Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-19 / 140. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 19. KOMMENTÁR Munka és munkaerő SIDÓ H. ZOLTÁN Az eddigi legnagyobb zöldmezős beruházás végre megérkezett, a keddi alapkőletétel formájában kézzelfogható valósággá vált. A francia PSA Peugeot-Citroén autógyártó csoport, amely ágazatában Európában a második legjelentősebb, 2006-tól számítva évi 300 ezer gépkocsit szerel majd össze Nagyszombatban. A 30 milliárd koronát súroló nagyberuházás összesen, közvetve és közvetlenül mintegy 10 ezer embernek teremt - remélhetőleg jól fizető - munkát, ami óriási szó egy olyan országban, ahol mintegy 450 ezer állástalant tartanak nyilván. Az autóüzemnek köszönhetően Szlovákia földrészünk vezető járműgyártójává válik, s ezt szó szerint kell érteni. Az előzetes számítások szerint a pozsonyi Volkswagen folyamatosan felfutó termelésével együtt 2007-től számítva nálunk 1000 főre 100-120 legyártott gépkocsi jut majd, s ezzel arányaiban messze lekörözzük az olyan jelentős államokat, mint Németország és Olaszország, sőt a mindig igazodási pontként kezelt Csehországra is ráverünk. Az egyéb járulékos kedvező hatások, mint például a nyugati technológia, a vállalatirányítás átvétele, az alvállalkozói kör kiépülése, mind-mind közismertek, ám legalább egy tényező bizonytalan. Vajon lesz-e elegendő képzett és rugalmas munkaerő? A kérdés látszólag abszurd, hiszen mint jeleztük, nálunk százezrek vannak állás nélkül. Mégis indokolt, elég csupán a pozsonyi Volkswagenben alkalmazottakat szállító buszok rendszámtábláit megnézni. Nem egy esetben a fővárostól akár 100 kilométeres távolságban is kell embereket toborozni ahhoz, hogy megfelelőeket találjanak. Márpedig a Peuvervt.rirrQ "p 2Í1ÍV2 Volkswagenben dolgozókkal azonos profilúakat fog keresni, ráadásul a két telephely közti távolság alig 50 kilométer. így kiderülhet, hogy ugyan Szlovákiában sok a munkanélküli, ám kevés a modern technológiákhoz felnövő, valóban képzett, rugalmasan reagáló munkaerő. Reméljük, ez hosszabb távon nem fog komoly akadályt jelenteni, ám ha mégis, akkor a következő következtetéseket kell levonni: az oktatásügy nem a valóságot figyelembe véve képezi a diákokat, a kényszerű tétlenségre ítélt alkalmazottak pedig csak a hagyományos, 1989 előtti szintű ágazatokban képesek elhelyezkedni, a mai kihívásoknak viszont már nem tudnak megfelelni. Alig három év leforgása alatt kiderül, aggályaink helytállóak-e vagy sem. JEGYZET Gyógykút MISLAY EDIT Úgy döntöttem, nem fogok mérgelődni. Meg idegeskedni. Meg dühöngeni. Pedig lenne min. Akárcsak apró napi bosszúságokon. Például azon, miért hajtanak át egyes „figyelmes” autósok a piroson akkor, amikor nekem, a gyalogosnak jelez zöldet a lámpa. Miért siet annyira, amikor ő autóval bizonyára sokkal hamarabb odaér, ahová igyekszik, mint én gyalog. Komolyabb rágódások tárgya: a lakás- helyzet. Meddig mehet el az emberek pénzéhsége, hogy egy szocreál panelért, amelynek élettartama messze-messze elmarad, mondjuk, a teknősbékáé mögött (a régi építészmesterek munkája mögött meg még inkább), szinte horribilis összegeket kérnek. Szerintem aki annyi pénzt ki tud adni érte, mint amennyit manapság kérnek el a fővárosban, az már nem is szorul rá egy panellakásra. Örök rejtélynek tűnő, visszatérő dührohamot kiváltó jelenségek: az egészségbiztosítók. Nem tehetek róla: rögeszmémmé vált, hogy ez az intézmény inkább nyelni szereti a pénzt, mint kiadni. Reprezentatív épületek kivitelezésében és annak reprezentatív berendezésében például kiválók. És azt is kiválóan a beteg kliens értésére hozzák, hogy nehogy már új tolókocsit akarjon, ha úgy hozta a sors, hogy másképp nem tud közlekedni: van nekik raktáron használt, tessék azt elvinni, éppen most hozta vissza valaki, akinek már nincs rá szüksége. Szóval, nem leszek dühös. Tényleg