Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-14 / 187. szám, csütörtök

14 Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 14. Az elmúlt ötven évben több mint 700 katona halt meg a tengeralattjárókon - hozzátartozóiknak soha, senki nem nyújtott semmilyen támogatást Csak az évfordulón emlékeznek a Kurszkra A Kurszk a végzetes út előtt (Képarchívum) Oroszországban augusztus 12-éi emlékeztek meg a Kurs k atom-tengeralattjáró 118 dozatot követelő tragé- diájr ól. A tengeralattjáró­flott sok egykori katonája azon an nehezményezi, hogj sak az évforduló kelti fel a érdeklődést. NYILAS GERGELY- Tét szetesen elküldjük a leve­let, a ! lénkkel együtt - mondja az ötver férfi meglepően hangosan a tők ár lépésre álló fiatal hölgy­nek, i közben fáradtan a homlo­kára a a szemüvegét. A nő meg- kösz elmegy. - Magával beszél­tem tfonon? - kérdi tőlem is úgy: zal a hangerővel, majd halk an hozzáteszi - elnézést, a hőig Id az imént kiment, hallás- sérü .z ő férje is a Kurszkon halt meg a kétgyermekes özvegynek mosí óbálunk pénzt szerezni egy hallt zülékre. Igor árin, egykori tengeralattjá- ró-p; tcsnok, jelenleg az általa nyoi ve alapított klub elnöke, honi in szemüveggel kísér a pince lyiségben lévő klubból az írod; da. A folyosó nagy mennyi­ségű, olajfestékkel kezelt falain gyerxoekrajzok függnek, többnyire a szokásos mosolygó napocskával a kék víztükör felett, amely mély­ben i iszó szürke tengeralattjárót takar. Az egyiken versike is olvas­ható a vidám tengerészekről.- Mod készülünk a tragédia harma­dik év fordulójára, amelynek az idén különös hangsúlyt ad, hogy a 118 áldozó ;ból itt eltemetett 32 tiszt és matróz fölé a Nemzeti Katonai Alap pénzé ól emlékművet állítunk az elhat, ak tiszteletére. Az ország- bánit; zülük itt, a szerafimovszki te­metői n nyugszanak a legtöbben. A kft: azonban nem kizárólag a kurszl i áldozatok emlékét ápolja, vagy a hozzátartozóknak segít. Egyrészt közösséget jelent minden tengeralattjárón szolgáló katona számára - szemben a már a szovjet időkben is létező Veteránok Egye­sületével, amely csak tiszteket fo­gad be, őket is csak húsz év szolgá­lat után - másrészt folyóiratot ad ki a tengeralattjáró-flottáról.- Jelenleg 1600 tagunk van, többsé­gükben tisztek, de van 83 özvegy­asszony is, no meg a tiszteletbeli ta­gok, például Harrison Ford. - Igor Kudrin és kollégái több dokumen­tumfilm elkészítésében szakértő­ként vettek részt - így a Discovery hatrészes sorozatában - amikor a K-19 The widowmaker alkotógár­dája megkereste őt. Az egykori pa­rancsnok egy hónapot töltött a ka­nadai Halifaxban a forgatáson. El­árulja, hogy a film izgalmas lehet ugyan a nézőknek, de a K-19 ma élő tagjai szerint vajmi kevés köze van a valósághoz. Köreikben megértő fü­lekre talált, amikor Harrison Ford azt nyilatkozta: „A helyükben én sem hinnék Hollywoodnak”. Szerteágazó tevékenysége ellenére a klub nincs reflektorfényben, a Kurszk katasztrófájának évfordu­lója az a nap, amelyik minden év­ben rájuk irányítja a figyelmet.- Mintha más tragédia nem is tör­tént volna soha! - Igor Kudrin ne­heztelésének személyes oka is van: parancsnoka volt annak a tenger­alattjárónak, amely - az ő parancs­nokságát követően - 1986-ban 16 rakétával a fedélzetén elsüllyedt az Atlanti-óceánban. Akkor négy em­ber halt meg, a legénység többsé­gét sikerült evakuálni a tűz követ­keztében órákig a víz felszínén sodródó hajóról.