Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-05 / 128. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 5. KOMMENTÁR Békaperspektíva SIDÓ H. ZOLTÁN Az ország gazdasági helyzetéről összességében biztató képet felvázoló Szlovák Nemzeti Bank legfrissebb, kedden ismertetett prognózisát olvasva úgy tűnik, a világgazdaság megtorpanása ellenére is sínen, azaz tartós növekedési pályán vagyunk. Az adatoktól hemzsegőjelentés végén viszont kiderül, a polgárok már megint nagy árat fizetnek: a jegybank szerint ugyanis a nominálbérek az idén 7,5 és 9,5 százalék közötti mértékben növekednek, ami 8,6 százalékos éves inflációval számolva stagnáló bérnek, sőt némi reálbér- csökkenésnek felel meg. Szinte folyamatosan azt halljuk, hogy az egyensúlyzavarok kiküszöbölése, a gazdasági élet egészségesebbé tétele nem megy ingyen. Bizony nem, olyannyira, hogy az utóbbi öt évben a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak fizetése három évben még az inflációt sem volt képes követni. A jegybanki előrejelzéssel egy napon a Cseh Statisztikai Hivatal ismertette az ottani bérek legutóbbi alakulását. Eszerint 2003 első negyedévében Csehországban 15 407 koronát tett ki az átlagbér, ami 1068 koronával több, mint egy esztendővel korábban. Ráadásul a vizsgált időszakban nyugati szomszédunknál egyáltalán nem volt infláció, sőt a fogyasztói árak némileg visszaestek. Mint tudjuk, a cseh korona erősebb a miénknél, ebből adódóan az ottani átlagbér megközelítőleg 20 ezer szlovák koronának felel meg, ami egyharmadával - haladja meg a mi átlagunkat. A szakadéknyi bérkülönbség kisebb népvándorlást gerjesztett, a szlovákiai orvosok, nővérek, építőmunkások és más szakemberek ezrével vándorolnak Prágába és a többi cseh nagyvárosba. Ha körülnézünk, s a nyugati példálózást mellőzzük, akkor is kiderül: Magyarországon és Lengyelországban is jóval magasabbak a fizetések, sőt még a polgárháború által sújtott Horvátországban is. Jön a nyár, a kirándulások időszaka, amikor is azzal szembesülünk: az itteni bérünkkel külföldön labdába sem rúghatunk. Ha ebből a békaperspektívából szemléljük a dolgokat, egyáltalán nem tűnik nevetségesnek a szakszervezetek azon igyekezete, hogy az 5570 koronás minimálbért emeljék 8100 koronára. Az más kérdés, hogy a szakszervezetek megmozdulásai, mint amilyen a tegnapi is volt, nem túl bizalomkeltőek, sőt helyenként nevetségesek. E fejtegetést nem lehet optimistán zárni, nincs happy and. Mindössze azon kellene az ország vezetésének elgondolkodnia, hogy miért kell olcsójánosokként belépnünk az Európai Unióba. JEGYZET Nagy ember a helyszínen BUCHLOVICS PÉTER Rendszerektől függetienül szinte azonos koreográfiával zajlik le a csoda, amikor az állítólagos istenek leszállnak a halandók közé, puszta jelenlétüktől múlik a rontás, apad az árvíz, csitul az orkán, zsugorodnak a hernyók, döglenek a sáskák. Néhány biztató vállveregetés, komoly kézszorítás és egy-két lapát föld a töltésre, na meg a filmhíradónak, felér minden kárpódással, a népszerűségi mutatók napokig az eget ostromolják, lehet politikai tőkét kovácsolni, s elhinni, hogy tökös gyerek vagyok, szeret a nép. Ilyenkor bőrdzsekit veszek fel, netán a nagypapa pufajkáját, kiglancolt bakancsot, vadiúj kertésznadrágot, csak azok a hülye testőrök bukdácsolnak mellettem Armani- ban, semmi érzékük a tömeglélektan finomságai iránt, ni, most is belöktek néhány rohammunkást az iszapba, csak hogy a sziklához érhessek, mert vizet kell fakasztanom, mindig ezek a csip- csup ügyek, jaj, de unom már. Aha, már adják is a legjobb csákányt, az egyeden használhatót, örömmel, hiszen megígértem nekik, hogy fél év múlva küldök egy tucatot, amikor már nem lesz rá szükség. Suhintok elegáns ívben, mint Wotan, mint Héphaisztosz, a csákány élén vakít a fény, szikrázik a kő, az operatőrök megvakulnak, hoppá, apró malőr, eltörtem ezt a szart, de semmi baj, a katasztrófavédelmisek már he- gesztik is, addig megiszom a környéken fellelhető utolsó bögre vizet. Máskor Lohengrinként hajózom, emberek ordítoznak a háztetőn, mondom nekik: kitartás, mindjárt küldök egy helikoptert, az enyémet nem lehet, sajnos. Egy fickó bukdácsol a zavaros árban, a tévések a nyomomban, tehát gyorsan a csónakba húzatom a szerencsétient, fényképezke- dünk amíg a testőrök evezőkkel verik el a többieket, nehogy zavarják a pillanat felemelő szépségét. Egyszer egy öreg melós azt morogta oda nekem, hogy tán jobb lenne, ha a kiszállásom költségeit a károsultaknak adnám, vagy ki se szállnék, nem érnek rá a szerencsétíenség kellős közepén még velem is foglalkozni, de megjegyeztem a nevét, meg ám, fityiszt kapott, nem segélyt! Ebadta pimasz kölyke, hiszen mindig rinyálnak, hogy rájuk se nézünk, csak a szavazataik kellenek, aztán még egy tisztességes vörös szőnyeget se képesek a jégre teríteni, amikor leugrok egy kis problémamegoldásra. A múltkor óriási erdőtűznél jártam, hát botrány, úgy kellett az egyik tűzoltóról leráncigálni a gázálarcot, hogy meg ne fulladjak, pedig én őt kétszer is megöleltem, de valahogy ideges volt, sziszegett is valamit a foga közt, a pogácsa pedig, amivel kínáltak, kőkeményre sikeredett, biztos túlsült, még jó, hogy meg nem dobáltak. Volt egy tanácsadóm, de őt kirúgtam, mert minden ilyen esetre azt mondta, hogy ez demagógia, s ezekkel a kiszállásokkal pont az ellenkezőjét fogom elérni annak, amit szeretnék. - Hatásvadászat, népszerűséghajhászás - motyogta az orra alatt... De a fenébe is, miért nem lehet manapság az efféle alakokat lapát mellé küldeni, oda, a katasztrófa kellős közepébe, hogy megtudják, mit jelent személyesen, fizikailag segíteni a népen? Mi ez az akta, Jucika? Az összesített kárjelentés? Küldje vissza nekik, ez nem az én hatásköröm. FIGYELŐ Tárgyilagosabb a sajtó A cseh médiák szélesebb körűen és objektiven tájékoztatnak az Európai Unióról, mint a cseh állami hivatalok vagy a politikusok - derült ki abból a felmérésből, amelyet a külügyminisztérium megrendelésére készítettek. Míg a médiák tájékoztatása a megkérdezettek 53%-a szerint hiteles, addig az állami hivatalokét és a politikusokét jóval kevesebben tarják megbízhatónak. Az EU képviselőinek információit 14, a cseh államfőét 11, a kormányfőét hat, míg a külügyminisztérium hivatalnokainak információit csak 4% tartja megbízhatónak.- Lehet, hogy valamelyik elavult postán pillanatok alatt sorra kerülne, de ez itt már a legkorszerűbb, számítógépes technika! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ PRAVDA A szlovákiai oláhcigányok egy része már újra a vándoréletmódra készül, elkezdtek gyűjteni a lakókocsikra és a karaván típusú autókra. Az ország uniós belépése után visszatérnének őseik nomád életmódjához, de modernebb formában. A vándorlás az oláhcigányok vérében van, hiába tiltotta azt be Csehszlovákiában 1958-ban Antonín Novotný köztársasági elnök. Az országnak példát kellene vennie az EU-s jogrendszerről, ahol nemcsak hogy nem tiltják ezt az életformát, de szabályok léteznek arról, hogyan lehet optimális feltételeket biztosítani az ilyen csoportoknak, állítja Vincent Stojka, a szlovákiai oláhcigányok fővajdája. Maga az utazgatás egyébként egyáltalán nem olcsó dolog, hiszen csak egy jobb minőségű lakókocsi megvétele többszázezer koronába kerül. Teherán két éven belül képes lehet a Shahab-2 rakéta gyártására, amellyel a Közel-Keletet is elérheti Amerika most Iránra figyel A legújabb hírek szerint az Egyesült Államok napjainkban alakítja ki stratégiáját a Közel-Kelet egyik regionális hatalmával, Iránnal szemben. Irán egészen az 1979-es iszlám forradalomig Washington legfőbb szövetségese volt a térségben. A fordulat akkor következett be, amikor megbukott a sah rendszere és az irániak több mint egy évig fogva tartották a te- heráni amerikai nagykövetség munkatársait. ONDREJCSÁK RÓBERT Azóta nincsenek diplomáciai kapcsolatok sem a két ország között, sőt az USA a nyolc évig tartó iraki-iráni háborúban is inkább Bagdadot támogatta. Némi változás az elmúlt években következett be. Az Afganisztánban végrehajtott amerikai hadműveletek során informális egyeztetések sorozata zajlott az amerikaiak és az irániak között és minden valószínűség szerint Irakkal kapcsolatban is folytak hasonló jellegű tárgyalások. Csakhogy Szad- dám Húszéin megdöntése után megváltoztak a viszonyok a térségben. Washington már viszonylag intenzív nyomást gyakorolt Szíriára, elsősorban az új stratégia demonstrálása érdekében. Damaszkuszon kívül már csak Irán az egyetlen jelentős tényező a térségben, amely szembenáll az amerikai érdekekkel. Ezért miután az USA titkosszolgálatai olyan információkhoz jutottak, hogy Irán támogatást nyújt az al- Kaida tagjainak, ráadásul eléggé intenzíven beavatkozik a Szaddám utáni Irak életébe, az amerikaiak úgy ítélték meg, hogy az eddiginél keményebben kell fellépniük Teheránnal szemben. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos megjegyezni, hogy Irak lakosságának nagyobb része síita muzulmán, és ennek köszönhetően az ugyancsak síita Iránnak komoly befolyása lehet Irak jövőjére. Ez viszont megengedhetetlen lenne az amerikaiak és szövetségeseik számára, hiszen egy teokratikus iszlám állam létrehozása Irakban a lehető legrosszabb lenne a Nyugat számára. Nagyrészt ennek veszélyével magyarázható a jelenlegi amerikai nyomásgyakorlás Iránnal szemben. Ennek ellenére viszont valami nagyon radikális fordulatnak kellene bekövetkeznie Irán politikájában vagy valami kifejezetten támadó és agresszív jellegű lépést kellene Teheránnak tennie ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet nyílt katonai konfliktussá fajuljon. Az USA ugyanis, bár pozíciója megerősödött az Irak elleni győztes háború következtében, egyelőre elsősorban arra koncentrál, hogy Irakban garantálni tudja a stabilitást, és hogy sikeresen vég- hezvigye az ország újraépítését (természetesen itt nem csak a gazdasági újjáépítésről van szó, hanem gyakorlatilag az „új” Irak politikai rendszerének létrehozásáról is). A másik fontos tényező, hogy egy Irán elleni háború sokkal nagyobb nemzetközi ellenállást váltana ki, mint az Irakkal szembeni akció - gazdasági érdekeltségei miatt Oroszország is jóval erősebben tiltakozna (ezen kívül érdemes figyelembe venni Irán gyorsan fejlődő gazdasági kapcsolatait Olaszországgal, Németországgal és Franciaországgal, amelyek „magukkal húzzák” a politikai kapcsolatokat is). Ráadásul Irán jóval erősebb is Iraknál - és a térség összes államánál -, lakossága csaknem eléri a 70 milliót, és területe is többszöröse az irakinak, ami sokkal nehezebbé tenné egy ellene indított háború egyértelmű megnyerését, még akkor is, ha