Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-13 / 186. szám, szerda

Görkoris-bandzsidzsampingos-autósüldözéses rablások Az első pofont a második követte, majd következett a rugdosás, végül a házasságon belüli nemi erőszak Sporttolvajok Enyém vagy! DRÁMA AKCIÓ A francia filmesek Ka­nada irányából, le- csúszóban lévő ame­rikai sztárok közre- működésével ostro­molják Hollywoo­dot. Gérard Pires, az első Taxi-film rendezője Montreál ismerős utcáit minden lelkifurdalás nélkül álcáz­za Pittsburgh belvárosának, hogy a francia Riviéra után idegenben is bebizonyítsa: a B-film nem ismer határokat. A Sporttolvajok a bessoni hagyo­mányokat követve elegánsan kerü­li a történetmesélés esetleges buk­tatóit, és az xXx-hez hasonlóan az extrém akciójelenetekre helyezi a hangsúlyt. Síim (Stephen Dorff - Penge, Félelem.com) és extrava­gáns bandája krónikus adrenalin­hiányban tengeti techno-punk unalomba forduló napjait, az egye­düli felüdülést a görkorcsolyás­bandzsidzsampingos-autósül- dözéses rablások jelentik életük­ben. Amikor egy napon Síimnek megtetszik a szomszédba beköltö­ző csupa-láb Alex, az X-generációs betyár még nem sejti, hogy a nő ép­pen utána és bandája után nyo­moz. A baj természetesen ezúttal is csőstül jön: egy titokzatos zsaroló visszautasíthatatlan és szinte kivi­telezhetetlen munkára kényszeríti sztájlos barátainkat. Extrémnek extrém, amerikainak kanadai, thrillernek gyenge, de legalább szerepel benne egy rabló-pandúr szauna jelenet. Gyerekek, ezt ne próbáljátok ki otthon! - vagyis ug­ráljatok bátran, csak filmet ne for­gassatok belőle, (est) Sporttolvajok (Riders), színes, fel­iratos angol-franda-kanadai ak­ciófilm, 83 perc. Rendezte: Gérard Pirés. Szereplők: Natasha Henstridge, Stephen Dorff, Bruce Payne, Clé Bennett, Steven Berkoff deális házasságnak ígérkezett: szerelem első látásra, csodála­tos esküvő, biztos anyagi háttér, irigy­lendő egzisztencia. Joaquin, az elismert marketing- szakemberként tevékenykedő férj tenyerén hordozta csodálatos ifjú feleségét, Angélát, aki úgy érezhet­te: mindez álom luxuskivitelben. Az ébredés keserves volt: a babaru­ha-válogatáshoz és lakásberende­zéshez túlságosan elfoglalt férj a pénzkeresés által felgyülemlett fe­szültségeit először csak szóban en­gedte felszínre törni: a hangerő egyre nagyobbá, az előadásmód pedig egyre állatiasabbá vált. A megszületett gyermekben csak éj­szakai zajforrást, feleségében pe­dig lélegző vörös zászlót látó férj a verbalitás síkján aratott győzelme után a fizikai tettlegesség irányába fordult. Az első pofont a második követte, majd következett a rugdosás, végül a házasságon belüli nemi erőszak. Az összezavarodott, megalázott fe­leség kiugrási kísérlete - a válás - azonban csak olaj lett a tűzre. A be­teges, kisajátító szerelmét erőszak­kal kifejező diplomás Jaquin a pri­mitív népeknél alacsonyabb szin­ten, „enyém vagy-megjelölések- kel”, azaz állandó kékfoltokkal és lélekösszetöréssel próbálta magá­hoz láncolni élete szerelmét. Angela nem a válás, hanem az ön­tudatra ébredés napján elhatá­rozta: a törvényhozás hiányossá­gai miatt egyetlen megoldás lé­tezhet számára - az önbíráskodás... Javier Balaguer filmje házassági dráma: egy csodálatosnak induló szerelem állati szintre jutó realitá­sának képsora. Az egyre gyakrab­ban hallható házasságon belüli erőszak és megerőszakolás témáját feldolgozó alkotás azonban csak a felszínt karcolgatja. A társadalom- rajz-gyanús alkotás éppen azzal veszti el hitelességét és probléma­orientáltságát, hogy hatásvadász módon az erőszak