- Az elmúlt ötven évben több mint 700 katona halt meg a tengeralatt­járókon. Hozzátartozóinak soha, senki nem nyújtott semmilyen tá­mogatást - állítja a klub elnöke, el­tekintve az 1986-os esettől, amikor egyszeri 500-500 rubeles segélyt kapott a négy család. Igaz, a balese­tek, a tengeralattjárók elvesztése - atommeghajtásúból orosz részről négy - nyilvánosságot sem kapott, a már említett 1986-os eset kivéte­lével, amelyről egy rövid jelentést adott a TASZSZ. Ezzel szemben a Kurszk katasztró­fáját követően a családok 720 ezer rubelt - egy tengeralattjáró-pa­rancsnok 2000-ben megállapított tízéves fizetését - kaptak. Ha volt, akkor a feleség, ha nem, akkor a szülők. Ezenfelül mind a szülők, mind a katonák saját családjai la­kást is kaptak Oroszország bár­mely területén. így ma Péterváron 39 család él a „kurszkiak” közül, míg a tragédia előtt nyolcán voltak péterváriak. A klub azt szeretné, hogy a Kursz­kon kívüli 600 áldozat hozzátarto­zói is kapjanak támogatást, ezért céljuk, hogy összefogjanak az egy­mástól elszigetelten működő, a tengeralattjárók áldozatainak csa­ládjai számára pénzt gyűjtő jóté­konysági szervek.- Először az 1989-ben 42 áldozatot követelő Komszomolec tengeralatt­járó áldozatainak családjait segítő alap döntött úgy, hogy más hajók ál­dozatai után maradt hozzátartozói­nak is igyekszik segíteni. Mi most ve­lük szeretnénk együttműködni, bár nehéz a dolgunk, ugyanis hozzánk még mindig a „kurszkiak” megsegí­tésére küldenek pénzt a támogatók, és ezeket a pénzeket nyüván nem adhatjuk másnak, akkor sem, ha tudjuk, akad elég katonaözvegy és - árva, aki jobban rászorulna. Igor Kudrin számításai szerint a Kurszk áldozatainak családjai egyenként 50-100 ezer amerikai dollárnyi segítséget kaptak eddig. Ebből jelentős summa a klub segít­ségével jutott a címzettekhez, ami igen hamar kivívta az állami pénz­ügyi szervek figyelmét, de a vizsgá­latok nem tártak fel semmilyen visszaélést. Az elnök szerint az el­lenőrzések annak köszönhetők, hogy szervezetük hangosan követe­li a segítséget más családoknak is.- Kétségtelen, hogy a Kurszk halot­tal után a családok komoly támoga­tást kaptak, igaz - bár ezt nem han­goztatják a hivatalos körök - a la­káson túl említett 720 ezer rubelt, amelyet szerintem differenciáltan, a támogatandó személyek száma, és nem családonként kellett volna szétosztani - valójában nem az ál­lam, hanem Putyin elnök kérésére a nagyvállalatok adták össze. A többi tengeralattjáró áldozatai­nak családja számára a segítségnél egyelőre kézzelfoghatóbb ered­mény, hogy a hidegháború idején ezeken a harci eszközökön meghalt katonáknak sikerült emléket állíta­ni a pétervári Nyikolaj Bogojav- lenszki-székesegyházban. A temp­lom falain aranyozott betűkkel, hosszú márványtáblákon őrzik az áldozatok nevét. Viktoria Sztankevics 26 éves fiát vesztette el a Kurszk tragédiájakor. Alekszej Sztankevics a Kirov Kato­naorvosi Akadémián végzett ideg­sebészként, a Kurszkon négy hó­napja dolgozott az orvosi szolgálat vezető tisztjeként.- Mindig orvos akart lenni, sőt 13 évesen már kifejezetten katonaor­vos, nem volt mit tennem, amikor jelentkezett a leningrádi katonai középiskolába. El kellett engednem- mondja a zenepedagógus édes­anya, aki akkor két fiával, 50 éves katona férje halála után özvegy­ként, később második, szintén ka­tona férjével együtt a kelet-ukraj­nai Gluhovóban élt. - így megrit­kultak a közös zenélések, ahol a két fiam hegedült, én pedig zongoráz­tam. -Viktoria fotóalbumot emel le a Néva partjától nem messze lévő háztömb egyszobás, földszintes la­kásának konyhájában álló szek­rényből. A lakás takaros, frissen bú­torozott. Egyike annak a 39 péter­vári lakásnak, amelyet a flotta adott a hozzátartozóknak. Viktoria fehér kalapban kísér el egy darabon a pétervári napsütés­ben. Azt mondja, könnyebb így, hogy a fia itt nyugszik a te­metőben, bár a Kurszk kiemelését eleinte ellenezte, hogy ne kelljen újra átélnie a fájdalmat. De most jobb, hogy tudja, kimehet a fiához. Élni kell, mondja, a másik fia se­gítőkész anyjaként és nagymama­ként. Rám mosolyog, és elköszön a Néva sugárútnál. Szentpétervár, 2003. augusztus A konzervatívok állították, a meleg lelkész megválasztása a bibliai törvények ellen való Robinson püspök és az egyházszakadás Ellenforradalmi tevékenységért 22 év börtönt húzott le A gerillák egykori vezére visszatér Kubába NÉPSZABADSÁG Okozhat-e egyetlen ember újabb egyházszakadást? Ez a kérdés az utóbbi napokban újra és újra fel­vetődik az