Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-21 / 142. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 21. Arcél ^ A Csárdáskirálynő, a Marica grófnő és a különböző esztrádműsorok után az érsekújvári Kürthy Lajos számára is elérkezett a világhírnév: főszerepet kapott egy tévéreklámban Az amatőrszínész profi szörnyeteg lett A maszkmesterek munkája órákig is eltarthat, az ember közben megszomjazik Tájainkon illik megróni azt a színészt, aki egy reklámban tűnik fel, nyugatabbra ilyesmiért nem jár „akasztás”. Kürthy Lajos érsekújvári előadóművésznek olyasmi sikerült, ami keveseknek, mostanában egy nemzetközi cég reklámfilmjében szerepel az egész világon, méghozzá úgy, hogy alig lehet felismerni. JUHÁSZ KATALIN Szavalóversenyeken tűnt fel, később fiatal tehetségeket karolt fel, tanította, vezetgette őket. „A versmondó gyerekek kilencvenkilenc százaléka színész szeretne lenni. Nálam is ez volt a helyzet, ám a úgy gondoltam, ehhez nem feltétíenül kötelező jelentkeznem a színművészed főiskolára. Be is bizonyítottam, hogy anélkül is lehet boldogulni. Rengeteg előadásban szerepeltem, a Csárdás- királynőben, a Marica grófnőben, különböző esztrádműsorokban” - meséli Kürthy Lajos. Egyik fellépésén például talákozott Dinnyés Józseffel, a kölcsönös szimpátiából munkakapcsolat lett, a munkakapcsolatból pedig a Kárpát-medencében sok helyre eljutott Ötágú síp című zenés irodalmi est. A magaskultúra művelése közepette aztán egyik barátjától azt hallotta: aki sikert akar elérni, be kell vinnie a fotóját az ügynökségekhez és a stúdiókba, hogy egy-egy szereplőválogatásnál „kéznél legyen.” A rendkívül karakteres megjelenésű Kürthy Lajos már az első próbálkozás alkalmával sikerrel járt, ő lehetett a KGB- főnök a Spy Game című amerikai fűmben, amelyben Brad Pitt és Robert Redford játszotta a két főszerepet. Utána jött egy internetes reklám, ahol Elvist alakította, majd egy őrültet játszott az olasz Dracula- filmben, ott már tizenkét mondatos angol szövege is volt. „Aztán egy nap felhívott a casting- ügynökség, hogy a Wrigley’s cég pont ilyen karaktert keres egy reklámfilmbe. Elmentem, eljátszotta, amit kértek tőlem, majd két és fél hét múlva jött a telefon a Starface stúdióból, hogy utazzak Londonba. Rendben van, mondtam, de nekünk vízum kell Angliába. Azt válaszolták, semmi probéma. Egy óra múlva mehettem a brit nagykövetségre a vízumomért, három nap múlva pedig már utaztam” -mosolyog Kürthy, hozzátéve, hogy az még nem a forgatás volt, csak le- nyomatot csináltak az arcáról, méretet vettek ruhára, cipőre, és a fogsorára is. Másodszor két hétre rá repült Londonba ruhapróbára, ekkor tudta meg, hogy egy két szereplős rágógumireklámban fog játszani, ahol Frankenstein professzor mellet „alakítja” a szörnyet. Maga a forgatás Budapesten zajlott, profi körülmények között, ám erőltetett menetben. „Kedden reggel fél hatkor leültem a székbe, négy óra hosszáig tartott, amíg feltették rám a maszkot, és beöltöztem. A cipőmről csak annyit, hogy egy darab harminc kiló volt, mélytengeri búvárok hordanak hasonló lábbelit. Aztán néhány perces szünetekkel szerda reggel öt óráig folyt a forgatás. A profésszor szerepét egyébként egy prágai színész játszotta.” A szereplők a helyszínen tudták meg, hogy a produkció nem csak Magyarországon válogatott, egész Európában kutattak a két alkalmas fazon után. A Frankenstein-történetet sokan ismerik: a professzor emberi darabokból összerak és életre kelt egy teremtményt. „Méghozzá úgy, hogy ötvenezer voltot vezet belém. Én nagy mérgesen, füstölögve felülök, ki akarom szedni a nyakamból a dugókat, mert nem kapok levegőt. Aztán elindulok, és kergetem a professzort. Amikor az már nem tud hátrálni, érdekődve a-kezére nézek, és kiveszem belőle a reklámozott rá- gót, bekapom, és akkor kapok csak levegőt. Abban a pillanatban elrepülnek a dugók, az elektródok, és a következő jelenetben már biliárdo- zom Frankensteinnel. Emiatt át kellett alakítani a maszkomat. A végső jelenethez behoztak egy óriási műtortát, valódi tejszínnel a tetején, egy cső vezetett belőle egy húsz at- moszférás dobozba. Amikor a fűmben elfújom a gyertyákat, a sűrített levegőtől szinte felrobbant az egész, és csupa tejszín lettem” - foglalja össze a cselekményt a főszereplő. Ebből is látható, hogy egy nem túlságosan bonyolult történet megjelenítéséhez hosszas előkészületek, nem kevés pénz és csúcstechnológia kellett. A londoniak egy képregénnyel érkeztek, minden jelenetet kockákra bontottak, és addig ismételték a felvételt, amíg nem sikerült minden pontosan úgy, ahogy azt megálmodták. Volt olyan jelenet, amit harmincötször kellett ismételni. Az ismerősök egyébként garantáltan nem ismerik fel a filmben Kürthy Lajost, aki a végén saját szivacsból kiöntött mellszobrával távozhatott, sőt kapott egy teljesen új, sosem használt maszkot is. Az anyagiakról nem szívesen beszél, annyit árul csak el, hogy megérte a sok macerát, és hogy az összeg forintban hét számjegyű. Ráadásul ha az amerikai „zsűrinek” is tetszeni fog a fűm, az USA-ban is vetíteni fogják, még egyszer akkora összeg üti a szereplők markát. Nem meűékes az sem, hogy Kürthy ezáltal bekerült a legnagyobb közép-európai casting- stúdió adattárába, azaz további reklámszerepekre szemelhetik ki. Csak annyi a megkötés, hogy egy évig nem vállalhat rágógumireklámot. Magától adódik a kérdés a végére: mi lesz az irodalommal és az előadóművészettel? „Nem szorul háttérbe, ebben biztos vagyok. Ugyanúgy járok fellépésekre, mint azelőtt. Eleget teszek a felkéréseknek, segítem a fiatalokat. A reklámfilmet csak hobbiszinten csinálom.” A kis kitérő arra is jó volt, hogy hősünk megtanulja más szemmel nézni a reklámokat. Most már látja a fél perces filmecskék mögött a hatalmas munkát és a hatalmas profizmust. „Mindigis voltak kedvenc reklámjaim, és voltak olyanok, amiket utáltam. Ez mindenkinél így van. Nézőként ez a reklám valószínűleg tetszene, mert olyan, mint egy kis mozifilm, van eleje, közepe és vége, épkézláb története, és sok benne a humor.” Itt kezdődik a munka. és itt az eredménye (Képarchívum) ÚT SZÓ* BÖRZE Az egyetlen napilap, amelyben ingyen hirdethet. Az egyetlen melléklet, amely kíméli a pénztárcáját. Furcsa lehet a tükörben végignézni saját átváltozásunkat