nyílt ábrázolá­sának bemutatására vállalkozik. A képsorok azért válnak öncélúvá, mert csak töredékes információkat kapunk a férj stresszes életének ilyenfajta levezetéséről. Kár. A ren­dező ugyanis zseniális szociológiai tanulmányt készíthetett volna cel­luloidra a fogyasztói társadalom által istenített és áhított, tökéletes­nek titulált menedzser típusról, akik mellékesen súlyosan fruszt­ráltak és aberráltak. Az egyébként felejthető Amerikai psycho című alkotás ugyanennek az aktuális té­mának feldolgozására tett kísérle­tet évekkel ezelőtt - nagyobb siker­rel. Az Enyém vagy! mindössze a főszereplő spanyol szépség, Paz Vega (Beszélj hozzá!, A szex és Lu­cia) játéka által válik élvezhetővé. Szerelem első látásra; tettlegesség; nemi erőszak; önbíráskodás: mint­ha a Fókusz különkiadását néz­nénk másfél órában, (mozinet) Enyém vagy! (Sólo mía), színes, feliratos, spanyol film, 100 perc. Rendezte: Javier Balaguer. Sze­replők: Paz Vega, Sergi López, Asunción Balaguer, Beatriz Bergamín, María Jósé Alfonso Azoknak, akik egy háborús filmtől nem heves golyózáporokkal aláfestett, másfél órás zsigerbemutatót várnak, nem fog csalódást okozni Francis Ford Coppola felújított klasszikusa Apokalipszis most - rendezői változat KLASSZIKUS A vietnámi háború való­színűleg a második vi­lágháború mellett a - gyakran személyesen is érintett - hollywoodi filmkészítők által leg­több alkalommal feldolgozott fegy­veres konfliktus a filmtörténet so­rán. Oliver Stone kultikus Szakaszá­tól, a Rambón, a Jó reggelt, Vietnám!-on, vagy akár a Zöldsap­kásokon át az Acéllövedékig szám­talan mozi, számtalan aspektusból és műfajban dolgozta már fel az Egyesült Államok hadseregének gyakorlatilag szinte egyetlen olyan háborúját, melyből halottak tízezre­it maga mögött hagyva vesztesen tá­vozott. A felsorolásból természete­sen nem hiányozhat a Keresztapa rendezőjének, Francis Ford Coppolának mind közül talán a leg­különlegesebb hangvételű alkotása, az Apokalipszis most, melynek ren­dezői változatát a magyarországi mozik is műsorukra tűzik. „Ez a vég” - énekli Jim Morrison a film fülledtséget árasztó nyitó kép­sora alatt, mellyel kezdetét veszi a közel három és fél órás cselekmény, ami során lassan közelebb kerülünk a rejtélyes Kurtz ezredeshez, és egy­re távolabb Vietnámtól. Kurtz ezre­des (Marlon Brando) első osztályú amerikai katona - volt. Attól a perc­től fogva, hogy elkezdett a saját, „hatékonyább” módszerei szerint dolgozni és kivonta magát a hadse­reg ellenőrzése alól, halálra ítélték. A likvidálásával megbízott tiszt azonban eltűnt, beállt az ezredes ál­tal vezetett mih'ciába. A következő ítéletvégrehajtó, a háborútól meg- csömörlött Willard kapitány (Mar­tin Sheen) feladata, hogy elődje el nem végzett munkáját befejezze, felhajózzon Kambodzsába és „ha­tástalanítsa” az ott rejtőző renitens katonatisztet. A folyón közeledve Kurtz birodalmához fokozatosan tű­nik el a katonai hierarchia, az egyen­ruhák, a parancsok és a hajó legény­sége egyre mélyebbre téved egy ká­osz és ösztönök uralta világba. A járőrhajót körülvevő környezet és a vele párhuzamosan a hajón utazó karakterek lelki állapotának válto­zásait Coppola a rá jellemző rende­zői zsenialitással illusztrálja. A civil­ben kaliforniai szörfbajnok Lance indikátorként tárja elénk annak a fo­lyamatnak az egyes stációit, mely végén a horrortól megtört katonák lassan az ezredes ösztönösen, gon­dolkodás nélkül gyilkoló törzsének tagjává válnak. Coppola Kurtz ezredes szerepének megformálására a Keresztapában már bizonyított Marion Brandót