Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-18 / 164. szám, péntek

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfí Sándor) „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2003. július 18., péntek 3. évfolyam, 15. szám A konyha és az édesanya összeköti, összehozza a családot, ezért fontos az a tágas helyiség, ahol a nagyasztalt akár egyszerre tizenegyen is körbe tudják ülni „Magam írom a szakácskönyvemet" „Szombaton délig el is szoktam készülni a főzéssel, és ez annak köszönhető, hogy a gyerekeim besegítenek a többi házimunkába is" apámra viszont úgy emlékszem a gyerekkoromból, hogy szombaton­ként mindig vette a fáradságot, és fogta magát, átment Salgótarjánba, a piacra. Abban az időben minden különösebb macera nélkül átjárható volt az országhatár. Édesapám kora reggel megvette az akkoriban na­gyon olcsó libamájat és a töpörtyű- nek valót. És mire mi, gyerekek fel­ébredtünk, már ott illatozott a kony­hában a frissen sült libamáj és töpör­tyű, aminek leheteüen volt ellenáll­ni. Én sajnos a mai napig sem va­gyok képes rá. Az egyetemi évek alatt már önál­lóan főzőcskézett? Igen, sőt nem is egyedül! Budapest­re jártam az ELTE-re, s a kollégiumi szobánkat úgy rendeztük be az újbá- ri és a füleki szobatársnőkkel, hogy abban jusson hely egy minikony­hának is. Megutaztattunk egy pici tűzhelyet, és egy hűtőszekrényt, s az ismerős fiúk igen nagy lelkesedéssel kopogtattak be rendszeresen a szo­bánkba, mert mindig volt valami fi­nom édesség, pudingkreáció, ilyes­mi... Akkoriban még azon is gondol­koztam, hogy mi lenne, ha nyitnék egy kis cukrászdát. Máig sem tettem le végképp erről az ötletemről, talán majd nyugdíjas koromban kipróbá­lom. Mert imádok új ízeket kitalálni. Az első komolyabb konyhatitko­kat odahaza leste el? Igen, több-kevesebb sikerrel. Mi­után féijhez mentem, először az édesanyáméknál laktunk. Abban az időben igyekeztem megtanulni a fő­zelékkészítést. Az első kísérletem meglehetősen botrányos volt, mivel a főzelék rettenetesen sűrű lett. Na­gyon sok lisztet szórtam a rántásba. Dicsérni tehát nem dicsértek, de a féljem is és az édesapám is hősiesen bekanalazta. Csak azért, hogy báto­rítsanak. Süteményt sütni végképp nem tudtam. Erre a tudományra ak­kor „kényszerültem rá”, amikor - mielőtt még saját fészket raktunk volna - az anyósoméknál töltöttünk egy-két esztendőt. Mert hogy ha csak egy icipici ízt is át akartam menteni a férjem étrendjébe a süte­ményekből, akkor követnem kellett az anyósomat. Szerintem máig is ő süti a legfinomabb és leggusztuso­sabb süteményeket. Az apósom vi­szont fantasztikusan főz, tőle egy csomó új ételféleséget tanultam. Ön mit szeret jobban, sütni vagy főzni? Mind a kettőt nagyon szeretem. S olyan adagokat készítek, hogy ha hétvégeken délben befejezem az ebédkészítést, tudok kóstolót is kül­deni. Nagyon jó szomszédaink van­nak ugyanis, és a „komatál” helyett a „szomszédtál” hagyománya műkö­dik közöttünk. Tehát ha véletlenül nem lenne időm a sütésre, akkor is majdnem biztos, hogy egy kis tálca süteményt kapunk. Mert valaki min­dig süt otthon az utcánkban. Több szomszédasszonyom is anyasági szabadságon van, szívesen teszik. De én sem akarok lemaradni. Ná­lunk ugyanis az édesség mindig ki­egészíti az ebédet, szinte nincs is olyan hét, amikor ne sütnék egy vagy két tepsi süteményt. Sőt, ha van egy csemadokos rendezvény, a kollégák már szinte biztosak abban, hogy készítek a vendégeknek is va­lami finomságot. Füleken sok kicsi - elsősorban kulturális - közösség al­kot egy nagyobb családot. Ez na­gyon jó, mert nagyon sok barátot és ismerőst fog össze, s mindig van mit tenni, mindig van valamilyen ren­dezvény. Honnan veszi az ötleteket a ven­déglátáshoz? Bárkitől, bárhonnan. Én mindegyik receptet szívesen kipróbálom. Érde­kes módon az első mindig sikerül, második alkalommal már nem any- nyira. Az egyik csemege, ami mosta­nában minden rendezvényen bevá­lik, a szalonnás lepény. Az édessé­gek közül pedig a pudingos süte­mény. De az is előfordul, hogy az át­utazó ismerősök megkérdezik, Zsu­zsa, mehetünk hozzád enni? Hétközben hogyan zajlik az átla­gos családi étkezés? A reggelit - be kell, hogy valljam - elkapkodjuk. A gyerekek is hozzá­szoktak ahhoz, amit a férjemtől és tőlem láttak. Maximum egy pohár tej vagy egy joghurt fér bele a reg­gelbe, illetve nekem a kávé. Ezen a ponton el vagyok kényeztetve, mert a reggeli kávémat mindig a férjem készíti el, nagyon ért hozzá. Az első komolyabb étkezés a tízórai, azt rendszeresen csomagolunk minden­kinek. Ebédelni az iskolában szok­tunk, illetve a pici lányunk az ovi­ban. De hozzá kell tennem, hogy igen nagy szerencsénk van, mert a környéken a mi gimnáziumunkban főznek a legjobban. Csákányházi szakácsnőink vannak, tőlük is na­gyon sok praktikát megtanultam. És fantasztikus dolgokat találnak ki. Az iskolaétteremben van például olasz nap, magyar nap vagy kínai ételek napja. S ráadásul szerintem közel s távol nem készít senki olyan finom kelt kalácsokat, mint ők! Jómagam hétköznap ritkán főzök vacsorát. A család a gyors vacsorákat kedveli, a szendvicseket és a különféle kenő­„Mindig igyekszünk találni néhány órát, amikor együtt étkezünk, bár Dávid fiam most épp nincs idehaza" (Kerekes László felvételei) krémeket. Ez lehet akár töpörtyűből kikevert krém vagy friss zöldfűszer­rel ízesített túrókrém, kefíres vagy paradicsomszószos krém. Van odahaza fűszerveteményese? Egy rekeszekre osztott agyagedény­ben nevelek különféle zöldfűszere­ket, kaprot, majoránnát, üyesmit. Előfordul, hogy baráti összejövete­lek alkalmával csak megvesszük a különböző ropikat, chipseket, és az előre elkészített krémekbe márto- gatjuk. Miközben körbeüljük az asz­talt és beszélgetünk. Nagyobb adag ételt akkor szoktam készíteni, ami­kor vendégek érkeznek. Minden születésnapot és névnapot megün- neplünk, és olyankor szokott talál­kozni a család és a barátok. A baráti körünkben van két kolléga, s az ő fe­leségeik is nagyon jól tudnak főzni. Egyikük párkányi, másikuk nagyidai származású, és alkalman­ként tanítgatjuk egymást a külön­böző tájegységek ételeinek elkészí­tésére. Ez nagyon szórakoztató, én ugyanis amellett, hogy szeretek en­ni és főzni, mindig szívesen kósto­lom meg más vidékek ételkülönle­gességeit. Már tudják rólam, hogy ha valami új finomsággal kínálnak, úgyis rá fogok kérdezni, és lejegy- zem. Van egy kézzel írott recept­könyvem, ragaszkodom a régi re­ceptekhez, de beleírom az újakat is. Sőt, a barátnőimmel mostanában éppen azon gondolkodunk, hogy ki kéne adnunk egy tréfás szakács- könyvet Hamisított receptek cím­mel. Mert hogyha egy ételhez hi­ányzik valamelyik hozzávaló, akkor mindig az olcsóbb megoldást vá­lasztjuk, és mindenféle hamisított receptet felkutatunk. S már cseme­gézünk azon, hogy ki talált megint egy újabb valamilyen drága adalék nélküli, de különleges és valamihez hasonló receptet: hamisított cso­kikoktél, Nutella-krém, Rafaello, hamisított Uncle Ban’s mártás vagy paradicsomlekvár. A paradicsom- lekvárunk például ugyanolyan ízű, mint a csipkelekvár. No mert egy­részt kinek van arra ideje, hogy csipkebogyót gyűjtsön, másrészt pedig, hogy kimagozza az összesét, hát megfőzzük paradicsomból. Ezt a receptet a sógornőmtől kaptam, ő nagyon ügyes befőzőmester. Most van egy új süteménykedvencünk is, a rebarbarasüti. Egy barátunk azt állította, hogy nem terem meg ná­lunk. Hát jelentem, hogy három év­vel ezelőtt kaptam egy rebarbara­gyökeret, és bizony, hogy megte­rem. Nemrég annak a szárából sü­töttünk kalácsot, kevert vajas piskó­tatésztával. Ráteszi az ember a megpucolt, meghámozott rebarba­rát, megszórja egy kis fahéjas cu­korral, és amikor megsült, zselati- nos öntetet készít rá. Ehhez az ön­tethez három pudingport (Zlatý klas) kell feloldani egy liter vízben, s amikor megkocsonyásodik, ráönt­jük a süteményre. Látványnak is na­gyon szép, és ízben is harmonizál a rebarbarás alappal. Gyakran kerül sor ilyen sütős-fő- zős baráti összejövetelre? Két-három évvel ezelőtt jnég nem hagytunk volna ki egyetlen hétvé­gét sem, de mostanában olyan el­foglalt a baráti körünk, és én is, hogy elsősorban az ünnepi találko­zásokra szorítkozunk. De ilyenkor, a nyári szünidőben azért gyakrab­ban megkeressük egymást. És télire is „biztosítjuk magunkat”. Lénárt- falván ugyanis együtt szoktunk disznótorozni. Ott nevelnek a bará­ti csapat számára egy sertést, s azt minden karácsony és szilveszter között hagyományos módon elké­szítjük és elfogyasztjuk. Ami a sző­kébb családot illeti, én nagyon re­mélem, hogy odahaza is mindig megtalálom majd az időt a főzésre. Mert úgy hiszem, hogy a konyha és az édesanya összeköti, összehozza a családot. Már eleve, amikor épít­keztünk, úgy terveztük meg a konyhánkat, hogy az tágas helyiség legyen, ahol a nagyasztalt akár egy­szerre tizenegyen is körbe tudjuk ülni. S ma is igyekszünk minden hétvégén találni néhány órát - ha nem az ebéd, akkor a vacsora idejé­ben -, amikor közösen étkezünk. Ilyenkor szoktunk együtt szórakoz­ni és beszélgetni, hogy mi minden történt az előző héten, ami a napi beszámolókból időhiány miatt ki­maradt. A SZVORÁK CSALÁD KEDVENCE Sajtos-barackos csirkemell A kicsontozott csirkemellet felszeletelem és kicsit kiklopfolom. Tej­be mártom, grillporkeverékkel és csipetnyi majoránnával fűszere­zem, majd hirtelen átsütöm. Ezután mindegyik szeletre ráhelyezek egy félbevágott sárgabarackot (lehet friss és befőtt is), és betaka­rom egy-egy vékony eidamisajt-lappal. Elhelyezem a tepsiben, és az egészet meglocsolom egy egész tojással összekevert tejföllel (egy kiló csirkemellhez kb. két doboz tejföl szükséges), majd kisü­töm. Paradicsomlekvár Hozzávalók: 2,5 kg érett paradicsom, 1,2 kg kristálycukor, 2 cso­mag vaníliás cukor, 3 kávéskanál citromsav, 1 kávéskanál gyöm­bér. Az apróra vágott paradicsomot felfőzzük, átpasszírozzuk. Hozzá­adjuk a fűszereket és 1,2 kg kristálycukrot, majd sűrűsödésig főz­zük. Poharakba töltjük és szárazon dunsztoljuk. Az íze nagyon ha­sonló a csipkelekváréhoz. Ilyen esetben a hamisítást a törvény nem tiltja. M. CSEPÉCZ SZILVIA vorák Zsuzsa füleki pedagógus, az Apropó diák­színpad vezetője, a Csemadok helyi alapszervezeté­nek elnök asszonya, s a Csemadok Országos Bizottságának közép-szlo­vákiai régióját képviselő alelnöke. És nem utolsósorban olyan három- gyermekes édesanya, aki bokros te­endői közepette is rendszeresen sza­kít időt arra, hogy valamilyen ízletes ételféleséggel lepje meg a családját. - Mostanában meglehetősen elfog­lalt vagyok, s ezért egyre nagyobb örömmel tölt el, ha van lehetőségem főzni vagy sütni. Amikor akad egy szabad hétvégém, már pénteken be­lefogok az előkészületekbe. Kigon­dolom, hogy mi lesz a menü, meg­beszélem a családdal és jegyzeteket készítek. Komolyan! Mindig mód­szeresen betáblázom, hogy mi min­den kell az adott étel elkészítéséhez, s hogy körülbelül müyen hosszú a főzési idő. A mélyhűtött dolgokat még pénteken este kiolvasztom, a féijemnek felírom a hiányzó hozzá­valókat. Szerencsére, ő mindig ma­gára vállalja az „anyagbeszerzést”, kivéve a friss zöldségekét. Ezeket én szoktam megvásárolni a piacon. Szombaton délig el is szoktam ké­szülni a főzéssel, és ez annak kö­szönhető, hogy a gyerekeim besegí­tenek a többi házimunkába. Emese lányom most lesz elsős középisko­lás, Dávid hetedikes és a kicsi, Lilla, éppen az alapiskola első osztályába készül. A férjem szintén tanár, sőt a tágabb család többi tagja is pedagó­gia- és kultúraközeiben dolgozik. Ezért is van az, hogy a közös családi étkezésekre rendszerint hétvégeken kerül sor. Különben mindannyian nagyon nagy ínyencek vagyunk, volt tehát kitől tanulgatnom a főzés for­télyait. Csákányházáról származom, egy kicsi kis határ melléki falvacská- ból. Anyai ágról a nagymamám fan­tasztikus módon tudott túrós le­pényt sütni. Egyszerűen utánozha­tatlan, én csupán csak megközelí­tem, de soha nem fogom ugyanazt az ízhatást elérni. Apai nagyma­mám ízei pedig a tejfölös nyálhoz kötődnek. Emlékszem, hogy a va­sárnapi mise előtt mindig nagymamáék voltak készen hama­rabb a főzéssel. Ezért a két öcsém­mel náluk lakmároztunk először. Mise után pedig odahaza folytattuk, az édesanyám főztjével. Nagyon jó étvágyunk volt, és édesanyám is igencsak finomakat főzött mindig. Máig az ő paradicsomos káposztale­vese és fasírozottja az igazi... Édes­

Next

/
Thumbnails
Contents