Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-26 / 146. szám, csütörtök

A MÓDOSÍTOTT MUNKATÖRVÉNYKÖNW A heti általános munkaidő 40 óra, egy munkaadónál legtöbb 48 órát dolgozhatunk Évente 400 túlóra engedélyezett A módosítás alapvető szándéka, hogy ru­galmasabbá tegye a munkavégzés idejét, va­gyis jórészt az alkalmazottra és a munkaadó­ra bízza a heti munkaidő mennyiségének meghatározását. A jogszabály természetesen továbbra is tartalmaz korlátozásokat, de a jogalkotó jóhiszeműen úgy gondolja, hogy a munkaidő optimális hosszát helyben tudják legjobban meghatározni. Továbbra is heti 40 óra marad az általános munkaidő, ez kétműszakos munkavégzés ese­tén 38,75 órára, három műszakos munkavég­zés esetén 37,5 órára rövidül. Ugyancsak ma­radt a bizonyítottan karcinogén vegyi anya­gokkal dogozók heti munkaideje, amely leg­feljebb 33,5 óra lehet. A munkavállaló heti munkaideje, beleértve a túlórákat is legfel­jebb 48 óta lehet, ez azonban csak egy munka- viszonyra vonatkozik. A jövőben tehát ha a munkavállalónak két munkaviszonya van, melyek egymástól függetlenek, a törvény nem szabja meg az összmunkaidő felső határát. Ezért munkába lépéskor a munkavállaló már nem köteles tájékoztatni munkáltatóját arról, hogy dolgozik-e máshol is, illetve ott mennyi a munkaideje. Korlátozza azonban a fiatalkorú alkalmazottak heti munkaidejét: a 16 évnél fi­atalabbak továbbra is legfeljebb heti 30 órát, a 16-18 éves korosztály pedig legfeljebb 37,5 órát dogozhat összesen. Ez érvényes akkor is ha több munkáltatónak dolgozik egyszerre. További korlátozást jelent számukra az, hogy a napi munkaidejük 24 órán belül nem lehet 8 óránál több. A munkaidőbe továbbra sem szá­mít bele a 30 perces kötelezően nyújtandó pi­henési és étkezési szünet. A munkaidő beosztásakor továbbra is ügyelni kell arra, hogy a 24 órán belüli két műszak közt a munkavállaló legalább 12 órát pihenhessen. Ez a pihenőidő csak a 18 éves­nél idősebb munkavállalók esetében lehet rö- videbb, ekkor is csak meghatározott esetek­ben. A munkavállalónak továbbra is joga van heti két egymást követő pihenőnapra, a lehe­tőség szerint ezek egyikének hétvégére kell esnie, tehát a szombatnak vagy a vasárnap­nak szabadnapnak kell lennie. A törvény azonban engedélyez kivételeket, a színészek például továbbra is játszhatnak mindkét hét­végi napon. Az új szabályozás engedélyezi azt is - amennyiben ezt a munkahely működése in­dokolja és az alkalmazottak érdekképviselete vagy a felnőtt korú alkalmazott beleegyezik hogy az alkalmazott csak heti 24 óra, azaz egy nap pihenőidőt kapjon. A munkáltató a továbbiakban már nem köteles az így fenn­maradó pihenőidőt utólag, kéthetenként ki­adni az alkalmazottaknak. Túlóra Talán ez a módosítás váltotta ki a legna­gyobb vitát, a KOZ ugyanis attól tartott, hogy a munkaadók visszaélnek majd ezzel a rendel­kezéssel. A korábbi törvénymódosítás azon­ban már megmutatta, hogy maguk az alkal­mazottak kérik a magasabb munkaidő lehető­ségét, Szlovákiában ugyanis egyelőre nem le­het megélni heti 40 óra munkából. A megha­tározott heti munkaidőn felül végzett munka továbbra is rendkívüli munkavégzésnek va­gyis túlmunkának minősül. A jogszabály sze­rint a túlmunka egy részét - évi 150 órát - a munkaadó kötelezően elrendelhet, másik ré­széhez - évi 250 órához - szükséges az alkal­mazott beleegyezése. A túlmunka olyan estek­ben rendelhető el, amikor az feltétlenül szük­séges az átmenetileg nagyobb mennyiségű munka elvégzésére. Az eddigi szabályozás efelett csak bizonyos indokolt esetben és csak a munkaügyi hivatal engedélyével évente újabb 150 túlórát tett lehetővé. Természete­sen az alkalmazott beleegyezésére korábban is szükség volt. Az új szabályok szerint az al­kalmazott beleegyezésével már további 250 túlóra engedélyezett, és ehhez nem szükséges a munkaügyi hivatal engedélye, elegendő- a munkáltató és a munkavállaló megegyezése, így egy alkalmazott évente összesen 400 túl­órát dolgozhat le egy munkáltatónál. A túlmunkába nem számít bele az a mun­kavégzés, melyért a munkavállaló pótszabad­ságot kapott, a sürgős javítási munka vala­mint olyan, különleges estekben végzett fel­adatok, amikor közvetlen életveszély, egész­ségkárosodás vagy nagy gazdasági kár veszé­lye áll fenn. A túlmunka négy egymást követő hónap átlagát véve csak kivételes esetben -a munkaadó és