nem. Vagy legalábbis ezek ellensúlyozására igyekszem begyűjteni amolyan „hétköznapi kis örömöket”. És olykor még olyan szerencsém is van, hogy hatalmas pénzeket sem kell kiadni értük. Nemrégiben például találtam egy szökőkutat. Nyolc vagy tíz, egymás után sorjázó vízsugár „szolgáltatta” a műsort. Volt, hogy egyszerre szöktek az ég felé, tekintélyes vízfalat alkotva. Aztán egyenként, vagy kisebb csoportokban, egyre növekedve. Lassan, majd egyre gyorsítva a tempót. Mintha temperamentumos spanyol táncosok ropták volna előttem. Ezek a csalafinta vízsugarak még medúza alakot is magukra tudtak ölteni. Vagy pedig, mintha már nagyon kifáradtak volna, hatalmas robajjal terültek szét a kövezeten. Akár egy (több) béka. Humorérzékük is volt nekik. Bevallom, nem bírtam elszakítani a szemem a látványtól. Szinte észrevétlenül jókedvem lett. Egy igazi gyógy- kútra leltem. Rosszkedv ellen nagyon ajánlott. Gyakrabban kellene ott üldögélnem. Merthogy a rohanó autósok vagy a lakáshelyzet, netalán az egészségbiztosító egyhamar nem fog jókedvre deríteni, azt nagyjából sejtem... TALLÓZÓ HOSPOPARSKE.NOyiNY A cigarettacsempészek kivárnak, nem telítik a feketepiacot, ugyanis az adó növelésével július elejétől a dohánytermékek ára is emelkedni fog, így ők is. többet kérhetnek. Az áremelés után a szlovákiai cigarettaárak még jobban megközelítik az EU-s szintet, így valószínűleg egyre többen vásárolnak majd csempészett dohányárut, figyelmeztetett több szlovákiai dohánygyár, de a rendőrség csempészésekkel foglalkozó osztálya is egyetért ezzel. Évente az állam mintegy 700 millió korona adót és vámot veszít az illegálisan Ukrajnából behozott cigarettaszállítmányokon, hiszen egy szál cigarettára kivetett adó és vám meghaladja az egy koronát. Csak tavaly a rendőrök és a vámkommandó munkatársai 2300 alkalommal kaptak el cigarettacsempészeket, összesen 17 millió szálról volt szó. Ennek ellenére ezekben az esetekben csak kis halakról beszélhetünk, az e hét eleji 16 ezer kartonos fogás sem számít óriásinaV A 3;;.jl;ron “““■ '* ’“iilT.'Jl.ü.íWíiuu ctrvt au nw ga kapja el a csempészeket a rendőrség segítsége nélkül. Ez némileg megkönnyíti a csempészbandák elleni munkát, de abban a pülanatban, ha a bűntettért kiszabható büntetés meghaladja a három évet, az ügyet a rendőrségnek kell átadni. ?l j|j Í Ha valaki vezető tisztséget szeretne betölteni, akkor legalább tízéves ottani szakmai gyakorlatot kell bizonyítania Csehországi szlovák orvossors Nehezebb lesz a jövőben a szlovákiai orvosok érvényesülése Csehországban, mert a Cseh Orvosi Kamara nem hajlandó elismerni szlovákiai szakmai gyakorlatukat. KOKES JÁNOS A Cseh Orvosi Kamara szerint ugyanis elfogadhatatlan az eddigi csehországi gyakorlat, s megengedhetetlen különbséget tenni egy szlovákiai és, mondjuk, egy ukrajnai orvos között, mert egyaránt mindketten külföldiek. Ezért a Cseh Orvosi Kamara azt követeli, hogy ha egy szlovákiai orvos vezető tisztséget kíván betölteni valamilyen csehországi egészségügyi intézményben, akkor a csehekhez hasonlóan tízéves csehországi gyakorlatot kell bizonyítania. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a szlovákiai orvosi gyakorlatot egyenértékűnek tekintették a csehországival. A Cseh Orvosi Kamara új álláspontjára az elmúlt napokban derült fény, amikor megakadályozta, hogy két szlovákiai orvos a morvaországi Prerov kórházában elfoglalja a pályázat által megszerzett vezető orvosi helyeket. A két szlovákiai orvos néhány héttel ezelőtt sikerrel szerepelt az intézmény által kiírt pályázaton; a bírálóbizottságban a kamara képviselője is jelen volt. A prerovi kórház vezetősége, valamint az Ol- mützi kerület orvosi tanácsa az eset kapcsán nyíltan a szlovákiai orvosok diszkriminációjáról, megkülönböztetéséről beszél. „Két, magas képzettségű szakemberről van szó. A pályázaton való sikeres részvétel alapján