Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-19 / 140. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 19. Nagyszünet Ne ácsingózzunk elérhetetlen célok után, ugyanakkor fogadjuk bátran és magabiztosan a kihívásokat! Az önértékelés zavarairól Az önbecsülés, a pozitív énkép, melynek fontosságáról annyi szó esik, valami olyasmit jelent, hogy szeretjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és nem szeretnénk mindenáron gyökeresen megváltozni, vagy valaki más bőrébe bújni. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Mivel nagy vonalakban ki tudunk egyezni saját magunkkal, reálisan fel tudjuk mérni képességeinket és lehetőségeinket. Nem ácsingózunk elérhetetlen célok után, ugyanakkor bátran és magabiztosan fogadjuk azokat a kihívásokat és lehetőségeket, melyekben jó esélyünk van a sikerre. Az elért eredményeknek pedig felhőtlenül tudunk örülni; nem gondoljuk, hogy a vetélkedőn pusztán mázlink volt, vagy, hogy jó jegyeinket csak a tanár vajszívének köszönhetjük. AZ ÖNBIZALOM FONTOSSÁGA A stabil önértékelésű emberek ugyanakkor a kudarcot, kritikát is jobban viselik. Van bennük egy belső nyugodtság, bizonyosság saját értékességüket illetően, melyet hosszú évek pozitív tapasztalataiból szűrtek le, ezért nem omolnak össze, ha egyszer véletlenül nincs igazuk, vagy éppen nem ők a legnépszerűbbek. A többi emberrel is jobban ki tud jönni az, aki alapvetően meg van elégedve magával és a sorsával, hiszen nem kell folyton irigykednie, vagy azt éreznie, hogy mások elfogadása érdekében alázatosnak és a szolgálatkésznek kell lennie. A KISHITŰSÉG Az alacsony önértékelésű személyek ezzel szemben képességeiket és lehetőségeiket tekintve bizonytalanok. Nem szívesen próbálnak ki új dolgokat, a kihívásokat, a versenyhelyzetet, de gyakran még a társas érintkezést is tehernek érzik, és minden ilyen helyzetben védekező állásba helyezkednek. Ha tehetik, háttérbe húzódnak, ha azonban mégis megmérettetésre kerül a sor, nem elég kitartóak: már a kezdeti nehézségeknél letörnek és feladják a harcot. Önmagukkal szembeni kishitűségük gyakran önbeteljesítő jóslattá válik; még, ha látszólag iparkodnak is, valójában mindent megtesznek azért, hogy ne legyenek sikeresek. Kudarcaikat azután borzasztóan felnagyítják, és hiába vigasztalják őket barátaik, nyakig elmerülnek az ön(vicclap.hu) Ez aztán az önbizalom! vád keserűségében. Az alacsony önértékelés azonban nemcsak kisebbrendűségi érzésben nyilvánulhat meg. Nemcsak az örök vesztesek, a háttérbe húzódó bizonytalanok lehetnek elégedetlenek magukkal. Aki szereti és elfogadja magát hibáival, hiányosságaival együtt is, az nem hajszolja mindenáron a külső megerősítést, nem válik szinte függővé mások dicséretétől és jutalmaitól. Az elért sikereknek viszont képes örülni, és nem keres még a szinte tökéletesben is valami hibát, ami miatt elégedetlennek kell lennie magával. A negatív énkép és az önszeretet, önértékelés túlságosan csekély volta azonban csak az egyik irány, mely felé az önbecsülés kórosan elbillenhet. Nem csak az okozhat életvezetési problémát és rossz közérzetet, ha valaki túlságosan másmilyennek látja magát, mint amilyen lenni szeretne. Az sem szerencsés, ha az önszeretet és önelfogadás túlságosan eluralkodik valakin, és már nem tudja reálisan felmérni saját teljesítményét és a társai között elfoglalt helyét. Az ilyen emberek ugyan a felszínen esetleg semmilyen