az alkalmazott megegyezése esetén -haladhatja meg a heti 8 órát. A figye­lembe vett időszak azonban semmiképpen sem lehet hosszabb egy évnél. A túlmunka bérezésének szabályait szintén változnak. A ledolgozott túlórákért a munka- vállalót továbbra is 25%-al megemelt bér ille­ti meg vagy pedig fizetett szabadnap. A mun­káltató és a munkavállaló azonban meg­egyezhet abban is, hogy a meghatározott havi bér már magában foglalja az elrendelhető 150 túlóráért járó bért is. Az ezen felül vég­zett, megegyezésen alapuló túlmunkáért ugyanakkor továbbra is megemelt bérrel vagy minden nyolc túlóráért egy fizettet szabad­nappal kell honorálni. A vezető beosztású al­kalmazottak esetében olyan megegyezés is köthető, melynek értelmében sem az elren­delhető sem a megegyezett túlmunkáért nem jár külön juttatás, mert az alapbér tartalmaz­za az ezekért járó bért is. MIT TARTALMAZZON A MUNKASZERZŐDÉS Az érvényes munkaszerződésnek a következő elvárásoknak kell megfelelnie: A munkaszerződést írásba kell rögzíteni. A szóban megkötött szerződések is érvényesek, de ebben az esetben a munkavállaló jogbiztonsága sérülhet. Meghatározott időre szóló munkaviszony kizárólag írásbeli szerző­dés alapján jön létre. Az munkaszerződésnek tartalmaznia kell: a munkatevékenység megnevezését és rövid jellemzését a munkavégzés pontos helyét, a város vagy üzemegység megneve­zését a munkába lépés időpontját a bérezés feltételeit, amennyiben azok nincsenek a kollektív szerző­désben rögzítve a munkaidő meghatározását az előleg és a fizetés időpontját a szabadság mértékét felmondási időt, amely nem lehet rövidebb 2 hónapnál a megegyezett próbaidő hosszát, amely legfeljebb 3 hónap lehet A munkaviszony a munkaszerződésben meghatározott munkába lépés időpontjában jön létre. A munkaviszony akkor is létrejön, ha ez a nap munkaszüneti napra esik, vagy a munkavállaló valamilyen más okból nem tudja ebben az időpontban felvenni a munkát, és erről a munkáltatót is értesítette. Ezután a munkaszerződéstől ellépni már nem lehet, a szerződést megszüntetni csak megegyezéssel, felmon­dással, azonnali felmondással vagy a próbaidőben történő felmon­dással lehet. A MÓDOSÍTOTT MUNKATÖRVÉNYKÖNYV 5 Felső határa három év, bizonyos esetekben meghosszabbítható vagy ismételten újra köthető Meghatározott időre szóló munkaviszony A szociális minisztérium ezt tartja a jogszabály egyik legnagyobb vívmányának. A meghatáro­zott időre szóló munkaviszony újraszabályozásá­val a munkáltató nagyobb teret kapott ennek a számára előnyős és praktikus intézménynek az alkalmazására. Minden olyan munkaviszony, amely írásos szerződés alapján a törvényben meghatározott feltételek mellett konkrétan meghatározott idő­tartamra jön létre, meghatározott időre szóló munkaviszonynak minősül. Az ilyen munkavi­szony legfeljebb 3 évig tarthat, beleértve annak meghosszabbítását és megújítását is. A munka- viszony megújításának számít, ha ugyanazon munkáltató és munkavállaló a munkaviszony megszűntét követő hat hónapon belül újabb munkavégzésről állapodik meg. Az eddigi sza­A munkaerőpiac rugalmasságát növelő ténye­zőként említi a szociális minisztérium a korláto­zott vagy részmunkaidőre szóló munkaviszony létrehozásának megváltozott szabályozását. Ezt az alkalmazási formát ismeri a jelenleg érvényes jogszabály is, július 1-jétől azonban változnak ezen munkaviszony létrehozásának és megszün­tetésének a feltételei. Az elfogadott módosítás heti 20 munkaórában szabja meg a munkaidő felső határát, és egyes rendelkezései kedvezőtle­nül érintik majd a munkavállalókat. Felmondással mind a munkaadó mind a mun­kavállaló bármilyen okból vagy akár az okok megnevezése nélkül is megszüntetheti a munka- viszonyt, miközben a felmondási idő csak 15 nap. Ez a rendelkezés rugalmassá teszi ugyan a mun­kavállalás ezen formáját, de előnytelen a munka- vállaló számára, mivel sokkal kevesebb biztonsá­got nyújt számára. Kedvezőtlenül érinti a mun­kavállalót az a rendelkezés is, mely szerint elbo­csátása esetén nem jogosult végkielégítésre. A módosítás megszünteti a még jelenleg ér­vényben lévő munkatörvénykönyv azon részét is, melynek értelmében tilos a házastársak egy­más általi alkalmazása. Azok a természetes sze­mély tehát, akik magánvállalkozóként dolgoz­tak nem vehették fel alkalmazottnak saját há­zastársukat. Ezt a tiltást azzal