Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-10 / 157. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 10. Nagyszünet Túl hangosan csevegnek az utcán, buszban, beszélgetésüknek mindenki tanúja akarva-akaratlanul Markunkban a telefon A mobiltelefont lehet szidni vagy magasztalni, az igazság, mint mindig, most is valahol a kettő között van (Képarchívum) val. Megtetszenek egymásnak, találkoznak, majd a randi végeztével telefonszámot cserélnek. A fiú megígéri: „Majd hívlak!“, s ezzel elválnak útjaik. Nézzük, hogyan folytatódott volna történetünk a vezetékes telefonok idejében. A lány hazaér, boldogan, a fellegekben járva. Másnap várja a fiú hívását. A fiú csak nem hívja. A lány hosszasan ül a telefon mellett, félve kilépni még csak a szobából is, hátha pont akkor csörren meg a telefon... Hiába hívják a barátnői sétálni, beszélgetni, nem mehet, hiszen hívást vár... És ez így megy, napokig, hetekig, esetleg hónapokig... (Na jó, magunk között legyen szólva, aki hónapokig képes várni egy hívást, azon már a mobiltelefon sem segít.) Viszont a helyzet egészen másképp alakul a maroktelefonok idejében: A lány hazaér, boldogan, a fellegekben járva. Másnap vátja a fiú hívását. A fiú csak nem hívja. A lány szomorú és vágyakozó képpel nézi a telefonja kijelzőjét, és vár, csak vár... Aztán befutnak a barátnői, és sétálni hívják. A lány boldogan igent mond, bár azért útközben meg- megtapintja zsebében a telefont, tényleg ott van-e, és többször is ellenőrzi, nincs-e véleüenül levéve a hang. És ez így megy napokig, hetekig, esetleg hónapokig, de senkinek nem tűnik fel semmi, hiszen a lány ugyanúgy folytatja mindennapi elfoglaltságait, mint azelőtt, s esedeg megismerkedik más kedves fiúkkal is, akikkel telefonszámot cserélhet, és akik hívását epedve várhatja... Hát nem jobban hangzik a második verzió? Persze tény, mobiltelefon nélkül is lehet élni, ugyanúgy ahogy tévé, internetcsatlakozás vagy automata mosógép nélkül, mert hisz csupán az oxigén és a víz létszükséglet, az összes többi nélkülözhető... A mobiltelefont lehet szidni vagy magasztalni, az igazság, mint mindig, most is valahol a kettő között van. A maroktelefon, úgy mint minden más használati tárgy, felhasználható értelmesen és kevésbé értelmesen. De hogy hogyan használják, arról maga a készülék vajmi keveset tehet... A mobiltelefpn manapság már megszokott és elfogadott használati tárgynak számít. Nem csak az üzletemberek, menedzserek kezében látható, a fiatalok is mind többet használják. BŐD TITANILLA Sokszor pont velük kapcsolatban merül fel a kérdés, tényleg szükséges-e ez a szerkentyű, amely hajlamos épp a legkevésbé megfelelő pillanatban megszólalni? Hiszen mostanság már az alapiskolások is sms-eket pötyögtetnek egymásnak, sokszor óra alatt is, megőijít- ve ezzel a tanító nénit. Ilyen esetekről hallván sokan úgy látják, felesleges még ilyen korú gyerekeknek méregdrága telefont adni a kezébe. De hogy ki mit ad meg a csemetéjének, az végtére is magánügy, a lényeg, hogy ismerjék az alapvető társasági szabályokat a mobiltelefon használatára vonatkozólag. Éppen ezek miatt az íratlan szabályok miatt szokták a legtöbbet szidalmazni a fiatalokat. Túl hangosan csevegnek az utcán, buszban, beszélgetésüknek mindenki tanúja akarva-akaratlanul, vagy éppen egy előadás, tanóra kellős közepén hangzik fel mondjuk a Big Brother csengőhangja. Azonban a mobil- telefonnak sok előnye is van, amit persze az ellenzői soha nem fognak elfogadni, egészen addig, míg... Míg maguk is nem lesznek mobiltelefon-tulajdonosok. Addig szidják a maroktelefonokat és gazdáikat rendesen, nem értik, miért nem elég már a jó öreg vezetékes telefon, miért olyan égetően fontos utcán telefonálni, tömegközlekedési eszközön telefonálni, egyáltalán - telefonálni. A személyes találkozás vagy a levél sokkal köz- veüenebb. Ez igaz is, de az ellentábornak is be kell látnia, van, amikor a személyes találkozás nem megoldható, a levél pedig túl lassú lenne. A mobil bármikor kéznél van, bárhol elérhető az ember, és bárhonnan elérhet bárkit. Nagyfokú szabadságot nyújt, hisz elmúlt az az idő, amikor az ember nem mozdulhatott ki a lakásból, mert fontos hívást várt. Vegyük például a következő helyzetet. Egy lány találkozik egy fiúA személyes találkozás vagy a levél sokkal közvetlenebb (mobile.com) OLIMPIA Újjáéledés az újkorban ÖSSZEÁLLÍTÁS Ugye ma már természetesnek tűnik, hogy négyévente a világ más és más pontjain olimpiai játékok szerveződnek? Ez azonban nem volt mindig így. Ezt a - mára már - világszerte legrangosabb sporteseményt újjá kellett éleszteni, hogy 1500 éves szünet után az olimpiai játékok némüeg új eszmékkel, ám ókori alapokra támaszkodva ismét elindulhassanak az újkorban. Kr. u. 393-ban lezárult az ókori ohmpiák korszaka. Akkor és később, a középkorban senki sem gondolta volna, hogy ez a szép hagyomány egyszer még újjá fog éledni. És egy ilyen nagyszabású sportrendezvény megszervezése elég nagy feladat. Kinek is az agyából pattant ki ez a nem mindennapi ötlet? Az újkori olimpiák szülőatyja, a francia származású Pierre de Coubertin 1863-ban született Párizsban. A 80-as évektől gyakran ellátogatott Angliába, ahol belepillanthatott az angol bentlakásos iskolák életébe, mindennapjaiba. Érdeklődéssel figyelte, hogy a diákok milyen lelkesen sportolnak, s ezek során az aktív és vidám együtdétek során milyen szoros barátságok szövődnek közöttük. Coubertin haladó szellemiségű értelmiségi volt, ezért fennhangon hirdette a sport szerepének fontosságát az egyén szellemi, lelki és testi fejlődésében. Egy északamerikai tapasztalatgyűjtő körút után pedig Coubertin végleg arra az elhatározásra jutott, hogy az olimpiai játékokat modem formában újjá kell éleszteni. Ezt a gondolatát az is elősegítette, hogy egy német régész, Emst Curtius éppen akkoriban bukkant rá ásatásai során az antik Olümpia város romjaira. Tehát nem volt más hátra, mint összeállítani a versenyszámokat, és megalkotni az ezekre vonatkozó nemzetközi szabályokat. Pierre de Coubertin természetesen úgy képzelte, hogy a modem olimpiai játékok nemzetközi szintűek lesznek, és nemcsak görögök versenyezhetnek. A sportágak összeállításánál például főként angol sportokat vettek fel a listára, illetve a német tornát és más - eredendően - francia és olasz sportokat, mint a vívás, a tenisz és a lovaglás. Coubertin szerint a sport a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a világ összes népét összefogja, és közöttük barátságot alakítson ki. Tehát tervei szerint 1894. június 23-án Párizsban összeültek a vüág összes országának képviselői, és döntést hoztak az olimpiai játékok megrendezéséről. Megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (magyarul: NOB, angolul: IOC), amely az olimpiai játékokra vonatkozó összes ügyről döntött, és dönt azóta is. Ők találták ki azt, hogy az olimpiai zászló hogyan nézzen ki: az öt különböző színű karika az öt földrészt jelképezi. A Bizottság ödetei alapján született meg az olimpiai játékok jelmondata is: citius, altius, fortius (latinul), amely magyarul annyit jelent, hogy gyorsabban, magasabbra, bátrabban. És természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság feladata, hogy kijelölje azt a várost, amelyik a következő olimpiát szervezi. Az első, 1896-os újkori olimpia megrendezésének jogát a hagyományokra emlékezve Athén kapta meg. És hogy miként zajlottak az első, ünnepi játékok, és müyen új szabályok voltak érvényesek, hamarosan megtudhatod. Addig is, szia! (n) Ha akarsz valamit és keményen dolgozol, eléred a célod Jane Goodall, a majmok védelmezője ZÖLDZÓNA Hetven évének küszöbén Jane Goodall továbbra is évi 300 napot utazik és tevékenykedik az állatok védelmében. Az angol zoológusnő egészen fiatalon vált híressé a tanzániai csimpánzokon végzett megfigyelései kapcsán azzal, hogy felfedezte: az állatok képesek munkaeszközök készítésére. A 80-as években kezdett aktivistaként dolgozni és azóta is folyamatosan fellép az ellen, hogy a fejlődés nevében kiirtsanak egyes állatfajokat. Nem véletlen, hogy ó kapta meg a tudományos kutatás Asturias Hercege-díjat, amiért kutatásaival lehetővé tette a csimpánzok és az emberi magatartás, kultúra gyökereinek mélyebb megismerését. A díj 23 éves fennállása óta ez az első alkalom, hogy zoológusra esett a választás. „Nagy megtiszteltetés e számomra - mondta a sajtónak az angliai Bornemouthban - a spanyol királlyal is beszélgettem már a bikákról. Az állatoknak is vannak érzelmeik, meg kell látni a dolgokat az ő nézőpontjukból is. Egyébként minden országban van ok a bírálatra az állatokkal való bánásmód miatt.“ Goodall állatszeretete gyermekkorában kezdődött, amikor a Tarzant ésa Dzsungel könyvét olvasta. „Elhatároztam, hogy Afrikában fogok élni az állatok között és írni fogok róluk. Ez volt az álmom. Mindenki nevetett rajtam, kivéve anyámat. Ő azt mondta: Ha akarsz valamit és keményen dolgozol, legyőzöd az akadályokat, mindig megtalálod az utat, hogy elérd a célod. Ez az üzenetem a fiataloknak.“ „Az emberben és a csimpánzban sok hasonló személyiségjegy van - magyarázta. - Ugyanazok az érzelemtípusok, értelmi képesség, amelyek lehetővé teszik, hogy olyan dolgokat csináljanak, mint az emberek. El kell fogadnunk, hogy nem mi vagyunk azegyedüliek a Földön, akiknek személyiségük és érzelmeik vannak. Mégsem élhetünk együtt. Mert ki tudja, miért ők is, mint mi, lehetnek kiszámíthatatlanok és nagyon agresszívek. Védik területüket, ugyanakkor elfoglalják a szomszédét. Nekik is két arcuk van: egy brutális és agresszív, és egy kedves, szelíd. A vadonban szeretnek élni, szabadon, szeretnek sokat mozogni, utazni, kiválasztani a kedvenc gyümölcsöt. Ha velünk élnének, nagyon mesterséges életük lenne. Vannak, akik csimpánzot tartanak társállatként. Ezt nem lenne szabad. Goodall nem hiszi, hogy a bennszülöttek csimpánzhús-fogyasztá- sa fenyegetné a fajta fennmaradását. „A helyiek harmóniában élnek a dzsungellel. Fenyegetést azok a vállalkozások jelentik, amelyek 100 kilométeres utakat építenek a dzsungelben, leölik a csimpánzokat, felfüstölik a húsukat és kamionokkal szállítják el a városba, ahol sok pénzt adnak érte.“ A zoológusnő aktivizmusa nem korlátozódik az állatvilágra: „Most írok egy könyvet arról, hogy mi történik a világban jelenleg, szeptember 11 és az iraki háború között. Azt hiszem, hogy ez a háború még nagyobb terrorizmust fog kiváltani. A kezdetét már látjuk.“ VIGYORGÓ Korábban Tanfelügyelő érkezik az iskolába az ötvenes években, meglátogat egy osztályt, és felteszi a szokásos beugrató kérdést:- Na gyerekek, ki tudja, mi volt korábban: a tyúk, vagy a tojás? Pistikére mutat, aki kis gondolkodás után így válaszol:- Én csak azt tudom tanár úr, hogy korábban tyúk is volt, meg tojás is! Tévedés Az ejtőernyősök életükben először ugranak repülőből. A tiszt mindegyiknek kezdősebességet ad, ha nem akarnanak ugrani. Az egyik azonban nagyon tiltakozik, kézzel-lábbal kapálódzik, de haszontalanul. Egy másik ejtőernyős erre irtózatos röhögésben tör ki. A kiképzőtiszt megkérdezi, hogy mi olyan vicces azon, hogy kilökött egy gyávát.- Gyávát? - kérdez vissza a katona -, hisz ő volt a pilóta! Aranyhal Szőke nő kifogja az aranyhalat. Mire az aranyhal:- Kedves lány! Ha visszadobsz, teljesítem egy kívánságodat, bármi legyen is az! A szőke nő eltűnődik egy picit, majd így szól:-Azt kívánom, hogy 180-as IQ-m legyen, mert már elegem van, hogy mindenki butának tart! Az aranyhal lehunyja a szemeit, majd lemondóan így szól:- Huhh! Egyszer úgyis meghalunk! Égés- Főnök, leégett a kuplung az autóban!- Nem megmondtam hogy ne cigizzetek a kocsiban! Jogsi- Tegnap elvesztettem az uralmam az autóm fölött!- Miért? Gyorsan hajtottál?- Nem, a fiam megkapta a jogsit... Évát keresem- Jó napot kívánok. Évát keresem, mikor jön meg?- Talán egy óra, egy nap, egy hét, egy hónap, egy év, egy évtized.- Éz nem az Éva irodája?- Nem, ez a temető! Új idők... (vicclap.hu) MIXERSULI Hogyan készül az Apricot Shake? AJÁNLÓ Ha kinéztek az ablakon, láthatjátok, hogy szép, napos az idő, végre itt a meleg. Ilyenkor pedig gyorsan kiszárad az ember torka! S ebben az esetben mire vágyma leginkább, mint egy jó, hűs és finom koktélra. Áhítozni viszont nem elég, szükség van egy jó ötletre, egy szuper receptre is! Immáron ötödik alkalommal találkozunk itt a Mixersuliban, reméljük, eddig elnyerték a koktélok a tetszéseteket! Megpróbáltuk minden órán egy új, az előzőtől eltérő típusú és más ízvilágot közénk varázsoló koktéllal megismertetni benneteket. Ma sem lesz ez másképp, ugyanis lehetőségetek lesz elkészíteni egy, az összetételét tekintve teljesen új koktélt. így legalább biztos lehetek abban, hogy mindenki ízlését egyszer csak eltaláljuk. A mai napon inkább a nyári hangulat lesz a meghatározó, hiszen a felhasználandó alapanyagok egy része kifejezetten nyári gyümölcs. Ha már türelmetlen vagy, nem húzzuk az időt! Kezdjünk is el tüsténkedni a pult mögött. Mielőtt azonban ezt tennénk, nem árt, ha előkészítjük a szükséges kellékeket! Feltétlenül szerezd be a következőket: 6 cl sárgabaracklé, 4 cl ananászlé, 2 cl cseresznyelé, 2 cl Mmelé. A mai hozzávalókat nem olyan nehéz megvásárolni, mint néhány koktél esetében. Biztosan észrevetted, hogy vannak olyan alapanyagok, melyekről talán még nem is hallottatok. A mostani esetben ez szerencsére nem így van. Ha tehát eddig eljutottunk, álljunk csak meg egy pillanatra! Rájöttél, hogy mi hiányzik? Hát persze, hogy a jég! Ézt már szándékosan nem említettem meg, mert ha figyelmesen követted az első négy leckét, akkor te már a kisujjadból is kirázod, hogy a jég az összes koktél alapanyaga. De hát ismétlés a tudás anyja, ahogy mondani szokták, így az újak • kedvéért jó, ha többször is felhívjuk rá a figyelmet! A mai koktél neve Apricot Shake, melynek roppant egyszerű az elkészítése. Nem kell mást tenned, mint a felsorolt hozzávalókat tört jéggel betölteni a turmixgépbe, jól összemixelni, majd kitölteni egy hosszúkás pohárba. A pohár szélét díszítsd citrom- vagy lime karikával, helyezz a pohárba egy szívószálat, s máris fogyaszthatod ezt a finom koktélt. Kínáld meg a barátaidat is, OK? (s)
