Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-30 / 174. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 30. Kitekintő A Rómában élő roma vendégmunkásoknak kellemetlen meglepetésben volt részük: láncokkal és lakatokkal zárták le a „románok parkja" néven elhíresült közterületet A kivándorolt romák gyorsan feltalálják magukat Román vándorcigányok. Ki tudja, merre tartanak? (ČTK/AP-felvétel) Amióta Romániát az Európai Unió levette a vízumköteles országok listájáról, Nyugat- Európában ugrásszerűen megnőtt a román látogatók száma, ám jelentős részük nem az idegenforgalmi bevé­teleket gyarapítja. FARKAS JÓZSEF GYÖRGY Különösen sok a gond a cigány szár­mazású, román útlevéllel érkező egyéni és csoportos „turistákkal”. A Nyugatra vándorolt romák általá­ban gyorsan megtalálják a helyüket, ha nem a társadalomban, akkor amellett - írja a Transindex erdélyi magyar internetes forrás. A Rómában élő roma vendégmun­kásoknak kellemetlen meglepetés­ben volt részük az elmúlt vasárna­pok egyikén: a rendőrség láncokkal és lakatokkal zárta le a „románok parkja” néven elhíresült közterületet az Anagnina metrómegállónál. Az állomás környéke tavaly óta törzs­helye a Rómába települt romáknak. Az Anagnina téri „románok parkja” tulajdonképpen egy több száz négy­zetméteres parkoló az egyik leg­szebb és legmodernebb római met­rómegálló mellett. A romák vasár­naponként százával lepik el a teret összeegyeztetve a kellemest a hasz­nossal: sör, miccs és manele fo­gyasztása mellett átadják hazatartó ismerőseiknek a csomagjaikat. A miccs testi, a manele pedig szellemi táplálék. Az előbbi fasírtszerű hús­gombóc, az utóbbi pedig román la­kodalmas nóta cigányzenével meg­bolondítva. A feketén árult sör a parkban két euróba kerül, holott a környék minden más bárjában nem haladja meg az ára a másfél eurót, de azért fogy, a jó társaság ösz­tönzően hat. A tér bezárását nem­csak a miccs- és sörárusok fogadták felháborodással, hanem a manelés kalóz-CD-kereskedők is, akik azt ál­lítják magukról, hogy az „édes ott­hont” felidézve oltják a romák hon­vágyát. Ezt megerősítendő a mane- leárus mellett egy hatalmas plakát hirdeti: „EXTRÉM - Román diszkó - Manelománia - Csajozás - Minden évadban nyitva”. A „románok parkja” nevű intézmény úgy 1990 táján alakult meg, az után, hogy megjelentek az első roma cso­portok Rómában. Egy veteránjuk szerint 1991-ben még a Termini pá­lyaudvar melletti Cinquecento téren gyülekeztek. Onnan a rendőrség űzte el őket, állítólag addig vizeltek a fák tövére, míg azok kipusztultak. 1994-ben a „románok parkja” átköl­tözött a Colosseumtól kétlépésnyire levő Sette Sale térre, amiről hama­rosan az a hír járta, hogy a parkon sem az olaszok, sem a turisták nem mernek keresztülmenni. Viszont oda jöttek a furgonok, amelyek a külföldre szakadtak csomagjait vet­ték fel és szállították haza, Romániá­ba. Tavaly azonban megint közbe­léptek a hatóságok: elkobozták a kis teherautókat, ezer euró fölötti bün­tetéseket osztogattak, lecsuktak és kitiltottak vagy 60 embert. A söráru­sok aztán újfent más helyet kerestek maguknak, na és persze vendégkö­rüknek. „Ők azok, akik megalapítják a találkahelyet, összegyűjtik a klien­seket” - meséli egy vendégmunkás. „2002-ben foglaltuk el az Anagnina teret sörrel, miccsel, magokkal. Az elején vasárnaponként még el-elül- döztek a rendőrök, de aztán békén hagytak bennünket egy ideig. Két hónappal ezelőtt megint kezdtek fi­gyelmeztetni, hogy közteret fogla­lunk el. Most meg itt is szétcsaptak. És kereshetünk ismét egy másik he­lyet...”