súlyos viselkedési zavart nem mutatnak, sőt, az élet számos területén kimondottan sikeresek lehetnek, mégis, másokkal való érintkezésük során szokatlanul, sokat foglalkoznak saját magukkal, mások szeretetét és csodálatát abnormális módon igénylik. Nagyzolnak, saját képességeiket túlértékelik, exhibicionisták, önzőek, és miközben folyamatosan ácsingóznak a többi ember csodálatára, nehezükre esik másoktól függeni- ük vagy valamit elfogadniuk. Önértékelésük azonban ingadozó, a maguk iránti hatalmas szeretet és megbecsülés törékeny: a grandiózus fantáziák időnként összeomlanak, ilyenkor kisebbrendűségi érzéssel küzdenek. Másokhoz fűződő viszonyuk legszembetűnőbb jellemzője az indokolatlan és mértéktelen irigység, amit tudatosan és tudattalanul egyaránt éreznek. Esetükben a mások iránti agresszió az irigység formáját ölti: megvetnek és utálnak mindent, amivel a másik személy rendelkezik. Ez az irigység számtalan konfliktushoz vezet. Először is mindent le kell értékelniük, ami tetszik nekik és a másik személynek megvan, de nekik nincs. Ez nemcsak valamilyen tárgy, hanem belső tartalom is lehet. Pl. ha nehezen tanulnak meg új dolgokat, gyakran irigyelni kezdik a másik tudását, s így kénytelenek lekicsinyelni azt. A függésre való képtelenség is ebből az irigységből ered. Hogy valakire rátámaszkodjunk, értékelnünk, becsülnünk kell annak képességeit. Ez a megbecsülés azonban a túlzott önszeretetű személyben irigységet, majd kiábrándulást ébreszt. A másik embertől segítséget nem, csak csodálatot képesek elfogadni. Önmagukat mindig másokhoz méricskélik, másokhoz való viszonyukat a folytonos megméret- tetési, felülkerekedési fantáziák uralják. Kapcsolataikból hiányzik a mélység, az empátia, nehezen "köteleződnek el vagy viselkednek hűségesen. Könnyen esnek szerelembe, de a szeretett személyt csodált tulajdonságaiért hamar irigyelni kezdik, melynek következtében kénytelenek leértékelni és elhagyni őt. A mások által adható értékek lekicsinylésének az is következménye, hogy semminek nem tudnak huzamosabb ideig örülni, krónikus üresség és unalomérzéssel küzdenek, amit az izgalmak hajhászásával, droggal, vagy kényszeres vásárlással igyekeznek csillapítani. Veszteségeik és kudarcaik ritkán váltanak ki valódi szomorúságot, inkább hajlamosak dühbe gurulni és másokat vádolni sikertelenségükért. Gyakran magányosak, nehezen illeszkednek be, mert nem veszik észre, hogy saját nagyzolásuk és önzésük távol tartja a többi embert. Nem elegendő tehát, ha szeretjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, azért az sem árt, ha közben a hibáinkról sem feledkezünk meg, és egy kicsit azért mindig szeretnénk fejlődni: türelmesebb, jobb, nagyobb tudású emberré válni, (gya, he) OKOSKODÓ Kaphatunk levegőt a felhők felett? ÖSSZEÁLLÍTÁS Milyen sokszor vágyakozik az ember fel a magasba, a felhők fölé, s ezt még versben vagy dalban is elmondták néhányan költőink és dalszöveg- íróink közül. Miért szeretne az ember mindent kipróbálni, ami távoli és titokzatos? Talán az örökös kíváncsiság hajt bennünket, hogy olyan területeket is meghódítsunk, ami elméletileg lehetetlen volna! Voltak, akik az életükkel fizetettek azért, mert megfelelő tudás hiányában neküáttak valaminek, ami érdekelte őket, s a következményekkel nem számoltak. De igaz lehet, hogy csupán az, ha te szereméi a felhők felé emelkedni, ilyen szomorúan végződhet? Mi ebből az igazság? A válasz sajnos igen, és hiába szeretnénk csak úgy a magasba feljutni, megfelelő eszközök és körülmények nélkül nem tehetjük meg. Ha netán léggömb segítségével elkezdenénk emelkedni az ég felé bármiféle védőeszköz nélkül, a következő történne velünk. 3000 méter magasságban elkezdene fájni a fejed, és úgy éreznéd, mintha nem kapnál levegőt. Mindennek egyeden oka van, mégpedig a légnyomás csökkenése. Menjünk még magasabbra! 5500 métert elérve a fejfájás már nagyon erős lenne, és igencsak zihálva vennéd a levegőt. 7600 méter magasság után már küzdelem lenne minden egyes levegővétel, és a véredben gázbuborékok képződnének, amit bizony kínzó fájdalom is kísérne. S ha ez még mindig nem elég, akkor mehetünk még feljebb, mondjuk 9000 méter felé, viszont a levegőben itt már olyan kevés az oxigén, hogy el is veszítenéd az eszméletedet. Fennáll a lehetősége annak, hogy viszel magaddal tartalék oxigént, s akkor kibírnád úgy 12000 méter magasságig ájulás nélkül. S ha a léggömb felemelne még magasabbra, 19000 méter körüli magasságba, ott már annyira kicsi a levegő nyomása, hogy itt a víz is 37 fokon felforr, a te hőmérsékleted így hát csökkenne, a véred pedig a vízhez hasonlóan egyszerűen forrni kezdene. De nyugodjatok meg, azért nem olyan egyszerű olyan magasba egyedül feljutnotok, de azért érdekes ez a téma és jó, ha ezt is tudjátok. Végülis abból baj még nem származhat, nem igaz? Akkor hát hogyan lehetséges, hogy a repülőgépek akár 10500 méter magasan szelik a levegőt bármiféle baj nélkül? A repülőknek muszáj olyan magasan szállni, ugyanis így elkerülhetik az alacsonyabb légrétegek időjárásának viszontagságait, valamint az őket működtető sugárhajtóművek ritka levegőben sokkal hatékonyabban működnek. Minél magasabbra repülünk tehát, annál ritkább a levegő, csökken a nyomása, kevesebb benne az oxigén. így a szervezetünk oxigénhiányban szenved. A repülőgépen ezért nagyobb nyomású levegőt biztosítanak, mint amilyen a külső levegőé, hogy az utasok könnyen lélegezhessenek. Az utaskabinokat légmentesen szigetelik és olyan erős anyagból készítik, hogy ellenállhassanak a külső és a belső nyomás közötti különbségnek. A kabinban 2500 méteres magasságnak megfelelő nyomást tartanak fenn. Felszállás után szépen, fokozatosan erre az értékre csökkentik a nyomást, leszálláskor pedig hasonlóképpen fokozatosan növelik, hogy mire földet érnek, az megfeleljen a tengerszint feletti magasságon lévő nyomás értékének. Ha probléma adódna egy repülőgépen, erre az esetre vannak bebiztosítva az oxigénmaszkok, s ebből a szükséges ideig lélegezhetnének az utasok. Nem javasolt tehát az, hogy menjünk a magunk feje után, feltéve, ha nem gondoskodtunk megfelelően a szükséges kellékekről. így maradjunk meg az álmodozás szintjén, ha a felhők felé szeretnénk jutni, vagy használjuk a jól bevált módszert, a repülőgépet! (s) VIGYORCÓ Medve Találkozik a székely meg a szász. A szász elkezd dicsekedni:- Totod, foltam kint a nagyunkelnél, Németorszaghban, elvitte en- gemet fadaszni Afrikába. Hát amint mentünk, egyszer csak jött a..., na, wie sagt mal,...der Löwe, ja igen, a medve. Előkaptam a puskámat, és mire mondtad, der Löwe, már meg is volt lőve. Azt mondja a székely:- Múltkor kint voltam az erdőn, málnát szedni. Nem volt nálam más, csak a kicsi fejszém. Ahogy ott szedem a málnát, egyszer csak jön a medve nagy morogva. Előkaptam a kicsi fejszét, és mire mondtad volna, hogy der medve, már meg is volt dermedve! Hülye gyerekek Két anyuka beszélget a gyerekeikről:- Az én gyerekem a leghülyébb!- Látnád csak az enyémet! Odahívják a gyerekeiket, megszólítja az egyik a sajátját:- Pistike, menj haza, nézd meg, hogy otthon vagyok-e! Erre a gyerek elmegy. Szól a másik nő:- Menj fiam, itt egy korona, vegyél rajta színes tévét! Elmegy a másik gyerek is. Miközben mennek az utcán, találkoznak:- Az én anyám a leghülyébb a világon!- Látnád csak az enyémet!- Figyelj, az anyám hazaküldött, hogy megnézzem otthon van-e, de a kulcsot elfelejtette ideadni!- Az enyém meg elküldött színes tévéért, de meg se mond» ta, milyen színűt vegyek! Spórolós A skót ül a vécén, végzi a dolTelitalálat (funpic.hu) gát. Miután befejezte, észreveszi, hogy elfogyott a papír. Kiordít a feleségének:- Asszony! Hozz egy fél konfettit. A persely Nő a férjének:- Drágám, mit szólnál, ha vennénk egy perselyt, és valahányszor szeretkezünk, beledobnánk egy százast! Aztán karácsony előtt feltörnénk és meglepnénk magunkat valami nagyobb ajándékkal. így is lesz, karácsony előtt feltörik a perselyt, és rengeteg pénz hullik ki belőle. A férjnek feltűnik, hogy ezresek is vannak az érmék között:- De hát hogy került ide papírpénz?- Miért? Azt hiszed talán, hogy mindenki olyan fösvény volt, mint te? A kompromisszum (vicclap.hu) Az oktatás célja a toleranciára nevelés Zászló- és címeravatás Tornaiján BŐD TITANILLA A tornaijai Kazinczy Ferenc Alapiskola múlt pénteken hangulatos ünnepség keretében avatta fel zászlaját és címerét. A műsor elején a helyi mazsorettcsoport apró tehetségei szórakoztatták az egybegyűlteket, majd az iskola tanulói irodalmi összeállításukkal hívták fel a figyelmet az anyanyelv jelentőségére. Ezt követően Haniszkó Anna 9. osztályos tanuló Ozsvald Árpád Kazinczy című versét olvasta fel. Kiss Endre József, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Társaság titkára ünnepi beszédében hangsúlyozta, Kazinczy nem a magyarság múltjához, hanem jelenéhez és jövőjéhez tartozik, hiszen a széphalmi mester szavai ma is időszerűek. Petrik Gusztáv, a Kazinczy Ferenc Alapiskola igazgatója beszédében elmondta, a tornaijai alapiskola mindig hűségre, világos gondolkodásra, egyenes hátgerincre és toleranciára kívánta, és kívánja a jövőben is oktatni a gyerekeket. Eközben természetesen nem feledkeznek el a Kazinczy által is közvetített értékekről, az anyanyelv, a nemzettudat fontosságáról. Az igazgató megjegyezte, az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeknek is összekovácsoló erejük van, erősíti a tanárok, diákok, szülők közti kapcsolatokat. Petrik Gusztáv beszédét követően Fazekas Ágnes református lelkipásztor kérte Isten áldását az iskolára, s annak jelképeire. Hozzátette azonban, a zászló és a címer pusztán szimbólumok, s abban az esetben válnak igazán jelentőssé, ha a szívekben is lobognak a zászlók. Ezután került sor a zászló ünnepélyes felvonására és a címer leleplezésére. Cselényi Árpád képzőművész alkotásánál elhelyezték koszorúikat a meghívott vendégek, valamint az iskola pedagógusai és diákjai is. A továbbiakban Hubay Adél igazgatóhelyettes ismertette a Kazinczyhoz, illetve az iskola életéhez kapcsolódó fogalmazási és képzőművészeti versenyek eredményét. A legjobb munkák szerzőit Kazinczy-emlék- éremmel jutalmazta az igazgató. A meghitt ünnepély a Szózat közös éneklésével zárult.
