Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-01 / 150. szám, kedd

1 4 i ________ Kit ekintő új szó 2003. július 1. Harry már nem az a bátor és önzetlen fiú, aki volt, arrogáns, kellemetlen, türelmetlen, rossz a hangulata, átesik az első randevún és csókon, de ettől sem érzi magát jobban Potter-mánia ötödször Egy ifjú vásárló a londoni Waterstone könyvesboltban (Sinead Lynch felvétele) Fellélegezhettek végre azok a kivételt képező britek, aki­ket mind David Beckham át­igazolási szappanoperája, mind a Harry Potter-sorozat ötödik részlete, a Harry Pot­ter és a Főnix rendje megje­lenése hidegen hagyott. A sajtó elviselhetetlen felhaj­tást csinált mindkét ese­ményből, ami a varázsinas szerzőjével kapcsolatban kü­lönösen furcsa, hiszen J. K. Rowling híresen ódzkodik a nyilvánosságtól. R. HAHN VERONIKA A nyári napfordulóval egybeeső könyvnyitányt megelőző hírözön lényegében semmi másról nem szólt, mint azokról a kísérletekről, melyek egyrészt a 766 oldalra rúgó kötet cselekményének utolsó per­cig tartó titokban tartására, más­részt annak kiszimatolására, kiszi­várogtatására irányultak. ŐSZINTE KÍVÁNCSISÁG Az írónő és a Bloomsbury kiadó az­zal indokolták a legfeljebb az atomprogram kezelésével felérő szigorú óvintézkedéseket, hogy nem akarták elrontani a Harry Pot- ter-rajongók világszerte népes se­regének örömét. Az elhárítási ak­ció majdnem tökéletesen sikerült, hiszen a brit sajtó ellenállt a nyom­dából ellopott könyvekből meg­gazdagodni próbáló kicsinyes brit tolvajok kísértésének, és a követ­kezményektől, a népharagtól tart­va nem nyomtatta ki a felajánlott oldalakat, nem árulta el, ki az a kulcsfigura, aki a Főnix rendjében életét veszti. Az egyetlen lap a New York-i Daily News volt, amelyik J. K. Rowling és legkisebb „gyerme­ke" a londoni Royal Albert Hall előtt, ahol az írónő a múlt héten 4000 gyermeknek tartott felolva­sást könyvéből (Reuters-felvétel) „rövid bepillantást engedett a pörgő cselekményű vaskos kötet­be”, miután egyik riportere egy, a szigorú határidőt akarva-akarat- lan figyelmen kívül hagyó köny­vesboltban szabályosan megvásá­rolta a kötetet. Sokba kerülhet ez a lapnak, mert Rowling jogi képvi­selői azonnal százmillió dolláros keresetet indítottak szerződéssze­gés címén. Az első hétvége tapasztalatai iga­zolták a Bloomsbury, illetve az amerikai szerzői jogokat felvásárló Scholastic kiadó stratégiáját, mely szerint a látványos hallgatás, a ne­gyedik kötet, Harry Potter és a Tűz serlege óta eltelt három évben a folytatást egyre türelmetlenebbül váró olvasók őszinte kíváncsisága és az ezt kifejező, de végeredmény­ben csak mellékes sztorikra utalt sajtó együttesen nagyobb ér­deklődést gerjeszt a „HP5”-ként emlegetett könyv iránt, mint bár­milyen aktív publicitás. A Főnix rendje valóban minden idők legke­lendőbb könyvének bizonyult, tíz­szer olyan tempóban vásárolták az érdeklődők, mint a negyedik eresz- tést. A Bloomsbury 2,5, míg a Scholastic 8,5 millió példányt nyomtatott ki első menetben, és a legnagyobb megrendelő, az Ama­zon világhálós könyvterjesztő több mint 1,3 millióra tartott igényt. Amerikában máris hiheteüenül sok, nem kevesebb mint ötmillió példány került az olvasókhoz, és a terjesztők az óceán mindkét olda­lán máris utánnyomást rendelnek a kiadóktól. Az egyik legkiterjed­tebb brit újság- és könyv-kiskeres­kedelmi lánc, a WH Smith június 21-re virradóra másodpercenként nyolc kötetet adott el. A hivatalo­san 16,99 fontra árazott könyvből közel 50 százalékos engedményt adó Tesco szupermarket-hálózat az első 24 órában 317 400 darabtól vált meg. Az év legrövidebb éjsza­kájára időzített könyvpremier két­ségtelenül kimerítette a kommersz fogalmát, az említett W H Smith például a King’s Cross pályaudva­ron megelevenítette a 9 és 3/4-es vágányt, ahonnan Harry Potter vo­nata a varázslóiskolába indul. Még a kifürkészhetetlen Joanne Row­ling is előbújt skóciai elefántcsont­tornyából, életre szóló élményt szerezve egy általános iskola mit sem sejtő növendékeinek, amikor az éjféli harangszó elhangzásakor megjelent az edinburghi főutca könyvesboltjában, dedikált néhány kötetet, és szóba elegyedett a meg­hökkent gyerekekkel. A Főnix rendje még a már ugyan­csak felkurblizott érdeklődéssel kí­sért Tűz serlegének 2000-es nyitá­nyához viszonyítva is más nagy­ságrendbe tartozik. A brit könyves­boltok forgalmát tudományos ala­possággal kísérő Nielsen BookScan intézet szerint a negyedik Harry Potter az első négy hétben 644 ezer, összesen 2,85 millió pél­dányban kelt el. Világszerte ötve­nöt nyelvre fordították le az eddigi négy kötetet, több mint kétszáz or­szágban látott napvilágot, és 190 millió példány talált gazdára. Brit lapok gyakorta hivatkoznak arra a hangzatos adatra, hogy csak a Bib­liát ültették át több nyelvre, illet­ve, hogy a Főnix rendje hosszabb, mint az Újszövetség. Itt érdemes megjegyezni, hogy a könyvsoro­zat szelleme nem mindenütt ara­tott osztatlan sikert, sokan kifogá­solják, hogy túl sok benne az ör­dögi, misztikus, mágikus elem. Többek között egy kenti anglikán egyházi iskola betiltotta olvasá­sát, mert az igazgatónő szerint Harry kalandjai ellenkeznek a Biblia tanításaival. Megfogalma­zódott az a vélemény is, hogy Rowling maga is boszorkány. KÉT INTERJÚ Akik nyolc évvel ezelőtt bizalmat szavaztak a most 38 éves Rowling- nak, azokat Harry Potter varázspál­cája dúsgazdag emberré változtat­ta. Ha az írónő vonakodó híresség­ként továbbra is húzódozik a nyilat­kozatoktól, annyit tudni lehet a pre-HP-évekről, hogy az exeteri egyetemen végzett, majd egy por­tugál újságíróhoz ment férjhez. A házasság rövid ideig tartott, és Jo­anne gyorsan visszatért a szigetor­szágba. Kislányával, a most 9 éves Jessicával Edinburghban telepe­dett le, hogy testvére közelében le­hessen. Harry történetének vezér­fonala egy Manchester és London között haladó, késlekedő vonaton fogalmazódott meg benne. A cse­lekmény fő szálait, a fontosabb sze­replők sorsát grafikonok rögzítik, és a hét kötetre tervezett sorozat csattanója, amit Rowlingon kívül teremtett lélek sem tud, régóta egy páncélszekrény mélyén nyugszik. Rowling heti 69 fontos szociális se­gélyből vegetált és írta egy füstös kávéházban a varázstanonc törté­netét. 1995-ben következett be a fordulat mind az írónő, mind ügy­nöke, Christopher Little számára. Utóbbi a nevének köszönheti a sze­rencséjét. Rowling, miután befejez­te a Bölcsek kövét, egy edinburghi közkönyvtárban kereste ki az iro­dalmi ügynökök listáját. Christop­her Little-en fennakadt a szeme, Annak idején kilenc ki­adó utasította el a Harry Potter és a Bölcsek kövét. úgy hangzott, mint egy gyermek­könyv szereplőjéé. A szerény lon­doni irodával rendelkező ügynök felismerte a postán érkezett kézi­ratban rejlő lehetőséget, de álmod­ni sem merte volna, milyen kincs hullott az ölébe. Kilenc kiadó utasí­totta el a Harry Potter és a Bölcsek kövét, mielőtt a papírhalom a Blo- omsburynél landolt, és felkeltette a szerkesztők érdeklődését. Az óva­tos Little 2500 fontért adta el a szerzői jogot, majd csak a. könyv 1997-es kedvező - de messze nem szenzációs - fogadtatása után bo­csátotta aukcióra az amerikai jogo­kat, melyeket immár hat számjegyű összegért vívott ki magának a Scholastic. A Rowling érdekeit el­szántan védelmező Little - aki tisz­teletben tartja az alkotó nyugalmát és igényét, hogy megőrizhesse ma­gánéletét - 10-15 százalékot kap a bevételekből. Akárhogy irtózik is Rowling a nyil­vánosságtól, az ötödik Harry Potter megjelenése alkalmából adott egy nyomtatott (The Times) és egy elektronikus (BBC Newsnight) in­terjút is. Ezekből kiderül, hogy az elmúlt években - ahogy az újabb és újabb kötetek megjelentek, és világ­szerte közönségsikert aratott, sőt a kritikusok elismerését is kivívta az eddig bemutatott két film - mennyi­re lecsillapodott, és mennyire ma­gabiztos lett. Az írónőt megnyugtat­ta, hogy a Warner Brothers elfogad­ta feltételeit, amikor a stúdió szá­mára félmillió dollárért eladta a for­gatási, licenc- és kereskedelmi jogo­kat. Kikötötte, hogy brit gyerek ala­kítja Harry Pottert, és - legalábbis hollywoodi mércével - csínján bán­nak a márkanévvel, például a Coca- Cola nem nyomtathat képmásokat a dobozokra. Rowling, aki eredetileg arról álmo­dott, hogy a Bölcsek köve kedvező elbírálásban részesül, és az eladott példányszám eléri a harmincezret, 1997-ben Csodaországba érkezett. Az azóta eltelt hat évben a The Sunday Times-beli Gazdagok listá­ján feltornázta magát a 122. hely­re. A vasárnapi lap 280 millió font­ra becsüli vagyonát. Ezt ő hevesen tagadja, illetőleg alaposan beolva­sott a könyvelőjének, hogy „elher­dálta” a pénzét... Ha ez igaz lenne, a kilencedik legtehetősebb hölgy lenne a szigetországban. Jól cseng, de a valóságtól biztosan távol áll, hogy Rowling jobban állna pénz­ügyileg, mint II. Erzsébet, akinek anyagi helyzetét még nehezebb felbecsülni. Az elmúlt években az írónő jobban érzi magát a bőrében, megtanulta élvezni a kemény munkával elért jólétet, például há­rom fényűző otthont is vásárolt magának, Edinburghban, Perths- hire-ben és Londonban - utóbbit azért, mert Jessica „túlságosan megszerette a szobapincér-szolgá- latot a Claridge’s-ben”. Rowling ki­egyensúlyozottságához hozzájá­rult, hogy a negyedik és ötödik kö­tet megírása között - hangsúlyo­zottan nem írógörcs miatt, hanem mert ki volt merülve - majdnem egy év szünetet tartott, majd férj­hez ment Neil Murray 30 éves aneszteziológushoz, most április­ban pedig megszületett kisfia, Da­vid. Bár természetesen Harry a kedvenc neve, nem akarta kitenni fiát az életfogytiglani ugratásnak. A társadalom iránti felelősség je­gyében Rowling heti egy napot és meg nem nevezett, jelentős össze­get jótékonysági céloknak szentel. Alapvetően két ügyet támogat: a szklerózis multiplexet (amely éde­sanyja életét követelte 45 éves ko­rában), és a gyermeküket egyedül nevelő anyákét. FELNŐTT A KISFIÚ Anélkül, hogy a Főnix rendjéhez magyar fordításban karácsony előtt hozzájutó olvasók örömét el akarnánk rontani, annyit talán szabad elmondani, hogy az erősen kamaszodó Harry ugyancsak meg­változott a Tűz serlege óta. Felnőtt, már nem az a bátor és önzetlen fiú, aki volt, arrogáns, kellemetlen, tü­relmetlen, rossz a hangulata. A tör­ténet komorabb, sőt időnként való­sággal erőszakos. Harry átesik az első randevún és csókon, de ettől sem érzi magát jobban. Bár sokan „gyanúsnak” találnak mindenkit, aki 15 évesnél idősebb és élvezettel olvassa Harry Potter kalandjait, a Főnix rendje nem felhőtlen gyer­mekregény. Rowling feltehetően azt szeretné, ha Harry és olvasói együtt nőnének fel. London, 2003. június A legöregebbek sem emlékeznek arra, hogy a vadak ennyire bemerészkedjenek a német fővárosba; mostanában éjszakánként egyre gyakrabban látni rókákat kukázni Disznókikerülő manőverekre kényszerülnek a berlini sofőrök DUNAI PÉTER Berlint elárasztották a vaddisznók. Családostul, a csíkos hátú aprósá­gokkal együtt kelnek útra, a nyu­gat-berlini diplomáciai negyedet már elfoglalták, és feltartóztatha­tatlanul nyomulnak a belváros fe­lé. A dúsgazdag wilmersdorfi öz­vegyek remegve figyelik őket villa­ablakaik drága csipkefüggönyei mögül, a rendőrség tehetetlen, a vadgazdálkodási szakemberek el­aludtak, az állatvédők pedig a disznók pártján vannak. Politikai­lag korrekt embernek meg sem for­dul a fejében a kézenfekvő megol­dás, néhány nagyobb dögöt talán le kéne durrantani (a türingiaiak- nak van egypár igen finom vad- disznóétel-receptjük). Szerencséje van a sörtehátú öreg kannak is, hogy Németországba született, és hogy nem a minapi Colin Powell-látogatás idején akar­ta felkeresni egy kis makkozgatás- ra a német külügyminisztérium szomszédban lévő, dahlemi, Pacel- li úti vendégházát. Akkor a ven­dégház előtt a Joschka Fischerrel közös sajtóértekezletet tartó ame­rikai külügyminiszter testőrei való­színűleg gondolkodás nélkül lepuf- fantották volna. Megtanulta volna, hogy az amerikaiakkal nem lehet úgy kukoricázni, mint az ártalmat­lan német policájokkal. így tovább­ra is zavartalanul turkál társashá­zunk kertje mellett, nagyon szeret­ne bejönni, a szomszéd almafája vonzza. A rettenthetetlen, edzett szomszédasszony (Kelet-Németor- szágban nőtt fel) a vékony drótke­rítés mögül éretlen, zöld almákkal bombázza a vadkant, részben el- rettentési, részben lekenyerezési szándékkal, hátha messzebbre csá­bítják a guruló almák. Mi van, ha a mázsánál nagyobb dög félreérti, és bejön hozzánk? A drótkerítés neki annyi, mintha ott se lenne. Nyugat-Berlin egyre inkább szafari­parkra emlékeztet, mostanában éj­szakánként a szomszédos Podbiels- kiallee nevű metrómegállóban egy­re gyakrabban látok rókákat kukáz­ni. Hogy a vadak ennyire bemerész­kedjenek Berlinbe, arra a legöre­gebbek sem emlékeznek. Napok, ta­lán órák kérdése, hogy a házunk ke­rítésénél futó tágas sétáló-bicikliú- ton, ahol jó időben kisgyerekes csa­ládok százai kerekednek fel egy kis testmozgásra, a kicsinyeiket féltő vaddisznók rátámadjanak az embe­rekre, gyerekekre. Berlin egyelőre nem ér rá a disznókkal foglalkozni, kutyapánikban él, a pitbulloktól, rottweilerektől fél. A disznóktól még nem tanult meg rettegni. Majd eljön annak az ideje is. A Clayalleen, kicsit feljebb az ame­rikai konzulátustól, vülogó rendőrautó áll keresztben, a gya­logjárdán vagy tizenöt tagú vad­disznócsalád apraja-nagyja üget tempósan a belváros felé. Szegény rendőr izzad, tétován próbál vala­mit csinálni, egysávosra szűkíteni az utat, közbelépni, ha a disznók mégis átmennének a hatsávos út­test túloldalára, netán nemzetközi diplomáciai botrányt okozva besé­tálnának az izraeli nagykövet köze­li rezidenciájára, amire kívül gép- pisztolyos német rendőrök, be­lülről nem kevésbé felfegyverzett izraeli biztonságiak vigyáznak. De mit lehet csinálni egy százvala- hány kilós vaddisznóval? Németül nem ért, fogalma sincs a közel-ke­leti kérdés bonyolultságáról, a fi­gyelmeztetésre nem reagál, Straf- zettelt, büntetőcédulát nem lehet ráaggatni, a társadalmi együttélés legelemibb szabályaira is csak röf- fent egyet, marad végső esetben a pisztolygolyó... Viszont az állat­védők emiatt keresztbe lenyelnék a szegény zsarut... Baden-Württembergben, mondják az öregek, a múlt század ötvenes éveiben roppant ritkák voltak a vad­disznók, ma meg minden görbe fa alatt legalább három kurkászik belőlük. A tartományi fővadász sze­rint több mint harmincötezren van­nak. A parasztoknak okozott egyre nagyobb disznókárokat a vadászok­nak, az erdészeknek kell megtéríte­niük. Panaszkodnak a heilbronniak is, a disznók egyre gátlástalanab­bak, kihasználják a német társada­lom liberalizmusát, másság iránti türelmességét, nem félnek még a rendőröktől sem. Betörnek a falvak­ba, a kiskertekbe, nem átallják fel­túrni még a komoly EU-dotációkkal támogatott krumpliföldeket sem. A precíz németek statisztikai kimu­tatásai. szerint minden huszadik vaddisznó közlekedési baleset áldo­zatává válik. Hogy eközben hány ember jár szerencsétíenül, nem is­meretes. Mindenesetre a szakértő azt tanácsolja, míg a kocsi elé futó apróbb vadat közlekedési szükség- helyzetben tétovázás nélkül el kell ütni, a nagydarab disznóknál ez a taktika nem válik be, ki kell kerülni, ami, mint a Mercedes immáron tan­mesévé nemesült rénszarvaskerülő­programjából tudjuk, nem mindig egyszerű manőver. Ha így megy to­vább, Németországban kötelező lesz a KRESZ-vizsgán a disznókikerülő manőver bemutatása. Berlin, 2003. június

Next

/
Thumbnails
Contents