-panaszolja B. G. A romániai roma bűnözők Nyugat- Európa más gazdag országaiban is előszeretettel tevékenykednek - ír­ják a bukaresti lapok. Annak dacára, hogy az Angliában élő román mene­külteknek nincs munkavállalási en­gedélyük, a legtöbben nagyon jól él­nek. A brit közigazgatás nagyvona­lúságát kihasználva sok pénzt szakí­tanak le anélkül, hogy akár a kisujju­kat is megmozdítanák érte. Egyi­kük, bizonyos Gabi, midőn mene­kültjogot kért, kapott egy házat Smethwickben. Ő, megszegve a jog­szabályokat, azonnal bérbe adta ezt más menekülteknek 500 dollárért, maga pedig Londonba költözött. Egy legújabb típusú luxus BMW-vel jár ki a fővárosból a lakbérért. Gabi ugyanakkor szociális segélyt is kap mintegy 250 dollár értékben, emel­lett pedig feketén dolgozik. „Nincs még egy ilyen ország a világon. Ezek hülyék. Ha adnak, miért ne venném el?” - vonogatja a vállát Gabi. A Spanyolországban „vendégmun­kálkodó” romániai romák csoportjá­hoz új lopási taktika kialakításának „dicsősége” fűződik. A Barcelona és Madrid környékén dolgozó csopor­tok bőröndökbe csomagolt gyerekek segítségével rabolják ki az autóbu­szokat. A romák három bőrönddel szállnak fel a távolsági buszokra, a csomagok közül kettő üres, a har­madikban viszont egy purdé vátja, hogy munkához láthasson: menet közben előbújik rejtekhelyéről, és végigfésüli a többi utas bőröndjét, összeszedve mindent, ami értékes. A zsákmányt a másik két kofferbe rejti, majd pedig visszamászik a „sa­ját” bőröndjébe. A romák az utazás végén, mintha mi sem történt volna, fogják csomagjaikat, a többi utas pe­dig csak jóval később veszi észre, hogy meglopták. A rablást lehetet­len bizonyítani, mert menet közben a csomagokhoz - elméletileg - senki nem férhet hozzá. Franciaországban a roma bűnö­zőknek azt is sikerült megszervezni­ük, hogy néhány „maradonát” állít­sanak ki, vagyis olyan tolvajokat, akik rendőrnek öltözve az iratok el­lenőrzése címén ellopják a turisták pénztárcáját. Ugyanakkor megtalál­ták a legjobb módszert, hogyan jut­tathatják haza az ellopott ékszere­ket: befőttesüvegekből kialakított, házi készítésű marhahúskonzervet küldenek az otthon maradt „szeren­csédeneknek”. Egy-egy ilyen szállít­mányban a hús közé gyűrűket és aranyláncokat rejtenek el, a „kon- zervek” tartalmának átvizsgálását azonban senki nem vállalja a förtel­mes bűz miatt. A közelmúltban olasz rendőrök ér­keztek Bukarestbe, hogy az itteni rendfenntartókkal egyeztessenek a Romániból Olaszországba érkező bevándorlók ügyében. Torna Zaha­lia román belügyi és közigazgatási államtitkár közölte, hogy az olasz rendőrség azután döntött így, miu­tán 200, Romániából érkezett roma telepedett le Nápoly belvárosában. Ellenük a helyi hatóság a lakosság felháborodása miatt kénytelen volt fellépni. Zaharia elismerte, a schen- geni térségbe több, „problémákat keltő” romacsoport utazott ki, a prostituált- és koldusmaffiát erősí­tik. Az államtitkár hozzátette, a jö­vőben a megyei rendőrkapitánysá­gok rendszeresen konzultálnak a helyi romaszervezetekkel, ráébresz­tendő a külföldre utazókat a tör­vénytisztelet fontosságára. Az Euró­pa Tanács Parlamenti Közgyűlésé­nek elnöke a román parlamentben tartott beszédében pár hónapja arra figyelmeztetett, hogy a romák nagy­arányú migrációja az unió tagálla­maiba veszélyeztetheti Románia ne­hezen kiérdemelt vízummentessé­gét a schengeni térségben. A rendőrség Ceca belgrádi villájának kertjében több tucat fegyvert és nagy mennyiségű lőszert talált Párizs: kiadták egymást a gyűlölködő politikusok Madonnát megihlette a szerb popsztár SZABÓ JÓZSEF Botrány túszakció miatt VÁRKONYI TIBOR A popzene kicsapongó és botrá­nyairól elhíresült királynőjét olyannyira megihlette egy szakma­béli, ám főként saját pátriájában és még egy-két balkáni országban el­ismert kollegina, hogy sebtében el­döntötte: filmre viszi a számára is­meretlen énekesnő viharos életét. Madonna váratlan elhatározása egy kiadós beszélgetés után szüle­tett, amelyet londoni hajlékában folytatott a bejárónőjével. A szor­gos kisasszony azzal tette kíváncsi­vá kenyéradóját, hogy walkmanjén zenét hallgatott takarítás közben. Hiúságból vagy kíváncsiságból Ma­donna széles mosollyal megkérdez­te a boszniai származású bejárónőt, vajon az ő legújabb albumát hallgat­ja-e. A nemleges válasz hallatán sem fagyott az énekesnő ajkára a mosoly. Ellenkezőleg, amikor meghallotta, hogy bejárónője egy furcsa nevű énekesnő felvételeivel próbálja olda­ni a takarítás monotóniáját, hirtelen még kíváncsibbá vált. Kiderült, hogy a bejárónő Szvetlána Razsnatovics, művésznevén Ceca számaira töröl­te a port Madonna drága bútorai­ról. A különös nevű énekesnőről hamarosan megtudhatta, hogy ő a Balkán-félsziget „legnagyobb és legszerencsétlenebb” popcsillaga. Több sem kellett Madonnának, azonnal elkérte a walkmant, és be­lehallgatott Ceca legújabb CD-jébe. A londoni Sun beszámolója szerint ezután már valósággal követelte, hogy a bejárónő takarítás helyett mesélje el a szerb énekesnő élettör­ténetét. Valószínűleg meglepte, hogy a Boszniából érkezett takarí­tóhölgy legalább olyan járatos a re­torikában és a közelmúlt balkáni históriájában, mint a portörlésben. Előadása valósággal lenyűgözte Madonnát, aki egy szemvillanás alatt eldöntötte: a harmincéves Ce­ca megér egy filmet, alakját pedig ő személyesen fogja megjeleníteni. Madonna elhatározása futótűz­ként terjedt el a filmvilágban. So­kan kótyagos ötletnek tartják a forgatást, mások Ceca képességeit és életvitelét kifogásolják. A kevés­bé cinikusak a kétgyermekes szerb művésznőt inkább a (szilikonnal dúsított) bájaikat, mintsem éneke­si képességeiket villogtatok kate­góriájába sorolják. A kissé vérme- sebbek viszont nem tudják elhall­gatni, hogy a szerb popcsillag 1995-ben az egyik legelvetemül­tebbnek tartott szerb háborús bűnöshöz, martalócvezérhez, az Interpol által bankrablásért körö­zött Zseljko Razsnatovics, alias Ár­kán kapitányhoz ment férjhez, akit 2000-ben lelőttek. A halálos lövések abban a belgrádi szállodá­ban érték, amelyben