Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-23 / 143. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 23: ■HHI KOMMENTÁR — Státustételek SZILVÁSSY JÓZSEF Döntő hét következik a módosított kedvezménytörvény ügyében. Ma az Országgyűlés valószínűleg jóváhagyja azt a módosított jogszabályt, amelyről a magyar kormánypártiak és a Magyar Demokrata Fórum néhány vezetője is úgy véli, hogy megmaradtak a jogalkotók legfontosabb céljai. A legnagyobb magyar ellenzéki párt szerint viszont a státustörvényt valamiféle segélyezéssé silányították. Ugyanakkor Pozsony egyértelműen, Bukarest kissé leplezettebben ugyan, de szintén ellenzi még ezt a megváltoztatott normaszöveget is. Holnapután az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén Szlovákia és Románia nyilván egymással összefogva igyekszik majd a Jürgens- jelentés alapján megkérdőjelezni a módosított dokumentum létjogosultságát is. Próbáljunk meg ekkora hangzavarban tisztán látni, legalább mi, szlovákiai magyarok. Akik tudvalévőén ugyancsak nem önszántunkból kerültünk kisebbségi sorba és szakadtunk el az államhatárok megváltozása miatt az egyetemes magyar nemzettől, amelyhez_ ma is kulturális és számos más szállal kötődünk. Ugyanakkor törvénytisztelő polgárai vagyunk Szlovákiának, egyéni és közösségi jogainkért évtizedek óta legitim eszközökkel és sosem terrorista módszerekkel harcoltunk és harcolunk, mint egykor a dél-tiroliak vagy ma a baszkok és mások. Nincs még maroknyi csoport sem a felvidéki magyarok között, amely határrevízióra törekedne. Állampolgári lojalitásunkat ezért senki sem vonhatja kétségbe. Mi viszont egyre nagyobb aggodalommal vesszük tudomásul, hogy tíz év alatt csaknem ötvenezerrel fogyatkozott meg hazai nemzeti közösségünk lélekszáma. Hogy például Dél-Szlovákia magyarok lakta településein sokasodnak a csak szlovák nyelvű cégtáblák, s az önkormányzatok ezt már észre sem veszik, vagy országos érvényű, eseüeg helyi rendelkezések hiányára hivatkozva eltűrik. Tucatnyi példát sorolhatnék vészesen felgyorsuló asszimüációnkról, amelyben bizony gyászos szerepe van egyre több, a nemzeti hovatartozás iránt közömbös hazai magyarnak is. Ezt a romlást igyekszik megállítani a státustörvény. Nem valamiféle csodafegyverként, nem is mások ellen, hanem az egyetemes magyarság érdekében. Ahogy például a német állam segíti már évtizedek óta elsősorban a külföldön - köztük Szlovákiában - élő nemzetrész tagjait és intézményeit. Érdekes módon Pozsony vagy Bukarest sosem tiltakozott emiatt. Megkülönböztetést, területen kívüliséget sem emlegetett, holott a jogszabályt a német törvényhozás alkotta meg, és a célszemélyek ugyancsak külföldi állampolgárok. S ehhez hasonló jogi norma az Európai Unió tizenöt tagállama közül tizenegyben létezik! Nem nehéz kitalálni, müyen megfontolások miatt nem óhajtja sem Szlovákia, sem Románia elfogadni azt a magyar jogszabályt, amely ugyanilyen európai értékrendre épül: nyilván nem érdekük a tényekkel igazolható asszimiláció fékezése. A Magyar Koalíció Pártja Budapesten megszavazta a módosított normaszöveget, Pozsonyban is kiáll a megváltozott jogszabály mellett. Bugár Béla a Máért-tanácskozás után olyan nyilatkozatot adott, amelyből még Rudolf Schuster is azonnal azt a következtetést vonta le, hogy újabb szakítópróba előtt állhat a koalíció. A kormányfő nyilván nem a levegőbe beszél, vagyis az MKP tudta nélkül már készül vagy elkészült az ellentörvény-tervezet. Egyértelmű ugyanis a pozsonyi politikai akarat a kedvezménytörvény szlovákiai hatástalanítására. Nem tudom, mert az elmúlt hét végi OT- tanácskozáson még utalás sem hangzott el arról, hogy ilyen fejleményre vannak-e már átgondolt forgatókönyvei a pártvezetésnek, vagy újra csak rögtönözni, kapkodni fognak. Mert a legfőbb ideje ismét tudatosítani: az MKP valóban nem maradhat mindenáron és minden áron ebben a kormánykoalícióban sem. Trafik - Brüsszelben TÓTH MIHÁLY „Ilyen már volť’-érzés fogott el a napokban, valahányszor arról hallottam, olvastam, mi lesz a sorsa azoknak a minisztereknek, akiket alkalmatlanság miatt menesztenek. A parlament aztán úgy döntött, hogy az adótörvény módosítása tulajdonképpen precíz számításokon nyugodott, a régiókat és a vállalkozókat pedig színvonalasan felkészítették a brüsszeli pénzek folyósítása feltételeinek teljesítésére. Szinte megható volt a két miniszterelnök-helyettes szerénykedése: szentté avatásra azért nincs szükség; mi is követtünk el hibákat. Az őszinteségben annyira azért nem galoppírozták el magukat, hogy elárulták volna, miben hibáztak. Mit mondanának, ha még a mostaninál is gyengébb lenne a koalíciós fegyelem, és a végrehajtó hatalom nem tekintené bocsánatos bűnnek, ha egy ilyen kis ország adórendszerének legfőbb felelőse sok milliárddal elszámítja magát? A kényelmetlenné vált közéleti szereplők „forgalomból való kivonására” mindig is hajlamos volt az aktuális hatalom. Mindig megvolt ennek a korra jellemző mechanizmusa. Az I. Csehszlovák Köztársaságban az emberek tudták, mit jelent, ha egy járási főnökre, esedeg parlamenti képviselőre, netán miniszterre azt mondták: trafikot kapott. Azt jelentette, hogy - noha az illető légionáriusként vitézül harcolt valahol Szibériában - hivatalában alkalmadannak bizonyult. Pártbelijei kijártak neki egy trafikengedélyt. Amiből a polgári köztár- 4 saságban tisztességesen meg lehetett élni. Az átkosban más gépezet működött e téren. Ha a korábban első garnitúrabeli politikus csak mérsékelten volt hülye, áthelyezték szakszervezeti vonalra. Ha kreténizmusa mértéktelenebb volt, az illető a Kertbarátok Szövetségében lett csúcsfunkcionárius. Olyat is ismertem, aki a Horgászszövetséghez került. Ebben is volt némi ráció. Nem állíthatjuk, hogy a koalíció vagy a sajtó teljesen közömbösen viseltetett volna a bársonyszék nélkülivé válással fenyegetett politikusok jövője iránt. Szemrebbenés nélkül és sokszor feltették a kérdést, és tüstént meg is válaszolták: Hova kerül a miniszterelnök-helyettes, ha megbukik? Brüsszelbe megy, EU-képviselőnek! A legszörnyűbb, hogy emiatt egy íróasztalt se döntöttek fel. Nézzünk körül a szlovákiai végeken, vegyük szemügyre, a régiók vagy a vállalkozók hogyan vannak felkészülve az EU-pénzek igénybe vételére. Kopogtassunk be a családokhoz, kérdezzük meg „pénzügy- minisztereiket”, mit szólnak ahhoz, hogy a kilátásba helyezett drágulás időpontját csak azért kellett előbbre hozni, mert néhány milliárdnyit tévedtek az adóintézkedés következményeinek kiszámításánál. A kormánypártiak se a szlovákiai végeken nem néznek körül, se a háztartásokba nem kopogtatnak be. De még csak azon a lehetőségen se háborodnak fel, hogy akik miniszterként Pozsonyban kudarcot vallottak, azokat majd elküldik EU-képviselőnek Brüsszelbe. Valaha miniszterképessé nyilvánítottak egy embert, mert személyesen találkozott Leninnel. Alig két év múlva már szakszervezeti vezetőt csináltak belőle. Nálunk ugyanaz a garnitúra már 14. éve bizonygatja te- hetségtelenségét. FIGYELŐ CSEH SAJTÓ A német szövetségi parlament felsőházának pénteki nyilatkozata, amelyben a Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését követeli, nincs hatással Prága hivatalos álláspontjára - mondta Vladimír Špidla cseh kormányfő a prágai közszolgálati rádiónak, hozzátéve: ezt a véleményt már nagyon régen hangoztatják, és ez számára nem meglepő. Cyril Svoboda külügyminiszter újságírók kérésére nem volt hajlandó kommentálni a német dokumentumot, de minisztériuma még pénteken este nyüatkozatot adott ki, amelyben meglepetésének és csodálkozásának adott hangot. Leszögezte, hogy számára ebben a kérdésben továbbra is az 1997-ben aláírt cseh-német megbékélési nyüatko- zat a mérvadó. A külügyminisztériuméhoz hasonlóan nyilatkozatban adott hangot „kellemetlen meglepetésének” Václav Klaus államfő. Gerhardt Schröder német kancellár, aki szeptemberben Prágába látogat, egy lapinteijúban elismerte, hogy a dekrétumokkal a csehek országuk náci megszállására reagáltak. Hihető-e, hogy a genezise óta szüntelenül harcoló palesztin társadalom két év alatt áttér a békés termelő életmódra? Washington útitervének esélyei Az Amerika által előterjesztett road map, a közel-keleti békecsinálás kétévesre tervezett forgatókönyve happy enddel végződik: e szerint 2005-ben a demokratikus alkotmánnyal rendelkező, szabadon választott és felelős kormány által irányított Palesztin állam és Izrael - többi szomszédaival együtt - békében él egymás mellett. GADÓ JÁNOS A béketerv tehát a demokrácia megteremtését várja el a palesztinoktól - azt, ami mindeddig egyetlen arab országnak sem sikerült. Sem a dollármilliárdokban úszó olajmonarchiáknak, sem a nyugati politikai orientációjú, szekuláris Egyiptomnak, sem a mérsékelt berendezkedéséről ismert Tunéziának vagy Marokkónak. Az arab világ súlyos demokratikus deficitjét a politikai elemzők komoly problémaként emlegetik. Vajon miképp sikerül majd a demokratikus átmenet épp a palesztinoknak, akik az arab-iszlám világ Nyugat-, Amerika- és Izrael- ellenes harcának letéteményesei, szimbólumai? A palesztin nép remekel az önfeláldozó (és főleg izraelieket föláldozó) küzdelemben, de nem sokat tud felmutatni a békés infrastruktúra megteremtésében. Minden tévénéző százszor látta már Arafatot, amint szónokol, körülzárt rezidenciájában a győzelem jelét mutatja, lerombolt menekülttábort látogat meg - de ki látta őt, akár a „békefolyamat” éveiben, amint megnyit egy könyvtárat, átad egy buszpályaudvart, felavat egy uszodát? Ä nyugati (és persze az arab) média nem ezért szereti őt és a palesztin népet. Építeni más népek is tudnak - de nemzedékek óta folyamatosan szabadságharcot vívni: ez a palesztinok specialitása! Már a sokadik generáció nő fel a palesztin menekült- táborok agyonzsúfolt, kietlen világában, ahol egy családban nem ritka a nyolc-tíz gyerek - követve Jasszer Arafat tanítását, mely szerint „a palesztinok legerősebb fegyvere a palesztin anyák méhe”. Az iskolában a gyerekek elsősorban nem idegen nyelvet, számítás- technikát, hasznavehető szakmát tanulnak, hanem szózatokat Palesztina felszabadításáról és a cionista megszállók elleni harcról. A szakadadan harc és erőszak a palesztin kultúra alapelemévé vált. A társadalom infrastruktúrája is ennek megfelelően alakult ki: burján- zanak a fegyveres szervezetek, de alig léteznek civil csoportok. Senki sem hallott még palesztin város- szépítőkről, környezetvédőkről, önkéntes parképítőkről. A