Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-30 / 174. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 30. Európai unió 9 A megkérdezettek közül Szlovákiában mondták a legkevesebben, hogy csak nemzeti azonosságtudatuk van Európaiság és nemzeti identitás (Illusztrációs felvétel) Az Európai Unió 15 tagországának átlagában nagyobb arányban vannak a magukat csak nemzeti identitásúnak tekintők, mint a 2004-ben csatlakozó tíz országban. A csatlakozó országok közül Szlovákiában tekintik magukat a legkevesebben csakis szlováknak. — ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Mindezt az az elemzés állapítja meg, amelyet a Magyar Gallup Intézet készített, összevetve a Standard Eurobarométer idei adatait és a Gallup által végzett idei vizsgálatok eredményeit. A magukat csakis a saját nemzetiségükkel meghatározók aránya a 2004-ben csatlakozók közül Magyarországon és Észtországban a legmagasabb (39%). A tagországok közül az Egyesült Királyságban képviselik a legnagyobb arányt a csakis nemzeti identitásúak (64%). Ha együtt vizsgáljuk azokat, akik csakis nemzeti identitásúnak látják magukat, és azokat, akik nemzeti és európai identitásúnak is egyben (a nemzetit sorolva az első helyre), a csatlakozó országok átlaga (87%) meghaladja a tagországokét (84%). A hangsúlyosan nemzeti identitá- súak aránya így is Magyarországon a legmagasabb (92%). A 28 ország közül egyedül Magyarországon nem tekinti magát senki csakis európainak. Magyar és európai identitásúnak és európai és magyar identitásúnak együttesen a magyar lakosság 59 %-a vallja magát. Szlovákiában csak nemzeti identitásúnak a megkérdezettek egynegyede vallotta magát, az ország lakosságának 49%-a nemzeti és európai identitást is megjelölt a válaszok között, csak európai identitása pedig a válaszadók 6 százalékának van. Vizsgálatuk során a kérdezőbiztosok egyebek közt azt is megkérdezték, hogy „A közeli jövőbe tekintve Ön saját magát csakis szlováknak, vagy szlováknak és európainak, vagy európainak és szlováknak, vagy csakis európainak tekinti? Ugyanezt a kérdést tették fel a kérdezőbiztosok - a „szlováknak” szó helyébe a megfelelő nemzet nevét téve - az Európai Unió 15 tagországban és a többi 12 tagjelölt országban. A tagjelölt országok Eurobaro- métere kutatás legújabb vizsgálata szerint az Európai Unió 15 tagországának átlagában nagyobb arányban vannak a magukat csak nemzeti identitásúnak tekintők, mint a 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország átlagában - sőt, mint egyenként bármelyikben. A magukat csakis nemzeti identitásúaknak (és nem európainak) tekintők aránya a most csatlakozó tíz ország egyikében sem éri el a jelenlegi tagországok együttes átlagában tapasztalt 40 százalékot. A 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország közül Magyarországon és Észtországban a legmagasabb (39 százalék) a magukat csakis a saját nemzetiségükkel meghatározók aránya, vagyis azoké, akik semmilyen formában nem nyilatkoztak európai identitásról. Ez az érték csak 1 százalékponttal marad el az európai uniós áüagtól, és pontosan akkora, mint a közeljövőbeli, a 2004-es csatlakozással 25 tagúra bővülő Európai Unió átlaga. E tíz ország közül Cipruson és Szlovákiában a legalacsonyabb a csakis nemzeti identitásról vallók aránya (25-25 százalék). A 2004-ben csatlakozók „középmezőnyének”, a többi hat országnak a sorrendje ebből a szempontból a következő: Csehország (37%), Litvánia (35%), Lengyelország és Szlovénia (32-32%), Lettország (31%), Málta (30%). A jelenlegi tagországok nagyjából három csoportba sorolhatók aszerint, hogy a közeli jövőre gondolva polgáraik milyen arányban jellemzik magukat csakis saját nemzeti identitásukkal, és semmilyen mértékben sem európai identitásúnak. A legnagyobb arányt