anglikán világban. Az ok: püspökké választottak Ameri­kába egy homoszexuális papot. A viágban 77 millió anglikán él, közülük 2,3 millióan az Egyesült Államokban. Ott episzkopális - püspöki rendszerű - egyház a neve a felekezetnek, amelyet még a XVI. században hozott létre VIII. Hen­rik. A brit uralkodó - aki előzőleg még a katolikus hit fő védelmezője volt Luther „eretneksége” ellen - azért változtatta meg a maga és or­szága vallását, mert Róma nem akarta elválasztani első felesé­gétől. A történet azóta hosszan és bonyolultan alakult. Most az angli­kánok gyakorlatilag a protestantiz­mus egyik ágazata. Ugyanakkor a reformáció „termékei” közül ez az egyház őrzi a legszorosabb szála­kat a katolicizmussal. A visszaté­rést, az egyházak újraegyesítését sok konzervatív anglikán a leg­újabb időkig lehetségesnek tartot­ta, sőt voltak erre kísérletek is. Az egyháznak ez az ága reagált külö­nösen elutasítóan arra, amikor a múlt század hetvenes éveinek kö­zepén először női papokat szentel­tek, majd amikor 1989-ben női püspököt is felszenteltek. Az 56 éves Gene Robinsont előzőleg New Hampshire államban válasz­tották az ottani episzkopális közös­ség püspökévé. Tudván tudták, hogy a kétgyerekes pap több mint tíz éve élettársi viszonyt tart fenn egy férfival. A lelkész nyíltan vállal­ta ezt. Ebben is különbözött más egyházi személyektől, akik - ve­zetőik tanácsait követve - eddig el­titkolták valódi szexuális választá­saikat. Robinson esetét megelőzte egy másik, hasonló ügy Angliában. Jeffrey John kanonokot - aki „cöli­bátusban élő melegnek” mondta magát - szintén püspökké válasz­tották Reading egyházmegyéjében. Ő azonban végül visszakozott a can­terbury érsek felszólítására. Robinson püspökké választását az amerikai episzkopális zsinatnak kellett jóváhagynia. A szavazás vé­gül egyszerű többséget hozott szá­mára: 102 püspökből 67 szavazott igennel, erősítette meg a válasz­tást. A dolog nem látszott eleve le­futottnak - annak ellenére, hogy ebben az amerikai egyházban rég­óta főszerepet kaptak a modernis­ta irányzatok. Robinson ellen ugyanis szabályos hadjáratot indí­tottak a konzervatívok. A meleg lelkész megválasztása a bibliai tör­vények ellen való - állították. Több püspök is az egyház egységének végét jósolta a meleg főpap megje­lenése miatt. A konzervatívok tel­jesen szokatlan módon a választás előtt még egy utolsó hadjáratot in­dítottak püspök elten. Ennek része­ként jelentkezett egy vermonti fér­fi, aki azzal állt elő, hogy évekkel korábban Robinson szexuálisan megkörnyékezte őt. Előkerült egy tizenéveseknek szánt internetes honlap ügye is. Ennek létrehozásá­ban annak idején Robinson részt vett. A vállalkozás célja az volt, hogy a szexuális identitás gondjai­val küzdő tizenéveseknek névtelen segítséget nyújtsanak. A web-site- ról pornográf honlapokhoz lehe­tett eljutni. A zsinat azonnal vizs­gálatot rendelt el, és mindkét ügy­ben felmentette Robinsont. A ver­monti férfival való esetet ártatlan ügynek minősítették, a honlapról és a mögötte álló szervezetről pe­dig kiderült, hogy hoszszabb ideje semmilyen kapcsolatuk nem volt Robinsonnal. Rowan Williams, Canterbury ér­seke, aki az anglikán közösség címzetes vezetője, nyilatkozatot adott ki a szavazás után. Azt mondta, hogy Robinson püspökké választásának jóváhagyása az egész anglikán világközösségre hatással lesz. Hozzátette, hogy túl korai megjósolni, milyen irányú hatás lesz ez. Az érsek szerint oda kell figyelni mindazokra, akiket e döntés aggodalommal tölt el. Mások viszont üdvözölték a lé­pést, és azzal biztatták az egyhá­zat, hogy Robinson hivatalba lé­pése fiatal, dinamikus csoporto­kat vonz majd. A felháborodás hangjai erősebbek az anglikán közösség új területe­in: Afrikában és Ázsiában. Ez az egyház éppen itt a legdinamiku­sabb, és éppen az itteni hívők és klérus vall ezekben az ügyekben legkonzervatívabb nézeteket. Az afrikai és ázsiai püspökök jó része Robinson megválasztását