Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-25 / 145. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 25. Riport A műkedvelő színjátszók negyvenedik seregszemléjén nemcsak a társulatok, hanem a szervezők is kitettek magukért, hamisítatlan fesztiválhangulatról gondoskodtak Jókai napozás, kis sörrel Leég a tarkóm, nem vitás. Fél­órája ücsörgők vagy ötvened- magammal a tűző napon, né­zem, ahogy a budapesti Haty- tyű Dal Színház társulata a szabadtéri színpadon szereli a díszletet, feszített tempóban, merthogy csúszás van. A vendégegyüttes hiába magya­rázta a határon, hogy nekik fellépésük lesz, tessenek már szívesek lenni átengedni őket, így most építhetnek a nagyér­demű szeme láttára. JUHÁSZ LÁSZLÓ A közönség azonban türelmes, a lá­tomásjáték meseszép és -szerű szín­padképe lassan összeáll, így csakha­mar megkezdődik Tömöry Mártáék Szent László királyrul ének című előadása. Ezen az intermezzón kívül nem is történt említést érdemlő, rendkívüli esemény a vasárnap véget ért 40. Jókai Napokon. Erről persze más lenne a véleménye a kassai színját­szóknak, akiknek szinte mindenét elvitték, amikor valakik kipakolták a művelődési központ előtt parkoló autóbuszukat. Ettől eltekintve azon­ban fennakadás nélkül, vérprofi szervezettséggel, NÉGY ÉVTIZED RUTINJÁVAL és flottul zajlott a hétnapos fesztivál. A negyvenedik, jubileumi évfolyam különleges voltát megérezhették a műkedvelő társulatok is, hiszen idén tizenhat (!) csoport vett részt az amatőr színjátszók megméretteté­sén. Az előbbi mondatba azért zár­tam felkiáltójelet, mert volt olyan éve is a fesztiválnak, amikor csak öt­hat versenydarab szerepelt a műso­ron. Tavaly, mikor szintén itt töltöt­tem évi rendes szabadságomat, én is a Duna-parton múlattam napjaim nagy részét, csak estére volt érde­mes visszabandukolnom a vmk-ba. Most azonban, hogy a program olyan sűrű lett, mint a büfé lencsele­vese, a fesztivál hétnaposra (a színes borítós műsorfüzet pedig 54 oldalas könyvecskévé) duzzadt, alig volt időm átmenni Dél-Komáromba, hogy pár ezer forintot otthagyhas­sak egy könyvesboltban. Komárom-szerte zöldessárga plaká­tok hirdették a Jókai Napokat, az ember lépten-nyomon elolvashatta a fesztivál részletes programját. Azt azonban a legnagyobb jóindulattal sem mondhatom, hogy az ünnepé­lyes megnyitón megtelt volna a szín­házterem, még a foghíjas nézőtér ki­fejezés sem fedi a szomorú valósá­got: a komáromiakat - leszámítva az iskolásokat - egyszerűen nem ér­dekelte a fesztivál. A nyitóelőadásra, a Jókai Színház Ibusáijára már töb­ben érkeztek, a keserű szájízt csak Parti Nagy Lajos zseniális „husze- rettjének” humora enyhítette kissé. Pedig idén még kiállítás is készült az elmúlt 40 év fesztiváldokumen­tumaiból, sajnos, nem a vmk-ban, hanem a városi könyvtárban, me­lyet a sűrű program közepette egy­szerűen nem volt időm megkeres­ni. Hogy ezt ellensúlyozzam, ott­hon előkotortam a szekrény fene­kéről az általam fellelhető legré­gebbi dokumentumot, a 27. Jókai Napok fesztiválújságjának egy erő­sen megviselt példányát, melyben a helyezett vers- és prózamondók között igen érdekes nevekre buk­kantam; az egyikből pártszóvivő, a másikból újságíró, a harmadikból profi színész, a negyedikből rende­ző lett. És ha már a szavalóknál tar­tok, a fesztiválprogramok közt üdí­tő színfolt volt a JUBILEUMI SZAVALÓGÁLA, amelyen az „öreg” szavalókon és prózamondókon kívül a fiatalabb nemzedék képviselői is felléptek. Amikor annak idején Komáromból Rimaszombatba költözött az orszá­gos szavalóverseny, ez a döntés pa­rázs szakmai (sőt, társadalmi) vitát gerjesztett. Idén gondoltak egyet a szervezők, megszólították az egyko­ri győzteseket, jöjjenek már össze egy este erejéig, és csak úgy, minden drukk és tét nélkül, saját örömükre elevenítsék fel a régi Jókai Napok szavalóversenyeinek hangulatát. Bárdos Ágnes húsz éve nyerte meg a próza kategóriát Kertész Ákos Mak­rájának egy részletével. Nem voltam ott, de nem hiszem, hogy akkor na­gyobb tapsot kapott volna, mint a pénteki szavalógálán, amikor lepo­rolta (sőt: fényesre csiszolta) győz­tes produkcióját - felejthetetlen él­ményt szerezve a közönségnek. Re­mélem, nem haragszik meg senki, akinek nevét most helyhiány miatt nem említem, de legalább Kamenár Éva produkciójáról még kell írnom egy mondatot. A Jókai Napok egy­kori mindenesét évek óta nem hal­lottam szavalni, most Hrabal Sör­gyári Capricciójából adta elő a haj- vágós jelenetet, olyan utánozhatat­lan hitelességgel és lebilincselőn, hogy elhittem neki: így tett szert rö­vid szőke frizurájára. Miután nem ocsúdtam fel időben a szavalógála okozta katarzisból, sikerült lema­radnom a nyitrai egyetemisták esti előadásáról, helyette beültem a RÉV-be. Ha minden ismerősömmel ittam volna egyet, másnap estére sem józanodom ki. De mit tegyek, ezt (is) szeretem a Jókai Napokban: összefutni a haverokkal, akiket évente csak egyszer-kétszer látok, BEDOBNI EGY POFA SÖRT a fesztiválklubban, miközben jópofa történetekkel traktáljuk egymást, al­koholban oldott hangulatban. Azon az estén számomra Molnár Csaba barátom teremtette meg az est han­gulatát, lenn a klubban. Ő mesélte a történetet, ahogy ismerőse öngyúj­tót kért egy komáromi trafikban. Mire az eladónó: - Azt a legolcsób­bat, a hétkoronást? - Igen. - Nyolc ötven lesz. Valamiféle megmagyarázhatatlan imperatívusz diktálhatott a művelő­dési ház büféseinek, akik hol papír­tálcán szervírozták a palacsintát, hol pedig standard tányéron. Egye­seknek műanyagpohárba csapolták a Fácánt, másoknak minden esetben üvegpohár dukált. Aztán rájöttem, hogy ez pofára megy. Szóval, megy a sztorizás, poharaz- gatás hajnalig, éppen a Naccsönd együttes tagjaival ünnepeljük Rigó Attila tizennyolcasát. A komáromi középiskolásokból álló együttes do­bosa stílszerűen dob alakú tortát kí­nál körbe (,Akkor ez most dobos­torta?”), a maradékra órákkal ké­sőbb is jelentkezik éhes érdeklődő. Most látom, hogy az előbb kifelejtet­tem őket, pedig a Naccsönd egy megzenésített versekből készített összeállítással járult hozzá a szava­lógála hangulatához (újabb piros pont a szervezőknek!). Persze nem­csak az ő műsoruk volt ZENE FÜLEIMNEK, most éppen Bacsó Matyi nyomatja a régi és új slágereket, van lassú össze- kapaszkodós, ugrálós mulatós, ami­lyen kell, akár rendelésre is; az ifjú zongorista a díjkiosztó gálán is dom­borít két dallá. A tavalyi fesztivál­klubban is Matyi nyomkodta a bil­lentyűket, azzal a különbséggel, hogy akkor nem a hangulatos pince­klubban, hanem a művház megle­hetősen steril előcsarnokában rop­tuk, a padlócsempén. Szerencsére a színjátszó társulatok egyike-másika is élő zenével dobta fel produkcióját, még a gálán fellépő ipolysági kisis­kolások is saját maguk festették alá a Duna Menti Tavaszon fődíjjal jutal­mazott meséjüket. Valamelyik este (hihetetlenül össze tudnak folyni a hajnaltájt végződő napok) az Accord együttes szolgált fülbemászó dallamokkal a klubban, egy kicsit rossz hangosítás rontotta csak az összhatást. A dél-komáromiak pi- ros-fehér-zöld földanya-rockoperá- ját pedig („Követe-hel-jü-hük a szó- hóólás szabadsááágát!!!”) csak öt percig bírtam műélvezni, az amfite­átrumból - tudom, eléggé elítélhető módon - a véemká-büfébe mene­kültem némi folyékony érzéstelení­tőért. Innen aztán csakhamar kites­sékeltek, mert szombat este a sport- csarnokban volt a fesztiválklub, amelynek klubjellege a lelátók, a ko­sárlabdapalánk és a pályajelek miatt erősen megkérdőjelezhető volt ugyan, de a küzdőtérbe aranzsált svédasztal és a régi slágerek hamar feledtették a megérkezéskor érzett sokkot. Érdekes módon a grandió­zus nosztalgiabuliban az sem za­vart, hogy műanyagpoharakból kel­lett inni az ingyen bort. Miután éneklés címén rekedtre ordítottam a torkom, rájövök, lassan virrad, ideje hazamenni. A szállásomon aztán lezuhanok az ágyra, vakargatni kezdem egy igen­csak kellemes parki séta alkalmával beszerzett szúnyogcsípéseimet, a másik kezemben A FESZTIVÁL VISSZHANGJA. A naponta megjelenő fesztiválújság készítői, vagyis Bárány János és csa­pata alaposan kitett magáért, a ti­zenkét (sőt, egyszer tizenhat) olda­lon megjelenő lap érkezését min­den este türelmetlenül vártuk. A Visszhang stábja lépten-nyomon molesztálta a nagyérdeműt, a fiata­lok hangyaszorgalommal gyűjtöt­ték a nézői véleményeket az előadá­sok után. Tévedésből (?) még en­gem is megszólított az egyik vissz- hangos, így elmondhattam, meny­nyire élveztem Szabó Csilla (később kiderült, fődíjas) rendezését, az őrsújfalui ÉS? Színház egyfelvoná- sosát. A képriportok mellett minden számban bemutattak egy-egy részt­vevőt, a zsűri is rendszeresen el­mondhatta véleményét nemcsak a szakmai értékelésen, hanem az in­gyenes fesztiválújság hasábjain is. A profizmusért persze nagy árat kel­lett fizetni, az újság készítői reggel fél héttől hajnali egyig güriztek, hogy a fesztiválozóknak legyen mit olvasniuk. Én még hetekig fogom böngészni a Visszhangot, bepóto­lom, amire a Jókai Napokon nem volt időm. Leég a tarkóm, ez most már teljesen biztos. Már a második beszédet hall­gatom a tűző napon, a nagy névadó, Jókai szobránál. Miután hétfőn he­lyettese nyitotta meg a „Komáromi Napokat”, aki köszöntötte a fellépő „társulásokat”, a vasárnapi koszorú­záskor már maga a város polgár- mestere is fontosnak érezte, hogy néhány keresett szót ejtsen a csillo­gó szemű amatőr színjátszókról. Bastrnák Tibor ugyan csak sejthette, miről beszél, mert menet közben senki sem látta őt a fesztivál közelé­ben, nemhogy a színházteremben. Tüdőm, tudom, a polgármesteri te­endők, amik el szokták szóh'tani az embert. A Concordia vegyes karral még elénekeljük Kölcsey legismer­tebb szerzeményét, és vége a negy­venediknek is. Valami szorongató érzés a torokban, szállók az autóba, alig tudtam néhány régi és új barát­tól elbúcsúzni, sebaj, esemes is van a világon. És kezdem számolni a napokat jövő júniusig. Lakókocsi. Fiktív dokumentumjáték a vmk színpadán. Készül a Visszhang. Molnár Kriszta és Kalmár Csaba munka közben. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: JOBBÁRA DERÜLT ÉGBOLT, 24-28 FOK A Nap kel 04.54-kor - nyugszik 20.54-kor A Hold kel 02.14-kor - nyugszik 16.54-kor A Duna vízállása - Pozsony: 285, árad; Medve: 115, apad; Komárom: 185, apad; Párkány: 110, apad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Jobbára derült lesz az égbolt, de a délutáni órákban némi felhősödés várható. A legma­gasabb nappali hőmérséklet 24 és 28 fok között ala­kul, északon 22 fok várható. Észak- nyugati, északi irányú szél 4 és 8 m/s közötti sebességgel, az ország déli területein akár 10 és 15 m/s kö­zötti sebességgel is. Éjszaka a hőmé­rő higanyszála 14 és 10 fok közé süllyed. Holnap marad a maihoz ha­sonló idő, bár az ország északi és ke­leti területein borult égboltra és ko­molyabb esőzésekre számítsunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 22 és 26 fok között valószínű. Kedvezőtlen ha­tású időjárásra számíthatunk. Leginkább a reumatikus és mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők fájdalmai erősödhetnek fel. Gyak­rabban fordulhat elő hátgerinc- bántalmak miatti fejfájás. Egyes légúti bántalmak tünetei ugyan­csak jelentkezhetnek. Könnyeb­ben elfáradunk, kevésbé tudunk összpontosítani a feladatainkra, ezért a munkavégzéskor és a köz­lekedésben is ajánlott a fokozot­tabb figyelem. Holnap a mainál némileg kedvezőbb hatások érnek bennünket. A színpaddal szembe sülnek « (Milan Drozd felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents