Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-23 / 168. szám, szerda
Sporttolvajok AKCIÓFILM S lim (Stephen Dorff - Penge) és csapata otthonosan mozog az extrém sportokban, ám tehetségüket mégis egyéb téren kamatoztatják. A rendőrség még csak nem is sejti, hogy ők állnak azok mögött a szemtelenül látványos bankrablások mögött, amik az utóbbi időben elharapóztak. A laza balhék azonban egyre komolyabb fordulatokat vesznek, sokasodnak a durva arcok, akik mind részt követelnek a zsákmányból. Nyomukban a bűnőzökkel és egy csinos de- tektíwel (Natasha Henstridge - Bérgyilkos a szomszédom) egy minden eddiginél nagyobb akciót terveznek, hogy kiválthassák magukat abból a pácból, amibe kerültek. A történet a Bésson-receptet követi: ugyanaz a jól kiszámított lazaság, tipikus figurák és fordulatok, időben beiktatott autós üldözések a Taxi, extrém kaszkadőrmutatványok a Yamakasi mintájára. Hogy a végeredmény most miért nem annyira tetszetős, azt talán abban kell keresni, hogy a Riders mégsem francia film. A szereplők közt csupa másodvonalbeli amerikai színészt láthatunk, akiknek nincs meg az az egyéniségük, ami gall társaiknak. Stephen Dorff nem rossz főhős, de ő az egyedüli, aki még viszonylag jól jön ki a filmből. Bruce Payne (Az 57-es utas) nagyon gyengén adja a rohadék felügyelőt, Natasha Henstridge meg csak azért van, hogy a lábait mutogassák. Gérard Pirés alkotásából hiányzik a báj, az amerikanizáltság pedig egyáltalán nem vált a javára. Azon a röpke 80 percén is, mint a villám szágul- dunk át és amilyen súlytalan szórakozásban volt részünk talán már abban a pillanatban elfelejtjük, amikor véget ér. (mozinet) Sporttolvajok (Riders / Steal), színes, angol-francia-kanadai film, 83 perc, Rendezte: Gérard Pir?s, Szereplők: Natasha Henstridge, Stephen Dorff, Bruce Payne, Clé Bennett, Steven Berkoff Pozsony, Hviezda, Szabadtéri mozi, Vágsellye Az alkotás egy játszadozó thriller, egy borzongató szellemvasút, amely fejtörőnek sem utolsó Azonosság THRILLER orozatgyilkosos krimit láthattunk már eleget a utóbbi 10- 12 évben, eredeti és ötletes azonban egyre kevesebb a- kad közöttük. Az Azonosságnak viszont sikerült rácáfolnia pesszimista előérzetemre, mert még cselekményének sematikus megítélendő azonban nem a legnagyobb csapás, amely éri őket. Egymás után suhintja le őket ugyanis a Kaszás hátborzongatóan véres körülmények között. „A Tíz kicsi néger Agatha Christie-től” - vágja rá e ponton a rutinos krimirajongó, de ezzel még nincs vége. A szokványos öldöklős szálat meg-megszakítja egy másik történet elbeszélése, amely egy sorozatgyilkos kivégzése előtti éjoldásait is sikerül ügyes csavarin- tásokkal erénnyé kovácsolnia. A maga fonákjával játszadozó thrillerre válthatunk most jegyet, olyan menetre egy borzongató szellemvasúton, amely fejtörőnek sem utolsó. Egy viharos éjszakán tíz idegen reked egy isten háta mögötti motelban: egy sofőr és utasa, egy el- virágzott sztár (John Cusack és Rebecca Mornay); egy zsaru és egy rab, akit szállít (Ray Liotta és Jake Busey); egy prosti (Amanda Peet); egy ifjú, zaklatott házaspár; egy még problémásabb család és a szolgálatot teljesítő portás, aki valóságos idegroncs. Az szakán játszódik. Az elítélt (Pruitt Taylor Vince) pszichiátere erőfeszítéseinek nyomán kap egy utolsó esélyt, hogy a bíró előtt bizonyítékát adja, hogy az őt gyilkosságra kényszerítő személyiség hasadt tudatában nem követhet el már több rémtettet. A műfajokat gyakran váltó James Mangold rendező (Copland, Észvesztő, Kate és Leopold) rutinosan vezényli sztárgárdáját és a horrorjelenetek kivitelezésében is felkészültnek bizonyul. A fő érdem azonban a forgatókönyvíró Michael Cooneyé, akinek sikerül ebből a kusza iszonyatsorozatból egy ügyes húzással kivezetnie a nézőt a minden rejtélyt megoldó, sokkoló befejezésig, (est) Azonosság (Identity), színes, amerikai film 2003, 90 perc, Rendezte: James Mangold, Szereplők: Amanda Peet, John Cusack, Ray Liotta, Alfred Molina, Clea DuVall Győr, Cinema City, Miskolc, Cinema City, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex, Nyitra, Palace, Pat, Pozsony, Hviezda, Szabadtéri mozi Balszerencsés véletlenek (?) sorozata veszi kezdetét: a hajót bombázni kezdik, fogy az oxigén, egyesek hangokat hallanak, a lemezjátszó mindig elindítja ugyanazt a régi lemezt Merülés a félelembe HORROR avid Twohy nevét rendezői debütálása, a kilencvenes évek egyik legjobb, leginkább elgondolkodtató sci-fije, a méltaüanul elfeledett Galaktikus támadás után jegyeztem meg (csak ezután szereztem tudomást arról, hogy forgatókönyvíróként már letett egyet s mást az asztalra: A szökevény, Végsebesség, stb.). Következő munkája, a Pitch Black - 22 évente sötétség már egy kicsit konvencionálisabb, „lightosabb” szórakoztatás volt, de emiatt se kellett szégyenkeznie Twohynak. Már ez a két fűm is nyilvánvalóvá tette, hogy munkásságának középpontjában a paranoia áll. A Galaktikus támadás a Föld feletti hatalmat titkos összeesküvésekkel átvenni igyekvő idegenekről, egyúttal a globális felmelegedés okozta félelemről szólt. A Pitch Black - 22 évente sötétség egy kényszerűségből összeverődött csapatban az egymás iránti bizalmatlanságot mutatta be, s ugyanez az alaphelyzet a rendező új filmjében, a Belowban. A második világháború idején, egy amerikai tengeralattjáró fedélzetén játszódik a történet. Brice hadnagy (Bruce Greenwood - A mag) az előző kapitány rejtélyes eltűnése után veszi át a parancsnokságot, s első intézkedése, hogy egy elsüllyedt angol kórházhajó három túlélőjét - közöttük egy ápolónő (Olivia Williams - A jövő hírnöke) - megmentse. Nem sokkal ezután, balszerencsés véletlenek (?) sorozata veszi kezdetét: a hajót bombázni kezdik a németek, egyre kevesebb az oxigén, egyesek kísérteties hangokat hallanak, a lemezjátszó a legváratlanabb helyzetekben mindig elindítja ugyanazt a régi dzesszlemezt. Van, aki árulóra gyanakszik a legénység tagjai között és van, aki természetfeletti jelenségnek véli a dolgot. A klausztrofóbia segítségével megteremtett feszült légkörrel nincs gond, látunk jó néhány ötletes beállítást és vágást is, a kötelező ijesztgetések se maradnak el. Viszont hiába írta három ember (köztük Twohy, és Darren Aronofsky, a Rekviem' egy álomért rendezője) a forgatókönyvet, a történet nem nyújt semmi rendkívülit. A Hatodik érzék a természetfeletti filmek valóságos lavináját indította el, s ezek között volt már olyan, ami hajón, az óceán fenekén játszódott (A szellemhajó). Továbbá a természet- feletti és a háborús elemek összegyúrása sem működik igazán jól, arról nem is beszélve, hogy a film vége meglehetősen zavaros. Aki nem látta a Galaktikus támadást, az valószínűleg elégedett lesz a Below-val. Jómagam viszont láttam, így tudom, hogy Twohy ennél többre is képes, (mozinet) Merülés a félelembe (Below), színes, am. f., 105 perc, R.: David Twohy, Sz.: Bruce Greenwood, Olivia Williams, Holt Győr, Cinema City, Miskolc, Cinema City A laza balhék egyre komolyabb fordulatokat vesznek