a technikai fölény egyértelműen az amerikai hadsereg oldalán van. Ennek következtében' egy Irán elleni teljes körű katonai akció jóval nagyobb áldozatokkal járna, egy korlátozott csapásmérés az atomlétesítmények ellen pedig politikailag lenne kényes ügy (bár a helyzet kiéleződése esetén még mindig ez a legvalószínűbb megoldás). Mindezeken túl nem lehet figyelmen kívül hagyni a Koreai-félszigeten kialakult helyzetet sem. Az amerikaiak figyelmét Észak-Koreá- ról már így is túlságosan elvonta Irak, és nem hiányzik, hogy belesodródjanak egy Iránnal megvívott konfliktusba, ami aztán végképp a Közel-Kelethez kötné az amerikaiak energiáit. Természetesen az USA Irán jóval erősebb Iraknál és a térség valamennyi államánál. szempontjából már rövid távon sem hagyható figyelmen kívül az iráni tényező, és ez még inkább érvényes a térség többi államára. Már a felsorolt földrajzi és demográfiai adatokból is kitűnik, hogy Teherán a Közel-Kelet regionális hatalma, sőt földrajzi kondíciói révén Kö- zép-Ázsia fejlődését is befolyásolni tudja. Mivel az iráni külpolitika alapvetően Amerika-ellenes, mindkét régióban Washington stratégiai konkurensének is tekinthető (természetesen nagyságához és lehetőségeihez mérten, korlátozott mértékben). Az USA leginkább úgy próbálja meg kezelni ezt a problémát, hogy igyekszik visszaszorítani az iráni befolyást azokban az országokban, amelyek az iráni külpolitika fő célpontjai. Ide tartozik elsősorban Közép-Ázsia, ahol gyakorlatilag mindegyik ország közelebb áll az Egyesült Államokhoz - Oroszországról nem is beszélve - mint Teheránhoz. Az egyetlen kivételt tán csak Türkmenisztán jelenti, amelynek külpolitikája hangsúlyozottan semleges, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyensúlyozni próbál a térség hatalmai - Oroszország, Irán, Törökország - és az USA között. Irán térségbeli dominanciájának további következménye a Perzsa-öböl államainak szoros szövetsége az USA- val. Katar, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek és Omán legalább olyan mértékben tart Irántól, mint félt Szaddám Húszéin Irakjától (ez bizonyos mértékig még Szaúd-Arábiára is érvényes). Mindezek a félelmek még tovább erősödnek két tényező következtében: ez Irán atomfegyverprogramja és rakétafejlesztési-prog- ramja. Teherán körülbelül két éven belül képes lehet a Shahab-2 típusú rakéta gyártására, 2000-2500 kilométeres hatótávolsággal, amellyel a Közel-Kelet és Közép-Ázsia valamennyi államát elérheti, beleértve Izraelt is. Ezen túl, különböző elemzések és titkosszolgálati jelentések alapján, másfél évtized múlva Teherán akár olyan technológiák felhasználását is elsajátíthatja, amelyek segítségével akár tömegpusztító fegyverrel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétával intézhet támadást észak-amerikai célpontok ellen. Mindezek, és annak ellenére, hogy jelenleg éleződni látszik Irán és az Egyesült Államok viszonya, nem valószínű, hogy a helyzet fegyveres konfliktusba torkollik. Persze ha nem következik be valamilyen váratlan, előre nem várt fordulat. Ha valamely tagország nem teljesíti a folyósítás feltételeit, gyakorlatilag automatikusan elesik a támogatásoktól Brüsszeli levelek, szigorúan ellenőrzött tagjelöltek MTI-HÁTTÉR Az EU-csatlakozásra készülő országok többségét néhány héten belül Brüsszelből érkező újabb „figyelemfelhívó levelek” emlékeztetik arra, mely területeken, milyen jellegű és mennyire súlyos lemaradásokat kell behozniuk a belépésig. Az érintettek jórészt maguk is tisztában vannak ezzel, bár a brüsszeli helyzetértékeléseket bizonyos pontokon vitatják. Az Európai Bizottság úgynevezett időközi megfigyelési jelentései elsősorban a majdani tagországok ösztökélését szolgálják annak nyomatékosításával, hogy Brüsszel a csatlakozási szerződés aláírása után sem vette le róluk a szemét. Magukat a jelentéseket a múlt hónap végén hagyták jóvá. A levelek elküldésével viszont megvárják a bel- és igazságügyi együttműködés területének külön szálon futó értékelését. Ennek elkészültével az elemzések a csatlakozási tárgyalások mind a 30 fejezetére kiterjednek majd. Idén ez volt a második ilyen jelentéssorozat, amely tematikus teljességében különbözik a februárban készült előzőtől (az még nem foglalta magában a mezőgazdaságot). A megfigyelési jelentések közvetlen céljukat, tartalmukat és felépítésüket tekintve is erősen különböznek a bizottság éves országjelentéseitől, noha tágabb értelemben mindezek ugyanabba a folyamatba illeszkednek. Az előbbiek kizárólag a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségek teljesítését vizsgálják. Az utóbbiak viszont a tagság koppenhágai ismérveinek szerkezetét követve igyekeznek átfogó képet adni valamennyi tagjelölt gazdasági, politikai és társadalmi helyzetéről, az eredményekről és az előrehaladásról éppúgy, mint a hiányosságokról. A figyelmeztetéseknek természetesen ezzel együtt is az a fő céljuk, hogy gyorsításra késztessék a címzetteket, mindenkor annak szem előtt tartásával, hogy ez elsősorban a saját érdekük. Az igazán fontos állomásnak azonban a bizottság november 5-én esedékes összesítő megfigyelési jelentései számítanak majd, amelyeknek már lehetnek konkrét következményei az érintettekre nézve. A csatlakozási tárgyalásokon, illetve a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének elmaradása vagy késlekedése alapvetően kétféle következménnyel járhat. Az egyszerűbb eset az, amikor az adott helyzetre az uniós joganyagban már megvannak a rendelkezések. A közös agrárpolitika keretében nyújtott támogatások folyósításának például pontosan szabályozott feltételei vannak. Ha valamely tagország nem teljesíti ezeket, gyakorlatilag automatikusan elesik a támogatásoktól. Bonyolultabb a helyzet, ha a vállalt kötelezettségek nem teljesítésére vagy valamilyen súlyosabb lemaradásra nincsenek eleve adott rendelkezések. Ilyen esetekre építette be az unió a csatlakozási szerződésbe a védzáradékok alkalmazásának a lehetőségét. Ehhez az eszközhöz főleg az egységes belső piaccal (illetve szükség esetén a bel- és igazságügyi együttműködéssel) kapcsolatos területeken lehet folyamodni akkor, ha Brüsszel megítélése szerint valamely kötelezettségvállalás teljesítésének elmulasztása zavarokat okozhat a belső piac működésében, vagy más módon sértheti a tagországok egy részének az érdekeit. A védzáradékok alkalmazása azzal jár, hogy az érintett tagország az adott területen átmenetileg nem gyakorolhatja a tagságból fakadó jogait. Ennek megfelelően november közeledtével az újonnan csatlakozó országok egyre inkább arra figyelnek majd, fenyegetheti-e őket ilyen veszély, és ha igen, mely területeken. Ez lesz a bizottság novemberi jelentéseinek a fő tétje is. Brüsszeli illetékesek szerint egyelőre túl korai volna bármilyen • előrejelzést megkockáztatni azzal kapcsolatban, hogy az időközi jelentésekben eddig említett hiányosságok és lemaradások közül melyek vezethetnek védzáradékok alkalmazásához. Olyan esetekben kell erre számítani, amikor valamilyen mulasztásnak a többi tagországra is kiható következményei lehetnek.