az Egyesült Királyságban képviselik a csakis nemzeti identitásúak: 64 százalék - ez a lakosság közel kétharmada. Ha együtt vizsgáljuk azokat, akik a közeljövőbe tekintve csakis nemzeti identitásúnak látják magukat, valamint azokat, akik nemzeti és európai identitásúnak is egyben, de e kettő közül a nemzetit sorolják az első helyre, némileg más képet látunk. A 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország összevont átlaga (87 százalék) ebben az esetben már meghaladja a jelenlegi EU-tagországok összevont áüagát (84 százalék). Más az egyes országok sorrendje is ebben az esetben. Az Európai Unió jelenlegi 15 tagországa közül az Egyesült Királyság így már nem az első, hanem a „középmezőnyben”, a hetedik helyen szerepel. A nem csupán kizárólagos, de mindenképpen hangsúlyos nemzeti identitás szempontjából ugyanis Finnország, Görögország és Svédország áll az élen, egyaránt 94-94 százalékkal. A sort Luxemburg zárja, 66 százalékkal. Vagyis azt láthatjuk, hogy a nem csupán a kizárólagos és a mindenképpen hangsúlyos nemzeti identitást együtt tekintve az Európai Unió valamennyi jelenlegi tagországában a lakosság legalább kétharmadáról mondható el, hogy erős a nemzeti identitása. A 2004-ben csatlakozó tíz országban magasabb az erős nemzeti identitásúak aránya. Ezek között az országok között az önmagukat csakis nemzeti identitással és a hangsúlyos nemzeti és mellette európai identitással is meghatározók együttes aránya Lettországban és Szlovákiában a legalacsonyabb (72, illetve 74 százalék), de mindkét érték magasabb, mint az EU- ban legalacsonyabb értéket felmutató Luxemburgé. Magyarország a nemzeti identitás erősségét így vizsgálva is az első helyen áll a tíz csatlakozó ország között, de most nem Észtországgal, hanem Lengyelországgal osztozik az első helyen (92-92 százalék). Ez az arány akkora, mint az EU-ban ebből a szempontból negyedik helyen álló Portugáliában. A magukat kizárólag európaiaknak vallók aránya Luxemburgban a legmagasabb: minden ötödik luxemburgi, vagyis a lakosság 20 százaléka válaszolt így a kérdésre. Ez olyannyira kimagasló érték, hogy a sorrendben utána következő arány mindössze 6 százalék - ezt öt országban is mért érték. Eszerint a közeli jövőre gondolva valamivel több, mint minden tizenhatodik megkérdezett csakis európainak tekinti magát Belgiumban, Franciaországban, Görögországban és Németországban, továbbá Szlovákiában (a tagjelölt országok közül itt volt a legmagasabb ez az arányszám). A vizsgált huszonnyolc ország közül Magyarország volt az egyetlen, ahol senki sem mondta, hogy a közelijövőbe nézve saját magát csakis európainak tekinti. Magyar és európai identitásúnak és európai és magyar identitásúnak együttesen a magyar lakosság 59 százaléka vallja magát. Az átlagokat nézve a 2004-ben csatlakozó tíz országban a lakosság 2 százaléka, a további három tagjelölt országban (Bulgáriában, Romániában és Törökországban) 3, az EU jelenlegi tizenöt tagországában 4 százalék tekinti magát csakis európainak, (gallup, ú) Hollandok és dánok termőföld-felvásárlásától tartanak a szlovákiai agrártermelők Aranyásókhoz hasonlítják a külföldieket ÚJ SZÓ-JELENTÉS Pozsony. A szlovákiai agrártermelőket aggodalommal tölti el annak a lehetősége, hogyjómódú külföldi agrártermelők vásárolják fel vagy veszik bérbe - az EU-csatlakozás előtt vagy közvetlenül utána - az addig általuk bérelt, művelt termőföldet. Esetleg a terület iránti érdeklődésükkel felverik az árakat, bérleti díjakat a környéken. Aggodalmuk nem teljesen alaptalan, ismertek a magyarországi zsebszerződések vagy a lengyelországi farmvásárlások, amelyek áldozatául anyagi nehézségekbe került termelők, vállalatok válnak. A hazai termelők többsége úgy véli, a külföldiek csak azért jönnek hozzánk, hogy a földet, termőterületet „aranyásóként” kiszipolyozzák, majd továbbálljanak. A már nálunk letelepedett külföldiekről a közvetlen és távolabbi szomszédok különböző történetek is tudnak, s név nélkül az újságírónak is elárulnak. Ezek mind be nem tartott környezetvédelmi előírásokról, elnézőbb szakhatóságokról, földígéretekről szólnak. A hazai termelők bírálják a földvásárlásra vonatkozó hazai jogszabályi korlátozásokat, a termőföld-vásárlási tilalom például vegyes vállalatok alapításával könnyedén megkerülhető. A föld- tulajdonosok lokálpatriotizmusában pedig nem lehet ebben a pénzéhes világban „vakon megbízni”, tehát abban, hogy a hazai ismert vállalkozókat részesítik előnyben eladás vagy bérletmeghosszabbítás esetén, s nem a ki ad többet elv alapján döntenek. A honi termelők főként a dán és a holland agrártermelők inváziójától félnek, tehát leggyakrabban azon országok termelőit jelölik meg legfőbb veszélyként, amelyek világszínvonalú ag- ráriummal, ugyanakkor kevés termőfölddel rendelkeznek. A holland agrártermelők - főleg a fiatalabb, de jó képzett generáció -valóban a kivándorlást, a más országban való megtelepedést, szerencsepróbálást választja otthoni vállalkozási lehetőségek híján - erősítette meg Tia Hermans. AWa- gingeni Egyetem Alterra tudományos központjának koordinátora ugyanakkor az agrárújságírók hollandiai világszövetségének (IFAJ) kongresszusán a nemrég kijelentette: a holland farmerek többsége Kanadát, az Egyesült Államokat vagy valamelyik másik, kevésbé sűrűn lakott nyugat-európai országot választja új otthonául. Várakozással tekintenek az Európai Unió május elsejei bővülése elé is, bár az újonnan csatlakozókra elsősorban új piaci lehetőségként, nem pedig lehetséges új otthonként tekintenek. A holland agrártermelők többsége a Közép-Európa országaiban uralkodó tisztázatían földtulajdonviszonyokat jelölte meg annak okaként, miért nem mernek körülnézni például a visegrádi országokban, ahol a termőföld ára 20-35 olcsóbb a hollandiainál, (gyor) Európai átlagos földárak 1999-2001 között Ország piaci ár (ha/euró) Luxemburg 53 297 Hollandia 34 439 Belgium 15 895 Olaszország 13 180 Dánia 12 882 Írország 12 710 Anglia 11 615 Németország 9 416 Spanyolország 5 686 Görögország 5 038 Finnország 4 039 Franciaország 3 613 Svédország 1 988 Csehország 1 282 Magyarország 1 000 Szlovákia 877 (Forrás: Eurostat, ú) RÖVIDEN Nem ismerik a konventet az európaiak Brüsszel. Az európai lakosok többsége még soha nem hallott az Európai Unió alkotmányát összeállító konventről - derül ki az Eurobarometer nevű európai közvélemény-kutató cég múlt hét végén nyilvánosságra hozott felméréséből. Míg az utóbbi másfél évben az EU jövőjéről és reformjáról értekező konvent tagjai történelmi jelentőségűnek értékelték az alkotmány létrehozását, a felmérésben megkérdezettek 55 százaléka azt sem tudja, hogy volt ilyen testület. A felmérés pozitív eleme lehet, hogy márciusban még 70 százalékos volt a „tudatlanok” aránya. A vizsgálódás szerint a görögök tudtak e testületről a legtöbbet, de ez vélhetően összefüggésben van azzal, hogy az év első felében Görögország töltötte be az EU soros elnöki tisztét. A konventről a legkevesebbet Nagy-Britannia, Magyarország és Lettország lakosai hallottak - derült ki a felmérés adataiból. (MTI) Cigistop a 16 évesnél fiatalabb franciáknak Párizs. A francia parlament betiltotta a dohánytermékek árusítását a 16 éven aluliak számára. Ezzel egyidejűleg három százalékponttal növelték a dohánytermékekre kivetett adó mértékét. A fokozatosan növekvő áraknak, illetve a dohányreklámokat és a nyilvános helyeken való cigarettázást tiltó törvényeknek köszönhetően tíz év alatt 11 százalékkal csökkent a dohányosok száma Franciaországban. Ennek ellenére a statisztikák szerint a fiatalok