ele­gendő oknak tartja az újabb egy­házszakadásra. Annak ellenére készek így dönteni, hogy jelentős anyagi segítséget éppen a gazdag - és egyben modernista - egyház­részektől kaptak. A meleg anglikán püspök megvá­lasztása talán hatással lesz más egyházak belső életére, ahol szin­tén felbukkantak hasonló esetek. Egyáltalában felveti a kérdést, ho­gyan felelnek a hagyományos egy­házak a megváltozott, nyíltabbá lett társadalmi életre, arra, hogy a modern társadalmak jogokat ad­nak a melegeknek, leszbikusok­nak, elfogadják a korábban bűnös­nek tartott és üldözött embereket. NOL „Vidd a gyerekeket vissza Miamiba, én maradok” - mondta múlt csütör­tökön Eloy Gutiérrez Menoyo, bú­csúcsókot adva feleségének Havan­na nemzetközi repülőterén. A 68 éves férfi, egykor Fidel Castro har­costársa volt, majd ellenforradalmi tevékenységért 22 év börtönt húzott le. Most úgy döntött, hogy a floridai önkéntes száműzetés helyett Kubá­ban kíván élni, s tevékenykedni a po­litikai nyitás érdekében. Kéthetes kubai rokonlátogatás vé­geztével fogalmazódott meg benne az elhatározás. A sajtónak is azt nyi­latkozta, hogy „itt hasznosabb tud lenni, mint külföldön”. „Azért tér­tem vissza, hogy az ellenzék számá­ra törvényes mozgástérért dolgoz­zak, amelyből pluralizmuson és együttélésen alapuló jövőt építhe­tünk” - mondta. Hozzátéve, nem kí­ván kapcsolatot létesíteni olyan mozgalmakkal, amelyek Kuba des- tabilizálására törekszenek. A The Miami Herald szerint Gutiérrez Menoyo döntése megle­petésként érte családjának tagjait, ismerőseit is. A Miamiban élő kubai ellenzék kemény magja pedig ki­mondottan felháborodott, hogy a Cambio Cubano (Kubai Változás) nevű emigrációs mozgalmával már eddig is békés megoldást szorgalma­zó, tehát úgymond „naiv politikai aktivista” most újra Fidel Castróval próbál egyezkedni a politikai átme­netről. Ráadásul egy olyan időszak­ban, amikor a kubai rendszer kemé­nyen fellépett a belső értelmiségi el­lenzékkel szemben: áprilisban het­venöt személyt ítéltek hosszú bör­tönévekre. 1995-ben egy ízben Fidel Castro - kubai és nemzetközi érdeklődés kö­zepette - kész volt találkozni egykori parancsnoktársával. Gutiérrez Menoyo azóta családlátogatáson többször járt Havannában, de politi­kai tevékenységet nem folytatott. Több ízben is elismerte, hogy kon­taktusai a kubai rendszer vezetőivel nem hoztak érdemi eredményt a po­litikai nyitásban. Kubába Menoyót kisgyerekként szü­lei hozták, akik a polgárháborút kö­vetően a Franco diktatúra elől me­nekültek el Spanyolországból. Beállt Fidel Castro gerillái közé, ahol meg­kapta a Comandante, azaz parancs­nok rangot. A Batista-diktatúra elle­ni 1959-es győzelmet követően azonban eltávolodott Castrótól, nem értett egyet a kubai vezető által választott (szovjetbarát, kommunis­ta) irányvonallal. Az emigrációt vá­lasztotta, s Miamiban hozzákezdett az Alpha 66, Castro-ellenes fegyve­res csoport szervezéséhez. 1964-ben három társával visszatért Kubába, elfogták és 22 év börtönre ítélték, amit napra pontosan ki is töltött. 1986 óta élt Floridában. A kisszámú kubai belső ellenzék számára elfogadható partner Gutiérrez Menoyo Cambio Cubano mozgalmának mérsékelt, a kubaiak és az amerikai kubaiak közti meg­békélést szorgalmazó álláspontjá­val. Amit kifogásolnak, hogy Menoyo havannai látogatásaikor a kubai vezetéssel kereste a kontak­tust, s nem az ellenzék képviselői­vel. Ám a megfigyelők szerint a poli­tikai nyitáshoz Kubában nem is az ellenzéken át vezet az út, hanem egyedül Fidel Castro dönthet így. Egyes feltételezések szerint a 76. életévét augusztus 13-án ünneplő kubai állami és pártvezető életében már nem várható az átmenet nyilvá­nos beindítása, ám a színfalak mö­gött már egy ideje folyik az utódlás előkészítése. Egyelőre nem világos, hogy ebben milyen szerep vár Gutiérrez Menoyóra. Egy támogatója üdvözli a püspökké választott Gene Robinsont (Reuters-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents