Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-28 / 148. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 28. Embert írásáról A belső kisugárzása, a lélek érzékisége, valamint a nemével való azonosulás aránya határozza meg, mennyire nőies a nő, de a ritmus életük minden percében jelen van Nézzünk a hastáncosnők „szoknyája alá”! Minél inkább elfogadja magát a nő, annál inkább válik kecsessé is (Képarchívum) A nyári szabadságok idején bizonyára sok kedves olvasó találkozik az éjszakai prog­ramokon hastáncot művelő hölgyekkel (urakkal). A has­tánc kategóriájáról megosz­lanak a vélemények, ezért most egy kicsit más szem­szögből szeretnénk rávilágí­tani erre az ősi eredetű, művészi szinten is űzhető ki­fejezésmódra. ISMERTETÉS Az alábbi cikk egy Németországban élő grafológus hölgy, Szűcs Regina vizsgálatainak összefoglalása, aki a táncokon belül a hastáncosok kéz­írásának rejtelmeit kutatta, és na­gyon érdekes következtetésekre ju­tott. Ő nemcsak vizsgálta a kézírá­sokat, hanem műveli is a hastánc művészetét, így személyesen is ren­delkezik ezekkel a tapasztalatokkal. „A hastánc egy spirituális irányzat, mint a jóga, vagy a thai-chi. A has­tánc az idők folyamán egyedi műfajjá, tarka és sokrétű művészet­té fejlődött. Nők által tervezett, el­gondolt mozgások sorozata, amely a medence mozdulataiból indul ki. Ez az új forma nem kötődik tudato­san a régi rituális termékenységi tánchoz, de nyomait mégsem lehet eltitkolni. A hastánc minden nő szá­mára lehetőséget hordoz a test va­lódi felvállalására - kortól és testal­kattól függetlenül. A nő megtanul­hatja elfogadni testének nem ideális részeit is. Mivel a hastánc a test-lé- lek-szellem egyesítésének egyik formája, így kiegyensúlyozottságot, harmóniát hoz létre, amelynek po­zitív hatásai mindhárom síkon meg­mutatkoznak. A testi síkon fizikális fájdalmak szűnnek meg, görcsök, feszültségek oldódnak. A lelki sí­kon, ráébredhetünk a nőiesség mély érzéseire, amit évszázadok so­rán néha „elnyomtak”. Szellemi sí­kon pedig egy magasabb tudatot tár fel, ahol eggyé válunk saját felsőbb lényünkkel. A hastánc során elfoj­tott érzések kerülhetnek napvilág­ra. Mivel megtanít önmagunk elfo­gadására, így szeretetteljesebb kö­zeledést hozhat létre másokkal való viszonyunkban is. Nyitottabbá tesz az emberek felé, felélesztheti az ősi csoportszellem érzését, a közösség­hez való tartozást. Összességében kifejezésre kerülnek a szavakkal ki nem mondható érzések, így az ér­zelmek szabad folyóként áramol­hatnak. A hastáncnak mindig is gyógyító erőt tulajdonítottak, hi­szen a testben lévő energiákat fel­szabadítja, ezáltal oldottabbá tesz. Nagy jelentősége van az elkülönült mozogásoknak, hiszen a testrészek külön mozgása kihat az idegrend­szerre, a mozgási intelligenciára is. A tánc, a hastánc azért is bír fontos hatással, mert a fizikai testen kívül ellazítja az elmét, és kiszabadítja a lélek gyógyító erejét. Felszínre hoz­za a szavakban ki nem fejezhető gondolatokat, érzéseket és vágya­kat. Itt mindenki megtapasztalhatja önnön kreativitását és elképzelése­it. Ha művészetként művelik, akkor ez egy láncreakciós folyamatot in­díthat el, amely létrehozza az egy­séget. Jelen esetben a grafológiai vizsgálat szempontjai az alábbi sze­mélyiségvonások vizsgálatának fő vonalán haladtak: önmegvalósítási törekvések, a ritmikusság, a nőies­ség és kecsesség, a test-lélek-szel- lem egysége, továbbá a mások felé fordulás intenzitása. Vizsgáljuk meg az önmegvalósítási törekvéseket. Az önmegvalósítás at­tól kezdve kivitelezhető, hogy az embernek nincsenek hiányosságai az alapvető szükségleteiben, meg­valósulnak számára a biztonsági alapok, ami nyugodt élethelyzetet tesz lehetővé. Alapvető érzelmi szükségletei is kielégülésre talál­nak, kiegyensúlyozottság veszi kö­rül. Egy közösség részét képezi, ahol kölcsönös megbecsülés és elis­merés biztosított a számára. Az ön­megvalósítás fontos részét képezi, hogy elfogadja önmagát és másokat olyannak, amüyenek. A problémák megoldására összpontosít, továbbá törődik másokkal, átéli az élet érzé­seit. Képes az összpontosításra, a cél, a feladat megoldásának elérése érdekében, és ezért az eldöntött gondolatokat véghezviszi. A grafo­lógiai elemzés során vizsgált érté­kek összességében törekvést mutat­nak ezen a területen. Egyes írásjel­lemzőknél jobban kitűnik az igye­kezet, így például az önállóság és a vezetői képességek is jó arányt mu­tatnak. Itt szembetűnő, hogy a vizs­gált személyek képesek saját dön­téshozatalra, önálló cselekedetek végrehajtására. Az eredmények lo­gikus és ésszerű gondolkodást mu­tatnak. Reális önkritikával és önér­tékeléssel bírnak, ugyanakkor jel­lemző az érvényesülési vágy, önbi­zalom, felfelé törekvés, előrehala­dás. A nyomatékos írásjelekből le­het következtemi a határozottságra a kitűzött célok végrehajtásában. Erőteljes véghezvitel, nyomatékosí­tásjelenik meg az írásminták döntő többségében. Jó önkontrollt mutat­nak írásjellemzőik, ami elengedhe- teden feltétele az ésszerű önmegva­lósításnak. Továbbá jelen vannak írásaikban a lényeglátás, a lendület, a gyors problémamegoldás vala­mint az új, az elkövetkező célra való összpontosítás. Összességében a vizsgált íráselemek pozitív előreha­ladást mutatnak. Látni az önmegva­lósításra való törekvést, még ha nem is tudja ezt minden vizsgált személy felvállalni. Ennek oka le­het, hogy nem elég rég óta táncol, vagy több idő kell számára a felol­dódáshoz. Mindenki saját tempójá­ban jut el a várt, kívánt eredmé­nyig. A ritmus minőségi kategória. A ritmus maga a harmónia, amely az egymással összefüggő, de ellen­tétes jelenségek törvényszerű vál­takozásával jön létre. A ritmust az ellentétek adják az írásban, példá­ul a nagy és kis betűméretes írás, a széles és a keskeny írás váltakozá­sa, de ügyelni kell arra, hogy a ki­bontakozó ellentétek harmonikus írásképet mutassanak. Könnyed­ség, sokszínűség jeleit kell hordoz­nia a teljes írásképnek. Az írások­ból jól kivehető a mozgásritmus, a lendületesség. A lelkesülés, fellen­dülés, majd a lenyugvás és a meg- pihenés egyenletessége jelenik meg. Az írások többsége szinte mo­zog, energiával, élettel, ritmussal telt. E vizsgálati szempontnál erő­sen kivehető az oldottság. Való­színű, hogy a ritmus az első érzés, amit átéreznék a táncosok, hiszen a zene, a ritmus életünk minden percében jelen van. Ebből adódóan e területen könnyebb a feloldódás, hamarabb találni meg až utat a mozgás ritmikájához. A ritmikus­ság teljes eléréséhez szükség van a feloldódásra, amit még nem min­denki tud teljes mértékben megva­lósítani. Ennek elérése személyen­ként változó és itt figyelembe kell venni a vizsgált hastáncosok éltkor különbségét is. A nőiesség nem at­tól függ, hogy milyen alakkal és szépséggel rendelkezik valaki. A belső kisugárzása, a lélek érzékisé­ge, valamint a nemével való azo­nosulás aránya határozza meg mennyire nőies a nő. A lágyság és a kecsesség a simogatással, a szere­tet átadásával is párosítható. Minél inkább elfogadja magát a nő, annál inkább válik kecsessé is. így a belső elfogadás a külsőségekben is meg­jelenik, hűen tükrözve az egységet. A nőiesség mozgásban, viselkedés­ben, gondolkodásban, érzelmek­ben egyaránt érzékelhető. A nőiesség kivetülése az írásban igen nagy ingadozást mutatott a vizsgált körben. Sokan még nem tudják felvállalni a lágy, finom moz­dulatokat. Mivel a hastáncban so­kan keresik a nőiességet, többen még csak a keresés fázisában van­nak, és egyelőre csak a törekvés mu­tatkozik náluk. Amennyiben a szel­lemi, lelki-érzelmi és fizikai eleme­ket harmonikus egységbe olvaszt­juk, s ennek megfelelően cselek­szünk, összhangban a teremtett vi­lággal, akkor az egység megvalósul. Az embernek önmagát kell vállal­nia, s úgy élnie, ahogyan most léte­zik, hiszen csak így tudunk össz­hangban élni önmagunkkal, a ben­nünk működő élettel, s egyáltalán a létezéssel. Az itt feltárt és vizsgált grafológiai jegyek meglepően ala­csony arányokat mutatnak. Úgy tű­nik, ahhoz, hogy ez az egység meg­valósuljon, több időre és nagyobb gyakorlásra van szükség. Nem elég csak a hastáncban megtalálni az egységet, hanem azt az élet minden területére tudni kell alkalmazni. Az itt megszerzett lehetőség, az egy­ség létrehozására és a mindenna­pokban való megjelenése nem fel­tétlenüljár együtt. A feltárt ellentét azt bizonyítja, hogy a hastáncban megmutatkozik az egység, a teljes­ség érzése, de a mélyebb értelme abban rejlik, hogy az itt szerzett alapokra építsünk. Az empátiához szükség van a nyitottságra, a meg­közelíthetőségre. Amennyiben e tu­lajdonság megvalósul, képesek le­hetünk másokra figyelni és gondja­ikat átérezni. Valójában ez egy be­leélő képesség, ami az élet során változik, fejlődik, az átélt élmények és tapasztalatok hatására. Ennek feltétele, mások érzéseinek, problé­máinak átélése, a saját gondok fél- retétele. Fontos a teljes odafordu- lás, az őszinteség, a megértés - még akkor is, ha az adott szituáció­val nem értünk egyet. Az empati­kus képesség mindig nyitottságra készteti a másik személyt, s az elfo­gadottság tudatával már képessé válik a gondok megoldására is. Az itt vizsgált írásjegyek magas érté­keket mutatnak, tehát képesek má­sok érzéseit átérezni, nyitottság és őszinte odafordulás jelenik meg a vizsgált személyiek írásaiban. Összességében az elvégzett elemzé­sek erős késztetéseket mutatnak az önmegvalósítás felé, a nőiesség ki­bontakoztatására és az egység létre­hozására. Minden vizsgált személy­ben törekvések, vágyak jelennek meg az önmagukká válásban. A leg­magasabb értéket az önátadás, és a másokhoz való odafordulás mutat­ja. Felszabadul bennük az elszige­teltség, az elzárkózás gátja, és ki­bontakozik a közösséghez való tar­tozás természetes, ösztönszerű ér­zése, de itt már nem csak a vágy él, hanem a megvalósítás, a véghezvi­tel is folyamatban van. Természetesen ezek az elgondolá­sok nem azt feltételezik, hogy aki nem táncol, az nem találja önma­gát. Mindenki képes erre, csak meg kell találnia a saját a saját út­ját. A táncokon belül, a művészi hastánc is egy lehetőség a kibonta­kozásra, a harmóniára.” (S.K.) A tudományok piacképesebbé tétele érdekében a jövő az egyre több ismerettel rendelkező szakemberek kezében van Görbe tükörben a grafológus és az írásszakértő SOÓKY ANDREA A sorozat előző részében már rész­letesen foglalkoztunk a grafológia és az írásszakértés azonosságaival, eltéréseivel és a kompetencia-hat­árokkal. Most egy kicsit más szem­szögből - talán könnyedebb meg­fogalmazásban - szeretném bemu­tatni a két szakma jellemzőit. Ez egy kicsit „görbe tükör”, így csak egy kis „szeletet” ragad ki a kézírás vizsgálataival foglalkozó szakértők „megállapításaiból”. Azok a „régi szép idők”! Amikor még „csak” grafológusnak, és „csak” írásszakértőnek tanultak a kézírás rejtelmeivel mélyebben is foglalkozni vágyó emberek. Mert ugye, régen volt a grafológus, aki minden humán irányultságát, em­patikus képességét kihasználva ku­tatta az emberi lélek és a kézírás összefüggéseit. Hosszú éveken át tanulta a közel kétszáz írásjelen­séggel együtt járó személyiségjel­lemzőket, melyeket felismert a kézírásban és levonta a következte­téseket. Ebből az „élő” személyi­ségvonások halmazából álló, a szi­várvány minden színében tün­döklő, de összekuszálódott pamut- gombolyagból, a pszichológiai ta­nulmányok segítségével szőtte az emberi érzésekkel telt finom sely­met, durva vásznat, illetve külön­böző mintákból álló „anyagokat” - az emberi lélek „térképeit”. Miután létrehozta a nagy művet, kihasz­nálva kommunikációs és diplomá­ciai képességeit - vegyítve etikai tanulmányaival - formába öntötte, megfogalmazta, és szép, tartalmas körmondatokban leírta az elem­zést; segített, tanácsot adott és be­szélt, beszélt, beszélt. A grafológu­sok általában szeretnek beszélni, de nem felesleges, hanem tartal­mas és mély dolgokról. Mindegyik analízis egy külön, sze­mélyre szóló novella, melyben a főszereplő a megbízó. Ez a pár ol­dal csakis róla szól, neki íródott. Ebben nem csak megállapítások, hanem esetleges útmutatások is szerepelnek, melyek - még a kiváló önismerettel rendelkező szemé­lyek számára is - mindig mutatnak újat, és ezáltal értékes, előrevivő gondolatokat ébreszthetnek „gaz­dájában”. Hiszen, mint tudjuk, a kézírásban a tudatos és tudattalan agytevékenység jelei is kivetülnek, így rejtett problémáink és tartalé­kaink is a felszínre kerülnek. És most térjünk vissza a gondolat- menet elejére. Tehát, a grafológu­son kívül még volt az írásszakértő, aki már reálisabb - ha így „skatu- lyázgathatunk” egy kicsit -, konk­rétabb, gyakorlatiasabb. Ö a pszi­chológia helyett jogot, kriminalisz­tikát, és „ilyen bűnügyi dolgokat” tanul, és technikai hamisításokat feltételez. Mert, ugye, mit lát az írásszakértő, akinek a „név teljes leírása még nem egyértelműen alá­írás”? Na mit lát? Hát, nem betűköntösbe burkolózott emberi érzéseket, az biztos. Amíg a grafo­lógus színes, táncoló vonalkákat lát, a papírt szagolja, és izgalomba jön minden oválra és hurokra - pláne, ha még ezek mérete és a for­mája is megfelelő addig az írásszakértő egy darab A4-es fehér papíron, „Tisztelt Uram” című, „Ezúton közlöm” kezdetű, „vége” végződésű, 16 sor terjedelmű, dá­tummal és „Indigó Elek” aláírással, kék színű golyóstollal írt, eredet példányú kérdéses iratot lát. Ránéz az élettelenül odavetett betűdara­bokra, elmélyülten és nyugodtan elgondolkodik, hogy most ez betű, illetve betű nélküli transzkripció, és felteszi magának a kérdést, hogy: „hamis vagy valódi”? Persze, ő sem tud rá rögtön válaszolni, hi­szen ugyanúgy, mint a grafológus­nak, neki is még nagyon-nagyon sok munkára van szüksége, hogy eljusson a végső eredményig. Ő is nagyít, mér, átlagol, megállapít, jegyzőkönyvet vezet, illusztrál és még sok-sok tudományos dolgot művel. De amíg a grafológus meg­állapítja a betűelemek összefüggé­seit és a rendszerelméletet figye­lembe véve, hogy: „nagyon jó men­tális képességekkel és szárnyaló fantáziával megáldott egyén, aki nemcsak álmodozik, hanem a min­dennapokban is fordít energiát a megvalósításra, továbbá jó kom­munikációs képességiből és irodal­mi adottságaiból adódóan színes előadásmóddal tudja továbbítani gondolatait - mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikáció terén” , addig az írásszakértő azt írja, hogy a „lexikai sajátosságokon belül az egyén szókészlete gazdag”. Hát ez itt a probléma, és ez nem kifigurázás! Rögtön elmagyará­zom. El tudják képzelni, milyen nehezére esik, mekkora önural­mába és mennyi energiájába kerül egy ízig-vérig grafológusnak áttér­ni erre a gondolkodásmódra? Mit áttérni! A kettőt rugalmasan válto­gatni! Hiszen a tudományok piac­képesebbé tétele érdekében a jövő az egyre több ismerettel rendel­kező szakemberek kezében van. így most - vigyázat! - nem össze­gyúrjuk, hanem kiegészítjük a két tudományt, és esetenként ötvöz­zük a kutatási tapasztalatait és a levont következtetéseket. De félre a panaszkodással, ezt ter­mészetesen meg lehet és meg is kell tanulni, és ha már elsajátítot­tuk, akkor nagyon izgalmas tud lenni a dolog, hiszen két szem­szögből értékelve a dolgokat sok­kal több tapasztalatot lehet szerez­ni, és szélesebb körű ismeretanyag birtokában még több oldalról lehet segítséget nyújtani. A szerző okleveles grafológus, grafológus szaktanácsadó, okle­veles írásszakértő, a győri S. K. Grafológiai és írásszakértői Iro­da munkatársa ELEMZÉS Kedves „Ismeretlen"! Elnézést, hogy így szólítom, de sajnos sem a nevét, sem jeligét nem írt levelére. Kézírásán va­lóban nyomot hagytak a rossz közérzet és hangulat jelei, hi­szen érzelmi problémáinkat csak egy darabig tudjuk „elrej­teni” önmagunk és a külvilág elől. Ezek akkor is jelen vannak, ha nem veszünk róluk tudo­mást, és így fejtik ki hatásukat. Sajnos, a gondok csak nagyon ritkán oldódnak meg maguktól. Mi is kellünk hozzá, nekünk is ott kell lenni - még ha gyakran fáj is ez a jelenlét. Tudom, Ön­nek is fáj néha, nem tudta még teljesen elfogadni partnerét és helyzetét, hiszen önértékelése és komfortérzete nem állandó. Hangulatváltozásai gyakran át­alakíthatják hétköznapjait, né­ha túl sok Önben a feszültség. A bántó helyzetek és élmények mély nyomokat hagytak lelké­ben - feldolgozásukhoz idő és segítség kellene. Kötődési igé­nye erős, szüksége van a bizton­ságra és a támaszra. Egyre fon­tosabbá válik az állandóság, a családi biztonság és a nyuga­lom, s úgy látom, hogy Ön is harcol ezekért az értékekért. Ha túl sok a „hántás”, akkor már szinte csak „védekezésből” áll az élet, ez pedig szembesze­güléshez vezethet. De ha ez ja­vítható és megbeszélhető, akkor mindig van remény. Ehhez vi­szont mindenképpen két ember kell és egy biztos kapcsolat. Azt pedig helyettünk senki sem döntheti el, hol van az a tűrés­határ, amelyet még érdemes, és meg is tudunk várni. Bízom benne, hogy megtalálja, amit keres, hogy szorongás nélkül tudjon élni boldogan, de leg­alábbis bizakodva. Soóky Andrea »te • S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda / £3 & \ - www.sooky.hu rh/Y # 9024. Győr, Szigethy Attilán. 32. y/t Tel.: (36) 96/518-891 Fax: (36) 96/422-280 Mobil: (36) 30/9945-615 - (36) 20/9283-060

Next

/
Thumbnails
Contents