Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-03 / 152. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 3. KOMMENTÁR flNHMMí Francia láncreakció SIDÓ H. ZOLTÁN Néha a mindent előre látó elemzők sem lámák tisztán. Amikor a hét elején hivatalosan is bejelentették, hogy Szlovákia külkereskedelmi mérlege májusban három év elteltével ismét többletet mutatott, olyan meglepetést keltett, hogy még a korona árfolyama is meglódult az euróhoz viszonyítva. Viszonyainkat jól jelzi, hogy e kedvező fejleményt valaki illegálisan már korábban kiszivárogtatta, így néhány spekuláns csinos összeghez jutott a kurzusváltozás révén. Visszatérve a kereskedelemhez, a deficit szóhoz már régen hozzászoktunk, hiszen nemcsak a külkereskedelemben tartós a hiány, hanem a költségvetésben, állam- háztartásban és szinte minden pénzügyi területen is. Hát most - legalább egy hónap erejéig - ízlelgessük a többlet, azaz a szufficit kifejezést is. Vajon minek köszönhető a májusi fordulat? Az adatok gyors böngészését követően kiderült, hogy az autóipar javította lényegesen a mutatókat, konkrétan a pozsonyi Volkswagen. Jozef Uhrík, a VW Slovakia igazgatótanácsi elnöke közölte: míg tavaly egész évben 33 milliárd koronás külkereskedelmi többletet mutatott a cégük, addig csak 2003 első 5 hónapjában már 23 milliárd koronánál tartanak. A társaság olyan sikeres, annyi a megrendelése, hogy az idén az általános üzemi szabadságot is mellőzik. Egyre inkább úgy tűnik, Szlovákia gazdaságának fellendülése vagy hanyatlása az autóipar függvénye lesz. A már épülő nagyszombati Peugeot-Citroén francia autógyár után állítólag a dél-koreai Hyundai érdeklődik térségünk, azon belül Szlovákia iránt. Ha netán megtelepedne nálunk, akkor igazi autógyártó hatalommá válnánk. Az más kérdés, hogy a futószalagokról hiába kerülnek le Volkswagenek és Citroé nek ezrei, attól még a hazai autópark elavult, ráadásul a visegrádi négyek térségében 100 főre nálunk esik a legkevesebb gépjármű. Vegyünk figyelembe még egy tényezőt. Ha egy komoly autógyártó valahol megveti a lábát és ott sikert arat, akkor magával vonzza országa többi befektetőjét is. Ezt az elméleti megállapítást a saját helyzetünkre lefordítva a következőképpen lehetne bemutatni. A francia Peugeot-Citroén jelzést küldhet a hazai partnereinek, hogy Szlovákiában biztatóak a befektetési lehetőségek. Lehet, hogy véletlen, lehet, hogy nem, de tény: a napokban máris két jelentős francia társaság fokozta szlovákiai aktivitását, s mindkettő közvetve vagy közvetlenül jelezte, a Peugeot-Citroénnek volt befolyása döntésükre. Konkrétan a Société Generale óriásbank és a világ szállodapiacának negyedik legnagyobb játékosa, az Accor vetette meg lábát Pozsonyban. Lám, hajó beruházási lehetőségeket teremtünk, akkor időnként ilyen kedvező láncreakciókat is kiválthatunk. JEGYZET jogi bírósághoz fordulnak. Szerintem is nagyon jól teszik, de egyszerűbb lenne, ha a kocsiba, amivel mennek, beültetnék Ivan Lexát, Vladimír Frunit, Patrik Pachingert meg még egy pár hasonló alakot. Esetleg Prága felé kerülve felvehetnék Mikuláš Černákot is. Néha komolyan nem tudom, mi is a célja a mi igazságszolgáltatásunknak. Mert ugye, olyan nincs, hogy a . bíróság az összes nagy halat állandóan szabadlábra helyezi, úgy, hogy közben mind még nyakig sáros. Egy barátom, aki az egyik legmagasabb beosztású rendőr lányának udvarol több éve, tavaly ősszel mesélte, hogy Ivan Lexa vizsgálati fogságba helyezését csak úgy sikerült elérni, hogy a kérvényt az ügyészségről két nyomozó vitte a bíróhoz, s állítólag addig mellette maradtak, fogadták a hívásait és jelen voltak minden beszélgetésénél, amíg nem döntött az ügyben. Egyébként talán sikerült volna megkörnyékezni. Lehet, hogy minden bíró mellé külön felügyeletet kellene állítani? Nem tudom, mi a megoldás, de az sem járható út, amit az ifjú igazságügyi miniszter, Daniel Lipšic praktizál, aki úgy érzi, minden bírói és ügyészi döntést és nyilatkozatot neki kommentálnia kell, s a miniszteri székből indított eljárásokkal vág majd rendet az igazságszolgáltatásban. Mártír lesz Majský? NAGY ANDRÁS Ma megint lecsukatják Jozef Majskýt. Vagy nem. Vagy most még nem, de majd a jövő héten igen, aztán megint nem, majd egy kicsit újra. Ez a fickó nekem egyáltalán nem szimpatikus, de úgy tűnik, hogy a bíróság, az ügyészség, a nyomozóhatóság egymásból csinál lassan hülyét, és együtt pedig belőlünk. Ha én lennék Jozef Majský és lenne egy kis eszem, felajánlanám az államnak, hogy én most bevonulok, mondjuk, fél évre a börtönbe, addig beszéljék meg az érintett szervek, hogy mit is akarnak tenni velem. Ha véletlenül úgy jönne ki a dolog, hogy nem kellett volna bent ülnöm egyetlen percet sem, akkor sincs gond, bespájzoltam előre, ugyanis vagy én követek el biztosan a közeljövőben valami balhét, vagy ha nagyon nem lesz mivel foglalkozni, mondjuk, néhány hónap múlva, akkor megint elővesznek engem, s milyen jól jön majd akkor az a pár hónap a spájzban. Azt mondja Majský ügyvédje, hogy az, ami történik, már az emberi jogok sárba tiprása, s védencével hamarosan a strasbourgi emberi LEVÉLBONTÁS Azt tagadta meg, amit ér Strasbourgban is terítékre került a kedvezménytörvény, de ez még csak az első szele volt a kisebbségek helyzetét érintő viharos vitáknak a bővülő EU-ban. Mindenesetre elfogadtak egy határozatot, amelynek a lényege: ti főztétek a „katianban”, egyétek is meg! Csodák csodájára elégedetten kelt fel az asztaltól mind a szakács, mind a főpincér. Az előbbi azért, mert szerinte már nincs szükség további ízesítésre, az utóbbi pedig azért, mert jól kiröföghette magát, és majd ő felügyeli, hogy kinek és mit tálal (hat)nak. És hogyan viszonyul mindehhez a kiszolgálandó, a kiszolgáltatott, a „kedvezményezett”? Összezsugorodó gyomorral, már-már undorral, hogy még a falat is megakad a torkán. Azokban az országokban, ahol a törvény alkalmazható, hát alkalmazzák. Szlovákiában pedig az igényelt támogatást kapjuk meg más módon, akár az alapszerződés alapján, akár más úton. Nem csorbul az MKP tekintélye azáltal, ha nem ragaszkodik mindenáron a segélytörvény elfogadásához. Ne legyen ez oka a kormányból való kilépésnek és a vitáknak. Ugyanis nem ér ez a módosított törvény annyit, hogy állandó feszültségforrást képezzen országok között, mert József Attilát idézve: Azt tagadta meg, amit ér. Péter József Érsekújvár TALLÓZÓ POLITIKA A belgrádi lap szerint a Hasim Tha- qival történt budapesti incidens az első figyelmeztetés a koszovói albán politikusnak, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék látókörébe került, s bárhol elfoghatják Európában. Thaqit, a Koszovói Demokrata Párt (PDK) elnökét hétfőn a Ferihegyi repülőtéren néhány órára feltartóztatták az Interpol körözése alapján, majd miután kiderült, hogy az elfogatóparancs