rendszerek (pl. a korábbi vasfüggöny), a nyelvi és kulturális korlátok, valamint a külföldre utazás nehézségei (az útlevéltől és vízumtól kezdve az idegen valuta szükségességéig) és nem utolsósorban költségessége azonban ezt akadályozták. Az EU-n belül megszűnő nemzeti határok, az iskoláztatás nemzetközisége, a domináló- nemzetek nyelveinek megtanulása, a szabad munkahelyválasztás, az életszínvonal várható javulása és a szabadidő meghosszabbodása mind a migráció jelentős növekedése irányába hat. Mindezekből adódóan a különböző európai népek közötti meglévő, de már most is csak kisfokú genetikai különbségek tovább csökkennek. így várhatóan egy nagyon hasonló génállományú „európai” népesség fog mintegy száz év alatt

kialakulni. Emiatt az etnikai csoportok is csak mesterséges eszközökkel lesznek fenntarthatok mint érdekes turisztikai látványosságok. Az egyes régiókon belül ugyanakkor az egye- dek közötti genetikai változatosság majd növekszik, aminek köszönhetően, remélhetőleg, az idegengyűlölet és a másság iránti intolerancia is korlátozódik. Természetesen nagy kérdés, hogy az Európai Uniónak milyen lesz a kontinensen kívüliekre vonatkozó migrációs politikája, amelyről legutóbb a vezető politikusok Görögországban tanácskoztak. Bizonyosra vehető az is, hogy a kezdetek kezdetén azonos emberi faj, amely a későbbiekben nagy rasszokra különült el, újra az egységesülés irányába halad.

A népességgenetikai hatások említett változásai mellett a „szociokul- turális öröklődés”, vagyis a nevelésoktatás és a kommunikáció szerepe tovább erősödik. Valószínűleg ez is a kiegyenlítődés irányába mozdítja el a jelenleg meglévő kulturális, életszínvonalbeli és más különbségeket. A gond abból adódhat, hogy ennek során a nagy és gazdag országok kultúrája háttérbe szoríthatja a kis és szegényebb nemzetek kultúráját. E veszély komoly, és a következményei kedvezőtlenek, mivel, ahogy a gének változatossága a népesség jobb természetes alkalmazkodóképességét szolgálja, úgy a kultúrák sokszínűsége is a meglévő emberi adottságok hatékonyabb valóra váltását segít elő. Nem is beszélve a kis kultúrák „kihalása” okozta - sokak által fel nem fogott - veszteségekről. Emiatt is lényeges az anyanyelv és a nemzeti kultúra fejlesztése, illetve fontosságuk tudatosítása, valamint az egészséges önbecsülés erősítése. A magyarság jövőbeni sorsa nem a génektől és a származástól, hanem a kulturális gyökerek erősségétől függ.

A szerző orvosgenetikus

VISSZHANG - Ad: Euromese (Új Szó, 2003. augusztus 16.)

Euromese helyett tények

Az Új Szó ez év augusztus 16., szombati számában Euromese címen megjelent jegyzet kapcsán jelentkezem. Az írottak alapján ugyanis magamra ismertem.

Az alábbiakban, röviden szeretném pontosítani a lényeget és főleg tényekkel igazolni, hogy az adott esetben miről is van szó.

Jelenleg egy kisvállalat alkalmazottjaként, csoportmunkában szak- tanácsadással és üzleti tervezetek készítésével foglalkozom.

Az érintett vállalkozó március végén keresett fel tanácsadásért. Támogatáshoz szeretett volna jutni a falusi turizmusra épülő vállalkozásához. Mint aktuális lehetőségre, a Szlovák Köztársaság Építészeti és Régiófejlesztési Minisztériuma által meghirdetett „de minimis” programra hívtam fel a figyelmét. Ezt az interneten keresztül azonnal be is mutattam neki, rámutatva a program következményeire. Megegyezésünk alapján hamarosan megkezdtük a tervezet előkészítését, amely néhány helyszíni szemle, adatgyűjtés, telefon,'fax, illetve személyes konzultáció el is készült, így határidőn belül sikerült beadni a tervezetet. Egyezségünk - a támogatás elnyerésének csekély esélye tudatában - arról szólt, hogy olyan üzleti tervet készít vállalatunk, amely bizonyos módosításokkal, aktualizálással más pályázatokra is benyújtható. Bankhitelek kérvényezésére is alkalmas természetesen azok speciális igényeinek megfelelően módosítva. Ezek az esetleges módosítások is benne vannak a projekt árában. Az ilyen aprólékosan elkészített projekt követelménye elsősorban az apró részletekre is kiterjedő, több évre szóló költségvetési számítás. Az esélyekről: a Rozsnyói járásban nem hivatalos, de általánosan ismert információk alapján e program keretén belül 26 pályázat lett beadva. A hivatalosan leközölt információkból kitűnik, hogy országos viszonylatban az érintett járások között összesen 100 millió, azaz száz millió korona volt a meríthető összeg. Ebből a Rozsnyó járásnak összesen 4 millió 265 ezer korona jutott. A huszonhat beadott pályázatból csupán 4 pályázatra jutott pénz. Akkor felmerül a kérdés, hogy a nem sikeres további 22 rozs- nyói, vagy a több száz szlovákiai projekt készítői mind csapnivaló munkát végeztek? Avagy politikai intrika áldozatai?

Ezen kérdésekre keresve a választ ajánlatos áttanulmányozni a „de minimis” program nyilvánosságra hozott játékszabályait, kritériumait, amelyek pontozásos alapon vannak felállítva. Összesen 43 pontot

lehetett elérni. Legnagyobb pontszámmal az újonnan megteremtett munkahelyeket, a csökkentett munkaképességű állampolgárok alkalmazását és a vállalat további bővítését, leányvállalatok létrehozását díjazták. Természetesen a pályázati kérvény benyújtásakor senki nem tudhatta a konkurens vállalatok ez irányú értékeit.

Ez idáig vállalatunk egyetlenegy tervezetét sem utasították vissza, sőt néhány beadványunk lapján már támogatási szerződés vagy bankhitelszerződés is köttetett. A szóban forgó esetben is bekerült tervezetünk az értékelésbe, tehát formailag elfogadták. Más kérdés, hogy a fent említett kritériumok alapján mennyi pontot ítéltek oda a beadványnak.

További kérdések tisztázására, vagy egyéb információk végett szívesen állok a szerző rendelkezésére.

Varjú János