indokolták, hogy a házastársaknak minden, a házasságuk ideje alatt a munkaviszonyból vagy vállalkozásból szerzett bevétele közös tulajdont képez. Ezért bályozás 12 hónapban szabta meg ezt a határt, a változás tehát kedvezően befolyásolja azon munkavállalók helyzetét, akik a három éves szerződésük letelte után szeretnének ugyanazon munkaadónál újabb meghatározott időre szóló munkaszerződést kötni. Július 1-je után erre már fél év eltelte után is lehetőségük lesz. A tör­vény ezen felül több kivételt is tartalmaz, nem kell tehát minden esetben megtartani a hat hó­napos szünetet. Meghosszabbítható a szerződés állandó alkalmazott helyettesítése esetén, tehát például a gyesen lévő kismama munkájának el­végzésére szerződött alkalmazott szerződésé­nek időtartama meghaladhatja a három évet. Az idényjellegű, nyolc hónapot nem meghaladó időtartamú munkákra sem vonatkozik a három éves korlátozás, és az alkalmazottakkal kötött Ugyancsak számára hátrányos, ám a munkaadó­nak előnyös az, hogy az ilyen szerződés felbont­ható az alkalmazott munkaképtelensége, beteg­sége idején is. A munkaadó felmondhat a katona­ságra behívott alkalmazottjának, vagy annak is, akit a szerződés időtartama alatt bizonyos vá­lasztott tisztség betöltésére találtak alkalmasnak. Elbocsáthatóvá válik az is, akit éjszakai munka elvégzésére alkalmaztak, ám időközben egész­ségügyi okok miatt nem tudja elvégezni ezt a fel­adatát. Általában véve elmondható tehát, hogy a munkaviszonynak ez a típusa jóval előnyösebbé vált a munkaadó számára, hiszen részmunkaidős alkalmazottainak elbocsátása könnyebbé és fő­leg olcsóbbá vált, hiszen nem kell neki végkielé­gítést fizetnie. A szociális minisztérium ettől a foglalkoztatás növekedését várja, bízik benne, hogy ennek köszönhetően olyanok is munkát ta­lálnak, akiket a munkaadók eddig nem akartak alkalmazni a szigorúbb megkötések és az alkal­mazással járó magasabb költségek miatt. jogellenes lenne az a helyezet, amikor a ma­gánvállalkozó a vállalkozásából származó jöve­delméből, amely eleve a házastársi vagyonkö­zösség részét képezi, fizetést adna a házastár­sának. Annak ellenére hogy a szakemberek egy része továbbra is ezt a filozófiát vallja a kérdés­sel kapcsolatban, július l.-étől újból lehetőség nyílik a házastársak egymás általi alkalmazásá­ra. Ez történhet munkaviszonyban vagy bármi­lyen más formában, minden korlátozás nélkül. kollektív szerződés is tartalmazhat kivételeket. A jogszabály bizonyos foglalkozások illetve munkavállalói csoportok esetében nem korlá­tozza a meghatározott időre szóló szerződések megújítását. Tulajdonképpen korlátlan ideig al­kalmazhatóak a művészek, a tudományos dol­gozók, az egyetemi oktatók, a vezető tisztséget betöltők és a nyugdíjasok. Ez a változtatás megkönnyíti a nyugdíjasok munkavállalását. Az eddigi korlátozások meg­szűnnek, lehetőségük nyílik a meghatározott időre szóló munkaszerződés meghosszabbítá­sára mindenféle megkötés nélkül. A gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy a nyugdíjas és a mun­káltató közötti munkaszerződés tetszőleges időre meghosszabbítható az igényeknek meg­felelően. Milyen feltételek mellett lehet a meg­szabott időtartamú munkaszerződés időtartama ahárom évnél hosszabb? helyettesítés esetén - a helyettesítés okára való tekintet nélkül olyan, idényjellegű munkák esetében, amelyek elvégzésére átmenetileg - legfel­jebb évente 8 hónapra - nagyobb mennyi­ségű munkaerő szükséges a munkaszerződésben megszabott fel­adatok elvégzése érdekében azokban az esetekben, melyeket a kol­lektív szerződés tartalmaz Kiket nem korlátoz a törvény a hatá­rozott időre szóló munkaszerződés meghosszabbításában illetve megújítá­sában? a vezető beosztású alkalmazottakat, akik kinevezésük vagy megválasztásuk után léptek munkaviszonyba a tudomány, kutatás vagy fejlesztés te­rületén dolgozókat az olyan tevékenységet végző alkalma­zottakat, amelynek feltétele a művészi szakirányultságú végzettség a gondozói szolgálatot ellátó alkalma­zottakat az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra jogosult alkalmazottakat a legfeljebb 20 alkalmazottal rendelke­ző munkáltató alkalmazottjait az egyéb törvények vagy nemzetközi szerződések alapján alkalmazottakat egyetemi oktatókat. Részmunkaidőre szóló munkaviszony Házastársak egymás általi alkalmazása

Next

/
Thumbnails
Contents