kér­te fel, aki ismét tanúbizonyságot tett nem mindennapi színészi képessé­geiről. Játéka tökéletes összhang­ban van Kurtz komplex jellemével. Az ezredes katonatiszt, filozófus és tanítómester egy személyben. Ka­raktere egyszerre sugároz mentális és fizikai erőt a legyőzhetetlenség látszatát keltve. A szinte mindig csak titokzatos félhomályban ábrá­zolt vezető személyét körülvevő misztikus légkör vásznon való meg­jelenése után se oszlik el. A legutol­só pillanatig érezzük azt a szellemi fölényt, aminek köszönhetően min­dig lépésekkel jár leendő gyilkosa előtt. Az ezredes Willard kapitányt tartja alkalmasnak a feladatra, hogy tanítványává és végül gyilkosává te­gye. A film főszereplője a kezdetek­től fogva rokonszenvet érez áldoza­ta iránt, minél jobban elmélyed az ezredes előéletét taglaló aktákban, annál inkább tudatosul benne, hogy nagyon vékony határ választja el Kurtztól. A századost alakító Martin Sheen alakítása ugyan elég meggyő­ző, de inkább a szerep idomul hoz­zá, mint ő a szerephez. A Keresztapában már szintén jelesre vizsgázott Robert Duvall Brandohoz hasonló kvalitású színészi játékkal kelti életre az amerikai gondolko­dásmód és mentalitás jelképét, Kilgore alezredest. Egy békés dél­utáni szörfözés helyszínének bizto­sítása érdekében ha kell, földig rom­bolja az útjában fekvő falut, hogy az­tán saját helikopterén szállítathassa korházba az egyik sebesült vietnámi gyereket. Szereti „a napalm szagát reggel” és hogy zenei aláfestés is le­gyen a gyilkoláshoz, a Valkűrök lo­vaglását bömbölteti helikopterének hangszórójából. A rendezői változat több rövidebb mellett két komolyabb időtartamú résszel bővült. A helikopterbázison játszódó, enyhén szürreális hangu­latú playboy-nyuszis jelenet baljós előjele annak a tébolyult esemény­sornak, ami a hajó legénységét útja későbbi felében éri. Általa egy bizarr és elgondolkodtató epizóddal lett gazdagabb a film. Sajnos hasonló pozitív jelzőkkel a francia ültetvé­nyen játszódó több mint fél órás je­lenetet már nem igazán lehet dicsér­ni. Ez a hosszából fakadóan arányta­lanul nehezedik a cselekményre, szétzúzza azt az atmoszférát és fe­szültséget, amit a rendező addig percről-percre szisztematikus preci­zitással építgetett a cselekmény fo­lyamán. A kelleténél hosszabb idő­tartam nem az egyetlen negatívum, amit az ominózus jelenetnek felró­hatunk. A fejezet meglehetősen unalmasra sikeredett, szájbarágós előadásba bonyolódik a vietnámi amerikai jelenlét ésszerűtlenségét taglalva, ami ráadásul teljesen feles­legesnek bizonyul, hiszen a film szinte minden egyes addig lepörgött kockája a háború és az agresszív, képmutató amerikai politika ellen foglal állást. Az a tény pedig, hogy Willard kapitány megértő társra akad a francia özvegyasszony sze­mélyében, homlokegyenest áll szemben a forgatókönyv addigi kon­cepciójával. Ettől függetlenül az Apokalipszis most mindenképpen megérdemli, hogy akiknek eddig nem volt sze­rencséjük megtekinteni Coppola klasszikus művét, most kihasználva az adandó lehetőséget befészkeljék magukat néhány órára valamelyik moziba. Azoknak, akik egy háborús filmtől nem heves golyózáporokkal aláfestett, másfél órás zsigerbemu­tatót várnak, garantáltan nem fog csalódást okozni, (mozinet) Apokalipszis most - rendezői vál­tozat (Apocalypse Now Redux), színes, amerikai film, 202 perc. Rendezte: Francis Ford Coppola. Szereplők: Marlon Brando, Mar­tin Sheen, Robert Duvall, Albert Hall, Dennis Hopper, Frederic Forrest, Harrison Ford, Laurence Fishburne, Sam Bottos

Next

/
Thumbnails
Contents