Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-12 / 159. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 12. VENDÉGKOMMENTÁR Félreformkor LOVÁSZ ATTILA Döbbenetes végignézni, ahogyan az adóreform egyébként nagyon jó elképzelései újra politikai kompromisszumok áldozatává válnak. A kompromisszumok pedig az adófizető zsebéből fognak a közeljövőben még több pénzt kihúzni. Amikor Ivan Mikloš bejelentette a 19 százalékos egyenadót és a 19 százalékos forgalmi adót, az egyik befolyásos szlovák napilapban elhangzott a kérdés: ugyan milyen adóreform az, amely a lakosság széles rétegeit érinti. Nos, éppen abban rejlik az adóreform varázsa, hogy a lakosság széles rétegeire hárul az adóteher. Az adózás nem más, mint közteherviselés. A kriptokommunista baloldal nemrég még kormányban ülő képviselői mindent megtettek azért, hogy a közteherviselés legnagyobb része a társadalom bizonyos rétegeire háruljon, szóban védve így a legszegényebbek érdekeit. Azzal viszont, hogy a szabályozott árakhoz nem nyúlt senki, s hogy a gazdagabbak adósávjai erkölcstelenül magasabbak voltak és a hozzáadottérték-adónak két tarifája volt, éppen a szegényebb rétegeket sújtották. A közteherviselés akkor igazságos, ha a társadalom legszélesebb rétegei „állják a számlát”, persze ki-ki jövedelme, lehetőségei szerint. Ugyanakkor igazságtalan az a rendszer, ahol kétszer adóztatják meg a megteremtett értéket. Az örökösödési, az ingatlanátíratási adó még akkor is erkölcstelen, ha az EU tagállamainak nagy részében ma is gyakorlat. Az adózás alóli kivételek pedig akkor is igazságtalanok, ha éppen a hazai terméket óhajtják megvédeni a külföldi konkurenciától. Az adóreformerek az elmúlt néhány hétben kétszer is meghason- lottak. Reformáltak is meg nem is, és a kompromisszumok nagy része elfeledteti az adófizetőkkel, hogy Észtország mellett Szlovákia lehetne a közteherviselésben Európa legigazságosabb állama. Mert már csak „lehetett volna”. JEGYZET ■■■■■ azzal a kifejezéssel, hogy sporthorgász. Ezek a manusok csónakból etetnek, és mázsaszámra. Vödrökkel döntik a vízbe a búzát, a kukoricát, a darát, tetejébe a bojlit. Hogy a laikus is értse: miként a disznó a vályúra megy, a hal is az etetésre. Egy néhányhektá- ros tavon aztán másnak nincs esélye, csak aki bírja az etetési versenyt. Természetesen pénztárcával. Szó nincs itt már a természet szeretetéről, a halak fineszes horogra csalogatásáról és egyéb apróságokról, amelyek széppé és élvezetessé teszik a horgászatot. Nemes szórakozássá, amikor a horgász keresi a halat, kutatja szokásait. Itt már csak a vályú létezik, és a halak, mint az idomított malacok, odacsődülnek a nagy halom kajára. Olyan ez, mintha a templom előtt kuporgó koldusba belerugdalna valaki: hé, haver, miért nem vagy nagyvállalkozó? Az esélyed megvan rá, hiszen nyitott társadalomban élünk, vagy mi a szösz. A törvény is jó, a rabsicok is leépülnek lassan. Most már nem kihágás az orvhalászat, hanem bűntény, amiért ülni is lehet. Végre. Csak ezek a maffiák ne lennének, amelyek mázsaszám fogják a halat, a fene se tudja, minek, hiszen megenni sem győzhetik. Viszont elveszik a többiek maradék kedvét is. A helyi szervezetnél meg senkinek nem jut eszébe, hogy betiltsák a csónakból való etetést. A vágóhíd egész nyáron üzemel, a nagyhangú társaság meg talán fel sem fogja, hogy milyen szép lenne a horgászat - nélküle. alakjai kifejezetten undorítók. Umbridge professzor például rosszindulatú, nem is szólva a rémséges állatokról, és arról, hogy Vicky fájlalja, eltűnt Harry eredeti bája. A rettenthetetlen kritikus végül abban foglalta össze lesújtó ítéletét, „ha csakugyan az utolsó oldalig kellene végigolvasnom a kötetet, legalább úgy szenvednék, mintha Umbridge professzor rabságában kellene sínylődnöm”. De az is lehet, hogy Vicky szellemi éretlenségével van a baj. A Financial Times egy 18 éves leány lelkesedését tartotta hitelesnek. Ez az ifjú hölgy azt írta, hogy az új kötet minden várakozását fölülmúlta, türelmetlenül várja a hatodikat. Igaz, közben minden nyugati könyvesboltban az első szállítmány napok alatt az utolsó példányig elfogyott. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa Tóparti maffiák KÖVESDI KÁROLY Könnyed nyári szórakozás: emberünk kiballag a tópartra, feltűzi a kukoricát, a kukacot, bedobja a horgait, és ejtőzik. Néhány órára elfelejti a ronda munkahelyét, a politika Mo- lochját, az áremelés Polüphé- moszát, a megemelt koncessziót, a dépéhát, az egész dzsumbujt maga körül. Eszik, iszik, pöfékel, pisszeg a hattyúkra meg a vízicsibékre, amelyek odapofát- lanodnak a lába elé tarhálni. Nézelődik, bóbiskol, s közben arra gondol, milyen felhőtlen ki- kapcsolódás a peca. És nézi a nagy társaságot, amely egész évben ott tanyázik a túloldalon, a nyárfák alatt, és egymás után csőröli ki a nagy halakat, míg ő hiába áztatja a kanócot. Kapás se közel, se távol, egy árva ráncigálás nem sok, annyival sem ajándékozzák meg azok a fránya halak. Azok meg ott, túlnan, már megint hurráznak és csoportosulnak, egyikük la- vórnyi pontyot fáraszt. Emberünk meg kezd bepöcenni. Eddig azt hitte, azért fizeti az engedélyt, hogy ő is fogjon. Igaz, a halak sosem hallottak esély- egyenlőségről. Azok oda mennek, ahol a kaja. Hol van már az az idő, amikor emberünk kiballagott, és vagy fogott valamit, vagy nem? Manapság már csak a vagy nem érvényes, mert minden tavon akad egy nagyhangú halkitermelő iparos társaság, amely álmában sem találkozott Álomszuszék VÁRKONYI TIBOR Csipkerózsikaként hozta címlapján a londoni The Times Vicky- nek, a nyolcéves irodalomkritikusnak a fényképét. A brit világlap azt a fotót közölte, amelyen az ifjú hölgy elszunnyadt, amikor a Harry Potter legújabb, ötödik kötetét olvasta. Vicky véleményét a Times mérvadónak tartja, mert a kislány nyerte meg a szerkesztőség díját. Kritikusi pályázaton a gyerekeknek tíz ismert angol íróról kellett véleményt mondaniuk, majd száz szóban jellemezniük legkedvesebb könyvüket. Vicky elsőségéért jutott ahhoz a kiváltsághoz, hogy véleményt mondhatott a legújabb Harry Potterről. Méghozzá lesújtót. Azon kívül is, hogy olvasás közben elaludt, Vicky szerint az írónő legújabb- Nemcsak a dotációra meg a pályázatokra kell ám figyelni, hanem arról is meg kéne tudni valamit, hogy han- cúrozhatnak-e szikes talajú legelőn a birkák vagy a malacok! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ KRÓNIKA Magyarországi közalapítványok támogatásával októberben megvalósulhat az aradi Szabadság-emlékmű helyreállítása - közölte a Krónika című erdélyi lap. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök arról tájékoztatta az erdélyi magyarság képviselőit, hogy különböző közalapítványok összesen 70 millió forinttal támogatják az újraállítást. Emellett gyűjtés indult Erdélyben és Magyar- országon, Az RMDSZ létrehozta a Szabadság-szobor Egyesületet, amely 50 000, 100 000, és 500 000 lej értékű „téglajegyeket” bocsátott ki. „Jelenleg politikai akadálya nincs annak, hogy Aradon ismét köztérre kerüljön a Szabadság-emlékmű. Az idő azonban szorít bennünket, mert jövőre választási év lesz Romániában, s nem biztos, hogy marad ez a politikai légkör - hangsúlyozta Király András, az egyesület elnöke. Az emlékművet 1890-ben állították fel az 1849-ben Aradon kivégzett 13 vértanú emlékére. 1925-ben a román kormány lebontatta, darabjait a katonai laktanyaként szolgáló aradi várba szállították. HÉTVÉG(R)E Ne vígy minket a kísértésbe Előrebocsátom, katolikusnak kereszteltek, a következőket pedig nem a szentségtörés szándéka vagy valamiféle egyházgyűlölet íratta velem. A parlamentáris demokrácia megcsúfolása, a valódi szentségtörés ugyanis tájainkon a parlamenti ülésteremben történik. Ahová - csakúgy, mint a templomba - tiszta lelkiismerettel és nem bűntől vezérelve illene járniuk a képviselőknek. És elnézést is nekik kellene kérniük. JUHÁSZ LÁSZLÓ A pozsonyi törvényhozás puritán szentélyébe lassan szállingóznak a hívők és a hitetlenek, a karzat is csakhamar megtelik kíváncsiskodó újságírókkal, hogy tanúi lehessenek a legszentebb áldozat bemutatásának. Gong-gong-gong. A szertartást vezető Pavol atya, kezében a házszabállyal helyet foglal a szószéken. „Az ANO, a HZDS és a Smer nevében” - kezdi szomorúan. Bár a bűnbánati ima csak az abortusz- törvény megszavazása után lenne indokolt, a katolikus házszabály értelmében a mozgalmi kereszténydemokrata Pavol atya felszólítja a jelenlévőket, vizsgálják meg lelkiismeretüket és bánják meg bűneiket. Együtt mondják az ima szövegét: „Gyónom a mindenható házelnöknek és nektek, képviselőtársaim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: törvénymódosítással, igen szavazattal, obstrukcióval és mulatsággal: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Hrušovský urat, az összes minisztereket és államtitkárokat, és titeket képviselőtársaim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Schusterünkhöz.” A törvénymódosítás előterjesztője, Černá asszony (akit néhányan csak fekete báránynak neveznek) lép a pulpitusra, kezében egy nagy pak- samétával. „Harmadik olvasat a Törvény könyvéből. A 73/1986-os és 419/ 1991-es jogszabály módosítása” Olvas, hosszú perceken keresztül. „... majd az ANO így szólt a KDH- hoz: Bizony, mondom néktek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Kijelenti, ezek a Törvény igéi. „Istennek legyen hála” - sóhajtanak az ANO képviselői meg az ellenzék. Kis keresztet rajzolnak a homlokukra, ajkukra és a díszzsebkendőjük fölé, miközben magukban mondják: Értelmünk befogadja, szánk hirdesse és szívünk szeresse ezt a törvényt. De maguk sem hiszik, amit mormolnak. Hrušovský atya szertartása időközben az áldozatbemutatáshoz érkezik, arcára istenfélelem ül ki. Felajánlja a kenyeret (nem a sajátját), majd vizet prédikál, a misebort pedig megissza. Az ANO hívei magukban mondják: „Fogadja el az Államfő keSzabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosz politikai erőtől. zedből ezt az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére, és írja alá ezt a törvényt.” A képviselők érzik, hogy áldozatot hoznak. „Szabadíts meg kérünk, Urunk, minden gonosztól!” - gondolják. Az áldozatbemutatás után az ANO kezdeményezésére imádkoznak. Az imában nem vesz részt a KDH, az SDKÚ és az MKP képviselőinek többsége. „Elnökünk, aki a palotádban vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a második megbízatási időszakod, legyen meg a te akaratod, amint Pozsonyban, úgy vidéken is. Mindennapi képviselői kenyerünket add meg nekünk ma, írd alá és bocsásd meg törvényeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, korrupcióba, de szabadíts meg a KDH-tól. Szabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosz politikai erőtől, adj kegyesen békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk képviselői fizetésünkből, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot, az európai parlamenti választásokat és megváltónknak, az Európai Uniónak dicsőséges eljöttét. Mert miénk az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen.” Engesztelődjünk ki szívből egymással - hangzik a felszólítás. Legyen békesség köztünk mindenkor, béke veled! - mondják kézfogás közben a képviselők. Azonban csak frakción belül szorítják meg egymás jobbját. A tévénézők otthon kikapcsolják a készüléket, és miközben kimennek sörért, az égre emelik tekintetüket, és azt morogják magukban: Panem de caelo praestitisti eis, vagyis: Mennyei kenyeret adtál nekik. Persze, ez nem igaz. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hiszen mi adtunk nekik képviselői kenyeret, amikor úgy választottunk, ahogy. Mondjuk hát együtt: Én vétkem... HETI GAZDA(G)SÁG Nem szoronghat az ország Pozsony környékén TUBA LAJOS Elküldték, visszaadták, újra jóváhagyták - a politikai rítustánc után most már biztos, hogy augusztustól megugomak az üzemanyagárak, januártól pedig egységesen 19 százalék lesz a hozzáadottérték-adó. A parlamenti újraszavaztatás legnagyobb hozadéka, hogy az abortusz- törvény és a vallási oktatás erőltetése ellenére a gazdasági reform ügyében továbbra is egységes a kormány- koalíció. Ez azért megnyugtató, hiszen nemcsak az adó- és a nyugdíjreform előkészítése jutott befejező stádiumba, hanem ezúttal válóban nagyon hosszú az elfogadásra váró okos javaslatok listája. Az adóreformot a héten újra faragták egy kicsit. Bár ez még nem tekinthető nagy vereségnek, de azért jó lenne, ha a végső forma nem afféle versenyfutás az idővel alapon dőlne el. Az államfői vétóval kapcsolatban érdekes vonás, hogy ő a kereskedelmi és iparkamara főnökére hallgatott, aki az új adórendszer szociális hatásaival érvelt. És még mondja valaki, hogy a vállalkozóknak nincs szociális érzékenységük. Azért tőlük inkább olyan nyomást várnánk, hogy a gazdaságélénkítés érdekében tegyenek többet. Mert így az ő zsebük is jobban tömődne, de az egyszerű emberek is munkához jutnának. Vagy akár a regionális különbségek effektiv csökkentését is követelhetné a kamara, ennek ugyanis szinte csak szociális vonzata van. Mert hiába jelentette be az unió statisztikai hivatala, hogy a hazai családok a csatlakozó országok közül a harmadik leggazdagabbak, közelebbA látszatintézkedéseken túllépve kell foglalkozni a tengődő régiókkal. ről megnézve a helyzet felettébb szomorú. Pozsony a legjobban élő csatlakozó fővárosnak bizonyult, ellenpárjaként viszont ott van az egyre kilátástalanabbul tengődő keleti, délkeleti vidék. Ezzel pedig foglalkozni kellene, kicsit túllépve a látszatintézkedések szintjén. Mert végül is nem szoronghat az egész ország Pozsonyban és környékén, és nem határozhatja meg a vidék életképességét az, hogy be le- het-e még ingázni különjáratokkal az ottani gyárakba. Milyen ország az, ahol háromszáz kilométerre a fővárostól a falvak legfőbb gondja, hogy elkerüljék a nyomortanyává való züllést. Ez legalább olyan súlyos probléma, mint az abortusz vagy a hittanoktatás. A héten megismerhettük a kétes eredetű vagyonok felderítésére vonatkozó törvényjavaslatot, Ez sem hazai ötlet, egy sor nyugati országban évek óta alkalmazzák. Az elképzelés várhatóan a választópolgárok közt nálunk is kedvező fogadtatásra talál majd, a potenciális érintettek viszont más körökben mozognak, így a parlamentben nehezebb sorsa lesz a törvénynek. Azt persze senki sem mondja majd ki, hogy a környezetéből hány embernek emelkedett meg a pulzusa, amikor kiderült, hogy az igazságügyi minisztérium valóban komolyan gondolja a dolgot. Húzhatjuk majd a vonalakat, hogy ki, hányféle indokot tud majd felhozni, csakhogy ne kelljen megszavazni a törvényt. Siker esetén pedig újra jön a szlovák valóság, a rendőrség felderít, az ügyészség vádol, a bíró dönt, de azért valahol minden nagy hal ügye elakad. De azért hagyjuk magunkat meglepni, annyi biztos, hogy olyanból, aki sokkal nagyobb lábon él, mint ami az adóbevallásai alapján várható lenne, felettébb sok van, így a törvény elfogadása és alkalmazása esetén az újságíróknak is sokáig lenne miből mazsolázniuk. Újabb híreink vannak a pénzügyi szolgáltatók áldozatai számára. A Drukost átvevő érdekvédelmi szervezet legújabban a Szlovák Távközlés vagyonát próbálja zároltatni egy 5 milliárd koronás kifizetetlen váltóra hivatkozva. A távközlési cég tagadja a váltó valódiságát, egyébként pedig már első hallásra furcsa, miért is venne fel egy ekkora cég ilyen úton pénzt. Ez az összeg mindkét fél számára nagyon komoly, a Drukososokat kihúzná a bajból, de az is megeshet, hogy a távközlés német tulajdonosa is leckét kap a szlovák közelmúlt máig tartó hatásaiból. A Drukos felszámolja életbiztosítóját is, de ügyfelei egyelőre ne aggódjanak, őket átveszi egy másik biztosító.
