Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-02 / 177. szám, szombat

„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszúrt a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁD. KÖR HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2003. augusztus 2., szombat 7. évfolyam, 30. szám Egy felmérés szerint Angliában a marihuánafogyasztás következményeként megnőtt a lelki betegek száma, Gábris doktor véleménye, hogy szó sem lehet legalizálásról A narkósok őrangyala De még mennyire! Minden ember más, minden ember külön tragé­dia. Nekem mint szakembernek kell szemlélnem a kitárulkozásu­kat, nem sírhatok velük együtt. Megtanultam uralkodni az érzel­meimen. Szomorú eseteink is vol­tak, és ezek tanulságul szolgálhat­nak a többieknek. Mi a véleménye a könnyű drogok legalizálásáról? Egy felmérés szerint Angliában a marihuánafogyasztás következmé­nyeként megnőtt a lelki betegek száma. Az én filozófiám az, hogy szó sem lehet legalizálásról. Ha az emberiség tudta volna, milyen pusztítást végez a cigaretta, bizto­san betiltotta volna. S ugyanígy van az alkohollal. A lakóknak tilos a dohányzás? Tilos. Az alkohol is. Nem történik meg, hogy becsem­pésznek drogot? Kezdetben előfordulnak ilyen kísér­letek, de kivédjük. Az első időszak roppant nehéz le­het a számukra. Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük őket a nehezén. A közösség működésének nyolc éve alatt hányán fordultak meg itt? Mintegy ötszázan. Olyanok is vol­tak, akik idő előtt távoztak, a bele­egyezésünk nélkül. Mi láttuk, hogy még nem képesek megbirkózni a kísértéssel. A gyógyulás 84 száza­lékos. Pszichiáter kollégák érdeklődnek az itt folyó tevékenység iránt? Tudnak rólunk, kapcsolatban va­gyunk velük, s akiket érdekel, ide küldik a klienseiket. Nem ez a gond, hanem az, hogy ezt a munkát ne vé­gezhesse akárki, hanem csak az, aki ért hozzá. Világszerte ez a tenden­cia, s ez az én véleményem is. A gyógyulás alacsony mértéke - a múltban - annak tulajdonítható, hogy hiányzott a szakmai hozzáér­tés, önkéntesek foglalkoztak a dro­gosokkal. A mai fiatalok mások. A kábítószeresek gyógyítása ma nem folyhat úgy, mint húsz évvel ezelőtt, amikor nem volt annyiféle vegyi anyag, mint ma. A különböző bódító anyagok beszerzése nem jelent problémát - a pervitin például a lel­ki betegségekhez hasonló tüneteket produkál, ezért igényel a gyógyítás szakképzettséget. Mi a véleménye arról a gyakorlat­ról, amelyet egyes körök folytat­nak, illetve szorgalmaznak, hogy a fertőzéseket megakadályozan­dó, steril tűre cserélik a narkós használt tűjét? Ezt a megoldást rosszul értelmezik, komplexen kellene látni. A tűcserére nagy szükség van. Az, hogy az AIDS- és hepatitisfertőzés alacsony, éppen ennek a sokak által elítélt tűcseré­Távol a falutól... (A szerző felvételei) nek köszönhető. Az sem mellékes, hogy így tudunk róluk, motiválhat­juk őket, hogy hagyjanak fel az ön­pusztító életmóddal. De azt is tudo­másul kell venni, hogy a kábítósze­resek bizonyos százaléka soha nem hagyja abba, tehát legalább ily mó­don védelmezzük őket, hogy ne fer­tőződjenek meg, és ne fertőzzenek meg másokat. Önök - a közösség is foglalkozik tűcsere-szolgáltatással? Nem, egyrészt nem vagyunk erre berendezkedve, másrészt úgy vé­lem, ezt a szolgáltatást nagyobb vá­rosokban kell nyújtani, szociális munkásokkal, pszichiáterekkel együttműködve. HIV-fertőzött van a közösségben? Egy volt, de a többiek normálisan fo­gadták, gondoskodtak róla. Ha hű­vösebb volt, vigyáztak rá, hogy meg ne fázzon. Egymást is támogatják? Kint támogatják egymást - amikor tiszták. De itt nincs lehetőségük a kábítószer-fogyasztásra. Eltávozásra mehetnek? Bizonyos idő után joguk van kérel­mezni, hogy látogatókat fogadja­nak, a családot, később hétvégére hazamehetnek. Az itt-tartózkodás vége felé úgy intézzük, hogy többet legyenek kint, mint bent, hogy hoz­zászokjanak a kinti világhoz. Nem fordult elő, hogy aki a beleegyezé­sünkkel távozott, ismét az utcára ke­rült volna. Valamennyien visszatér­tek az iskolába, illetve a munkahe­lyükre. Az Önök kliensei rendezett csalá­di környezetből kerülnek ide? Vannak köztük olyanok, akiknek a szüleit egyáltalán nem érdekli, mi van a gyerekükkel, vagy csak felüle­tesen törődnek vele, de rendezett családbeliek is kerülnek hozzánk. Nekünk mindegy, ki honnan jön. Igyekszünk számukra valamilyen fogódzót keresni, amikor visszatér­nek a kinti életbe. Nyűtan vállalják a drogos voltu­kat? Igen, de tudniuk kell, hol és kinek beszéljenek róla. Aki folytatja a ta­nulmányait, annak színt kell valla­nia, hogy milyen problémával küz­dött, s hogy jelenleg tiszta. Ez kocká­zattal jár és azzal, hogy szigorúan fi­gyelni fogják. Ön szerint mi az oka a fiatalok ká­bítószer-fogyasztásának? Az oka? Nézzen bele az újságba! Néhány százalékuk természetesen kísérletezik, néhány százalékuk kíváncsiságból próbálja ki, mások a barátok révén jutnak hozzá, vannak, akik nem tudnak beillesz­kedni az életbe - az ok nagyon sokféle. Megakadályozható, hogy egy fia­tal a droghoz nyúljon? Gábris doktor: „Nem sírhatok velük együtt..." Saját kezűleg készülnek a Drog nélküli élet házai Hogyne! Sok függ attól, hogyan fo­lyik a megelőzés. A családban kell kezdeni a felvilá­gosítást? A családban nehéz. A szülők azt hi­szik, az ő gyerekükkel ilyesmi nem fordulhat elő. Ha probléma adódik, mindent a gyerekük jóléte érdeké­ben tesznek. S amikor ide jönnek hozzánk, akkor döbbennek rá, hol követték el a hibát. Az iskolák együttműködnek Önökkel? Igen, a diákok visszatérhetnek a tanintézménybe. Kapcsolatban va­gyunk annak az iskolának az igaz­gatójával, ahová a kliensünk jár. A szülőkkel szintúgy tartjuk a kap­csolatot. Hogyan viselkednek a szülők, amikor tudomást szereznek gye­rekük kábítószerezéséről? Először sokkot kapnak. Beigazoló­dott az, amit sejtettek, de nem akartak elhinni. Aztán különböző magatartást tanúsítanak: vagy együttműködnek velünk, vagy kö­zömbösek maradnak. A gyerek két évre természetesen megszakítja a tanulmányait. A lajoshalmi közösség, a Drog nél­küli élet háza nem állami intéz­mény. Hogyan juthatnak be Önökhöz a kábítószerfüggők? Telefonálhatnak ők maguk, jöhet­nek pszichiáter javaslatára, s azok; akiknek már volt itt gyerekük, to­vábbadják az információt. Korlátlan számban képesek fo­gadni a jelentkezőket? Időnként 5-6 fővel többen tartóz­kodnak nálunk, de ez hosszú távon nem folytatható. Nyáron még igen. Kertünk van, a fenntartásunkhoz valót kitermeljük, állatokat tar­tunk. A problémát az jelenti, hogy az itt-tartózkodást nem téríti a biz­tosító, holott a világon mindenütt elismerik a közösségi terápiát. Mi pszichoterápiát is folytatunk, a pszichoterápiát pedig térítenie kel­lene a biztosítónak. Es a közösségi pszichoterápiáé a jövő. A nyitrai ke­rületi közigazgatáshoz tartozunk, az idén első ízben kaptunk támoga­tást, ez az első év, hogy a fenntartá­si költségeink fedezve vannak. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA K órházi főorvosi állá­sát mondta fel dr. Gábris Kubomír azért, hogy felkarolja a kábí- ammmm tószereseket. 1995- ben olyan üres épüle­tet kerestek az Érsekújvári járásban, ahol a gyógyulni vágyóknak otthont teremthetnének. Bátorkeszin talál­tak is alkalmasat, a polgármester asszony készségesnek mutatkozott, mindenben a segítségükre volt, s a tárgyalások eredményeként az ott­hon egy hétfői napon hivatalosan is megkezdte volna működését..., de előtte való pénteken, a képviselő- testület viharos ülésén - amelyen Gábris doktor is részt vett - fordult a kocka. A sors mégis kegyesnek bizonyult. Gábris doktort az osztályon (az ér­sekújvári kórház pszichiátriai rész­legén) felkereste egy lajoshalmi hölgy, eladásra kínálta a házát, mi­vel beköltözik a gyerekeihez Érsek­újvárra. A főorvos megvette a há­zat - a saját pénzéből, 1995-ben. A falu széli viskó területén jelenleg már négy épület áll: három átépí­tett és egy új. Lajoshalmán befo­gadták őket. Mikor fogadták az első kliense­ket? Mert nem páciensnek neve­zik őket, ugye? Még 1995-ben, az első tízet. Mennyi időt töltenek a Drog nél­küli élet házában, ahogyan neve­zik a közösséget? A maximum itt-tartózkodás 18 hó­nap, ennyi időt főleg a visszaesők töltenek itt. Egyes szakemberek szerint a nar­kós nem akar gyógyulni... A mi feladatunk, hogy a hozzáállá­sukon változtassunk. Saját elhatározásukból jelentkez­nek Önökhöz a kábítószeresek, vagy a család, a környezet kény­szeríti rá őket? Megtörténik, hogy önszántukból jön­nek, maguk telefonálnak, de többnyi­re a szülők kérik a felvételüket. Szigorú szabályok uralkodnak a közösségben? Szigorúak. Fél hétkor ébresztő, tor­na, reggeli, rendrakás, takarítás, kö­zösségi foglalkozás, utána csopor­tokban folyik tovább a tevékenység, egy részük dolgozni megy, mások foglalkozásokon vesznek részt... ... vagyis minden percüket beoszt­ják... Nincs szabad idejük? Van! Van! Nem az a filozófiánk, hogy nem lehet szabad idejük, meg kell tanulniuk jól kihasználni a sza­bad idejüket. A programot úgy állí­tottuk össze, hogy összefonódnak a szociális aktivitások, a terápia és a munka. A lakók elhagyhatják a közösségi házat? Elhagyhatják, de az egyik alapelv, hogy csak engedéllyel. Vagyis elhagyhatják, de nem tér­hetnek vissza. Ezt nem vesszük ennyire szigorúan. Hány kliens él jelenleg az életház­ban? Harmincöt. Müyen korúak? Tizennyolc év alattiak négyen, ti­zennyolc és huszonöt év közöttiek harmincegyen vannak. Ha valaki huszonöt éves koráig nem lesz kábítószerfüggő, akkor már nem kell félnie? Nem szokik rá a drogra? Ez nem ilyen egyszerű. Gondolt már arra, hány nő használ tablettákat? S ez már narkománia? Narkománia. Nem tud nélküle élni. Azért fáj a feje, mert a gyógyszer már nem hat, tehát tömi magába a tablettát. Nem tud létezni fájdalom- csillapító és nyugtató nélkül. Csak Istenem, adj nekem lelki nyugalmat, hogy megbékéljek az­zal, amin nem tudok változtatni, bátorságot, hogy vál­toztassak azon, amit meg tudok változtatni, és bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni. (A narkós imája) ez láthatatlan, erről csak a család tud és ő. De sokszor éppen emiatt mennek idő előtt nyugdíjba. A kliensek orvosi felügyelet alatt állnak? Én pszichiáter vagyok, két egészség- ügyi nővér, két szociális gondozó felügyel rájuk, és együttműködünk az érsekújvári szakrendelőkkel. Összesen kilenc alkalmazottunk van. Szerintem kevés. Ilyen intéz­ményben az volna az ideális, ha há­rom kliensre jutna egy alkalmazott, de ez megvalósíthatatlan. Szeretnék felvenni egy pszichológust és egy műszaki jártassággal rendelkező szociális munkást. Tizenegy-tizen­három ember azért elegendő a har­mincöt személyre. Nálunk csoport- munka folyik, mindenki tudja, mi a feladata. A kliensek maguk főznek, takarítanak. Ebből a szempontból gazdaságosabbak vagyunk, mint az állami intézmények. A csoportos vagy egyéni pszicho­terápiás foglalkozáson megnyfl- nak a fiatalok?

Next

/
Thumbnails
Contents