körében egyre többen cigiznek. Tízből négy tinédzser napi rendszerességgel dohányzik, s tíz százalékuk máris a függőség jeleit mutatja, (euro.hu) Az Európai Bizottság a versenyhelyzet kialakulását ösztönzi Hol éri meg autót venni? EURO.HU-HÍR Brüsszel. Az új gépkocsik Ausztriában és Németországban a legdrágábbak, áll az Európai Bizottság jelentésében. A felmérés adatai alapján Mario Monti versenybiztos azt ajánlja a vevőknek, vásárlás előtt hasonlítsák össze a különböző uniós tagországokban érvényes árakat. A májusi bruttó nyereségadatok alapján a bizottság felmérése Görögországot, Finnországot és Dániát nevezi meg a legolcsóbb „gépkocsi-országoknak” Európában. Az árkülönbségek kisebbek, mint tavaly májusban voltak, ám az Európai Bizottság messze nem elégedett, hiszen még ma is előfordul negyven százalékos differencia ugyanazon típus esetében. Biztató, hogy a tavaly májusi 10,6 százalékhoz képest idén májusra az árrés átlagosan 8,6 százalékra csökkent. A versenybiztos szerint a jelentés mindent összevetve enyhe, ám még nem kielégítő haladást mutat a valóban egységes európai gépkocsi-piac irányába. Az Európai Bizottság a versenyhelyzet kialakulását próbálja ösztönözni a 327 milliárd eurós európai autó- és autóalkatrész-piacon. KI KICSODA AZ UNIÓBAN? Chris Patten Az Európai Bizottság külkapcso- latokért felelős biztosa 1944-ben született Angliában. Oxfordban modern történelemből és köz- gazdaságtanból szerzett diplomát. Az egykori hongkongi kormányzó politikai karrierjét 1996-ban a konzervatív kutató- intézetben kezdte, majd 1970- től politikai tanácsadó a kormány mellett. 1972-ben a belügyi tárcához vált. 1974 után a konzervatív kutatóközpont igazgatója lett, majd 1979-ben bejutott a brit alsóházba Bath város képviselőjeként. Egészen 1992- ig tagja volt a parlamentnek, közben államtitkár az északír ügyek minisztériumában, majd 1985-től sorban először oktatási miniszter, majd a tengerentúli ügyek minisztere, végül környezetvédelmi miniszter. 1990 és 92 között betöltötte a Konzervatív Párt elnöki tisztét, és egyben miniszteri rangban irányította a brit miniszterelnöki hivatalt. Chris Patten 1992-től 1997-ig Hongkong kormányzója volt, majd ezután egy évvel az Északír Ügyek Független Bizottságának élén állt. 1999 óta tagja az Európai Bizottságnak, ő a külügyi ügyek biztosa. A Bizottság a szerepe a diplomáciában elsősorban a képviseletre vonatkozik, a szervezet 130 államban működtet állandó delegációt, (origo) AZ INTEGRÁCIÓ KRONOLÓGIÁJA - 3. RÉSZ 1970-1974 1970. április 21. - A Tanács úgy dönt, hogy 1975-től az EK saját pénzügyi forrásokat kap. 1970. október 8. - A luxemburgi miniszterelnökről elnevezett, a gazdasági és monetáris unió szakaszos eléréséről szóló Werner-tervet benyújtják a Tanácsnak és a Bizottságnak. 1972. január 22. - Aláírják Dánia, Írország, Norvégia és az Egyesült Királyság csatlakozási szerződéseit az EGK-hoz. 1972. március 21. - Bevezetik a „valutakígyót”: a tagállamok kormányai és a Tanács megállapodnak, hagy a tagállamok valutáinak árfolyama egymáshoz viszonyítva 2,25%-nál nagyobb mértékben nem lebeghet. 1972 szeptembere - Norvégia népszavazással elutasítja az EK tagságot. 1973. január 1. - Az EK formálisan is kilenctagúra bővül (új tagok: Nagy-Britannia, Dánia, Írország). 1973 márciusa - Írország, Olaszország és az Egyesült Királyság kilép a valutakígyóból. A pénzügy- miniszterek fix árfolyam mellett a dollárral szembeni közös lebegtetés mellett döntenek. 1973 júliusa - Miniszteri konferenciát tartanak Brüsszelben az EK és 46 afrikai, karibi és csendes-óceáni ország (ACP országok) részvételével a kapcsolatok alakításáról. 1974 decembere - Párizsban az állam- és kormányfők megállapodnak, hogy Európai Tanács formájában rendszeresen fognak találkozni.
