Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-25 / 170. szám, péntek
Gondolat ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 25. A „hópénzt", a katonaság eltartásával járó kiadásokat nehezen viselte Hodos, amely kuriális (nemesi) község volt, s mint ilyen, adómentességet élvezett Glosszárium II. ZALABAI ZSIGMOND (Ismeretien szerző verse a Csallóköz XVIII. századából: „Megbolondult az világ”): Megbolondult az világ, fegyverben az ország. Elmúlt az szép békesség, támadt sok ellenség: Összevesztek királyok, Nagy hatalmas császárok, Úri méltóságok. Szegény Magyarország is bánatját újítja, Mert királyné asszonyunk táborban hívatja. Készen minden vármegye, Az országnak jobb része, Mert kételen véle. Katonát ad nemesség, hajdút az szegénység, Szorongatja mindenütt őköt az nagy ínség. Lovat, szablyát, karabélyt, Bagaria pantallért, Készít néki mundért. Búslakodik, bánkódik az gazda magában, Kételenül, kelletlen nyúl be ládájában. Eléveszi erszényét, Számlálgatja költségét, Régi keresményét. A katona vígon van, iszik, csóko- lódik. Az gazdasszony szomorú, nincs kedve, bánkódik, Mert megürült ládája: Szép köntösinek ára Köllt az korcsmára. „Csak nemrégen adám el tíz pár kappankámot, Tyúkom, ludam, kenderem, kevés olajkámot, Jaj, reám mely sok esett, Az mit apám keresett, Vitézeknek esett. Nem úgy neveltem volt én egynéhány pipécskét, Kiért adott az tyúkász egynéhány pénzecskét, Hogy katonára költsem, Az ő erszényét töltsem, Más szobáját fűtsem. Elvitte az uramnak egy jó paripáját, A nyakába vetette csontos karabélyát, Egy aranyas, szép nyergét, Péter bátyám fegyverét, Aba köpenyegét. Bárcsak immár két-három pénzem maradt volna, Mellyel hébe-hóba én iddogál- tam volna, Hej, karasszony gégéje Hiszem rútul megmetsze Katonák hópénze. ” „Hallod-e Katóm, asszonyom, ne gyötörd magadott Jere hozzám jó reggel, megöntöm torkadot. Maradt még ám egy batka, Búzám is van hordóba: Jó lesz égett borra. ” „Megeheti az uram száraz kenyeret is, Megihatja feljül rá az jó kútvizet is. Nem szeretem a dolgát, Ebül forgatja magát, Nem rúgja az dönyhát. Elküldöttem az szolgálóikét font pecsenyéért, Ilona leányomat vagy három pint borért. Vonjad, cigány, az nótát, Ne kíméljed az húrját, Megadom az árát! Jó emberem a csapiár, megalkudtam vele, Hogy uramnak szólana, nem kell félni tőle! Nosza, vígon hát igyunk, Igen jó helyen vagyunk, Estig vígon lakjunk! Jer be, rózsám, katonám, járjunk egy pár táncot! Majd nyakadba függesztek egy pár aranyláncot, Mert érted majd meghalok, Nem is tudom, hogy vagyok, Még ma veled hálok! Ez éneket szerzetté egy idegen legény, Hodos nevű helységben ki vala jövevény, Ezerhétszáznegyvenben, Ő szomorú kedvében, Pozsony vármegyében. Királyné asszonyunk: Mária Terézia; kételen: kénytelen; bagaria pantallér: erős, bőrből készült hosszúnadrág, pantalló; korcsma: kocsma; kappanka: fiatal korában kiherélt kakas; pipécske: tyúkocs- ka; aba köpönyeg: festetlen, durva szövetből, posztóból készült köpönyeg; karasszony: kurva asszony (?); hópénz: egy hónapra járó zsold vagy fizetés; batka: igen csekély értékű régi aprópénz; égett bor: pálinka; „Nem rúgja az donyhát”: nem férfiaskodik, „fickóskodik” az ágyban: font: kb. fél kilogramm; pint: űrmérték, kb. I, 5 liter. A vers az 1755-ben lejegyzett Szádeczky Miscellaneában (egyveleg szövegeket tartalmazó kéziratban) őrződött meg; Csörsz Rumen István közölte le újra a Világi énekek és versek, 1720-1846 című antológiájában, megjegyezve, hogy a költemény két vers összeolvadása. Az 1-9. és a 15. versszak az ún. Generalis insurrectió (Általános felkelés) című panaszdal, a 10-14. pedig lator mulatóének; s ezt már én teszem hozzá: telve erotikus célzásokkal, a háborús körülmények közepette élő ember barokk hedonizmusával, életélvezetének megnyilvánulásaival. Mi a költemény történeti háttere? 1740. december 16-án II. Frigyes porosz király seregével benyomult Sziléziába, a korábban a Habs- burg-birodalomhoz tartozó országrészbe, amelyre igényt emelt Mária Terézia is, az apja, III. Károly halála után életbe lépő örökösödési jogának elismerése, tiszteletben tartása mellett. Mivel erre II. (Nagy) Frigyes támadása miatt nem került sor, a fiatal királynő hosszú háborúskodásba keveredett trónja védelmében (1740-1748). Amikor ellenségei végső veszélybe sodorták - írja Unger Mátyás-Szabolcs Ottó a Magyarország történetében (1976) - „Mária Terézia a pozsonyi országgyűlés rendjeihez fordult segítségért. Azok pedig - a hagyomány szerint - fellelkesülten, kirántott karddal kiáltották: „Vitám et sangviem“: Életünket és vérünket felséges asszonyunkért, koronánkért és hazánkért! Adót, katonát, nemzeti felkelést bocsátottak a királynő rendelkezésére”. Az adót, a „hópénzt”, a katonaság eltartásával járó kiadásokat a nép persze „kételen” viselte. Nehezen viselte főként Hodos, amely kuriális (nemesi) község volt, s mint ilyen, adómentességet élvezett. A falu Acsády Ignác Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720-21 című munkájában (Országos Magyar Statisztikai Hivatal, 1896) nem is szerepel az adóterhet viselő települések Csotó László: Rajz a Kentaurhoz között - az 1740-es muszáj-adó- zást így hát érthetően nehezen tűrte. Háromszáz év alatt ugyanis a hodosiakban alaposan megerősödhetett a kiváltságosság, a nemesi tudat érzése; egy 1473-as oklevél már említést tesz a „hodusi neme- sek”-ről (bár a nemesi státus viszonyait nem részletezi), így hát any- nyit konstatálhatunk, hogy 1473- tól 1740-ig, a vers keletkezéséig e nemes községben csaknem háromszáz év pergett le az idő homokóráján. (Szövegtan és verselemzés) Irodalomelméleti iskolák jönnek s - mennek. Helyükbe mindig valami más, mindig valami új lép. A legújabb szövegértelmezési módot a szemiotikái szövegtan dolgozta ki; jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg - hiszen a magyar irodalomtudomány a XX. században annyi, de annyi esetben csupán megkésett követője volt az újkritikának, az orosz formalizmusnak, a cseh strukturalizmusnak (a hatvanas évek neostrukturaliz- musának) stb. -, hogy ennek az irányzatnak az európai hírű Petőfi S. János vezetésével rangos tudósgárdája jött létre Magyarországon, s ennek köszönhetően a szövegek kreatív-produktív (olvasói aktivitást föltételező) megközelítési módjának nagy szakirodalma alakult ki. Hadd említsünk meg, magyar szakos pedagógusaink tájékozódását elősegítendő, néhány bibliográfiai tételt: Petőfi S. János-Benkes Zsuzsa: Elkallódni, megkerülni. Versek kreatív megközelítése szövegtani keretben (OTTÉV, Veszprém 1992); Petőfi S. János-Bácsi János-Benkes Zsuzsa-Vass László: Szövegtan és verselemzés (Pedagógus Szakma Megújítása Projekt Programiroda, Bp. 1993); Benkes Zsuzsa-Petőfi S. János: Kreatív - produktív megközelítés és intertextualitás. Szemiotikái szövegtan 6. (JGYTF Kiadó, Szeged 1993, 107-132. 1.); Petőfi S. János-Bácsi János-Bé- kési Imre-Benkes Zsuzsa-Vass László: Szövegtan és prózaelemzés. A rövidpróza kreatív-produktív megközelítéséhez (Trezor Kiadó, Bp. 1994); E. Benkes Zsuzsa: A szövegelemzés és a szöveg- alkotás kreatív-produktív megközelítése (Kandidátusi értekezés tézisei, h. n., 1994); Benkes Zsuzsa: Kreatív-produktív gyakorlatok Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című elemzésének előkészítéséhez. In: Petőfi S. Já- nos-Békési Imre-Vass László, szerk.: Szemiotikái szövegtan 10. (JGYTF Kiadó, Szeged 1997, 55-44. 1.). - (Figyelmes olvasó észrevehette: valamennyi kötetnek szorgos munkása, a szemiotikái szövegtani elemzés módszertanának alighanem a legjobb ismerője az az (E.) Benkes Zsuzsa, aki 2003 májusában Pozsonyban is, Dunaszerdahelyen is tartott magyar szakos pedagógusainknak egy-egy színvonalas előadást.) Hogy mi a módszer lényege, azt röviden (és alaposan leegyszerűsítve!), abban jelölhetnénk meg, hogy a tanuló kap egy összekevert szó/vagy mondatrendű szöveget, vagy pedig egy több helyen is megcsonkított textust, s azt (az érzelmi-hangulati-értelmi bele- helyezkedés alapján) neki kell helyreállítania, illetve kiegészítenie, figyelembe véve a grammatikai konnexitás és a szemantikai kohézió törvényszerűségeit. A módszert a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatójaként éve óta magam is sikerrel alkalmazom - főleg a verstan keretében. A feladat ettől még bonyolultabbá válik: nem csak szemantikai kiegészítéseket kell elvégezni, hanem a ritmusképletet is követni kell. Lássunk egy példát! íme Áprily Lajos általam megcsonkított, „egérrágta” szövege, a Pilinkézz, porka hó, melynek kipontozott helyeit egyetemi hallgatóimnak a beleérzés, a szövegre- hangolódás segítségével ki kell egészíteniük, megőrizve a négy jambusi lábból álló ún. ambro- ziánus versformát, ritmikai képletet: Pilinkézz,....., szitálj, Fehéredjék a ......táj. ......minden föld-sebet, bo ríts fázó...... A lombtalan fát..... derítsd a......, enyhítsd a gyászt. Pilin kézz, porka hó, szitálj, ragyogtass,...... ......kis pihe, leb benj pillám közé,.....! Ma légy......gyógyszerem, gyógy ítsd gyengülő......, Ho gy......, derek, havak, mé g lássalak. Még lássalak. Gujber Zsuzsanna első évfolyamos hallgató megoldása, amely sikerrel tartja meg a jambikus lejtést, s belehelyezkedik a vers szemantikai univerzumába is: Pilinkézz porka hó, szitálj, fehéredjék a téli táj. Tüntess el minden föld-sebet, boríts fázó növényeket. A lombtalan fát meg ne bántsd, derítsd a fényre föl a gyászt. Pilinkézz, porka hó, szitálj, Ragyogtass csillagot, ne várj. Szelíden hulljál, kis pihe, lebbenj pillám közé, ide! Ma légy én égi gyógyszerem, gyógyítsd gyengülő szívem, Hogy bárjőnek derek, havak, még lássalak. Még lássalak. S most nézzük Áprily Lajos versének eredeti változatát: Pilinkézz porka hó, szitálj, fehéredjék a barna táj. Tüntess el minden föld-sebet, boríts fázó vetéseket. A lombtalan fát cicomázd, derítsd a bút, enyhítsd a gyászt. Pilinkézz, porka hó, szitálj, ragyogtass, idealizálj. Csillagformáju kis pihe, lebbenj pillám közé, ide! Ma légy cseppentő gyógyszerem, gyógyítgasd gyengülő szemem, Hogy zúzmarák, derek, havak, még lássalak. Még lássalak. A jelentésszóródás” parttalan elveit valló dekonstrukció ellenében a versértelmezésnek ez a módja inkább annak a Sartre-nak ad igazat, aki szerint az olvasás: „irányított alkotás”, még szabatosabban: irányított újraalkotás.