már nincs érvényben, hagyták továbbrepülni Párizsba. Belgrádban viszont váltig azt állítják, hogy ma is érvényben van a hat évvel ezelőtt, még a milosevicsi rendszer idején kiadott körözés. A Politika úgy véli, hogy a magyar rendőrség biztosan nem tartóztatta volna fel Thaqit a „régi körözőlevél” alapján. Az egykori gerillaparancsnokkal történt eset nem volt véletlen, amint abban is szándékosság van, hogy azon a napon történt, amelyen Michael Steiner, a koszovói ÉNSZ-igazgatás vezetője távozott a misszió éléről. Cseh szemmel a baloldali pártok: az intézményes üldözés ellenére megmaradtak a szociáldemokrata hagyományok Európai vörösök és rózsaszínűek A brünni Masaryk Egyetem Nemzetközi Politológiai Intézete izgalmas tanulmány- kötetet adott ki Rudi a ružoví (Vörösök és rózsaszínűek) címmel néhány kommunista párt átalakulásáról a rendszerváltozás után. E. FEHÉR PÁL Kilenc egykori kommunista párt utolsó 15-20 esztendejét elemzik az egyetem politológusai. Bemutatják az olasz, az egykori keletnémet, a cseh, a szlovák, a magyar, a lengyel, a litván, az ukrán és a bolgár kommunista pártot a nyolcvanas évek végétől egészen 2002-ig. Valójában a politikai baloldal történetéhez nyújtanak hasznos adatokat. Mi történt a hajdani állampártokkal (az olaszok esetében a legerősebb nyugat-európai kommunista mozgalommal)? Miként zajlott le a kommunista állampártokon belül az a reformfolyamat, amelynek végeredménye az lett, hogy megindult egy szociáldemokrata irányú mozgalom, országonként és pártonként váltakozó sikerrel és támogatottsággal, ezzel egyidejűleg pedig a konzervatív beállítottságú, a reformokat már Gorbacsov idején is ellenző kommunisták rendre megalakították saját pártjaikat, pártocskáikat. (Amelyek közül a legtöbb elszigetelt és elöregedett csoport maradt, s kivételképpen csupán Csehországban, illetve Szlováltiában sikerült parlamenti képviselethez jutniuk. Sőt Szlovákiában a konzervatív kommunisták előretörésével párhuzamosan a szociáldemokrácia végzetesen meggyengült.) Egybehangzóan állapítják meg a tanulmány- kötet szerzői, hogy Közép-Európá- ban a politikai baloldalt (Németországot kivéve) a posztkommunista pártok egykori tagjai képviselik, illetve olyan személyiségek, akiket a maguk idejében a sztálini módszerek távolítottak el a kommunistáktól. Ennek az állapotnak országonként más és más oka lehet, de közös jelenség, hogy a sztálini rendszer közép-európai térfoglalásának egyik legfontosabb aktusa volt a szociáldemokráciák beolvasztása a rendszerint gyenge és tömegbázissal alig rendelkező kommunista pártokba, majd vezető káderek gyors vagy lassú kiiktatása után sor került a majdnem teljes megsemmisítésre is. Ugyanakkor az intézményes üldözés dacára a szociáldemokrata hagyományok lappangva továbbéltek. Hruscsov uralkodása idején pedig, a békés egymás mellett élés ideológiájával párhuzamosan, új erőre is kaptak, amelyet Moszkva - akár tetszett, akár nem - kénytelen volt tűrni, hiszen az enyhülési politikában mégiscsak a nyugati szociáldemokraták voltak a hangadók. Ebből az is következik, hogy a rendszerváltás előzményeként, a reformkommunista mozgalmakban a kommunista pártokon belüli szociáldemokrata gondolkodás lesz a hajtóerő. És a közép-európai tájakon a reformkommunista mozgalmak ott lettek igazán sikeresek és ott lehetett a politikai baloldal kormánytényező is, ahol élt szociáldemokrata történelmi hagyomány, netán - sokszor csupán ennyi - nosztalgia. Lengyelországban, a cseheknél, a magyaroknál, sőt a litvánoknál (a volt Szovjetunió országai közül egyedül Vilniusban) ilyen tradíció létezett, a reformkommunisták számára ez hivatkozási alap és tájékozódási pont lehetett. Ezeknek a pártoknak a vezetői - Nyers Rezső, Horn Gyula, Kovács László, Miloš Zeman, Vladimír Špidla, Algirdas Brazauskas, Aleksander Kwasniewski - egyszersmind az európai politika komoly tényezői is lettek. Fontos tényezővé lett a posztkomA szociáldemokrácia maroknyi, hitelét vesztett csoportra szűkült. munista pártok sorsának alakulásában, hogy az adott elődpárt milyen mértékben akart vagy tudott ellenállni a moszkvai centralizáló akaratnak. Kádár János esetében éppúgy, mint a lengyel pártban meglehetősen közismert volt, hogy Moszkva inkább tűri vonalukat, meg az is, hogy állandóan keresi a lehetséges személyi puccsokra kiválasztható quislingeket. Husák esetében pedig nemhogy a moszkvai vonalhoz való szolgai ragaszkodásról volt szó, hanem sok esetben a szükségtelen, noha az egyéni karrierekben hasznosítható túlteljesítésről. A cseh szociáldemokrácia egyértelműen kinyilvánította, hogy nem utódpárt, ezt a dicsőséget átengedte Miroslav Grebe- níčeknek. A szlovák szociáldemokrácia gyakorlatilag annak ellenére sem létezik, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja a Szocialista Inter- nacionáléhoz kapcsolódott. Számtalan magyarázat adódik e helyzet megvilágítására, túl azon, hogy a szlovák reformkommunizmusnak nincsen kiemelkedő személyisége. Igaz az is, hogy a szociáldemokráciának Szlovákiában roppant gyenge tradíciói vannak. A szlovák politikai életben előnyt élveztek már az első köztársaság idején is a különböző populista és nacionalista pártalakulatok. Ez a hagyomány folytatódni látszik. Ezért alakulhatott ki olyan szituáció, hogy látszatbaloldalként tevékenykedhet Vladimír Mečiartól Robert Ficóig és a kommunistákig egy sor, különben egymást is megfelelő mértékben utáló párt, miközben a szociáldemokrácia maroknyi és hitelét vesztett csoporta szűkült. Egyébként nem mellékes, főleg a cseheknél, a magyaroknál, a litvánoknál és a lengyeleknél, hogy a szociáldemokrácia sokszor érvényesebb választ tudott adni az adott országok európai integrációval összefüggő problémáira, mint a konzervatív jobboldali pártok. A jobboldal ezekben az országokban a legtöbbször a nacionalizmust tartotta a leghatásosabb fegyvernek, amelynek hatóereje a Szovjetunió felbomlása után jelentősen csökkent, az pedig félreérthetetlen, hogy az Európai Unión belül szalonképtelen lesz. Az előd jelentkezése alátámasztja, hogy a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt most is belső válságban van Miloš Zeman a Špidla-kormány bukását jósolja KOKES JÁNOS Súlyos vereség vár a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Pártra a következő parlamenti választáson - állítja Miloš Zeman volt pártelnökkormányfő (1998-2002), aki pártja tagjaihoz intézett újabb nyílt levelében mondott lesújtó véleményt utódjáról, Vladimír Špidla miniszterelnökről, szociáldemokrata pártvezérről. Zeman, aki a 2002 júniusában megtartott - és a szociáldemokrata párt által megnyert - képviselőházi választás után vonult vissza a nagypolitikából emlékeztetett: ő már a márciusi pártkongresszuson javasolta, hogy ne Špidlát és Stanislav Grösst (pártalelnök, miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter) válasszák ismét a párt élére, mert arra a szociáldemokrácia csak ráfizet. A saját elhatározása alapján nyugdíjba vonult Zeman ugyanakkor hangsúlyozza, hogy hívei unszolása ellenére sem kíván visszatérni a politikai életbe. A szabads’zájúságá- ról ismert Zeman „gyenge, komplexusokkal teli, irigy vezetőnek” minősíti Vladimír Špidlát és Stanislav Grösst, s felszólítja pártja tagjait, hogy szabaduljanak meg tőlük. „Az ilyen típusú politikusokat, akik olyan tisztségbe kerülnek, amely követelményeinek nem tudnak eleget tenni, humánus módon ki kell irtani” - üzeni híveinek Zeman, de azt nem jelzi, hogy ki is legyen az általa kiirtásra ítélt vezetők utóda. Az ilyen politikusokat szerinte nem lehet leváltani, mert foggal-körömmel ragaszkodnak megszerzett pozícióikhoz. A volt pártvezető-kormányfő Ľubomír Zaorálek képviselőházi elnökről is elítélően nyilatkozik; szerinte „szószátyár”, s nem alkalmas a párt vezetésére. A Cseh Szociáldemokrata Párt valódi problémája abban rejlik, hogy képtelen olyan új vezetőket keresni és találni, akik képesek megszólítani az állampolgárokat és elfogadtatni velük a programjukat - véli Zeman. Szerinte a párt vezetése nagy hibát követett el azzal, hogy „természetellenes” koalícióra lépett a jobboldali Szabadság Unió-Demokratikus Unióval. Zeman meg van győződve arról, hogy a szociáldemokrata kormány sikeresebb lenne, ha akár kisebbségben, de egyedül kormányozna. Miloš Zeman kisebbségi kormánya egyébként az elmúlt megbízatási időszakban (1998-2002) annak köszönhetően maradt hatalmon, hogy megállapodást kötött az ellenzőid jobboldali Polgári Demokratikus Párttal. A megállapodás lényege az volt, hogy bizonyos parlamenti és más tisztségek fejében a Václav Klaus vezette polgári demokraták kötelezték magukat, hogy négy éven át nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen, s más pártok hasonló indítványát sem fogják támogatni. A cseh politikai életben az „ellenzéki szerződés” néven elhíresült paktumot egyesek az elvtelenség, mások a realizmus példájaként emlegetik. „Ha egy nagy pártot kis emberek vezetnek, az eredmény mindig az, hogy nem ezek az emberek válnak naggyá, hanem a nagy párt lesz kicsivé” - szögezi le Zeman, aki - bár ezt nem említi - korábban saját maga javasolta Špidlát utódjának. A két politikus azonban tavaly ősszel összeveszett, mert Špidla nem volt hajlandó támogatni Zeman államfői ambícióit, sőt nyíltan ellenezte jelölését. Zemannak a szociáldemokrácia berkeiben továbbra is aránylag befolyása és nagy tábora van, amely állítólag szeretné őt megnyerni a visszatérésre. Zeman a napokban Dél-Morvaországban egyik volt miniszterénél találkozott híveivel. Zdenék Škromach, a szociáldemokrata párt alelnöke, népjóléti miniszter szerint csak egy szokásos „borkóstolóra” jöttek össze, amelyen természetesen „politizáltak” is. A volt kormányfő ugyan mostanában rendkívül élesen bírálja utódját, de láthatóan azt sem felejtette el, hogy a Špidlával való legutóbbi összetűzésében az államfői tisztség ügyében csúfosan megbukott, látványos vereséget szenvedett. Megfigyelők szerint azonban mostani jelentkezése bizonyítéka annak, hogy a visszatérésről nem tett le, s hogy a kormányzó szociáldemokrata párt továbbra is komoly belső válságban van.- Öregem, Szlovákiában én már semmin sem csodálkozom, itt minden lehetséges! (Peter Gossányi rajza)