palesztin társadalom szinte egydimenziós: főfoglalkozásban vívja szabadságharcát - vagyis a katonai logika felfalta, bekebelezte a civil társadalmat, a demokrácia talpkövét. Ezt a társadalmat kellene a washingtoni útiterv szerint demokratikus üzemmódra átállítani - két év alatt! Az új palesztin miniszter- elnök, Abu Mazen politikai üzenetét, mely szerint a palesztinok a terrorral semmit sem értek el, csak saját hátországukat tették tönkre, nagyon szívesen hallgatják - Izraelben és Amerikában. Otthon azonban ennek a gondolatnak nincs bázisa: meglehet, sokan vélekednek így, szervezkedni azonban e gondolat hívei nemigen tudnak. Abu Mazent, akit a Nyugat kikiáltott a béke és a demokrácia hívének, a palesztin „utca” hangadói nem támogatják. Arafatot, korrupt rendszere miatt, nagyon sokan utálták, és inkább a megalkuvást nem ismerő, tiszta szívvel gyilkoló Hamásszal szimpatizáltak, ám Minden tévénéző százszor látta már Arafatot, amint szónokol. most, hogy az Amerika és a Nyugat által rákényszerített Abu Mazennel viaskodik, a nép Arafathoz húz, hisz ebben a felállásban ő védi a palesztin szuverenitást a Nagy Sátánnal szemben. Abu Mazentől, az új miniszterelnöktől és Mohamed Dahlantól, az új belbiztonsági minisztertől azt várja Bush .elnök, hogy lefegyverzik a terrorszervezeteket: a Hamászt és az Iszlám Dzsihádot. De Abu Mazen ezt akkor sem próbálná meg, ha volnának rá eszközei: az (ön)gyilkos mészárlás kultuszát magasra lob- bantó Hamász népszerű; aki megpróbálna vele leszámolni, az maga követne el politikai öngyilkosságot. A miniszterelnök tehát tárgyalni próbál a terrorszervezetekkel, ám úgy tűnik, hiába az egyiptomi közvetítés: a Hamász és az Iszlám Dzsihád, a fenyegetések és ígéretek ellenére sem bólintottak rá a tűzszünetre. Ám izraeli oldalon sem tetszik mindenkinek a tűzszünet: ők a terroristák lefegyverzését akarják, s attól tartanak, a fanatikusok csak infrastruktúrájuk újjáépítésére használnák ki a fegyvernyugvást. Mikor május utolsó napjaiban Ariel Sáron kormánya (csekély többséggel) elfogadta a road mapet, a tel-avivi tőzsde égig szárnyalt a boldogságtól. Izrael ugyanis alapvetően nyugati berendezkedésű ország: van fejlett civil infrastruktúra, amely hasznot húz(na) a békéből. Palesztin oldalon azonban csak a háborús logikán működő infrastruktúra fejlett: nincsenek bankok, szállodák, étteremláncok, egyesületek... És vajon mit várhat a békétől egy Fatah- vagy Hamász-harcos, aki kisgyerek kora óta a „felszabadító háború” gőzében él, használható szakmája nincs, egyetlen munkalehetősége a fegyveres szervezetek valamelyike? Mindezt szem előtt tartva, vajon hiheti-e egyetlen józanul gondolkodó ember, hogy a genezise óta szüntelenül harcoló palesztin társadalom két év alatt áttér a békés termelő életmódra? Ehhez nem csupán adminisztratív intézkedésekre volna szükség, hanem az egész intézményrendszer újjáépítésére, egy kultúra átprogramozására. A szerző szociológus Az erdélyi magyar egyházak vezetői szerint a preambulumban meg kell hagyni az egységes nemzetre való utalást Megint legördül a vasfüggöny a kárpátaljaiak előtt? MTI-OSSZEFOGLALÓ A kedvezménytörvény módosításával kapcsolatos állásfoglalásukban az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői azzal a kéréssel fordultak a magyar Országgyűlés tagjaihoz, hogy a törvény küszöbön álló módosítása során tételesen maradjon meg a preambulumban az egységes magyar nemzetre való utalás. A törvényben rögzített kedvezmények és támogatások odaítélésének legyen feltétele a magyarigazolvány vagy a hozzátartozói igazolvány, továbbá az igazolványok birtokosai Magyarországon alanyi jogon vehessék igénybe a törvény által biztosított kedvezményeket. A törvény hatálya alá tartozó személyeket a kultúra területén Magyarországon a magyar állampolgárokkal azonos jogok illessék meg. Illessen meg minden, a törvény hatálya alá tartozó középvagy felsőfokú tanulmányokat folytató személyt diákkedvezmény, a határon túli magyar pedagógusokat pedig az anyaországiakkal azonos pedagóguskedvezmény; a kialakított és jól működő magyarországi továbbképzésnek ne legyen feltétele nemzetközi szerződés. A törvény biztosítsa minden, magyar nyelvű oktatásban vagy nevelésben részesülő kiskorú gyermek azon jogát, hogy oktatási-nevelési, illetve tankönyv- és taneszköz-támogatást kaphasson. Az egyházi vezetők sürgetik, hogy az egészségügyi és a szociális vonatkozások ne kerüljenek ki a törvényből. A törvény hatálya alá tartozó személyek számára a Magyarországra történő beutazás és az ott-tartózkodás tekintetében feltétlenül érvényesüljön - a nemzetközi jogi és uniós tagságból eredő kötelezettségek figyelembevételével - a lehető legkedvezőbb elbánás elve. A törvény alkalmazásánál figyelembe kell venni az Európai Közösségek teljes joganyagát, beleértve annak - az Európai Unió országai által is gyakorolt - pozitív diszkriminációt rögzítő elvét is. A törvény hatálya egyik, Magyarországgal szomszédos ország esetében se szűnjön meg, annak az Európai Unióhoz történő eseüeges csatlakozása után - hangsúlyozta a dokumentum. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyilatkozata szerint a törvény módosított változata már nem biztosít garanciát arra, hogy a kárpátaljai magyarság és az anyaország között ne gördüljön le újra vasfüggöny, ellehetetlenítve az amúgy is nehéz körülmények között élő nemzetrész fennmaradását. Ebből kiindulva a KMKSZ a törvény ilyen jellegű módosítását a magyar érdekek feladásának tekinti, ezért nem támogatja. Egyben felhívja az Országgyűlés valamennyi képviselőjének figyelmét a törvénymódosítás kapcsán rájuk háruló történelmi felelősségre, s azt kéri, hogy csak olyan módosítást fogadjanak el, amely lehetővé teszi a jogszabály eredeti céljának megvalósítását: a magyar nemzet országhatárok feletti egyesítését. A KMKSZ választmányának a magyarországi vízumkényszer tervezett bevezetése kapcsán elfogadott másik nyilatkozata hangsúlyozza: ez a lépés fokozottan hátrányosan érinti az Ukrajnában élő magyarokat, mivel veszélybe kerülhet családi, kulturális és egyéb kapcsolataik ápolása. A nyilatkozat emlékeztet: a KMKSZ több ízben kérte a magyar kormányszerveket, hogy tegyenek lépéseket az ukrajnai magyarok kedvezményes vízumhoz jutása érdekében, beleértve annak gyors és egyszerű kiadását. „Sajnos, e tekintetben semmilyen érdemi válasz nem érkezett, s félő, hogy a vízumkényszer bevezetése egy újabb vasfüggöny leeresztését jelenti majd” - áll a szövegben. A KMKSZ választmánya arra kéri a magyar kormányszerveket, hogy a bevezetendő vízumkényszer negatív hatásaira való tekintettel, azok enyhítése érdekében intézkedjenek olyan mechanizmus kialakításáról, amely biztosítja a kárpátaljai magyarság akadálytalan kapcsolattartását az anyaországgal.- Nyaraljanak csak nyugodtan, én majd ugyanúgy szemmel tartom a lakásukat, mint eddig, és most majd félóránként átordítok, hogy ne ücsörögj egész nap a tévé előtt, Jenő! (Lehoczki István rajza)