Cecával „az évtized esküvőjét” tartották. Árkán és különlegesen kiképzett félkatonai egysége az 1990-es években kegyetlen vérengzéseket hajtott végre a nem szerbek köré­ben Boszniában és Horvátország­ban. A szerbek egy része ugyanak­kor legendás és bátor történelmi személyiségként emlegeti. Halálá­ig ő tartotta ellenőrzése alatt fél Szerbia alvilágát. A délszláv hábo­rúk hírhedt szabadcsapatvezéré­nek özvegye az utóbbi három év­ben nem tétlenkedett. Tartotta magát gyakran ismételgetett mot­tójához, miszerint bátorsággal minden elérhető. Saját honlapja szerint igazgatta a férjétől örökölt első osztályú futballklubot, az Obilicsot, és művelte szakmáját, amelynek eredményként már 13 nagylemezt adott ki. Belgrádi luxuspalotáját július de­rekáig kénytelen volt egy börtön­cellára cserélni, ahol hónapokig vizsgálati fogságban tartották. A hullámok a szerb miniszterelnök, Zoran Djindjics márciusi meggyil­kolása után csaptak össze a feje felett. A sikkasztás mellett azzal gyanúsították, hogy kapcsolatban áilt a Djindjics elleni merényletet elkövető alvilággal. Amíg Ceca vizsgálati fogságban volt „külö­nös” fotók jelentek meg róla a szerb újságokban. Ezeken a Djind­jics meggyilkolásával vádolt bűnbanda vezetőivel mulatozik. A rendőrség az énekesnő fényűző belgrádi villájának kertjében több tucat fegyvert és nagy mennyiségű lőszert, míg az adóhatóság komoly hiányt talált az Obilics labdarúgók­lub könyveiben. A 12 millió euró és csaknem félmillió dollár, amelyet a revizorok hiába keresnek, állítólag az özvegyasszony szegedi és cipru­si bankszámláján pihen. Ceca ta­gad, de ezzel nem tudta elérni, hogy megszüntessék ellene a nyo­mozást. Igaz, szabadlábon véde­kezhet, testvérével, Lidija Velicsko- viccsal együtt, aki a családi pénz­ügyeket intézi. A közelmúltban Li- diját is kiengedték a börtönből. Madonna teljesen „beindult” a tör­téntek hallatán. Már felfogadott három forgatókönyvírót, akiknek vélhetően nem lesz könnyű dol­guk. A regényes történetben Ma­donna egyébként Árkán szerepé­ben legszívesebben Steven Sea- galt látná. A hollywoodi forgatás hamarosan megkezdődhet, s ha minden jól megy, lehet, hogy Ce­ca meghozza Madonnának az áhí­tott Oscar-díjat is. Lázas izgalomban töltötte a hétvégét a francia politika és diplomácia egy meghiúsult latin-amerikai túszsza- badítási kísérlet miatt. Az Élysée-pa- lota, a miniszterelnökség és a kül­ügyminisztérium igyekezett elhárí­tani a sajtó rohamát, de végül be kel­lett ismernie, hogy az állam csúcsán mindenki tudott az akcióról. Az eset még július elején történt. Ál­lítólag Chirac elnöktől kezdve Raffa­rin kormányfőn át de Villepin kül­ügyminiszterig mindenki tudott ró­la, hogy francia katonai repülőgép indult a brazíliai-kolumbiai határra a félig francia, félig kolumbiai Ingrid Betancourt kiszabadítására. A ko­lumbiai elnökjelöltet 2002. február 23-án ejtette fogságba az amazóniai dzsungelben a kábítószerrel keres­kedő úgynevezett Kolumbiai Forra­dalmi Hadsereg, amikor Mme. Be­tancourt megpróbált egyezkedni a gerillákkal. Párizsban már július elején elhatá­rozták, hogy Ingrid Betancourt-t ki­szabadítják. Katonai repülőgépet küldtek a megkeresésére, fedélzetén a francia elhárítás négy tisztjével. Többnapos várakozás után a kísérlet meghiúsult, de ennél is súlyosabb volt, hogy a vállalkozás híre kiszivár­gott, kompromittálva a párizsi diplo­máciát. Már az akció elején azt a malőrt követték el, hogy Párizs „elfe­lejtette” tájékoztatni a brazil kor­mányt, mire készül, holott a vállal­kozás színhelye a brazü-kolumbiai határ lett volna. A Carta Capital bra­zil hetilap értesülése szerint „valami egészen különös történd’ 2003. júli­us 13-án, Manaus repülőterén le­fényképezték azt a Hercules C-130- as gépet, amely éppen Cayenne-be, Francia Guyanába készült. Azonnal értesítették a brazü légi hatóságo­kat, amelyek kihallgatták a tiszteket. Ok azt válaszolták, csak üzemanya­gért szálltak le, ami furcsán hang­zott, mert ezer kilométer kitérőt je­lentett. A tisztek diplomáciai men­tességükre hivatkozva visszautasí­tották a gép átvizsgálását. A négy francia tiszt ezután légi taxit bérelt, azon akarták megközelíteni az Ama­zonas partvidékét. A légi taxi püótá- ja azonban gyanút fogott, mert már őt is rabolták el utasai. Jelentette az esetet a brazil rendőri szerveknek, a kiszabadítási kísérlet így végképpen kútba esett. A kudarc híre hamar megérkezett Párizsba, ahol a vezető napilapok szombaton címoldalukon számoltak be a kalandról. Rögvest nyomozásba kezdtek, hogy ki tudott a tervről, honnan eredt a szerencsétlen öüet. Az Élysée, a miniszterelnökség és a Quai d’Orsay kezdetben csak azt szi­várogtatta ki, hogy az „állam legma­gasabb csúcsain mindenki be volt avatva”. A riportereknek ez kevés volt, de nehezen szólaltathatták meg az érdekelteket, mert Chirac el­nök éppen Új-Kaledóniában tartóz­kodott, Raffarin kormányfő és de Villepin külügyminiszter pedig Ma­rokkóban. Az államfő a hírt hamis­nak mondta, de hozzátette: „Ilyen műveletre az én tudtom nélkül nem vállalkozhatnak, és engem nem tájé­koztattak.” Később az Élysée elis­merte, hogy Chirac mindenről tu­dott, hiszen július elején ő maga ad­ta elvi beleegyezését a külügymi­niszternek „a humanitárius, orvosi célzatú vállalkozáshoz, de a mód­szert persze nem az államfő dolgoz­ta ki”. Nouméában az Élysée szerint Chirac csak azért cáfolt, „mert ilyen műveletről nem akart a helyi sajtó előtt beszélni, nem tudhattuk pon­tosan, a sajtóértekezleten kik voltak ott”. Raffarin miniszterelnököt a tu­dósítók Marokkóban faggatták. De Villepin külügyminiszter kis cédulát csúsztatott oda neki, amelyen az állt, hogy „az akciót a legteljesebb áttekinthetőséggel hajtották végre, a védelmi minisztériummal és az Ély- sée-palotával összhangban”. De Vil­lepin külügyminiszter környezeté­ben, a Le Monde szerint „szigorúan magánvéleményként” azt állítják, hogy a látványosan meghiúsult ak­ció hírét Nicolas Sarkozy belügymi­niszter szivárogtathatta ki. A két kormánytag e körök szerint „külö­nösen nem kedveli egymást, mi több a belügyminisztert elmulasztották beavatni a tervbe, pedig július végén hivatalos látogatásra Kolumbiába utazott”. Ingrid Betancourt mellesleg válto­zatlanul a kábítószer-kereskedő ge­rillák foglya, sorsa ismeretlen. Ceca Razsnatovics, a szerb popsztár (Reuters-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents