Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-18 / 190. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 18. Közélet Jozef Prosnák országos parancsnokhelyettes a párkányi toronyház kigyulladásáról és a magasban lakók mentéséről Tűzoltók szegényes technikával A párkányi toronyháztűz el­hárításának körülményei bi­zonyították a szlovákiai tűz­oltók műszaki felszerelésé­nek szerény színvonalát; az itteni tűzoltókat magyar kol­légáik segítették ki megfelelő hosszúságú létrával. Jozef Prosnákot, az országos tűzol­tóparancsnok helyettesét a tűzoltóság műszaki felszere­lésének állapotáról és a ma­gas épületekben keletkező tüzek oltásának lehetőségei­ről, a mentés módszereiről kérdeztük. LAJOS P. JÁNOS A panelházban rekedt embereket csak magyarországi tűzoltóknak köszönhetően sikerült kimente­ni. A hazai tűzoltók nem tudják hétemeletesnél magasabb épület­ből kimenteni az embereket? A tűzoltóság anyagi helyzete és a műszaki felszerelésének állapota va­lóban nem rózsás. Figyelembe kell venni azonban, hogy a toronyházak építésekor érvényes rendeletek sze­rint az épületekbe belső evakuációs útvonalakat kellett tervezni, melyek egyben a tűz belső oltását is lehető­vé tették. Ha a párkányi lakóház ese­tében használható lett volna ez az útvonal, nem lett volna szükség a külső mentésre. A hetedik emeletnél magasabban lakók külső útvonalon történő mentésére csak végszükség esetén kerülhet sor, néhány ember esetében, mivel maga a külső men­tés is életveszélyes ilyen magasban. Mi zavarta a belső útvonalon tör­ténő mentést? Zárva voltak a vészkijáratok? Az ajtók nyitva voltak, de az úgyne­vezett A típusú, védett vészkijárat­nak a tetőn keresztül szellőznie kell, hogy a keletkező hő, a káros gázok és a füst eltávozhasson. Az említett épületben eredetileg négy világító­ablak volt a tetőn, melyek közül hármat a tető javításakor leaszfal­toztak. Ez akadályozta a szellőzést, ezért maradt meg a sűrű füst a felső » Az érvényes rendel­kezések kimondják, hogy minden állampol­gár köteles saját erőből megkísérelni elolta- > ni a tüzet. *' emeleteken, ezért nem lehetett a felsőbb emeletek lakóit kimenekíte­ni a lépcsőházon keresztül. Szük­séghelyzet alakult ki, külső úton kellett menteni a lakókat. Nem működtek a tűzcsapok sem. Valóban, a tűzoltásra szolgáló veze­tékekben alacsony volt a nyomás, te­hát gyakorlatilag használhatatlanok voltak. Ugyancsak használhatatlan volt a tűzoltásra szolgáló, úgyneve­zett szárazvezeték, melynek előnye, „A hetedik emeletnél magasabban lakók külső útvonalon történő mentésé­re csak végszükség esetén kerülhet sor." (Somogyi Tibor felvétele) hogy a tűzoltóknak nem a lépcsőkön felhúzott tömlőkkel kell vizet vezet­niük a megfelelő emeletre, elég a földszinten csatlakoztatni a víztartá­lyokat, és az emeleten levő csaphoz csatolt tömlővel gyorsabban meg­kezdhetik az oltást. Minden emele­ten hiányoztak a csapok, így ezeket sem tudtuk használni. Kinek a feladata lenne ezeknek a berendezéseknek a karbantartá­sa, ellenőrzése? A karbantartás természetesen az épület tulajdonosának a feladata, az ellenőrzést pedig - az épület fon­tossági besorolása alapján - az álla­mi tűzvédelmi felügyeletnek, vagyis az illetékes járási tűzoltó-parancs­nokságnak vagy a helyi önkormány­zatnak kell elvégeznie. Hogyan tudják a lakók ellenőriz­ni, hogy az épületben rendben vannak-e a tűzoltó berendezések? Figyelniük kell arra, hogy a folyosó­kon levő ajtókat ne zátják kulcsra, a szellőzőnyílások nyithatóak legye­nek, az emeleteken elhelyezett tűz­csapok és a tömlők rendben legye­nek. A víz nyomását tűzvédelmi technikusnak kell rendszeres idő­közönként ellenőriznie. Erről a ház­gondnoknál lehet érdeklődni. Saj­nos, elmondható azonban, hogy az emberek közönyösen viselkednek, nem ellenőrzik a tűzoltó berendezé­sek állapotát, sőt gyakran maguk a lakók rongálják meg őket. Ön mit ajánl: a lakók fogjanak hozzá maguk az oltáshoz, vagy hívják a tűzoltókat és inkább me­neküljenek a helyszínről? Minden a tűz elterjedtségi fokától függ: az érvényes rendelkezések ugyan kimondják, hogy minden ál­lampolgár köteles saját erőből meg­kísérelni eloltani a tüzet, és jelente­ni azt a tűzoltóságnak - a 150-es, valamint újabban a 112-es telefon­számon. Ha azonban a lakó bízik sa­ját helyzetértékelésében, akkor job­ban teszi, ha menekül - természetes miután felhívta lakótársai figyelmét a tűzre és értesíti a szakembere­ket. Ne kísértse senki a szerencséjét. Természetesen ha működik az eme­letén levő tűzcsap, kisebb tűz eloltá­sa nem jelenthet gondot. Ha azon­ban már egy egész szoba lángol, jobb menekülni. Az égés során ke­letkező füst miatt ma már nagyon veszélyes a tűzoltás. Nagyon sok műanyag található ugyanis a laká­sokban - szőnyegek, bútorok, mű­szaki berendezések -, melyeknek égése során mérgező gázok kelet­keznek. Mivel már nem csak szén- monoxid keletkezik - mely ugyan fullasztó, de legalább nem mérgező -, a füst belélegzésével károsodhat a tüdő, a máj, emiatt visszamarad­hat belső szervi károsodás. Visszatérve a beszélgetés elejére: ön hogyan értékeli a tűzoltók fel­szerelésének jelenlegi állapotát? A színvonalról mindent elárul, hogy például a tartálykocsik átlagos élet­kora 19 év, a magassági technika pedig 22 éves. Az Európai Unió je­lenlegi tagállamai közül Németor­szágban használják a leghosszabb ideig a műszaki berendezéseket, ám ott sem tovább 15 évnél. A legtöbb országban azonban legfeljebb 10 évig lehet használni tűzoltásra egy­egy berendezést. Gépeink nagy többsége működőképes, gondot je­lent azonban, hogy tűzoltáskor nem lehet félgázzal menni, a bevetés so­rán ezeket a berendezéseket maxi­mális terhelésnek tesszük ki. Az öreg gépek azonban a hosszan tar­tó, teljes megterhelést nagyon rosz- szul bírják, előfordulhat, hogy ép­pen bevetés közben romlanak el. A 20 éves átlagéletkor azt jelenti, hogy akár 40 éves gépeik is van­nak? Olyan öregek azért nincsenek, a legidősebbek kora sem haladja meg a 30 évet. A párkányi tűznél azonban na­gyon hiányzott egy magas létrá­val felszerelt kocsi, mely műkö­dik is. Hogyan lehet, hogy egész Nyitra megyében nincs olyan ko­csi, mellyel ki lehetett volna menteni az épületben szorult embereket? Két-három járásonként egy ilyen eszköz készenlétben tartása lenne ideális, Nyitrán van is üyen beren­dezés - 44 méter magas létrával -, de üzemképtelen. Karbantartása rendkívül költséges, mivel már 22 éves, és minden javításához Néme­tországból kell szakembereket hív­ni. A kora miatt azonban az állandó karbantartás sem biztosítja, hogyha bevetésre kerülne, akkor valóban működne is. A műszaki berendezé­sek állapota 20 éves kor fölött már nagyon megbízhatatlan. Nem lenne olcsóbb újat venni? Hosszú távon olcsóbb lenne, erre minden évben rendszeresen figyel­meztetjük a kormányzatot is. Az utóbbi 10-13 évben - az alapfelsze­\\ Az utóbbi 10-13 év- ' ben - az alapfelsze­relésen kívül - csak hat új, erdőtüzek oltására al­kalmas tartálykocsit * > kaptunk. >> relésen kívül - csak hat új, erdőtü­zek oltására alkalmas tartálykocsit kaptunk; azt is csak a 2000-es hrabosicei erdőtűz hatására, ahol hat ember meghalt. Minden évben leadjuk a terveket újabb eszközök vásárlására, de a fejlesztés eddig pénzhiány miatt rendszeresen el­maradt. A kormány idén júliusban foglalkozott utoljára a fejlesztési tervünkkel, melynek megvalósítása a 2004-2008-as időszakban mint­egy 3 milliárd koronát igényelne. A javaslatot senki sem ellenezte, a megvalósítás azonban az éves költ­ségvetések elfogadásától függ. 2004-ben 509 milliót kérünk, ezen felül 16 új tartálykocsira is számí­tunk; a járműveket Oroszország Szlovákiával szembeni államadós­ságának fejében kapjuk meg. Saj­nos, a tűzoltótechnika nagyon drá­ga, egy-egy gépjármű ára 25 és 35 millió korona között mozog a fel­szereltségtől függően. 5 RÖVIDEN Nyílt nap a Markíza magántelevióban Pozsonybeszterce. A nagy hőség ellenére is körülbelül 45 ezren voltak kíváncsiak szombaton a Markíza magántelevízió nyílt napján tartott rendezvényekre. Az ország minden szegletéből érkezett láto­gatók a televízió ismert szerkesztőivel és műsorvezetőivel találkoz­hattak, akiktől autogramot is szerezhettek. Nem maradt el a nép­szerű Deka slágerműsor sem; a Markíza Alapítvány javára több mint 111 ezer korona gyűlt össze. Az ismert Dara Rollins énekesnő fellépés közben a nagy meleg miatt neki is vetkőzött, s egy száll melltartóban és nadrágban szórakoztatta a nagyérdeműt. (TASR) Szabadlábra helyezett drogelőállítók Pozsony. A Temazepam nevű új kábítószer kifejlesztésével és terve­zett piacra dobásával gyanúsított három szlovákiai férfi közül kettő már szabadlábon van, s csak a lévai járásbeli Stefan H. vállalkozó maradt vizsgálati fogságban - nyilatkozta Stanislav Ryban rendőr­ségi szóvivő. Stefan H. állítólag egy magyarországi csalási ügybe is belekeveredett. A Celaskon fedőnevű rendőrségi akció során őrizet­be vett csoport Szlovákiában akart drogot előállítani, amelyet a Bal­kánon keresztül juttattak volna Nyugat-Európába. (TASR) Dühében lelőtte a másik sofőrt Malacka. Brutális gyilkosság áldozata lett egy 38 éves férfi, miután a feleségével összeveszve autóba ült, de hamarosan egy másik gép­járművel ütközött. Annak vezetője dühében két golyót eresztetett a négy gyermekes családapa fejébe, aki azonnal életét vesztette. Az is­meretlen tettes ellen körözést adtak ki. (SITA) Jövőre magasabb költségvetési hiány Pozsony. Az állami költségvetésben a kormány idén 56,04 milliárd ko­ronás hiányra számít, viszont a jövő évi deficit már eléri a 61,504 milli­árd koronát, vagyis a bruttó hazai termék 3,9 százalékát. A pénzügymi­nisztérium által elkészített költségvetés-tervezet szerint az állam jövőre 249,166 milliárd koronás bevételre és 310.671 milliárdos kiadásra szá­mít. Összbevételeinkhez az európai uniós források 14,235 milliárd ko­ronával járulnak hozzá, az Európai Unió közös támogatási rendszere pedig 9,012 milliárd koronával csapolja meg a költségvetést. (TASR) Ismét változnak az illetékek: emelkednek, csökkennek Gyorsasági pótlék is lesz ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Pozsony. A pénzügyminisztérium januártól illetékmódosítást tervez. Ez már a tizenötödik változtatás, s célja az állami szervek munkájának hatékonyabbá tétele, legalábbis a pénzügyesek ezzel indokolják elfo­gadásának szükségességét. A legna­gyobb változás a gyorsasági pótlék bevezetése lenne a telekkönyvi hi­vatalokban. Bár a hatályos törvé­nyek 30 napos ügyintézési határ­időt írnak elő a kataszteri hivata­loknak, 79 járás közül 11-ben (Po­zsony I.-IV., Trencsén, Nagyszom­bat, Szakolca, Szene, Vágújhely, Par- tizánske, Puhó) még mindig nem tudják tartani az ügyintézési határ­időt, jóllehet, a kormány az év elején 19,1 millió koronás pénzcsomagot juttatott a Geodéziai, Kartográfiai és Kataszteri Hivatalnak, hogy szemé­lyileg megerősítse, technikailag fel­szerelje a járási kirendeltségeket. A többségben ez sikerült is, ám a „gaz­dagabb” járásokban, ahol a legélén­kebb a forgalom, még mindig hóna­pokban mérik, amíg a beadványokat bejegyzik. Az abszolút csúcsot a po­zsonyi kataszteri hivatalok tartják, ahol az ügyintézés akár 9 hónapig is eltarthat. Trencsénben 5 hónapos csúszással dolgoznak, másutt a ké­sés nem haladja meg a 2,5 hónapot. A szféra további 13 milliót kér a kor­mánytól és megfontolandónak tart­ja a gyorsasági póüék bevezetését is, amelyet a parlament korábban elve­tett. A pénzügyminisztérium terve­zete 5 ezer koronás gyorsasági díj bevezetését tervezi, cserébe a ka­taszteri hivatalok 15 napon belül el­végeznék a kért bejegyzést, (-gyor) Mi mennyibe kerül jövőre? Jelenlegi illeték Új illeték (koronában) Politikai párt vagy mozgalom bejegyzése 10 000 20 000 Politikai párt vagy mozgalom törlése 3 000 1 000 Telekkönyvi információ végrehajtás céljából Kataszteri információ társaságok, 500 100 bankok felszámolásáról­100 Éves vadászjegy kiadása külföldinek 5000 2500 Havi vadászjegy kiadása külföldinek 1500 750 Építkezés kollaudálásáról szóló határozat- az értéktől kiadása függően 500-3000 Állandó életveszélyben mindössze hétezer koronáért; az előző rendszerben épült toronyházakat nagyon nehéz megfelelően oltani, esetenként meg sem közelíthetőek az épületek „Rohanj fel az ötödikre, s ha úgy érzed, bírod, menj fel a huszonnegyedikre” SZABÓ GERGELY Pozsony. Próbáltak már oxigén­maszkkal felszaladni egy torony­ház huszonnegyedik emeletére? Négy ország százkét tűzoltója pén­teken délután passzióból rohant fel a Szlovák Műszaki Egyetem Épí­tészmérnöki Karának legfelső eme­letére átlagban két és fél perc alatt. Az Új Szó munkatársa csak tíz eme­letet bírt futni ugyanennyi idő alatt. A tűzoltók gyakran életük kockáztatásával mentenek meg életeket. Ez tiszteletet és megbe­csülést vált ki általában az embe­rekből. A tűzoltók ezt értékelik is, csak éppen őket nem értékelik. „Tíz év szolgálat után körülbelül tizen­négyezer korona a fizetésünk. Aki viszont újonc, mindössze bruttó hétezer koronára számíthat” - árul­ta el Martin Blaha hadnagy, a ver­seny egyik szervezője. Arról azon­ban nem volt hajlandó nyilatkozni, miért csak viszonylag hosszabb idő után, a magyarországi kollégák se­gítségével tudták eloltani a párká­nyi toronyháztüzet. „Nem a mi fel­adatunk ellenőrizni, szabadon hagyták-e a vészkijáratokat, vagy hogy minden tűzoltó készülék meg­felelően működik. Ezzel minden já­rási hivatalban külön csoport fog­lalkozik” - tette hozzá. Megjegyezte viszont, hogy nem a létra hosszúsá­ga jelent problémát, hanem a múlt rendszerben nem elég körültekintő­en felépített házak. „El sem tudom képzelni, mi történhet, ha, mond­juk, Ligetfaluban elterjed a tűz. Sok pozsonyi toronyház előtt ugyanis vagy terasz, vagy pedig betonkor­láttal elzárt parkoló található. Ha a veszélyeztetett épülettől messze parkolhat csak le a tűzoltókocsi, és ráadásul a szél is fúj, az ötven mé­terre kinyújtott létra annyira kileng­het, hogy szinte lehetetlenné teszi a munkát” - mondta a hadnagy. Mar­tin Blaha egy másik esetet is meg­említett: tűz ütött ki egy kórházi osztályon, és általános megdöbbe­nést keltett, hogy a tűzoltók utasí­tották a betegeket, maradjanak a szobákban. Utólag derült ki, hogy a vészkijáratokat teljesen eltorlaszol­ták a hordágyak, nem lett volna esély a menekülésre. A tűzoltók persze mindig megpróbálnak segí­teni, bármilyen nehezek is a körül­mények. Bár tegyük hozzá, hogy hétezer koronás bruttó fizetésből nem lehet megélni Pozsonyban. Mindezek ellenére a hadnagy is el­ismerte, hogy a testületben nagyon erős a szolidaritás. Éppen emiatt rendezik meg minden éven ezt a „lépcsőmászós” versenyt, 1997 óta egy szolgálat közben meghalt tűzol­tó emlékére. Vladimír Ruzicka sze­rencsétlen balesetet szenvedett: egy robogó tűzoltóautóból zuhant ki. A rossz állapotban levő kocsinak ugyanis menet közben kinyílt az aj­taja az elromlott zárszerkezet miatt. Balesetek, sajnos, ezután is történ­tek, ezért a verseny négyszáz koro­nás nevezési díjából befolyó pénzt mindig a rászoruló tűzoltók között osztják szét: „Higgyék el, nem könnyű munka. Veszélyes körülmé­nyek között dolgozunk, nehéz vé­dőfelszerelésben: sisakban, kabát­ban, bakancsban, hátunkon sűrített levegős palack, arcunkon maszk” - csóválja meg a fejét a hadnagy. Megjegyzi, hogy akár ki is próbál­hatjuk a felszerelést, mondjuk, a legszokatlanabb részét, a maszk-pa­lack kombinációt. Mivel a teremben senki nem jelentkezik, megmentem az újságírók becsületét. A hadnagy át is kísér a toronyépülethez. Ott két mentős vesz kezelésbe. Kétszer is megkérdezik, hogy tényleg komo­lyan gondolom-e. Szaporán bóloga­tok. Leveszem a zakómat, igyek­szem minél szorosabbra húzni a szandálom csatját. Rám adják a fel­szerelést, mélyet szippantok a tar­tályból. A mentősök bekísérnek, közben ég az arcomon a bőr: a sok kisportolt, magas, bakancsos-védő­ruhás tűzoltó között egy hosszú ha­jú, kövérkés, szandálos fickó má­szik. „Rohanj fel az ötödik emeletre— Ha úgy érzed, tovább bírod, akkor próbáld ki az erődet, csinálj meg húsz guggolást. Ha ekkor is úgy ér­zed, hogy tovább tudsz menni, ak­kor menj fel a huszonnegyedikre. Ha nem, inkább gyere vissza!” - mondja az egyik mentős, miközben előveszi mobilját és bekapcsolja raj­ta a stoppert. Nekiiramodok. Már az első lépcsőfordulónál érzem, hogy minden lépésnél hátba vág a tartály. Első, második, harmadik emelet. Hoppá, mintha kissé lassab­ban szaladnék, de nem adom fel. A másodpercek hirtelen megnyúlnak, ennek ellenére megpróbálok bele­adni apait-anyait, de a futás lassan átalakul vánszorgássá. Végre az ötödik emeletre érek. Nekidőlök a falnak. Én ugyan továbbmennék, de inkább kipróbálom magam. Húsz guggolás után elfog a hányinger.-Elég volt, visszamegyek. A szandá­lom laza, a tartály is elcsúszott a he­lyéről, alig kapok levegőt. A föld­szinten letépem a maszkot, majd­nem összeesek a fáradtságtól. A mentős mosolyog. „Kettő perc har­mincöt másodperc. A profik ennyi idő alatt érnek fel a legfelső szintre” - mondja barátságosan.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents