Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-12 / 159. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 12. Embert írásáról Mindig a lehetségesnél picit tágabbra kéne nyitnunk a szemünket, és főleg felhagyni a strucc-politikával, hiszen, ha nem veszünk tudomást a problémákról, attól azok még léteznek Gyermekednek egyetlen gyerekkor adatott meg Kedves olvasók! Tudom, most azt várják, hogy vidám, nyári történeteket és intelmeket írjak Önöknek a kézírás rejtelmein keresztül. Én is ezt akartam. Aztán történ egy-két dolog körülöttem és a világban, melyek következményeként nem tudtak előtörni belőlem a lazítást elősegítő könnyebb és felszínesebb gondolatok, hanem egyre mélyebb és mélyebb érzések kerítettek hatalmukba, és megmondom őszintén; nem is akartam elmenekülni előlük. SOÓKY ANDREA Szeretnék megosztani Önökkel egy-két történetet és érzést, mert talán éppen a nyaralás hevében van itt a pillanat, és talán most van rá idő, hogy kicsit számot vessünk az életünkkel, és elgondolkozzunk néhány dolgon. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az egész szabadság alatt ezzel kell foglalkozni, félre ne értsenek, nem akarom depresszióssá tenni a pihenésüket, csak a családi együttlétek előtt, és közben szeretném felhívni figyelmüket az együttlét milyenségére, az élet értékeire és veszélyeire. Sajnos nagyon kevesek engedhetik meg maguknak, hogy az egész nyarat, azaz a teljes iskolai szünetet gyermekükkel töltsék. Aki vállalkozó, sem az anyagi kiesés miatt, sem üzletileg nem engedheti meg magának a hosszú kimaradást, aki pedig alkalmazott, ott pedig a kötelezően kiadandó szabadságot nagyon nehéz a családhoz, a jó időhöz és a helyzethez igazítani. A kényszerszabadságot, azaz a betegállományt, pedig már semmilyen munkahelyen nem tolerálják. Akinek szerencséje van, ott jelen lehetnek a nagyszülők, akik vállalják, hogy a munkával töltött kánikulai napokon - jobb esetben, hűs, falusi levegőn -, társaságként és szerető védőpajzsként szolgálnak a nyári szünetet töltő nebulónak. És természetesen ott van a táborozás, amelyet ha körültekintően választanak ki, akkor nagyon sokat tud adni, és jó megoldás, de nem egész nyáron. Vannak, akiknek egykét hét adatott, és vannak, akik egész évben azért hajtanak, hogy egy nyugodt hetet a családjukkal tölthessenek, és a szó igazi értelmében nyaralhassanak. Mert miről is kellene szólni a nyaralásnak? Igazi együttlétről, a testi-lelki fel- töltődésről, hiszen ez tud erőt adni a dolgos és stresszes hétköznapok elviselésében. De nézzük meg ennek egy kicsit más oldalát is: tehát, itt a nyár, egyre több a „kulcsos” gyermek, akik ,jobb híján” a játszóterekre, lépcsőházakba, és egyéb „időűző helyekre” kényszerülnek. Természetesen ez is megoldás, ez is kézben tartható, ha van némi rálátás, ha van egy összeszokott csapat, és ahol van némi ellenőrzési lehetőség. Sajnos, azonban sok veszély is felbukkanhat, melyek gyökerei mind természeti, mind emberi oldalról megtalálhatóak. Itt nem egy kulcsos, hanem egy már úgynevezett „csellengő” fiatal régebbi történetét szeretném ismertetni, talán figyelemfelkeltőként, talán elgondolkodtatásképpen, hiszen soha nem elég az, ahogy körülnézünk, ahogy az esetleges veszélyekre figyelünk. Mindig a lehetségesnél egy picit tágabbra kéne nyitnunk a szemünket, és főleg felhagyni a strucc-politikával, hiszen, ha nem veszünk tudomást a problémákról, attól azok még léteznek, és a figyelmen kívül hagyás - mert nem velünk történt -, még nem ad védelmet semmi alól. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenhol és mindenben csak veszélyt kell látni, hanem azt, hogy tisztán kell látni. A fenti írás tulajdonosa egy gyermekotthon lakójaként, többször megszökött, tizenhárom évesen „zülőket keresett” A fiatal, mentális képességeit illetően eredendően jó adottságokkal rendelkezik. Bizonyos értelemben előbb vált felnőtté, hiszen körülményeiből adódóan előbb kellett olyan döntéseket hoznia, melyek egész további életét meghatározhatják, és ez kézírásában is nyomokat hagyott. Éles megfigyelő, gyakorlatias, technikai képessége jó. Monotóniatűrése nem megfelelő, gyakran türelmetlenné válhat, de vágyik a biztonságra. Mivel személyisége még képlékeny, működik benne a fiatalokra jellemző egészséges „raktikus átállító- dás” Érdeklődési területe szerteágazó. Egyszerre munkál benne a megfelelési vágy és a belső bizonytalanság, így fokozott igénye van a cselekedeteivel és személyével kapcsolatos pozitív visszajelzések iránt. így ha Öt támogató környezetben, a megvalósítás képessége is teret kap, megtalálhatja helyét, hiszen énfejlődése várható irányának vizsgálatánál egyértelmű, hogy meglévő képességeivel képes lesz élni. Fizikai energizáltsága jó - energia túlsúly látható -, de energiagazdálkodása nem mindig optimális. Ezt akár a kamaszkor, akár az életkörülmények is indokolhatják s így jelen esetben természetesnek tekinthető. A későbbiekben energiakészletünk működése függ a motivációs bázisunktól és hogy az általunk végzett tevékenység egybeesik-e az általunk előnyben részesített (preferált) területtel. Minél nagyobb az egybeesés, annál jobbak az eredmények. Pl. nagyobb fizikai és pszichés energia motiváció nélkül nem biztos hogy igazi eredményt mutat, viszont kevesebb energiával is hatékonyabban működhetünk, ha annak indítéka van. Jelen esetben, úgy tűnik a legfontosabb úgynevezett „otivációs tényező”a biztos háttér megteremtése lenne, hiszen mint fent említettem teljesítményét és viselkedését nagymértékben befolyásolja az Őt körülvevő, elfogadó környezet, melynek hatására remélhetőleg idővel felenged és kibontakozhat. Még sok benne a merevség. Kevésbé kötődik a múlthoz és bizonytalanság látható a jövőhöz, a külvilághoz való viszonyában. Pedig érezhető az orientáció a külvilág felé, dominánsabbak írásában az extroverzív jellegzetességek. Rendelkezik a kapcsolatteremtés igényével, hajlamos a barátságos interakciókra, de küzd a távolbanma- radás vágyával. Viselkedésében váltakozik az óvatosság, a gáüás és a feloldódás. Bizonytalan; talán még nem meri elhinni, hogy életkörülményei pozitívan változhatnak. Könnyen elbátortalanodik, és ez a kettősség, szintén sok feszültséget okozhat mind önmaga, mind környezete tekintetében. Fokozott távolságtartási igénye ellenére igyekszik úgy viselkedni, hogy elfogadják, hiszen ez a távolságtartás részéről inkább „ön-védelem” Megvan az érzelmi nyitottság igénye, de nem meri önmagát adni, mert fél a csalódásoktól. Még bizalmadan és bizonytalan, egyelőre mélyről fakadó érzéseit is visszafojtja, mert erős gátlások fékezik, így belső késztetéseit nem tudja kimutatni. Vágyódva és mégis rettegve várja a mélyebb kapcsolatokat. Nehezen megközelíthető, bezárkózik, önmagáról nem szívesen beszél, szüksége van az elvonulásra, a magányra is. Hajlamos a konokságra, és előfordul hogy önmagával is konfliktusba kerül. Kötődési igénye erős, de helyzetétől függően változó. Megvan az igénye a kötődésre, be akar illeszkedni az Őt körülvevő kisebb vagy nagyobb közösségbe, de mivel még sem magában, sem környezetében nem biztos, így hajlamos „ékeket beiktatnť’és visszavonulni. Az általa nem kedvelt dolgokat és az Őt ért negatív élményeket gyakran elfojtja. Érzelmi intenzitására a visszafogottság jellemző. Ha feloldódik, akkor érzelmei tartósak és egyenletesek. Pszichés energiái változóak, hangulatai befolyásolhatják cselekedeteit. Én-értékelése is mutat némi bizonytalanságot; nem tudja elhelyezni magát, még nem érzi biztosan hogy hová is tartozik igazán. Időt kell hagyni számára, hogy biztonságban érezhesse magát, s így reméljük, hogy megtalálja helyét és önmagát a világban... Pontosan, amikor ezt a cikket írtam, akkor akadt a kezembe, vagyis Édesanyám kezébe akadt, és tőle kaptam egy kis régies papírra, cirádás betűkkel írt gondolatot, melyet szeretnék megosztani minden szülővel és nagyszülővel. Nagyon egyszerű és nyilvánvaló gondolatokat tartalmaz, de így összerakva még értékesebb és elgondolkodtatóbb az írás. ,,„a ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod, vagy Fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ók ma gyerekek, és nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy ót év múlva, amikor már kevésbé szorítanak megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézenfogva, akkor pár év múlva tényleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény..." Miért csak akkor gondolkodunk el a legtöbben, ha tragédia történik valahol, vagy valakivel a közelünkben? Ne feledd, az élet pillanatok alatt elszalad SOÓKY ANDREA Itt, ezen a földön, mindenkinek egy gyermekkor adatott. Igen, azt hiszem ezt nagyon komolyan kellene venni mindenkinek ezen a földön és ebben az életben. Tudom, ez nem mindig egyszerű, gyakran nem megoldható, és könnyebb halogatni, hogy majd ha meglesz a kitűzött cél, akkor jobban figyelek rá, és akkor mindenre lesz idő, de utána jön a következő cél, a következő állomás, amelyet nem lehet kihagyni. És így robogunk át az állomásokon, az életünkön, és gyakran mások életén is. Figyelnünk kéne, néha meg kellene ráznunk magunkat, vagy egymást, hogy: álljunk meg egy pillanatra. Nem tudhatjuk mennyi adatott, sem nekünk, sem a körülöttünk élőknek, és nem tudhatjuk mennyi értékes időt pazarolunk el felesleges dolgokra, amely időt később bánni fogunk, gyónni fogunk, és melynek hiányában mély sebeket üthetünk szeretteinkén. Miért csak akkor gondolkodunk el a legtöbben, ha tragédia történik valahol, vagy valakivel a közelünkben? Miért csak akkor értékelünk embereket, amikor már nincsenek? Miért nem állunk meg néha, és nézünk gyermekünk, párunk, szüléink szemébe, hogy megfejtsük gondolataikat, érzéseiket, hogy magunktól rájöjjünk, hogy mi hiányozhat nelök? Sajnos a napokban sokunknak meg kellett állni. Nem így kellett volna. Meghalt egy kisfiú. Tudom, erre sokan meghúzzák a vállukat, hogy igen, ez borzasztó, de sajnos nap, mint nap vannak tragédiák, hol a strandokon, hol az utakon, és hogy ebbe tudatosan nem szabad mélyen belemerülni, mert akkor mi is sérülünk, és nem tudjuk élni az életünket. Ebben is van némi igazság, de igenis állítom, hogy bele „kell” gondolni ezekbe a dolgokba, mert sajnos olyan „gyarló az ember”, hogy csak ilyenkor tudja értékelni az életet. Néha nem lehet kikerülni, át kell érezni a fájdalmat, a gyászt - még ha nem a sajátunk is, hiszen érzések nélkül nem teremthetünk értékeket. Meghalt egy kisfiú. Harmadik osztályos lett volna. Nincs semmi előzmény, semmi „csámcsogós” bűneset, vagy borzasztó baleset. Este még volt egy család, és hajnalban már csak két árva ember, akik már nem látják az élet értelmét. Mindenki megdermedve és értetet- lenül áll, folynak a vizsgálatok, de az eredmények sajnos már senkit sem fognak visszahozni, és nem változtatnak a fájdalmakon és a jövőn. A barátom, aki közel áll a szülőkhöz, fogalmazta meg sírva - megjegyzem kemény üzletember, aki saját erejével ért el mindent, érzékeny, de nem érzelgős, tudatosan irányítja életét (szinte soha nem láttam sírni), hogy:„semmit, de semmit nem jelentenek a milliók, a csodálatos autók, a megoldhatatlannak vélt, és napokig, olykor hónapokig stresszt okozó üzleti problémák, ilyenkor minden semmivé foszlik egy pillanat alatt. Fontosságukat vesztik a dolgok, megáll az idő. Nekünk csak pár napra, a hozzátartozóknak, lehet, hogy örökre.” Este gyertyákat gyújtottam, és imádkoztam értük. Sokan tették ezt még így, otthon a magányban, a templom csendjében, a szentmisén; igaz fájdalommal, és tiszta szívvel, de sajnos már nem segíthetünk. Itt nincsenek szavak, nincsenek tettek, itt csak a némaság hangjai konganak lelkűnkben. Amikor az Önök kezébe kerül ez az újság, és amikor ezen sorokat olvassák, akkor fogják örök nyugalomra helyezni a kisfiút. Igen, és még sok embert ezen a földön, és azokban a pillanatokban sok-sok gyermek fog a világra jönni. Ez az élet körforgása, de néha álljunk meg ennek a körnek a közepén, és nézzünk körül! Ahogy az én Kisfiam szokta mondani ha nem érek rá valamire - megjegyzem tőlem hallotta -, hogy „Mami, nem szalad el az a feladat! Megvár!” Teljesen igaza van. De az élet sajnos pillanatok alatt elszalad, és nem fogjuk tudni visszahozni az értékes perceket. Vigyázzunk egymásra... (Illusztrációs felvétel) ELEMZÉS Kedves „Margit"! Levelének tartalma, pontosabban az a mondat, hogy „nehezen viseli, ha a gyermekeket lát szenvedni”, éppen a fenti cikkekhez kapcsolódik. Sajnos nem mindig érezzük igazságosnak azt, ami körülöttünk történik, és néha hálát adunk a sorsnak, hogy éppen hol vagyunk. Furcsa dolog ez, és nehezen kezelhető. Kedves Asszonyom! Kézírása alapján Ön éppen így gondolkodik, mégis kevesekkel osztja meg félelmeit, pedig talán lenne olyan ember a környezetében, aki erőt tudna adni a bizonytalanabb időszakokban is. Látszik, hogy inkább a múlt történéseit részesíti előnyben, a jövővel szemben. A múlthoz, a múltbéli emlékekhez erősen kötődik, bizonyára sokat „táplálkozik” és építkezik belőlük. Én ezt jónak tartom, hiszen az unokáknak és a felnövekvő nemzedéknek is szüksége van a régi idők ismeretére, a tapasztalatokra. Az emlékek pótolhatatlanok minden ember számára, és sok értéket tudnak adni a felnövekvő generációnak. Ellenben, a jövőhöz való viszonyában intenzívebbek a távol- maradás jelei, amely vélelmez- hetőleg némi bizonytalanságból ered. Látszik írásképén a hagyománytisztelet, a család fontossága, de nyomai vannak az „újtól való félelmeknek” is. A fizikai és pszichés energiák terén fáradékonyság jelei tapasztalhatóak, szüksége van a „támaszra”, és ezt nem mindig az emberek jelentik. Fontos Önnek a szellemi élményszerzés, sokat jelentenek az érzések, a gondolatok. Néha, mintha tudatosan megállítaná az időt, de a megállások nem tartanak hosszú ideig. Esetenként történő „visszavonulása” ellenére, szüksége van a társaságra, hagyja néha „kibeszélni” magából a problémákat, és néha próbáljon kicsit lazítani. Szép nyarat kívánok! Soóky Andrea ... 'jLfU^oz^v tá jfun 0l Áuújf' .Jf# űjt cFtMoyj *b*t j ^ AortoJt* ..sfitoÁ» hJ f /mÁjjo«*, auaMms jtC . .. fvvx/JL . /(róit. <1.. /mkÍ *b c»c, /orrčf .________— f Í J W. S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - www.sooky.hu 9024. Győr, Szigethy Attila u. 32. Tel.: (36) 96/518-891 Fax: (36) 96/422-280 Mobil: (36) 30/9945-615 - (36) 20/9283-060
