Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-04 / 153. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 4. Riport A városok lakótelepein lakók lassan csak aludni járnak haza, mivel kevés a kulturális rendezvény, a sportpályákat és játszótereket senki sem tartja karban, a parkolás gondot okoz Lelket kellene verni a lélektelen lakótelepekbe (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Otthon érzik-e magukat az emberek a lakótelepeken? Van-e alapfokú ellátóháló­zat, elegendő parkolóhely, zöldterület és játszótér? Ho­gyan emelhető a lakókörnye­zet színvonala úgy, hogy a terület minősége, az embe­rek közérzete és a városkép is javuljon? JUHÁSZ KATALIN „A megoldás komplex feladatkeze­lést igényel” - kezdi a válaszadást sorjázó kérdéseimre a témára sza­kosodott polgári társulás aktivistá­ja. Egyesületet manapság szinte bármilyen céllal lehet alapítani, Kassán alapítottak is, sőt ma már öt megyei székhely lakótelepeinek áldatlan állapotát analizálják, kül­földi alapítványok támogatásaiból. Egyfajta közvetítő szerepet kíván­nak vállalni a lakosság és az önkor­mányzatok között. A négy éve léte­ző „Közösségszervezési Központ’’ eddig kevés konkrét eredménnyel dicsekedhet, ám állításuk szerint októberre változhat a helyzet. Első lépésként „kísérleti jelleggel” la­kossági gyűlést hívnak össze Kö­zép- és Kelet-Szlovákia legnagyobb lakótelepén, a kassai Téhány vá­rosrészben. Jana Toldiová közös­ségszervező szerint a 22 700 lako­sú városrészben hiányoznak az alapvető komfortfeltételek. A lakó­telep építészeti szempontból az át­lagosnál is egyhangúbb képet nyújt, a túlnépesedés évről-évre nagyobb, kevés a játszótér, a zöld­övezet, közösségi életről pedig egyáltalán nem lehet beszélni, hi­szen az emberek lelke a környezet­tel együtt roncsolódik. „Akiknek ez a dolguk, minden külön erőfeszí­tést többletmunkának tekintenek. Ilyesmit csak lelkesedésből lehet csinálni, a mi polgári társulásunk ezért alakult” - mondja a központ két kassai aktivistájának egyike, Blanka Berkyová, aki szerint a téhányiak azért sem tudnak aktí­van bekapcsolódni lakókörnyeze­tük javításába, mert fogalmuk sincs, kihez forduljanak, a hivata­lok útvesztőjében pedig könnyen el lehet tévedni. Céljuk elérése, a lélek nélküli lakó­telepek humanizálása érdekében összefogtak a lakóközösségek szö­vetségével is, akik össz-szlovákiai viszonylatban a lakástulajdonosok 15 százalékát képviselik. „A többi­ek még nem tudatosították, hogy vagy belépnek közénk, vagy ma­gukra maradnak gondjaikkal” - ál­lítja Zdenka Jurčáková országos el­nök, aki szerint az érdekérvényesí­tés csak közösen sikerülhet. Első számú tárgyalópartnerük a helyi önkormányzat, és hiszik, hogy sza­vuk messzebb is elhallatszik. A Kö­zösségszervezési Központtal főleg azért szövetkeztek, hogy szakmai szempontból is támadhatatlan ja­vaslatokkal állhassanak elő, és ezek bekerülhessenek a megyei fej­lesztési tervbe. Nos, be is kerültek, ám meglehetősen általános formá­ban. Ez azért is szomorú, mert Kas­sán utoljára 1992-ben készült fel­mérés a lakótelepek állapotáról és a panelházak környékének helyze­téről. A két partnerszervezet közös anyagában több konkrét problé­mát neveznek néven. „A telkek tulajdonjoga több helyen máig nincs tisztázva, ezért sok a senki földje, amelyet természete­sen senki sem tart karban. A lakók befejezetlen épületeket, gazzal be­nőtt területeket és autóroncsokat kénytelenek kerülgetni, a házak előtti kiskerteket önkényesen na- gyobbítják. Másutt viszont a váro­si zöldterületeket gondozó vállalat vágja ki a lakók által ültetett bok­rokat és fákat azzal az indoklással, hogy közterületet foglalnak” - ma­gyarázza a szövetség országos el­nöke. Maradjuk azonban Kassán, illetve Téhányban, ahová a lakók lassan csak aludni járnak, mivel kevés a kulturális rendezvény, a sportpá­lyákat és játszótereket senki sem tartja karban, sőt a parkolás is gon­dot okoz. Nem csak a helyi lakosok nem férnek el, gyakran a tűzoltók sem tudják megközelíteni a tűz­fészket a szűk utcácskákban parko­ló gépkocsik miatt. A szemét el­szállítása is akadozik, a legtöbb ki­fogás immár hagyományosan a konténerek számával kapcsolat­ban érkezik a szövetséghez. Télvíz idején a hóeltakarítás miatt van­nak véget nem érő viták, az egyik lakóközösség tagjai harmincméte­res körzetben kénytelenek havat seperni, másutt csak ötméteres te­rületet kell megtisztítani. „Ez nem igazság, az illetékeseknek ponto­san meg kellene határozniuk, met- től meddig vagyunk kötelesek elta­karítani a havat” - állítja Zdenka Jurčáková, hozzátéve, hogy a kas­sai közterület-fenntartókkal állan­dó vitáik vannak. Az árakat három­szorosára emelték, a szolgáltatás színvonala viszont maradt a régi. Bár a szövetség képviselőitől nem sikerült megtudnom, hány lakó ne­vében beszélnek, az elnök asszony úgy véli, általános probléma, hogy az emberek passzívak, elfásultak, nem érdeklődnek a közügyek iránt, azt sem tudják, kiket válasz­tottak meg képviselőnek. Nos, ezt azért fenntartásokkal fogadtam, rögtönzött közvélemény-kutatást végeztem két kassai városrészben, ahol a megkérdezettek túlnyomó többsége legalább öt helyi képvise­lő nevét fel tudja sorolni. Néhá- nyan közülük azt is pontosan tud­ták, mikor tart fogadóórákat a he­lyi polgármester. Mivel Kassa 21 önálló önkormány­zattal rendelkező kerületből áll, a lakónak és a lakóközösségnek a központi és a helyi képviselőkkel is meg kell vívnia a harcot bizonyos ügyekben. Előfordul, hogy irodá­ról irodára küldözik az ügyfelet, ám legtöbben végül választ kapnak kérdéseikre, orvoslást gondjaikra. A kassai Közösségszervező Köz­pont ennek ellenére előadásokat, továbbképzéseket kíván szervezni a képviselők részére, mert feltéte­lezik, hogy a magánházban lakók keveset tudnak a lakótelepi ember problémáiról. Mindezt amerikai és nyugat-európai pénzből finanszí­rozzák, többek közt a Mott Alapít­vány, a Rockefeller Alapítvány és a Nyitott Társadalomért Alapítvány tartotta támogatásra érdemesnek a kezdeményezést. A szomszédos Csehországban va­lamivel kedvezőbb a helyzet. A kassaiak példaértékűnek tartják az ottani építésügyi minisztérium hozzáállását, amely tudatosította, hogy a panelházak nem szakítha­tok ki a környezetből, és komplex problémamegoldó programot dol­goztak ki a lakótelepek humanizá­lására. Csehországban állami tá­mogatással építhetők parkok, ját­szóterek, zöldövezetek és parkoló­helyek. „Ha az érdekelteknek ez év végéig sikerül egy ütőképes, szakmai szempontból kifogástalan pályá­zattal előrukkolni, az Európai Uni­ós strukturális alapok is kinyílnak előttünk. A fejlesztési költségek 25 százalékát azonban az önkormány­zatoknak kell finanszírozniuk. Ter­mészetesen az a legfontosabb, hogy sikerüljön megmozgatnunk a lakótelepeken élőket. El kell ér­nünk, hogy otthonuknak tekintsék a házat, ahol élnek, és a környeze­tet, ahová reggel kilépnek” - ma­gyarázza Tatiana Cibrusová, a lakó- közösségek szövetségének mene­dzsere. Kassán e téren az Óváros­ban vannak a legjobb tapasztala­tok, ott sok az aktív, konkrét újítási javaslatokkal előrukkoló lakó, az önkormányzat pedig ahol tud, se­gít. Dicséretet kapott a Déli város­rész is, az ottani polgármesternek úgy tűnik, szívügye a zöldövezet bővítése, évről-évre több fát és díszbokrot ültetnek ki városi pénz­ből. A szövetség vezetői hiszik, hogy a jó példa ragadós. Ötvenhat éve naponta fogadja az ügyfeleket Wiedermann Lajos, a dióspatonyi borbély, aki bármerre megy, nem a hölgyeket nézi, hanem az urak frizuráját mustrálja Finom modor és szakmai alázat PÉTERFI SZONYA Tizenhat évesen nem sokat gon­dolkodott azon, lesz-e jövője a szakmának, de tetszett neki, hogy Sátor Imre dióspatonyi borbély­mester, aki a helyi focicsapat erős­sége volt, befogadta inasnak. Ta­nult Komáromban és Pozsonyban, majd miután mestere a fővárosba költözött, 1958-ig bérelte a jó hírű borbélyműhelyt. Nem adta fel szakmáját akkor sem, amikor a borbélyokat is „államosították”. - Kilencvenegyben kértem nyugdí­jaztatásomat, megszűnt ugyanis a kisüzem, ahol évtizedekig dolgoz­tam. De azonnal kiváltottam a szükséges engedélyeket és nyom­ban munkába álltam, immár a sa­ját, illetve a községtől bérelt mű­helyben. Mert hát nem volt ked­vem letenni az ollót - vallotta ked­vesen a ma 73 éves Wiedermann Lajos dióspatonyi borbélymester. Aki már a negyedik, esetenként az ötödik nemzedékhez tartozó fiúk, férfiak haját vágja. „Nem könnyű szakma ez, megterheli a lábakat, a gerincet, mégsem cserélnék senki­vel. Habár nagyon sokat kell dol­goznom ahhoz, hogy egyáltalán dolgozhassam” - mondja meggyő­ződéssel, s amikor fotós kollégám rákérdez, ezt hogyan gondolja, őszintén válaszol. - Nem olcsó mu­latság a műhely fenntartása, egyre drágul a víz, a villany, a tisztító- és hajápoló szerek sem olcsók, és ak­kor még nem beszéltem a nélkü­lözhetetlen kellékekről, a minőségi drága ollókról, borotvákról. Nem nagyon tudom befolyásolni, há­nyán térnek be nyiratkozni, esetleg borotválás miatt, bár most szeren­csére a gondozott haj a menő. Bi­zony, nehezen éltem túl azt az idő­szakot, amikor a hosszú haj volt a divat. Mivel a dióspatonyi fiúk sem akartak mások lenni, alig volt kun­csaftom. Az idősebbek ugyan rend­be hozatták a frizurájukat, de rit­kábban. Mert nekem olcsóbban kell dolgoznom, mint a városi bor­bélyoknak, alig volt bevételem - magyarázza, majd hozzáfűzi: „Én akkor vagyok boldog, amikor a há­tam mögött legalább négy-öt ven­dég várakozik. Beszélgetünk is persze, mindent emlegetünk, a múltat, a jelent, szóba kerül a poli­tika, a lányok, az időjárás, vagy akár a legfrissebb falusi pletyka. Mert igaz, ami igaz, nem csupán a hölgyek szeretnek információkat cserélni.” Lajos bácsi meséli, vá­gott már hajat 9 hónapos csecse­mőnek is, bár a legkisebbek első frizuráját leginkább a mamák ké­szítik. - A két év körüli legénykék­kel először beszélgetek egy kicsit, barátkozom velük, megmutatom az ollót, csak aztán kezdem el vág­Nem tűztem magam elé nagy célokat, csak kiseb­beket, de azokat elértem. ni a hajukat. Amikor nagyobbak, azt mesélem, hogy már nagyapjuk is ebben a székben ült. És hogy va­laha szombatonként szinte kizáró­lag borotválkozni jártak hozzám a férfiak. Mert csak a hagyományos borotvával történő szőrtelenítés az igazi - avat be a szakmai titkokba. Kezében csattog az olló, a székben ülő fiatalembert rövid időn belül megszabadítja sörényétől. A frizu­rát egy kis géllel formázza megfe­lelőre, söprűvel letisztítja a ruhára ragadt hajszálakat, majd moso­lyogva veszi át a pénzt. Mialatt összesöpri a földre hullt hajat, az árcédulát nézem: hajvágás 35 ko­rona, borotválás 30 korona. - Nem meggazdagodás céljából dolgo­zom. A divatos és drágább frizura­készítést a városi kollégákra ha­gyom. Nem mintha nem lennék ké­pes a hajfestésre, csak erre itt nincs nagyon igény. Bármerre megyek, én nem a hölgyeket nézem, hanem az urakat. A frizurájukat. A kerese­temmel a nyugdíjamat pótlom, kettőnkké ugyanis csak 7200 koro­na. Valaha a nulláról indultam, van egy szerény házunk, tisztességgel felneveltük két gyermekünket. Nem tűztem magam elé nagy célo­kat, csupán kisebbeket, de azokat elértem. Elégedett vagyok, minden reggel örömmel fogadom az első vendéget. Amíg erőm engedi - közli, majd a fejemet mustrálja. - Az ilyen fiús frizura elkészítésére én is vállalkoznék - kacsint rám kedvesen. Wiedermann Lajos nemzedékek borbélya (Somogyi Tibor felvétele) FOK VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: BORULT ÉGBOLT; ESŐ, 21-25 ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 04.59-kor - nyugszik 20.53-kor A Hold kel 03.09.4129-kor - nyugszik - ­A Duna vízállása - Pozsony: 285, apad; Medve: 140, változatlan; Komá­rom: 195, változatlan; Párkány: 115, árad. Az időjárásra ma ľ is a borult égbolt és a csapadék lesz l~c£" a legjellemzőbb, komolyabb viha- J~* rokra viszont csak L _____ ■ .... az ország keleti és északi területein számíthatunk. Délnyugaton és dé­len időnként kiderül az égbolt. A legmagasabb nappali hőmérséklet 21 és 25 fok között alakul. Gyenge északi, északnyugati irányú szél. Éjszaka a hőmérő higanyszála 15 és 11 fok közé süllyed. Holnap vál­tozóan felhős lesz az égbolt, esők, enyhébb viharok az ország egész területén várhatók. A legmagasabb nappali hőmérséklet 20 és 24 fok között alakul. Az időjárás fő­ként a reuma­tikus és mozgás- szervi betegsé­gekben szenve­dőket viselheti meg. Gyakoribbá válhat a hátge- rincbántalmak miatti fejfájás, gyötrő fájdalmat érezhetünk az ízületek tájékán és a régebbi se­bek helyén. Ingerlékenyebbek, fá­radékonyabbak lehetünk, lassul­nak a reakcióink, ezért a munka­végzés során és a közlekedésben is ajánlott a fokozottabb figyelem. Egyes légúti betegségek tünetei ugyancsak jelentkezhetnek. Hol­nap jóval kedvezőbb hatásokkal számolhatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents