Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-01 / 150. szám, kedd

1

4

i

________

Kit

ekintő új szó 2003. július 1.

Harry már nem az a bátor és önzetlen fiú, aki volt, arrogáns, kellemetlen, türelmetlen, rossz a hangulata, átesik az első randevún és csókon, de ettől sem érzi magát jobban

Potter-mánia ötödször

Egy ifjú vásárló a londoni Waterstone könyvesboltban (Sinead Lynch felvétele)

Fellélegezhettek végre azok a kivételt képező britek, akiket mind David Beckham átigazolási szappanoperája, mind a Harry Potter-sorozat ötödik részlete, a Harry Potter és a Főnix rendje megjelenése hidegen hagyott. A sajtó elviselhetetlen felhajtást csinált mindkét eseményből, ami a varázsinas szerzőjével kapcsolatban különösen furcsa, hiszen J. K. Rowling híresen ódzkodik a nyilvánosságtól.

R. HAHN VERONIKA

A nyári napfordulóval egybeeső könyvnyitányt megelőző hírözön lényegében semmi másról nem szólt, mint azokról a kísérletekről, melyek egyrészt a 766 oldalra rúgó kötet cselekményének utolsó percig tartó titokban tartására, másrészt annak kiszimatolására, kiszivárogtatására irányultak.

ŐSZINTE KÍVÁNCSISÁG

Az írónő és a Bloomsbury kiadó azzal indokolták a legfeljebb az atomprogram kezelésével felérő szigorú óvintézkedéseket, hogy nem akarták elrontani a Harry Pot- ter-rajongók világszerte népes seregének örömét. Az elhárítási akció majdnem tökéletesen sikerült, hiszen a brit sajtó ellenállt a nyomdából ellopott könyvekből meggazdagodni próbáló kicsinyes brit tolvajok kísértésének, és a következményektől, a népharagtól tartva nem nyomtatta ki a felajánlott oldalakat, nem árulta el, ki az a kulcsfigura, aki a Főnix rendjében életét veszti. Az egyetlen lap a New York-i Daily News volt, amelyik

J. K. Rowling és legkisebb „gyermeke" a londoni Royal Albert Hall előtt, ahol az írónő a múlt héten 4000 gyermeknek tartott felolvasást könyvéből (Reuters-felvétel)

„rövid bepillantást engedett a pörgő cselekményű vaskos kötetbe”, miután egyik riportere egy, a szigorú határidőt akarva-akarat- lan figyelmen kívül hagyó könyvesboltban szabályosan megvásárolta a kötetet. Sokba kerülhet ez a lapnak, mert Rowling jogi képviselői azonnal százmillió dolláros keresetet indítottak szerződésszegés címén.

Az első hétvége tapasztalatai igazolták a Bloomsbury, illetve az amerikai szerzői jogokat felvásárló Scholastic kiadó stratégiáját, mely szerint a látványos hallgatás, a negyedik kötet, Harry Potter és a Tűz serlege óta eltelt három évben a folytatást egyre türelmetlenebbül váró olvasók őszinte kíváncsisága és az ezt kifejező, de végeredményben csak mellékes sztorikra utalt sajtó együttesen nagyobb érdeklődést gerjeszt a „HP5”-ként emlegetett könyv iránt, mint bármilyen aktív publicitás. A Főnix rendje valóban minden idők legkelendőbb könyvének bizonyult, tízszer olyan tempóban vásárolták az érdeklődők, mint a negyedik eresz- tést. A Bloomsbury 2,5, míg a Scholastic 8,5 millió példányt nyomtatott ki első menetben, és a legnagyobb megrendelő, az Amazon világhálós könyvterjesztő több mint 1,3 millióra tartott igényt. Amerikában máris hiheteüenül sok, nem kevesebb mint ötmillió példány került az olvasókhoz, és a terjesztők az óceán mindkét oldalán máris utánnyomást rendelnek a kiadóktól. Az egyik legkiterjedtebb brit újság- és könyv-kiskereskedelmi lánc, a WH Smith június 21-re virradóra másodpercenként nyolc kötetet adott el. A hivatalosan 16,99 fontra árazott könyvből közel 50 százalékos engedményt adó Tesco szupermarket-hálózat az első 24 órában 317 400 darabtól vált meg. Az év legrövidebb éjszakájára időzített könyvpremier kétségtelenül kimerítette a kommersz fogalmát, az említett W H Smith például a King’s Cross pályaudvaron megelevenítette a 9 és 3/4-es vágányt, ahonnan Harry Potter vonata a varázslóiskolába indul. Még a kifürkészhetetlen Joanne Rowling is előbújt skóciai elefántcsonttornyából, életre szóló élményt szerezve egy általános iskola mit sem sejtő növendékeinek, amikor az éjféli harangszó elhangzásakor megjelent az edinburghi főutca könyvesboltjában, dedikált néhány kötetet, és szóba elegyedett a meghökkent gyerekekkel.

A Főnix rendje még a már ugyancsak felkurblizott érdeklődéssel kísért Tűz serlegének 2000-es nyitányához viszonyítva is más nagyságrendbe tartozik. A brit könyvesboltok forgalmát tudományos alapossággal kísérő Nielsen BookScan intézet szerint a negyedik Harry Potter az első négy hétben 644 ezer, összesen 2,85 millió példányban kelt el. Világszerte ötvenöt nyelvre fordították le az eddigi négy kötetet, több mint kétszáz országban látott napvilágot, és 190

millió példány talált gazdára. Brit lapok gyakorta hivatkoznak arra a hangzatos adatra, hogy csak a Bibliát ültették át több nyelvre, illetve, hogy a Főnix rendje hosszabb, mint az Újszövetség. Itt érdemes megjegyezni, hogy a könyvsorozat szelleme nem mindenütt aratott osztatlan sikert, sokan kifogásolják, hogy túl sok benne az ördögi, misztikus, mágikus elem. Többek között egy kenti anglikán egyházi iskola betiltotta olvasását, mert az igazgatónő szerint Harry kalandjai ellenkeznek a Biblia tanításaival. Megfogalmazódott az a vélemény is, hogy Rowling maga is boszorkány.

KÉT INTERJÚ

Akik nyolc évvel ezelőtt bizalmat szavaztak a most 38 éves Rowling- nak, azokat Harry Potter varázspálcája dúsgazdag emberré változtatta. Ha az írónő vonakodó hírességként továbbra is húzódozik a nyilatkozatoktól, annyit tudni lehet a pre-HP-évekről, hogy az exeteri egyetemen végzett, majd egy portugál újságíróhoz ment férjhez. A házasság rövid ideig tartott, és Joanne gyorsan visszatért a szigetországba. Kislányával, a most 9 éves Jessicával Edinburghban telepedett le, hogy testvére közelében lehessen. Harry történetének vezérfonala egy Manchester és London között haladó, késlekedő vonaton fogalmazódott meg benne. A cselekmény fő szálait, a fontosabb szereplők sorsát grafikonok rögzítik, és a hét kötetre tervezett sorozat csattanója, amit Rowlingon kívül teremtett lélek sem tud, régóta egy páncélszekrény mélyén nyugszik. Rowling heti 69 fontos szociális segélyből vegetált és írta egy füstös kávéházban a varázstanonc történetét. 1995-ben következett be a fordulat mind az írónő, mind ügynöke, Christopher Little számára. Utóbbi a nevének köszönheti a szerencséjét. Rowling, miután befejezte a Bölcsek kövét, egy edinburghi közkönyvtárban kereste ki az irodalmi ügynökök listáját. Christopher Little-en fennakadt a szeme,

Annak idején kilenc kiadó utasította el a Harry Potter és a Bölcsek kövét.

úgy hangzott, mint egy gyermekkönyv szereplőjéé. A szerény londoni irodával rendelkező ügynök felismerte a postán érkezett kéziratban rejlő lehetőséget, de álmodni sem merte volna, milyen kincs hullott az ölébe. Kilenc kiadó utasította el a Harry Potter és a Bölcsek kövét, mielőtt a papírhalom a Blo- omsburynél landolt, és felkeltette a szerkesztők érdeklődését. Az óvatos Little 2500 fontért adta el a szerzői jogot, majd csak a. könyv 1997-es kedvező - de messze nem szenzációs - fogadtatása után bocsátotta aukcióra az amerikai jogokat, melyeket immár hat számjegyű

összegért vívott ki magának a Scholastic. A Rowling érdekeit elszántan védelmező Little - aki tiszteletben tartja az alkotó nyugalmát és igényét, hogy megőrizhesse magánéletét - 10-15 százalékot kap a bevételekből.

Akárhogy irtózik is Rowling a nyilvánosságtól, az ötödik Harry Potter megjelenése alkalmából adott egy nyomtatott (The Times) és egy elektronikus (BBC Newsnight) interjút is. Ezekből kiderül, hogy az elmúlt években - ahogy az újabb és újabb kötetek megjelentek, és világszerte közönségsikert aratott, sőt a kritikusok elismerését is kivívta az eddig bemutatott két film - mennyire lecsillapodott, és mennyire magabiztos lett. Az írónőt megnyugtatta, hogy a Warner Brothers elfogadta feltételeit, amikor a stúdió számára félmillió dollárért eladta a forgatási, licenc- és kereskedelmi jogokat. Kikötötte, hogy brit gyerek alakítja Harry Pottert, és - legalábbis hollywoodi mércével - csínján bánnak a márkanévvel, például a Coca- Cola nem nyomtathat képmásokat a dobozokra.

Rowling, aki eredetileg arról álmodott, hogy a Bölcsek köve kedvező elbírálásban részesül, és az eladott példányszám eléri a harmincezret, 1997-ben Csodaországba érkezett.

Az azóta eltelt hat évben a The Sunday Times-beli Gazdagok listáján feltornázta magát a 122. helyre. A vasárnapi lap 280 millió fontra becsüli vagyonát. Ezt ő hevesen tagadja, illetőleg alaposan beolvasott a könyvelőjének, hogy „elherdálta” a pénzét... Ha ez igaz lenne, a kilencedik legtehetősebb hölgy lenne a szigetországban. Jól cseng, de a valóságtól biztosan távol áll, hogy Rowling jobban állna pénzügyileg, mint II. Erzsébet, akinek anyagi helyzetét még nehezebb felbecsülni. Az elmúlt években az írónő jobban érzi magát a bőrében, megtanulta élvezni a kemény munkával elért jólétet, például három fényűző otthont is vásárolt magának, Edinburghban, Perths- hire-ben és Londonban - utóbbit azért, mert Jessica „túlságosan megszerette a szobapincér-szolgá- latot a Claridge’s-ben”. Rowling kiegyensúlyozottságához hozzájárult, hogy a negyedik és ötödik kötet megírása között - hangsúlyozottan nem írógörcs miatt, hanem mert ki volt merülve - majdnem egy év szünetet tartott, majd férjhez ment Neil Murray 30 éves aneszteziológushoz, most áprilisban pedig megszületett kisfia, David. Bár természetesen Harry a kedvenc neve, nem akarta kitenni

fiát az életfogytiglani ugratásnak. A társadalom iránti felelősség jegyében Rowling heti egy napot és meg nem nevezett, jelentős összeget jótékonysági céloknak szentel. Alapvetően két ügyet támogat: a szklerózis multiplexet (amely édesanyja életét követelte 45 éves korában), és a gyermeküket egyedül nevelő anyákét.

FELNŐTT A KISFIÚ

Anélkül, hogy a Főnix rendjéhez magyar fordításban karácsony előtt hozzájutó olvasók örömét el akarnánk rontani, annyit talán szabad elmondani, hogy az erősen kamaszodó Harry ugyancsak megváltozott a Tűz serlege óta. Felnőtt, már nem az a bátor és önzetlen fiú, aki volt, arrogáns, kellemetlen, türelmetlen, rossz a hangulata. A történet komorabb, sőt időnként valósággal erőszakos. Harry átesik az első randevún és csókon, de ettől sem érzi magát jobban. Bár sokan „gyanúsnak” találnak mindenkit, aki 15 évesnél idősebb és élvezettel olvassa Harry Potter kalandjait, a Főnix rendje nem felhőtlen gyermekregény. Rowling feltehetően azt szeretné, ha Harry és olvasói együtt nőnének fel.

London, 2003. június

A legöregebbek sem emlékeznek arra, hogy a vadak ennyire bemerészkedjenek a német fővárosba; mostanában éjszakánként egyre gyakrabban látni rókákat kukázni

Disznókikerülő manőverekre kényszerülnek a berlini sofőrök

DUNAI PÉTER

Berlint elárasztották a vaddisznók. Családostul, a csíkos hátú apróságokkal együtt kelnek útra, a nyugat-berlini diplomáciai negyedet már elfoglalták, és feltartóztathatatlanul nyomulnak a belváros felé. A dúsgazdag wilmersdorfi özvegyek remegve figyelik őket villaablakaik drága csipkefüggönyei mögül, a rendőrség tehetetlen, a vadgazdálkodási szakemberek elaludtak, az állatvédők pedig a disznók pártján vannak. Politikailag korrekt embernek meg sem fordul a fejében a kézenfekvő megoldás, néhány nagyobb dögöt talán le kéne durrantani (a türingiaiak- nak van egypár igen finom vad- disznóétel-receptjük).

Szerencséje van a sörtehátú öreg kannak is, hogy Németországba

született, és hogy nem a minapi Colin Powell-látogatás idején akarta felkeresni egy kis makkozgatás- ra a német külügyminisztérium szomszédban lévő, dahlemi, Pacel- li úti vendégházát. Akkor a vendégház előtt a Joschka Fischerrel közös sajtóértekezletet tartó amerikai külügyminiszter testőrei valószínűleg gondolkodás nélkül lepuf- fantották volna. Megtanulta volna, hogy az amerikaiakkal nem lehet úgy kukoricázni, mint az ártalmatlan német policájokkal. így továbbra is zavartalanul turkál társasházunk kertje mellett, nagyon szeretne bejönni, a szomszéd almafája vonzza. A rettenthetetlen, edzett szomszédasszony (Kelet-Németor- szágban nőtt fel) a vékony drótkerítés mögül éretlen, zöld almákkal bombázza a vadkant, részben el- rettentési, részben lekenyerezési

szándékkal, hátha messzebbre csábítják a guruló almák. Mi van, ha a mázsánál nagyobb dög félreérti, és bejön hozzánk? A drótkerítés neki annyi, mintha ott se lenne. Nyugat-Berlin egyre inkább szafariparkra emlékeztet, mostanában éjszakánként a szomszédos Podbiels- kiallee nevű metrómegállóban egyre gyakrabban látok rókákat kukázni. Hogy a vadak ennyire bemerészkedjenek Berlinbe, arra a legöregebbek sem emlékeznek. Napok, talán órák kérdése, hogy a házunk kerítésénél futó tágas sétáló-bicikliú- ton, ahol jó időben kisgyerekes családok százai kerekednek fel egy kis testmozgásra, a kicsinyeiket féltő vaddisznók rátámadjanak az emberekre, gyerekekre. Berlin egyelőre nem ér rá a disznókkal foglalkozni, kutyapánikban él, a pitbulloktól, rottweilerektől fél. A disznóktól

még nem tanult meg rettegni. Majd eljön annak az ideje is.

A Clayalleen, kicsit feljebb az amerikai konzulátustól, vülogó rendőrautó áll keresztben, a gyalogjárdán vagy tizenöt tagú vaddisznócsalád apraja-nagyja üget tempósan a belváros felé. Szegény rendőr izzad, tétován próbál valamit csinálni, egysávosra szűkíteni az utat, közbelépni, ha a disznók mégis átmennének a hatsávos úttest túloldalára, netán nemzetközi diplomáciai botrányt okozva besétálnának az izraeli nagykövet közeli rezidenciájára, amire kívül gép- pisztolyos német rendőrök, belülről nem kevésbé felfegyverzett izraeli biztonságiak vigyáznak.

De mit lehet csinálni egy százvala- hány kilós vaddisznóval? Németül nem ért, fogalma sincs a közel-keleti kérdés bonyolultságáról, a figyelmeztetésre nem reagál, Straf- zettelt, büntetőcédulát nem lehet ráaggatni, a társadalmi együttélés legelemibb szabályaira is csak röf- fent egyet, marad végső esetben a pisztolygolyó... Viszont az állatvédők emiatt keresztbe lenyelnék a szegény zsarut...

Baden-Württembergben, mondják az öregek, a múlt század ötvenes éveiben roppant ritkák voltak a vaddisznók, ma meg minden görbe fa alatt legalább három kurkászik belőlük. A tartományi fővadász szerint több mint harmincötezren vannak. A parasztoknak okozott egyre nagyobb disznókárokat a vadászoknak, az erdészeknek kell megtéríteniük. Panaszkodnak a heilbronniak is, a disznók egyre gátlástalanabbak, kihasználják a német társadalom liberalizmusát, másság iránti türelmességét, nem félnek még a

rendőröktől sem. Betörnek a falvakba, a kiskertekbe, nem átallják feltúrni még a komoly EU-dotációkkal támogatott krumpliföldeket sem.

A precíz németek statisztikai kimutatásai. szerint minden huszadik vaddisznó közlekedési baleset áldozatává válik. Hogy eközben hány ember jár szerencsétíenül, nem ismeretes. Mindenesetre a szakértő azt tanácsolja, míg a kocsi elé futó apróbb vadat közlekedési szükség- helyzetben tétovázás nélkül el kell ütni, a nagydarab disznóknál ez a taktika nem válik be, ki kell kerülni, ami, mint a Mercedes immáron tanmesévé nemesült rénszarvaskerülőprogramjából tudjuk, nem mindig egyszerű manőver. Ha így megy tovább, Németországban kötelező lesz a KRESZ-vizsgán a disznókikerülő manőver bemutatása.

Berlin, 2003. június