egyikük a hematológiai és vértranszfúziós osztály, a másik pedig a fül-orr-gé- gészet vezető orvosa lett” - nyilatkozta újságíróknak Zdenék Horák, a kórház igazgatója. A Cseh Orvosi Kamara járási kirendeltsége azonban a két szlovákiai orvos kinevezését nem hajlandó elismerni. Alapvető okként azt jelölték meg, hogy egyikük sem rendelkezik tízéves csehországi szakmai gyakorlattal, amely az ilyen tisztségek betöltéséhez kötelező. „Már tiltakozást nyújtottunk be a Cseh Orvosi Kamara országos vezetőségéhez. A járási kirendeltség álláspontját a szlovákiai orvosok egyértelmű megkülönböztetésének tekintjük” - szögezte le Horák. Számára az orvosi kamara véleményének váratlan megváltozása érthetetlen. Az egyik pályázat ugyanis alig két hónappal ezelőtt zajlott le, s akkor semmit sem szólt a kamara. A két szlovákiai orvos egyike pedig hat éven keresztül a breclavi kórházban volt vezető orvos. „Nem tudom, hogyan lehet az, hogy ez eddig senkit sem zavart” - csodálkozik az igazgató. David Rath, a Cseh Orvosi Kamara elnöke védelmébe vette a járási részleg álláspontját, mert szerinte helyes. Rath azt állítja: amíg Csehország nem tagja az Európai Uniónak, addig az az orvosok esetében a kétoldalú szerződések alapján csak a képzettséget és az attesztá- ciót tudja elismerni, de a külföldi szakmai gyakorlatot nem. „Az orvosi kamarának nincs lehetősége ellenőrizni, hogy az érintett személy milyen feltételek között teljesítette más országban a szakmai gyakorlatot. És ebben az esetben mindegy, hogy szlovák vagy ukrán orvosról van szó. Hasonlóan járnak el velünk (csehekkel) szemben a nyugat-európai országok is” - jelentette ki Rath. Megjegyezte, hogy a kamara ezen hivatalos álláspontja már másfél éve érvényben van. „Nem most gondoltuk ki” - jegyezte meg. Arra a kérdésre, hogy akkor az orvosi kamara képviselője mindezt miért nem érvényesítette már a pályázat során, ahol benne volt a döntést meghozó testületben, Rath azt válaszolta, hogy valószínűleg leszavazták. A prerovi kórház igazgatója viszont mást állít. „Kezünkben van (a kamara képviselőjének) az írásos Nagyon keményen fellép saját tagjai érdekeinek védelmében. egyetértése és ajánlása. A szakmai körök is kedvezően nyilatkoztak az orvos felkészültségéről” - tette hozzá Horák. A Cseh Orvosi Kamara elutasító á^ láspontja az Olmützi kerület egészségügyi felelősét is felbosszantotta. „A munkához való jog nemzetiségi alapon való korlátozásaként értékeljük ezt az ügyet. A képzés és az attesztáció elismerését Szlovákiával kétoldalú szerződés biztosítja. Úgy vélem, hogy a Cseh Orvosi Kamara önkényesen állított fel követelményeket“ - jelentette ki Josef Gerold. A kerület vezetése ezért jogorvoslásért és magyarázatért a prágai egészségügyi minisztériumhoz fordult. A tárca szóvivője, Mario Böhm azt mondta, hogy vitatható az orvosi kamara követelése a tízéves csehországi gyakorlatra vonatkozóan. Megjegyezte, hogy az orvosi kamara alapszabályaiban ugyan van egy ilyen feltétel, de az már nincs benne szó szerint, hogy a tízéves szakmai gyakorlatra Csak Csehországban lehetne szert tenni. Leszögezte ugyanakkor, hogy a Cseh Orvosi Kamara döntéseibe a tárca nem szólhat bele. Az érintett orvosoknak így csak az a lehetőségük van, hogy az orvosi kamara felsőbb testületétől kérjenek jogorvoslást, vagy bíróság elé vigyék az ügyet. Nem hivatalos vélemények szerint valószínűleg arról van szó, hogy a Cseh Orvosi Kamara így kíván védekezni a szlovákiai orvosok csehországi munkavállalása, illetve vezető pozíciókba való kerülésük ellen. Az utóbbi években ugyanis egyre több szlovákiai orvos talál munkát Csehországban, s nem egy esetben - ha rendkívül tehetséges személyekről van szó - ez természetesen veszélyezteti a hazai orvosok hivatali pozícióit is, ami nyilván nem igen tetszik nekik. A Cseh Orvosi Kamara pedig közismerten az állammal szemben is nagyon keményen fellép saját tagjai érdekeinek védelmében. Éles viták tárgya már hosszabb ideje a kamarának az a követelése, hogy az orvosok átlagfizetése - amely amúgy is duplája az országos átlagnak - az átlagbéreknek legalább a négyszerese legyen, illetve nyugat-európai szintre emelkedjen. A tárca ezt elutasítja, rámutatva, hogy a cseh ádagbérek sincsenek nyugat-európai szinten. VISSZHANG Szurkolok a gímesieknek A napokban olvastam az Új Szó Levélbontás rovatában a gímesi iskola sorsáról. Valójában ez az írás gondolkoztatott el. Megte- szünk-e mindent azért, hogy fennmaradjunk? Mi történt velünk, hogy idáig engedtük fajulni a dolgokat, s mi magunk vagyunk a magyarságunk sírásói? Nem értem, mi motiválta a gímesi önkormányzat MKP-képvi- selőinek döntését, ha ők sem álltak a magyar iskola mellé, akkor kitől várhatnánk azt, hogy kiáll- jon? Mikor nekik adott volt a lehetőségük, kezükben volt sok gímesi gyermek és magyarságunk sorsa, fennmaradása. Kik képviseljék a magyarságot, ha nem ők, legyenek akár helyi vagy parlamenti képviselőink. Azt mondják, a tandíjat meg kell fizetni mindenkinek, csak az a baj, hogy itt és most nagy a tét. Sajnos, sok más esetben is érdektelenné válunk, kevés az olyan ember, aki önzetlenül saját szabadidejében tesz valamit magyarságunk, kultúránk fennmaradásáért, netán ápolásáért, őrzéséért. Még annak is elvesszük a kedvét sok esetben, aki ezt végzi. Gáncsoskodunk ahelyett, hogy segítenénk munkájában. Szurkolok a gímesieknek, s azt kívánom nekik, hogy legyen sikeres a harcuk, hiszen nemes célért küzdenek. Ruhás Teréz Vágfüzes Nyomás alatt Vladimír Špidla kormánya: ma figyelmeztető orvossztrájk és szakszervezeti tüntetés Csehországban Tiltakozások a költségvetési reform ellen ÖSSZEFOGLALÓ Csehországban egyre magasabbra szökik a tiltakozási hullám a kormány által bejelentett költségvetési reformok bevezetése ellen. Az Önálló Szakszervezetek Szövetsége - amely a kisebbik cseh szak- szervezeti központ - ma tüntetést tart Prágában, a Cseh Orvosi Kamara pedig egynapos figyelmeztető sztrájkot hirdetett. Az oktatási dolgozókat tömörítő szakszervezet pedig bejelentette: ha a kormány nem ad több pénzt a tanítói bérekre, akkor szeptemberben nem kezdődik meg az oktatás. Sztrájkkészültségben vannak a prágai Nemzeti Múzeum dolgozói, más múzeumi alkalmazottak, a legnagyobb szakszervezeti központ, a Cseh-Morva Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja a maihoz hasonló, de jóval nagyobb prágai tüntetést jelentett be június 26-ra. Mindebből nyilvánvaló, hogy a mai akciók csak az állam- háztartási reform elleni tiltakozások kezdetét jelentik. A kormány azt állítja: nincs pénz, nincs miből adni, s helyre kell billenteni az államháztartás egyensúlyát. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt pedig alternatív programot dolgozott ki, amely hosszabb idő, nyolc év alatt tenné rendbe az államkasszát. Prágába ma reggel különvonat érkezik Ostravából, míg mások autóbuszokkal a Letná térre érkeznek. Mindkét helyen prágaiak csatlakoznak hozzájuk, majd tízkor megindul a két menet, amely délben az Óvárosi téren találkozik, ahol az emberek nagygyűlésen adnak hangot véleményüknek. A kórházakban az orvosok csak az akut, a sürgős eseteket fogják kezelni. Vladimír Špidla kormányfő és néhány minisztere a napokban is alaptalannak minősítette a tiltakozásokat azt hangoztatva, hogy a költségvetési reformot nem lehet elhalasztani, mert arra végül is mindenki ráfizetne. Špidla több ízben is kijelentette: ha nem sikerül keresztülvinnie a reformot, akkor lemond, ami a hatályos törvények szerint az egész kormány távozását is jelentené. (kés) Vladimír Špidla. Meghallgatja-e a tiltakozókat? (ČTK-felvétel)- Öregem, micsoda ország ez? Egyesek kéthetente járnak külföldre üdülni, mások meg ugyanennyiszer kénytelenek a munkahivatalba menni! (Peter Gossányi rajza)
