Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-12 / 159. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 12. Egészségünkre Jövő héten versennyel egybekötött Új Szó-tanfolyam indul az elsősegélynyújtásról. Kapcsolódjon be Ön is! Amíg a mentő megérkezik FIGYELMEZTETŐ udja, mit kell tenni, ha családtagját, barátját, ismerősét, esetleg egy teljesen idegen embert hirtelen baleset éri, vá- raüanul rosszul lesz és veszélybe ke­rül az élete? Számos eset bizonyítja, hogy a hirte­len fellépő, életet is veszélyeztető helyzet következményei nagymér­tékben enyhíthetők, ha a beteg azonnal megkapja a szükséges segít­séget. Az esetek 30-60 százalékában elkerülhető a halál, és csökkenthető a rokkantság veszélye, ha a balesetet követő 10-15 percben - még mielőtt a mentő megérkezik -, elsősegély­ben részesül a beteg. Ha ez elmarad, súlyos, gyakran tragikus következ­ményekre számíthatunk... A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a legtöbb ember a balesetet látva pánikba esik, és közben értékes percek múl­nak el... Az életveszélyes helyzetben nyújtott sokoldalú segítség szándéka keltette éltre az Életlánc Alapítványt, s eb­ben a szellemben hirdetett harcot a felesleges halál ellen. Három fontos feladatot teljesít: segítséget nyújt életveszélyes helyzetekben, tanfo­lyamokat szervez az elsősegélynyúj­tásról és széleskörű felvilágosító munkát végez. Április óta él az a telefonvonal (Linka záchrany: 0850 11 13 13), amelyen éjjel-nappal az ország minden pontjáról életmentő utasí­tásokat kaphat mindenki, akinek családtagja, ismerőse vagy egysze­rűen csak embertársa életveszélyes helyzetbe kerül, vagyis vérzik, ful- doklik, öntudatlan állapotba jut, mellkasi fájdalom gyötri. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy a beteg kö­zelében lévő ember felismerje, mennyire súlyos a helyzet. Általá­ban agyi katasztrófa, szívroham, fulladás, súlyos baleset az, amikor azonnali segítségre van szükség, s pontosan végre kell hajtani az or­vos telefonon leadott utasításait. Dr. Karol Kálig, az üzemeltető Élet­lánc Alapítvány létrehozója öröm­mel tájékoztatott arról, április óta, amióta él a telefonvonal, több mint 2000-en hívták a számot. - 507 esetben súlyos egészségi problémát oldottunk meg, ebből tizenötször életmentő utasítást adtunk. Ez nem kis eredmény, ha figyelembe vesz- szük, hogy közúti balesetben éven­FELHÍVÁS Az elsősegélynyújtás bizonyos elméleti kérdései megtanulhatók, de a segítség gyakorlati szabályait csak szakember felügyelete mellett lehet tökéletesen elsajátítani. Ebben szeretnénk olvasóinknak segíteni azzal, hogy jövő héttől Új Szó-tanfolyamot indítunk. Minden héten közlünk egy-egy megtörtént esetet, s utána orvos mondja el, hogyan kellene szakszerűen segíteni a bajbajutott emberen. Aki rendszeresen olvassa sorozatunkat, értékes ajándékot nyerhet. Érdemes tehát nemcsak olvasni, hanem gyűjteni is az Egészségünkre mellékletet. A részleteket következő számunkban közöljük. Ne feledje: jövő héten indul az elsősegélynyújtás Új Szó-tanfolyama. te átlagosan 1000 ember hal meg, ennek több mint 30 százaléka feles­legesen. 24 órás telefonügyele- tünkkel azt az űrt próbáljuk kitölte­ni, ami a baleset és a mentő megér­kezése között telik el - tette hozzá dr. Karol Kálig. A csúcstechnikával felszerelt pozso­nyi telefonközpontban minden hí­vást rögzítenek, s bármelyik bármi­kor visszajátszató. Az ügyeletes or­vos ottjártunkkor azt a hívást ismé­telte meg, amelyben egy hölgy rémült hangon, szinte kiabálva kért segítséget. Agyvérzés után lévő édesanyja ugyanis miután vizet ivott, fulladozni kezdett és megállt a lélegzete. Az orvos először próbálta megnyugtatni, majd utasította, hogy mit tegyen. Alig telt el néhány perc, és a hölgy örömében felkiál­tott, hogy ismét lélegzik az édesany­ja. Másnap hálálkodva köszönte meg, hogy megmentették az édes­anyját.- Naponta átlagosan 10-15 súlyos esetben kérik segítségünket. A men­tő bármilyen gyors is, 20 percnél ko­rábban nem érkezik a helyszínre, s ez az idő rendkívül drága, ki kell használni, hogy feleslegesen senki se haljon meg. Annak örülnénk a legjobban, ha minél több embernek kéznél lenne a hívószám, hogy ha szükség van rá, legyen kitől segítsé­get kérni - tette hozzá Kálig doktor. Lehetőleg ne utazzunk egyenesen a munkahelyünkről, hanem gondosan készüljünk fel az útra Nyaralás: kikapcsolódás vagy stressz? ÚTRAVALĎ Szabadságok idején gyakran elő­fordul, hogy indulás előtt az önfe­ledt boldogság helyett sok ember lelkileg és idegileg megbetegszik. Ugyanis a nagy kapkodástól olyan izgatott lesz, hogy pihenés helyett pszichológusra íenne szüksége. Ennek ellenére persze útra kelünk, majd hazatérünk, hogy egy újabb krízist éljünk át... NYARALÁSI STRESSZ Ki ne ismerné azt az érzést, amikor az ember utazás előtt egy-két nap­pal olyan zaklatott, hogy a munka­helyén és a magánéletében igyek­szik minden teendőjét a lehető leg­rövidebb idő alatt elintézni, befe­jezni? Ilyenkor feszültek vagyunk, alvászavarokkal küszködünk, nap­közben túl sokat vállalunk, a fe­jünk felett összecsapnak a hullá­mok. Mindez könnyen a vegetatív idegrendszer súlyos zavaraihoz ve­zethet, ami fejfájásban, migrén­ben, gyomorhurutban, az immun- rendszer általános legyengülésé- ben, továbbá potencia- és libidópa­naszokban nyilvánulhat meg. Pe­dig mindezt elkerülni nem olyan nagy ördöngösség. „HAZATÉRÉSI VÁLSÁG" Nemcsak az indulás, hanem a visz- szaérkezés is okozhat kellemetlen perceket. Ahogy az idegen környe­zet megszokása, úgy egy jól sike­rült nyaralás utáni hazatérés is ne­hézségekkel járhat. Miután kipi­henve, jókedvűen jövünk haza a nyaralásból, magánéletünkben, otthonunkban vagy a munkahe­lyünkön váratlan dolgot tapaszta­lunk: levertnek, fáradtnak érezzük magunkat, a hangulatunk is rossz. Általában a hazatérés utáni har­madik nap a legkritikusabb, éppen ezért miután kipihentük a nyaralás „fáradalmait“, próbáljuk becsem­pészni mindennapjainkba az ott megszokott időtöltéseket. Ha pél­dául vízparton töltöttük szabadsá­gunkat, hazajövet menjünk el né­hányszor úszni. így nem érezzük annyira a hirtelen váltást, a visszatérést a hétköznapokba és ta­lán szokásunkká válik a rendszeres testmozgás. A SZERVEZET „UTÓKEZELÉSE" A barnára sült bőrünk megvasta­godik, rugalmatlanná válik az erős napfényől. Ezért jó, ha kerüljük az erős kozmetikumot, szappant, al­koholtartalmú arcvizet. Használ­junk helyette vízpótló, hidratáló krémet, emulziót, pakolást. Ne fe­ledkezzünk meg a napozás utáni (aftersun) készítményekről. Ha májfoltok jelentek meg bőrünkön, vagy a már meglévők nagyobbod­tak, tanácsos az orvost felkeresni. Mivel a nyaralás - napfény, szél, esetleg a sós tengervíz - a hajunkat is igénybe veszi, ne sajnáljuk az időt egy regeneráló kúrára. A hatékony bőrápolás azonban nem elegendő, ha nem fordítunk •figyelmet a táplálkozásra. Igyunk minél több folyadékot, lehetőleg ásványvizet, gyógyteát, cukor nél­küli, rostos zöldség- vagy gyü­mölcslevet. Fogyasszunk sok gyü­mölcsöt, együnk zöld és sárga fő­zeléket, salátát. Emellett töltsük föl szervezetünk vitamin- és ásvá- nyianyag-készletét. ♦ Jóval a nyaralásunk kezdete előtt fogjunk hozzá munkahelyi fel­adataink és privát ügyeink intézéséhez, hogy ne az utolsó pillanatra maradjon minden. ♦ Ne hajtogassuk szüntelenül, hogy mennyire várjuk már a szabadsá­gunkat, mennyire ki vagyunk éhezve egy Ids pihenésre. ♦ Fontoljuk meg, hogy a nagy utazás előtt és után szükségünk van-e arra, hogy egy-két napot otthon legyünk. Lehetőleg ne utazzunk köz­vetlenül a munkahelyünkről, hanem készüljünk fel az utazásra és az azt megelőző teendőkre. Jó, ha visszatérve a nyaralásból, otthon pi- hengetünk még egy-két napot, mielőtt újra beállunk a mókuskerékbe. ♦ A szabadság előtti időszakban étkezzünk egészségesen: együnk sok friss gyümölcsöt, főzeléket, halat és kevés húst. Ne, vagy csak kevés alkoholt igyunk, mérsékeljük a dohányzást és az erős kávé fogyasztá­sát. Emellett töltsük föl szervezetünket vitaminokkal, nyomelemek­kel. ♦ Keljünk útra kipihenten! Az első napok örömét csökkenti, ha a vár­va várt szabadságra halálosan kimerültén érkezünk. MIT TANÁCSOL AZ ORVOS? A fertőzés mindig halálos kimenetelű Veszettség jeligére: „A szomszédos községben ve­szettség fordult elő. Sze- ■ retném, ha bővebben írná­nak erről a témáról, mik a beteg­ség tünetei, gyógyítható-e és fő­leg, hogy mi a teendő kutyaha­rapás esetén?" Dr. Tóthné Mészáros Erzsébet gyermekorvos A veszettség-fertőzés a köz­ponti idegrendszert érintő gyulladásos folyamat, amely • gyakorlatilag minden eset­ben halálos kimenetelű. Kóroko­zója a Rabies vírus, amelyet a fer­tőzött állatok terjesztenek, leg­gyakrabban harapással. Az állat nyálával kerülnek a vírusok a seb­be, ahol elszaporodnak és az idegrendszert támadják meg. A veszettség jeleinek kialakulása előtt 5 nappal már az állat nyálá­ban jelen van a vírus, tehát a még egészségesnek látszó állat is ter­jesztheti a betegséget. A lappan- gási idő hossza attól függ, hogy a test melyik részén történt a hara­pás. Leggyakrabban 2-3 hét, de előfordulhat féléves lappangási idő is. Főbb tünetek: a harapás helyén szúró, égető, viszkető ér­zés, fájdalom jelentkezik. Nyug­talanság, izomrángás, izomreme­gés, fájdalmas nyelés, nyelési za­varok, nyálfolyás, láz, erős izza- dás, idegesség, álmadanság, de­presszió, kínzó fejfájás. Nyelési görcsök jelentkeznek már a víz látványától is (víziszony). A halál az első tüneteket követő 3-5. na­pon következik be, légzésbénulás tünetei közepette. A legnagyobb veszélyt az ember környezetében gazdádanul élő és ellenőrzés nélkül szaporodó macskák jelentik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a veszett macska többnyire a fejet támadja meg, így a lappangási idő lerövidül. Kutyák esetében minden 3 hóna­posnál idősebb ebet évente köte­lező beoltani. Lakott településen kívül a veszettség fő terjesztői a vadon élő ragadozók. Főleg a ró­ka veszélyes. Legfontosabb tüne­te, hogy a vadon élő állatok sze­líddé válnak. Feltűnően szelíd- neknek tűnnek, de pillanatok alatt agresszívvé válhatnak. Az agresszivitást bármely váratían inger kiválthatja. Ha veszett róká­val találkozunk, ne vonjuk ma­gunkra a figyelmét. Kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, és ajánla­tos csendben maradni. Meg kell próbálni az állat látóteréből kike­rülni. Jó, ha megjegyezzük: em­berközelbe, autó elé csak beteg ál­lat kerül, és ennek oka legtöbb­ször a veszettség. A fertőződés csak akkor követke­zik be, ha a vírus a sebbe, vagy a nyálkahártyára kerül. A beteg ál­lat simogatása, vagy vérével, vize­letével, esetleg ürülékével való érintkezés gyakorlatilag nem je­lent fertőzésveszélyt. Ha veszettség-gyanús állat meg­sebesített, a sebet azonnal ki kell tisztítani, le kell öblíteni szappa­nos vízzel. Ezt követően jód tar­talmú fertődenítő szert kell alkal­mazni. Biztosítani kell a tetanusz elleni védettséget is. Abban az esetben, ha a sérülést ismert állat (kutya) okozta, állatorvosi kivizs­gálást kell kérni. Ha az állat a ki­vizsgálás és az azt követő 5 napos megfigyelés során egészségesnek bizonyul, nem szükséges a sérült beoltása. Ha az állatorvos az álla­tot veszettség-gyanúsnak nyilvá­nítja, és azt laboratóriumi vizsgá­latok is alátámasztják, a beteget védőoltásban kell részesíteni. Az oltást, amely 6 adagból áll, a fer­tőző osztályon végzik. Abban az esetben is haladéktalanul el kell kezdeni a speciális védőoltás -so­rozatot, ha a harapást ismeretlen állat okozta. A gyermekek és fel­nőttek azonos mennyiségű oltó­anyagot kapnak. Valamennyi ol­tás beadását az oltást végző orvos köteles igazolni. Gyakorlatilag te­hát mindenkit be kell oltani, akit olyan állat harapott meg, amely­nél nem zárható ki a veszettség gyanúja. Törpék és óriások Jelige: Bizonyítvány. „Az unokám bizonyítványa nem volt valami jó. Hoz- ■ zám menekül, mivel senki egy jó szóval sem illeti. Minden­kitől csak a szidást kapja, az ap­ja néha megveri, a lányomnak pedig nincs türelme hozzá. Mi lesz ebből a gyerekből, hiszen, már így is furcsa dolgokat mű­vel. Mit tehetnék érte?" I Kedves Nagymama, teljesen jogos a kérdése, és a félel­mei sem alaptalanok. Az a • gyermek, altit mindenki tá­mad és visszautasít, valószínű­leg nem lesz kiegyensúlyozott, hanem védekezni fog. Áhogy Allport írja kiváló könyvében, Az előítéletben, ez a gyermek úgy viselkedik, mint törpe az óriások erdejében, nem fog egyenlő feltételek mellett küz­deni. A környezete arra kény­szeríti, hogy tartsa a száját, míg csúfolják és kinevetik, tűrnie kell a megaláztatást. Sokmin­dent tehet ez gyermek, amivel fokozhatja énje ellenállását. Tel­jesen visszavonulhat, befelé for­dulhat, aki csak néha beszél az óriásokkal (szülőkkel), de soha­sem őszintén. Összefoghat más törpékkel, hogy megvigaszta­lódjon és visszanyerje önbecsü­lését (pl. serdülőkorban ezek a gyermekek antiszociális csopor­tokba tömörülnek). Azt is meg­Dr. Bordás Sándor klinikai pszichológus próbálhatja, hogy becsapja az óriásokat, amikor csak tudja, és ezáltal megkóstolhatja a bosszú édes ízét (pl. az ilyen gyermek rendszeresen meglophatja szü­leit). Kétségbeesése ráviheti, hogy alkalomadtán lelökjön egy óriást a járdáról, vagy megdobja egy kővel, amikor nem látja sen­ki (pl. szándékosan kellemetlen helyzeteket teremt a szülőnek). Vagy túl minden kétségbeesé­sen, az is megeshet, hogy elkez­di azt a szerepet játszani, melyet az óriás osztott ki rá, és fokról fokra elfogadja azt a borzasztó képet, melyet az óriás a törpéről kialakított. Természetesen ön- szeretete megtörik a megvetett- ség csapásainak záporában, mígnem gyűlölni kezdi magát (pl. az öngyilkosságig is eljut­hat). Schopenhauer írja: „A szenvedés, melyet a természet, a véletlen vagy a sors mér ránk, sosem fájhat annyira, mint a seb, melyet mások önkénye üt rajtunk.“ Kedves Nagymama, javaslom, hogy unokája érdekében fordul­jon pszichológushoz. íiGltS'XvS íiGÜNKRí: AZ Ul SZÓ MBLLBOm Szerkeszti: Kovács Hona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents