Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-09 / 183. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 9. Riport Nem egy klasszikus tábor: ellepik a települést az idegenek, amit a helyiek tolerálnak, lévén valamit hoznak a konyhára, s megmutathatják nekik hagyományaikat Gyimesben az Ifjú Szivekkel Gyimesközéplok 2003 - egy tábor több mint ötszáz kilométerre a magyar ha­tártól, ám alig 10 kilomé­terre a román-magyar nyelvhatártól, az úgyneve­zett ezeréves határtól. Erdé­lyi magyarok, anyaországi­ak, németek, hollandok, an­golok, ausztráliaiak. Egyik fellépőként pedig az Ifjú Szi­vek pozsonyi magyar tánc- együttes. MOLNÁR NORBERT Nemzetközi folktábor Gyimeskö- zéplokon (Lunca de Jos) a cél. A magyar-román határon három órát állunk, pedig csak egyetlen busz van előttünk, igaz, az nagyon problémás. Bennünket öt perc alatt elintéznek a románok és a magyarok egyszerre, pedig két ausztrál is ül a buszban, ami nem biztos, hogy jó előjel, főleg annak tudatában, hogy harmadik társuk nem kapta meg a román vízumot. Valószínűleg a kilenc goral sem za­varta volna őket, ám a lengyelek elnézték a naptárat, így nem tart­hattak a Szivekkel Erdélybe. Röpke 22 óra alatt érkezünk meg román és magyar tájakon, európai, de főleg ötödosztályú főutakon ke- resztülzötyögve. Pontosan tudjuk, hol kezdődik Gyimes: a kies táj egyik szerpentinének éles kanyar­jában a felirat: MAGYARHON. Minden évben rendeznek folktá- bort a faluban. De ne egy klasszi­kus tábort képzeljünk el: ellepik a települést az idegenek, amit a he­lyiek tolerálnak, lévén valamit hoznak a konyhára, s megmutat­hatják nekik tudományukat, ha­gyományaikat. A tapasztalt Gyi- mes-látogatók felkészítettek: hozz meleg ruhát, olyan cipőt, amelyet nem sajnálsz, kaja, pia van, ámbá­tor nem árt egy kis hazai pálinka, amivel reggel kell indítani rontás ellen. Viszont hagyd otthon luxusi­gényeidet. A luxus ebben az eset­A hagyományos lagzi ben egy puhány városi kényelmét takarja. Gyimesközéplok végtelenül hosszúnak tűnő falu, a felületes át­utazónak úgy érezheti, csak a fő utca mellett állnak házak, de gyor­san kiderül, ez nem igaz. A főút mentén 1175-en laknak, ám a ren­geteg patak vájta völgyben, a he­gyek közt további 4142-en, a falu lakói közül 67 a román, vagyis a magyarok aránya majdnem 99 szá­zalékos. Errefele eleve összeépítik a településeket, nehéz megállapí­tani, mikor érünk Középlokról Felsőlokra, rrfajd Felsőlokról Gyi- mesbükbe, amely az utolsó magyar település, határában az ezeréves határral. Kis dombon egy őrtorony maradványa jelzi, ami e mögött van, mindig is Románia volt, ma sem élnek a dombon túl magyarok. Bár pontosan ez sem igaz, mert még vagy ötven kilométert utazva érünk a moldvai csángók területé­re. Ám az ő nyelvüket már a gyime- si csángók sem értik, legalábbis ezt állítják. Az ezeréves határ zarán­dokhely, a helyi romagyerekek ezt pontosan tudják. Mindegyik busz­hoz odamennek, szutykosan ke­nyérrevalót koldulnak, háttérben a szülőkkel, s az a jószívű, aki adott aprót valamelyik gyereknek, nem ússza meg a többieket sem. Kegyet­lenül kihasználják a helyzetet. El­fogadják a rágógumit is, de vala­hogy nem rajonganak érte, anya nem dicséri meg őket. Az Ifjú Szivek csapatát KÉT MAGÁN HÁZBAN szállásolják el, hatan Kati nénihez kerülünk. Áldott jó asszony, háza tetején szatellitantenna, kertje vé­gében hegyláb, a hegyen pá­zsitszőnyeg, mintha nap mint nap sarlózná, az „ura Magyarba” dol­gozik, ács, augusztusban azonban már hazajön, mert csak októberig lehet fölmenni a hegyre, utána már nagyon hideg van. Kati néni folya­matosan szabadkozik a körülmé­nyek miatt, hiába mondjuk neki, hogy dörzsöltek vagyunk, hálózsá­kot is hoztunk, bántja őt, hogy né­gyen a földre kényszerülünk, min­ket nem. Reggelre meleg vizet ké­szít nekünk, bár kérésünket elsőre némileg furának tartja. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a tábort hirdető internetes oldalon is az áll, kiváló tisztálkodási lehetőségek a hideg vizes zuhanyok alatt. Mint írtam, Kati néni áldott jó asszony, csak napisajtó nem jár neki, de szerzett nekem a szomszédoktól egy Hargita Népét (merthogy Har­gita megyében ezt lehet kapni), amiben bár sok információ nincs, de legalább újságot fogok a kezem­be. Mielőtt megszerezte az újságot, kértem, ne románt hozzon, mert azzal bizony nem sok mindent tu­dok kezdeni, amire közölte, a falu nyolcvan százalékához hasonlóan ő se. Kati néni kertjében egy hatal­mas állat (értsd kutya), amellyel eredendően nem vagyok bizalmas viszonyban, de kiderül, szükség van rá. Októberig, ugye, kiköltöz­nek a kalyibába, tehenet legeltet­nek, sajtot csinálnak,- ám a környék nem biztonságos: a viskó vagy négy kilométerre van a falutól a hegyekben, ahol a medve, a farkas és a vaddisznó mindennapos ven­dég. Lenne, ha nem félne a kutyá­tól. A házőrzés magasiskolája. Kati néni másik kincse Palkó, aki éppen most végezte el az elsőt, nem mu­tat meg sokat magából, de a sze­mei nagyon huncutak, a rágót „Is­ten fizesse meg”-gel köszöni meg. Kati néni házához a faluközponttól a vasútállomáson és a fatelepen át lehet eljutni, izgalmas feladat éjjel átmászni a vagonokon - csak egy­szer akadt fönn az ujjam, szeren­csére nem vitte el a vonat-, hajnal­ban hazabotorkálni az eláztatott földúton, mert az eső menetrend­szerűen délután három és négy kö­zött rászakadt a tájra, s reggel a cipőn fölfedezni, min is gázoltunk át a sötétben, mert bizony arra sé­táltatják napközben a teheneket, a birkákat és a lovakat. Az utakon pedig megszokott látvány egyszer­re a Dacia és a lovas kocsi, mind­kettő fölrendszámozva. Reggel (értsd délben) kávéval indí­tunk a falu ezer kocsmájának egyi­kében. Nem úgy a hazaiak. Eleve furcsa volt, amikor pálinkát kér­(Rigó Konrád felvételei) tünk, rögtön a decis poharat vették elő. Szóval a hazaiak, akik közül nem egy negyed literezik, bögréből dobja be az öt féldecit reggelire. A második este fellép az Ifjú Szi­vek a Nagykultujban (Kultúrház), némi FELVIDÉKI EGZOTIKUM a gyimesi temperamentumban. Si­ker a köbön, főleg a szlovák tánc tartja izgalomban a helyieket. A Szivek szereplése tömören az „egy fellépés, egy boka” jegyében telik. Az eíső fellépés előtt Tomi, utána Zsófi bokájával bánnak el az útvi­szonyok. Mínusz két ember némi koreográfiaátalakítással is jár, de a profiknak ez nem probléma. S ha már a bokánál vagyunk, egy új­szerű János vitéz is színpadra kerül Boka Gábor előadásában. Másnap este látunk egy színvonalában erősen megkérdőjelezhető buda­pesti Szkéné-előadást, a tábor egé­sze alatt pedig mindenhol felbuk­kannak az Ordasok, a Magyaror­szág legmenőbb néptáncosaiból összeverbuvált társaság, jelenlétük hihetetlenül intenzív. Ha valahol gyimesiesen dobognak, ők bizto­san mindenkinél nagyobbat dob­bantanak. Már említettem, hogy a Sziveket szállító buszban két ausztrál hölgy is ült a virágzó ausztrál-ifjú Szivek barátság jegyében, amely az együt­tes tavalyi ausztráliai turnéján köt­tetett. JENNY ÉS JUDIT SYDNEYBŐL érkezett, a nyár nagy részét Erdély­ben és Magyarországon töltik, pár napra Szlovákiába is ellátogatnak. Mindketten a Kengugró néptánc- csoport tagjai, s ilyenkor tanulni, tánctudományukat csiszolni jön­nek a Kárpát-medencébe. Jenny divattervezőknek készít szabás­mintákat, Judit egy német cipőbolt vezetője. A kilencvenes évek ele­jétől foglalkoznak magyar nép­tánccal. Korábban szégyellték ma­gyar származásukat. Szóval, az elején koreográfiákat táncoltak, s csak később - amikor először jöt­tek Magyarországra - jöttek rá, hogy a néptánc rögtönzés is lehet, a népzenére bulizni pedig egyene­sen ideális. Azóta megváltozott az életük, megerősítve azt a tételt, hogy a folk életforma. Harmadik társuk, az először vízumot nem ka­pó Sally vonattal érkezik a társaság után. O brácsás, a vájt fülűek sze­rint nem is akármilyen. Sally ír származású ausztrál, annyi köze van a magyarokhoz, mint nekem a beduinokhoz, csak éppen sokkal jobban beszéli nyelvünket. Egy óvatlan pillanatban beleszeretett a magyar népzenébe, közölte szülei­vel, hogy ezzel akar foglalkozni, s úgy is lett. Sallyvel jött Tim is, aki­nek viszont holland vér csörgede­zik ausztrál ereiben, ő a főváros­ban, Canberrában műveli a ma­gyar népzenét. Érdekes vállalko­zásba fogott, Balogh Kálmántól, a hangszer nagymesterétől vett egy cimbalmot, most már csak el kell juttatnia Canberrába a félmázsás hangszert. A tábor utolsó előtti napján hagyo­mányos Az Ifjú Szivek táncosai és a helyiek is ropják LAGZIT SZERVEZNEK NEKÜNK, táborlátogatóknak. Népviseletben a mennyasszony és a vőlegény, a násznép egy része is, a többiek vi­szont amolyan táboros trikóban. Lovas kocsikkal érkeznek a Nagy- kultuj elé, ellopják a menny­asszonyt és a vőlegényt is, a hangu­lat a tetőfokára hág. Odabenn lagzi- san megterített asztalok, az öreg vőfély a színpadon versikéket sza­val, vagy éppen küzd a vegetáriá­nus szó kiejtésével. Pálinkával kí­nálják a vendégsereget, Ricsi figyel­meztetnek, hogy ne kóstoljuk meg, de ha már itt vagyunk, nem hagy­hatjuk ki. Komáddal belekortyo­lunk, majdnem vissza is jön. A pá­linkát errefelé tiszta szeszből ége­tik, karamellel és vízzel oldják, sze­rencsés esetben valamilyen ízesítőt is adnak hozzá. Tapasztalatnak mindenesetre nem rossz. Folyik a mulatság, a táncparkett tömve, a helyiek könnyeden lejtik impulzív táncukat, az Ordasok persze min­denkinél nagyobbat dobbantanak. Az étel nagyszerű, e lagzi kedvéért öltek disznót. S ha már itt vagyunk: ízlelőbimbóim nem éppen a helyi ételekre vannak kalibrálva, de töb­bek szerint csak a kényes városi gyomrommal van gond. Nálam a főtt kukorica volt a nyerő, na meg a helyi sör, a Ciuc, ami kimondottan finom. Este gála a dugig megtelt kultujban, a helyi gyerekek olyan elszántan ápolják kultúrájukat, hogy azt öröm nézni. A megfogyatkozott Szivek né­mi bonyodalmak után megint nagy sikert arat a színpadon. Az ausztrál fan club teljesen odavan. Mi meg út­ra készen állunk, 18 órás út vár ránk. A sofőrök merényletet követ­nek el a húgyhólyagok és a dohá­nyosok ellen, hét és fél órán át nem állnak meg. Bár a busz WC-je hasz­nálható, de az utasítás úgy szól, hogy ha lehet, ne tegyük, mert a ka­nyarban lötyög a tartalom, ami eset­leg orrfacsaróvá teheti az utazást. Csíkszereda, Székelyudvarhely, Ma­rosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Magyarország, Pozsony. Az Ifjú Szi­vek pedig ma este Budapesten az Orczy kertben. Romagyerekek az ezeréves határnál Komárom VARHATO IDŐJÁRÁS: ESŐ CSAK KELETEN, 28-32 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 05.39-kor - nyugszik 20.15-kor A Hold kel 19.02-kor - nyugszik 01.47-kor A Duna vízállása - Pozsony: 275, változaüan; Medve: 60, árad; Komá­rom: 150, árad; Párkány: 80, árad. ORVOSMETEOROLOGIA Jobbára derült lesz az égbolt, ko­molyabb felhősö- dés csak az ország keleti területein várható, itt idővel komolyabb záporesőkre is számít­hatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 28 és 32 fok között alakul, északon 26 fok várható. Gyenge, változó irányú szél. Éjsza­ka a hőmérő higanyszála 15 és 11 fok közé süllyed, a völgyekben 9 fo­kig hűl le a levegő. Holnap marad a maihoz hasonló időjárás, komo­lyabb felhősödésre már sehol sem kell számítanunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 28 és 32 fok között alakul. Kedvező hatású időjárásra számít­hatunk. Nagyobb a szellemi és fizi­kai teherbírásunk, jó az összpontosító képességünk. A szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedők le­hetőleg tartsák be az orvosi előíráso­kat. A déli területeken a meleg hatá­sára fáradtság, túlterheltség érzése vehet erőt rajtunk. Az alacsony vér- nyomásúakat migrénes fejfájás gyö­törheti A mozgásszervi, főleg reu­matikus betegségben szenvedők csak enyhébb fájdalmat éreznek. Holnap különösebb változás nem várható, a labilis idegzetűeknek nem kedvez majd az időjárás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents