Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-02 / 151. szám, szerda
Bizarr vezérszálra, bizarr történeteket fűz fel a rendezőnő Bruce nem tud mit kezdeni új énjével, és a rejtélyek nyomába indul. Ki a titokzatos új gondnok a laborban? Véresen komolytalan DRÁMA egy szóval szeretném jellemezni ezt a filmet, gondolkodás nélkül a „bizart” választanám. Bizarr vezérszálra, bizarr történeteket fűz fel a francia rendezőnő, melyekben - az ilyenkor elmaradhatatlan - átfedések és érintkezések kiszámíthatatlan, meghökhogy a bika porhüvelyével valamilyen módon kapcsolatba kerülő személyek és azok egyéni történetei nagy kontinentális szürreális tablóvá álljanak össze. Van itt francia kislány, aki azt képzeli, hogy nála minden állat nagyobb (majd meglátják, nem véletíenül gondolja!), van kutatóbiológus, aki rájön, hogy Romero fél szemére vak volt, s emiatt különösén veszélyes ellenfél volt az arénában. Van elveszett gyermekkorát kereső tanárnő, súlyos titkot őrző kentő módon bukkannak fel. Nem csak amiatt jut majd a nézők eszébe Almodóvar neve, mert a film jelentős cselekményelemei zajlanak Spanyolországban, hanem azért is, mert olyan ez a sok bizarr történet, mintha egy Almodóvar filmet apróra őröltünk volna egy mákdarálóban és azután dramaturg szakos hallgatókkal megpróbáltunk volna összeállíttatni a törmelékekből valamit, amiben azért van még némi értelem. Nos, az értelem vezérfonalát Romero, a négy és fél tonnás bika képviseli, mely a fűm elején múlik ki, miután rendesen elintézett egy torreádort, aki - hogy úgy mondjam - emiatt fél lábbal a mennyei arénába lépett. Közben Romero szervei és darabkái is elindulnak szerte Európában a húsfeldolgozás és a tudományos kutatás rejtélyes ösvényein, anyával. Van eltitkolt ötösiker-ter- hesség és jégtáncossá avanzsáló filozófus. Van elmebetegnek tűnő cseh származású, belga állatpreparátor és anyajegyeitől megszabadulni vágyó színésznő. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy nagy az Isten állatkertje, de tegyük hozzá - valahogy mégis pókfonálszerű, rejtélyes értelem szövi át. Fenti leírás után talán nem lesz világos, ha azt írom: a végén azonban minden jóra fordul - pedig így van, de majd megértik, ha megnézték a filmet, (est) Véresen komolytalan (Carnages / Carnage), színes, francia-belga- spanyol-svájci film, 130 perc, Rendezte: Delphine Gleize, szereplők: Angela Molina, Chiara Mastroian- ni, Lio, Esther Gorintin, Lucia Sanchez Hulk AKCIÓFILM ruce Banner biológus a sejtek regenerálódását, a sebek gyors gyógyulását kutatja. Am a visszahúzódó tudós maga is lelki sebektől szenved, állandóan fura rémálmok gyötrik holtnak vélt szüleiről, még csinos munkatársnője, Betty közeledését is félszegen fogadja. Aztán egy napon rendkívül különös dolog történik, egy balul sikerült kísérlet során Bruce-t radioaktív sugárzás éri. De ahelyett, hogy meghalna, feltűnően jól érzi magát. Csakhogy valami megváltozott benne. Ezentúl ha feldühítik, hatalmas zöld izomkolosz- szussá válik, és senki és semmi sem állhat ellent haragjának... Bruce nem tud mit kezdeni új énjével, és a rejtélyek nyomába indul. Ki a titokzatos új gondnok a laborban? Lehet, hogy apja mégsem halt meg? Mi állhat édesanyja halálának hátterében? Miért kísértik nyomasztó gyermekkori emlékképek? Ki az, aki a belsejében lüktet, és alig várja, hogy előtörhessen? Vajon hordoz valami olyat a génjeiben, amire a legrosszabb rémálmaiban sem gondolt? A képregények nagymesterének, Stan Lee-nek (Pókember) talán legfurcsább teremtményét a sok műfajban sikerrel bizonyító Ang Lee (Tigris és sárkány, Jégvihar) álmodta filmvászonra. Szakított az eddigi képregényfilmes hagyományokkal, és a rendkívül látványos trükkök mellett legalább ugyanakkora hangsúlyt fektetett a történet lélektani és érzelmi hátterére, így a Hulk, amellett, hogy szórakoztató, sokszor elgondolkodtató, sőt, néha zavarba ejtően sötét. Lee úgy gondolja, hogy egy ilyen történet a felnőttek számára is hordoz mondanivalót, és ezt meggyőzően bizonyítja remek színészeinek segítségével. Emellett stábjával teljesen egyedi vizuális formát fejlesztett ki filmjéhez: a színek használata, a világítás, a főcímek feliratai, a bravúros vágások, montázsok, osztott képmezők egytől-egyig a képregény műfaja előtt tisztelegnek, (est) Hulk (The Hulk), amerikai akciófilm 138 perc, 2003, Rendező: Ang Lee, szereplők: Eric Bana, Jennifer Connelly, Sam Elliott, Nick Nolte Eger, Miskolc Cinema City, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex Ha eltekintünk attól, hogy a főhős a fatális véletlenek olyan sorozatán esik át, amely már nem vicces, hanem idegesítő, akkor még szórakoztatónak is nevezhetjük az alkotást Ki nevel a végén? VÍGJÁTÉK A dam Sandler Amerika ügyeletes idiótája (A vizesnyolcas, A kismenő, Ápafej) ré- ggg—g— ges-rég letért arról az útról, amelyet a Nászok ásza című filmmel egykor elkezdett. A romantikus esküvői vígjáték egyszerre volt intelligens és szórakoztató, romantikus és humoros, amely filmhez nem volt szüksége altesti poénokra a nevettetés érdekében. A siker mégis más irányba terelte az időközben sztárstátuszba kerülő színészt, aki ezt követően egyre-másra gyártotta a(z elsősorban az Egyesült Államokban) nagy sikert arató agyatlan komédiákat, amelyek inkább fárasztóak semmint viccesek voltak, néha pedig kifejezetten gusztustalanra sikerültek. A gyors imázsjavítás érdekében hősünk a vérátömlesztés gyógyszerének Jack Nicholsont szánta, aki legutóbb a Lesz ez még így selben bizonyította, hogy bármilyen szerepben utánozhatatlan. Sandler a filmmel egyszerre két áldozatot hozott: Nicholson mellett csak másodhegedűs szerepre kényszerült, és a humornak is volt egy alsó szintje, amely alá egy ilyen sztárral már nem lehetett süllyedni. Szerencsére. Emiatt a fingós-hu- gyozós viccek jelentős része kiszorult a Ki nevel a végén? forgató- könyvéből, és ha más nem, hát ez igazán érdeme az alkotásnak. Sokkal nagyobb baj, hogy az új felállásban Nicholson olyannyira háttérbe szorít mindenkit, hogy Sandler igen visszafogott alakítása a halványnál is világosabb árnyékká változott, míg Marisa Tóméi mintha csupán egy véletlen balesetként ragadt volna a filmben. Nicholson viszont olyan vehemenciával vetette bele magát az idióta pszichológus karakterbe, hogy alakítása túlzottan ripacskodóvá és koordinálatlanná vált. Még szerencse, hogy rövid mellékszerepében John Turturro tényleg remek, így a színészek részéről a bizonyítvány legalább az elégséges szintet megüti. Az idegesítő történetben egy csendes, szelíd férfi ellen fordul a sors: állítólagos dühkitörése miatt pszichiátriai kezelésre utalja egy bíró, ráadásul önhibáján kívül folyamatosan súlyosbodik a helyzete. A bomba akkor robban, amikor az alkalmazkodni képtelen pszichopata pszichiáter hozzáköltözik, és ránézésre neki sokkal inkább szüksége lenne kezelésre, mint páciensének... Ha eltekintünk attól az apró részlettől, hogy a főhős a fatális véletlenek olyan sorozatán esik át, amely már nem vicces, hanem idegesítő, akkor még szórakoztatónak is nevezhetjük az alkotást. Nem dőlt meg a tézis: két húzónév továbbra sem eredményez automatikusan jó filmet, mint ahogy egy ötlet sem adja minden idők legjobb forgatókönyvét. A középszerűség tengerében némi pozitívumot jelent, hogy Adam Sandler kissé komolyabb lett, de ezért még nem néz meg az ember egy egész filmet. Legalábbis Magyarországon nem. (mozinet) Ki nevel a végén? (Anger Management), színes, amerikai film, 106 perc, Rendezte: Peter Segal, Szereplők: Adam Sandler, Jack Nicholson, Marisa Tomei, Harry Dean Stanton Kassa, Úsmev, Miskolc Hollywood Multiplex, Cinema City, Nitra, Orbis, Pozsony, Palace Aupark, Ster Century
