Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-12 / 159. szám, szombat

„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekéveL De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüzó pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti.” (AranyJános) 2003. július 12., szombat 7. évfolyam, 27. szám Egyetlen köbméter levegőben 100 millió káros részecske található, az ember létszükséglete napi 20 köbméter tiszta levegő Átadtuk a légtisztítót a boldog nyertesnek PÉTERFI SZONYA A mikor kisorsoltuk a nyertest, meg kellett szereznünk a tele­fonszámát. Elvégre tudatnunk kellett az örömteli eseményt, és időpontot akartunk egyeztetni, hogy az Electrolux cég képviselői átadhassák az értékes nyere­ményt. A községi hivatalban ér­deklődtünk Szakái Mónika iránt, ahol elmondták, a szüleivel él együtt. Telefonszámát ugyan nem tudják, de édesanyja a postán dol­gozik. Újabb hívás következett a postára, ismét nem jártunk sze­rencsével, csak üzenetet hagyhat­tunk. Amikor Mónika asszony vé­gül jelentkezett, nem nagyon akarta elhinni, hogy a szerencse rámosolygott.- Még soha nem nyertem, hiába próbálkoztam. Épp ezért nehéz volt elhinni az örömteli hírt. De most, hogy itt vannak nálunk, úgy tűnik, mégis igaz - mondta kissé zavartan a szülői ház nappalijá­ban, miközben Monika Karoliová- tól, a cég képviselőjétől átvette a nyereményt, a korszerű légtisztí­tót.- A munkahelyemen is csak annyit mondtam, hogy haza kell mennem, az okát nem árultam el. Nem mertem. Mert még ma is tartottam attól, hogy mégsem mi kapjuk - néz szeretettel a doboz kibontásánál segédkező kisfiára. Mindketten nagyon figyelmesen hallgatják a hasznos segítőtárs működési alapelveit, az indító­gombot is együtt nyomják meg. A légben található spórákat, pol­leneket, penészeket, de a füst ká­ros származékait is kiszűri ez az okos masina. A szennyezés a fil­teren akad fenn, karbantartása egyszerű, havonta tisztítószer­ben kell leöblíteni, a visszaáram­ló levegő tehát mentes a káros anyagoktól. A nyolc és fél esztendős Norbi nyomban azt tudakolja, hány órát kell működtetni ahhoz, hogy szo­bájának levegőjét átmossa. És mi­vel tudja, hogy az áram pénzbe kerül, felveti, nem drága-e az üze­meltetés.- A légtisztítót bármikor és bárhol lehet használni, de legjobb, ha az esti lefekvés előtt, illetve az éjsza­ka folyamán kapcsoljátok be. Nem kell tartani attól, hogy zavarni fogja az álmodat, mert halk. Ener­giatakarékos, áramfogyasztása egy húszas égőéhez hasonlítható KI A NYERŐ Talán emlékeznek még kedves Olvasóink, hogy a Családi Kör május 31-ei számában Levegőt minden gyereknek! címmel olyan versenyt hirdettünk meg, melyben allergiás panaszokkal küzdő megfejtőink közül egy a svéd Élektrolux cégtől légtisztítót nyerhetett, íme, a szerencsés: Szakái Mónika, Felsőszeli- kap magyarázatot, amellyel lát­hatóan elégedett.- Érzem is a légmosó hatását, máris jobb a levegő - jegyzi meg huncutul felcsillanó szemekkel. Édesanyjától megtudjuk, kisfiánál hároméves korában állapították meg az allergiát, őt egy éve kezelik asztmás tünetekkel. Többször fel­vetődött benne a légtisztító vásár­lásának szükségessége, de... El­váltként hat éve egyedül, illetve szülei segítségével neveli gyerme­két, a fizetésének ezernyi helye van. Szerencsére, a faluban műkö­dő nyakkendőgyárban dolgozik.- A vásárló nem is sejti, mennyi munka van egy nyakkendővel, míg kiszabás után a boltokba ke­rül. Én úgynevezett „kisvéges” va­gyok, naponta 650 nyakkendő keskenyebbik végét készítem elő úgy, hogy a következő kolléganő kézzel elvarrhassa - magyarázza. Mivel Felsőszeliben nincs sok munkavállalási lehetőség, örül annak, hogy dolgozhat, noha oly­kor épp a műhelyben kapja el a légszomj, a fulladási roham. Gyakran a csikorgó fagy ellenére ablakot kell nyitnia, és persze kéz­nél tartja gyógyszerét és az inha­látort. Tavasztól kerékpáron köz­lekedik, a poros úton néha nem bírja taposni a pedálokat. Főleg akkor, amikor magas a levegő pollentartalma.- Szerencsére - tudatja - a kisfiam állapota a gyógyszerek hatásán! jelentősen javult. Hároméves ko­rában fulladási roham jött rá, az édesapám vitte orvoshoz, egy hé­tig kórházban kezelték. Öthetes gyógykezelésre küldték, azóta nem voltak komoly nehézségei. Igaz, tavaly augusztusban az al­lergia piros pöttyök formájában jelent meg a bőrén, kezelőorvosa szerint a füvek okozták.- Nem is mehettem a papával a kukoricásba - jegyezte meg Norbi komolyan, majd azt latolgatta: ezentúl ha számára ártalmas hely­re megy is, a légtisztítóval „kimo­sott” levegőtől a lakásban egészen biztosan megkönnyebbül. A lényegre tapintott, hiszen a lég­tisztító szerepe a lakás levegőjé­nek por-, penész-, spóra- és pol­lenmentesítése. Az ott élők egész­sége védelmében. .Máris jobb a levegő" - mondja lelkesen Norbi (Somogyi Tibor felvételei) Monika Karoliová átadja Szakái Mónikának a nyereményt Balesetmentes nyaralás otthon is A szünidő beállta a gyerekek­nek örömöt, ám a szülőnek gon­dot okoz. Nem is kicsit, hiszen a gyermekbalesetek száma épp a nyári hónapokban nő meg ug­rásszerűen. A fejlett országok statisztikái szerint sérülések kö­vetkeztében többen halnak meg, mint daganatos megbete­gedésekben, AIDS-ben, szívbe­tegségekben és drogozásban együttvéve. Noha a gyermek­balesetek előfordulásáról Szlo­vákiában nem vezetnek pontos statisztikát, a szakértők feltéte­lezik, hogy kétszeresen gyako­ribbak, mint a jóléti államok­ban. Az Electrolux svéd cég a Biztonságos otthon tervezetén keresztül végzett felmérést, en­nek alapján arra figyelmeztet, hogy a balesetveszély épp a nyári hónapokban „tetőzik”. A sérülés általában nem a szülő jelenlétében történik. Bár a fel­nőttek 43 százaléka nem hagyja felügyelet nélkül gyermekét, szomorú tény viszont - ismer­tette a helyzetet dr. Marián Fedor a turócszentmártoni gyermekklinika intenzív osztá­lyának vezető orvosa -, hogy 19 százalékuk igen, mégpedig négy vagy több órára is. A szü­lők zöme mégsem marasztalha­tó el amiatt, hogy nem foglalko­zik eleget gyermekével, a bal­esetek mögött látni kell az ösz- szefüggéseket: nincs nagyon le­hetőség a szabadidő biztonsá­gos eltöltésére. A társadalom feladata volna olyan térségek (helyiségek) biztosítása - gye­rekeknek, felnőtteknek egy­aránt -, amelyek szava tolnára biztonságot, a balesetveszély el­kerülését - hangsúlyozta a főor­vos, aki szerint fontos a lakás biztonságának megteremtése is, noha a szülők 91 százaléka biz­tos benne, hogy ennek megfele­lően rendezte be lakását. Pedig a legtöbb baleset - 42 százalék - zárt ajtók mögött történik (a csöppség magára rántja a nehéz tárgyat vagy a forrásban lévő vi­zet, ételt, kávét, felmászik a székre és leesik, de kifordulhat akár az erkélyről is stb.). Az ut­cán 30, a játszótereken pedig 21 százalékos a balesetek előfordu­lása. A nagyszülők figyelmébe ajánljuk: ne feledkezzenek meg arról, hogy a „kéznél tartott” gyógyszerek ugyancsak komoly veszélyforrást jelentenek, (erf) Jó esetben van két-három hétnyi szabadságunk, s ha anyagi helyzetünk engedi, elküldhető a csemete valamilyen táborba, ám így is megoldásra vár legalább egy hónapnyi idő Éljen a nyár, éljenek a nagymamák! CS. LISZKA GYÖRGYI alán teljesítményköz­pontú világunkkal függ ez össze. Itt a nyár, vele itt az isko­lai vakáció, s mi, szü­lők egy újabb súlyos probléma megoldása előtt állunk. Mi legyen gyermekeinkkel két teljes hónapig. Jó esetben van két-három hétnyi szabadságunk, s ha anyagi helyzetünk engedi, elküldhető a csemete valamilyen személyiségfej­lesztő, kézműves vagy alkotótábor­ba, ám így is marad még legalább egy hónapnyi, megoldásra váró idő. Lázasan keressük a lehetősége­ket, lapozzuk az Arany Oldalakat, megfelelő nyári foglalkoztató nap­közi otthonok után kutatva. Mert azt is szem előtt kell tartanunk, hogy el ne tunyuljon a gyerek, hogy a nyár folyamán legalább annyi is­meretre tegyen szert, amivel aztán szeptemberben, újra beülve az isko­lapadba, lehengerelheti társait, ki­vívhatja tanítói elismerő pillantása­it. Pedig Bolyai Farkas, áld 47 évig tanított Marosvásárhelyen, s korá­nak legelső, a magyarságnak pedig egyik legkiemelkedőbb matemati­kusa volt, amit az 1800-as évek ele­jén megfogalmazott, a mai napig hajszálnyit sem veszített igazságá­ból: „Mindenek felett játszódjon és nőjön a gyermek, a szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet, mint az országút, olyan med­dővé teszi.” Eszembe jutnak a Pál utcai fiúk, a Tom Sawyerek, Harisnyás Pippik, Tutajosok, s eszembe jutnak saját gyermekkorom felhőtlen vakációi, amikor a nyár nem a problémák sokaságát jelentette, hanem a sza­badságot. Csapatokba verődve jár­tuk a határt, ismertünk minden fű­szálat, tudtuk, mi minek a termé­se, láttuk fészket rakni a madara­kat, tudtunk bodzavesszőből íjat készíteni, rég kinőtt babakocsink kerekeiből versenyautót, mellyel a száguldást élményét is megismer­tük lefele gurulva rajta a Kálvária­dombról. S amikor később fizika­órán azt tanultuk, hogy a lejtő a vízszintessel szöget bezáró sík fe­lület, elég volt a Kálváriára gon­dolnunk, mikor arról volt szó, hogy a sebesség egy mozgó test ál­tal bizonyos idő alatt megtett út és az idő hányadosa, tudtuk, a négy­kerekű megtett útja a Kálvária te­tejéről a Kis Ilonka házáig Gyurká­nak került a legkevesebb idejébe, tehát neki sikerült a legsebesebb száguldás. Mint ahogyan azt is tudtuk, hogy a bodza nem az eső­erdőkben terem, sem a repce, sem pedig a napraforgó, az pedig még a leggyöngébb tanulmányi ered­ményeket elért társunknak sem ju­tott volna eszébe, hogy a tojást gyárakban állítják elő. Volt ugyan­is, hogy kifosztottuk a tojó fészkét, s a homokban csodás piskótatortát sütöttünk belőle, meg tojásos no- kedlit szaggattunk, nem kellett hát, hogy anyáink maguk mellé ál­lítva a sparhelthez főzni tanítsa­nak, kipróbáltunk mi mindent az udvaron. Nem volt napirend, kato­nás ébresztő, pihenő, kötelező fog­lalkozás, takarodó. Mégis kint volt mindenki reggel kilenctől este ki­lencig, egy csomó játékot tudtunk és játszottunk. Délben mindenki berohant a nagyanyjához bekana­lazni valamit, s aztán uzsgyi, visz- sza folytatni a játékot. Voltam öreg király és kis királylány, voltam Nemecsek és Csudálatos Mary, ám ahhoz, hogy én lehessek Ribana, el kellett olvasnom a Winnetout is, pedig nem nagyon fűlött hozzá a fogam, túlontúl fiúsnak gondol­tam. A régi mázsaház platóján kü­lönféle előadásokat tartottunk, a balettől a táncdalfesztiválon és a ki mit tudón keresztül a népszín­műig mindent. Volt ugrókötelünk, karikánk és biciklink. Igaz, akkor nem volt minduntalan valami a té­vében, nem volt számítógépünk, wolkmanünk, discmanünk és mo­biltelefonunk. Volt viszont szabad­ságunk. Nem tanultunk meg ne­mezeim, windsurfingezni és prog­ramozni, de tudtunk vizet meríte­ni a kútból, s nem haltunk szom- jan, ha nem volt Coca-Cola. Meg­tanultuk, hogy akkor is meg lehet mosakodni, ha a csapból nem fo­lyik a víz. Határtalanul boldogok voltunk, kiegyensúlyozottak és elégedettek. Szerettük a vakáció­kat s a nagyszüleinket, akik ezt a' lelket építő gondtalanságot bizto­sították számunkra. És nagyszülők pedig ma is vannak! Lehet, hogy szeptemberben, beülve az iskolapadba, a körkérdésre a vá­lasz: a mamámnál kalandoztam, nem hangzik oly elegánsan, mint az, hogy Malin töltöttem a nyarat egy személyiségfejlesztő nyelvi tá­borban, gyakorlati tapasztalatok­kal, egészséges gyermeklélekkel, kipihenten, megszabadulva min­den stressztől és tehertől mégis ez előbbiek indulnak neki az újabb, teljesítményorientált, túlterhelt és -stresszelt iskolai tíz hónapnak. Itt a nyár, vele itt az iskolai vakáció, s bár tudom, sokan épp a gyermek- nyaraltatásból élnek, én mégis azt mondom: éljenek a nagymamák!

Next

/
Thumbnails
Contents