Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-18 / 139. szám, szerda

Budapesti könyvhét ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 18. (KÖNYV)HETI HETES A Vörösmarty téren ezek a könyvek két sátorban voltak kaphatók, külön árult a Kalligram, együtt a többi kiadó. Ez utóbbi pavilonban egyébként a KT Kiadó legfrissebb köteteihez is hozzá lehetett jutni. AB-ART Albertmi Béla: A fotószakíró Brogyányi Kálmán Balázsy Géza: Manódombi huncutok Balco, Július: Végállomás (Haraszti Mária fordítása) Bolemant László: Időszobrok Borbély Borisz: Cipőmben kavics Gál Sándor: Egybegyűjtött művei III. Regények (Hajtman Béla) Béla von Goffa: Szivarfüstben Jókai Mária: Hamvazószerdától Szent Ivánig Nyitra vidékén Kantár Csaba: Öntörvény(alkotás) Kozsár Zsuzsanna: Mesék a Kesze-kusza erdőből Pénzes Tímea: Rezdülések Zemlényi Attila: Rodeó KALLIGRAM Barak László: Miféle szerzet vagy te? Benyovszky Krisztián: A jelek szerint Fehér M. István: József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája Fukári Valéria: Egy régi alma mater Fűzi László: A Semmi közelében Győré Balázs: Halottak apja Kibédi Varga Áron: A jelen Mészáros András: A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona Mizser Attila: Szakmai gyakorlat külföldön H. Nagy Péter: Ady-kollázs Pályi András: Megérkezés Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor Polgár Anikó: Catullus noster Sebők Zoltán: Élősködő kultúra Tóth László: Átváltozás avagy Az „itt” és az „ott” LILIUM AURUM Bettes István összeáll.: Gyémánthegyen Csáky Károly: Híres Selmecbányái tanárok Gágyor József: Csúfondáros könyv Hodossy Gyula: A szerető önfegyelem Ozogány Ernő - Vojtek Katalin: Magyar nagyasszonyok MADÁCH-POSONIUM Cselényi László: Kőország Fonod Zoltán: Üzenet Gál Sándor: A piramisok megmaradnak B. Kovács István: Gömörológia Öllős Edit: Duett a dadával Sellyéi József: Mellnek szögezett bicska Tóth László összeáll.: Förtelmes kaszálógép avagy köszöntés Hiccingából MÉRY RATIO Fülöp Antal: A bemutató György Tibor: Krasznahorka és Betlér Jankovics Marcell: Egyszázad legendái Kövesdi Károly: Fókakönyv Szabó Ottó: Stációk Tököly Gábor: Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben I. NAP KIADÓ Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók az automobilizmus történetében Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a repülés történetében Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok (Kertész Imrével) Kiss József: Kötődések és távlatok Cs. Liszka Györgyi: Ezüstszálon ______________ PLECTRUM Fe hér Sándor: Cápafogak között KÖi T'/ VJiLLZ O A részletekről tájékozódjon a Könyvjelzőben. Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó színes, 16 oldalas melléklete legközelebb holnap jelenik meg. Dedikálás után: Barak László olvasói minőségében Az oldalt írta és összeállította: Csanda Gábor A mindent felülmúló és -író élményt Tolnai Ottó csatlakozási „indulója", bravúros előadása jelentette Öt nap könyvekkel, költőkkel Könyvhéten is Könyvjelzővel: Kukorelly Endre képbe kerül. Jobbra, Béla von Goffának öltözve, Hajtman Béla (A szerző felvételei) Pest-Buda. Könyv könyv há­tán, ember ember lábán, asz- szony a bal kaiján. Ünnepi Könyvhéten ünneptelen né­pek - hőtől bávatag tekinte­tek, néhány leszegett fő, lehe­tőleg árnyékban. Fáradt tö­meg, kiszáradt torkok, top­rongy és strandpapucs. KÖRKÉP Még otthon eldöntöttem, hogy nem döntök. Nem karikázok, nem jelölöm meg a hivatalos katalógusban, hogy melyik könyvet veszem meg, úgysem veszem meg, mert nem futja rá. Kü­lönben nem is értem, miért veszek évről évre egyre kevesebb könyvet, ha szívem szerint inkább egyre töb­bet vennék, mert egyre több a jó könyv; persze, ilyen szívvel az ember­nek észnél kell lennie. És akkor (ott­hon) még nem is tudtam, mit mon­dott a Vörösmarty téren Oravecz Im­re az ünnepi könyvhét napján, meg­nyitóját csak az Elet és Irodalomban olvastam - lám, azt vettem: kétszáz- nyolcvannyolc forint. A költő vérző szívvel szónokol a hetilapban, mert nem szívesen beszél nyomorúságról és kirekesztettségről, de muszáj, mert, mint mondja: szűkölködünk. Szóval, Oravecz Imre ez év június 12-én ezekkel a szavakkal ünnepelt a könyvhét megnyitóján: „Elérkezett az idő, amikor Magyarországon már csak a tehetősebbek vásárolnak rendszeresen könyvet.” Merthogy, úgymond, a magyar író manapság majdnem hogy nyomorog. Nem tu­dom, mit szólhattak ehhez ott a szlovákiai magyar olvasók, ha ugyan eszükbe jutott a magyariga­zolványuk és a Pestre utazás. Ünne­peltünk hát, határon innen és túl, öt napon át állt a bál - s csakugyan, mint egy bálon, legföljebb már csak olyan ismerőssel találkozhatott az ember, akit ingyenjeggyel (-szál­lással, -fuvarral, -ebéddel stb.) látott el a szervezők valamelyike. Azért szívet cserélni nehéz: titkon még otthon eldöntöttem, hogy Tő- zsér Árpád új verseskönyvét (Szép­halom Könyvműhely) mégis megve­szem (1200 Ft). Bár a legtöbb da­rabját alighanem olvastam már, együtt, egy kötetben mégis új él­ményben lesz részem. De nem lett. Hiába kerestem a megfelelő pulton, mert, mint kiderült, nem készült el időre, majd később érdeklődjem. Megvettem helyette szívügyem egy másik tárgyát, Kovács András Fe­renc Kompletóriumát, melyet most a költő megzenésített verseivel együtt kínáltak. (Azért a Kalligram jobb a Jelenkornál, állapítottam meg otthon: ez utóbbi CD-mellékle- tét a Kovács András Ferenc-kötet tokjából csak tortaszelő késsel lehe­tett kiemelni, ellentétben a Barak László-válogatáshoz csatolt CD-vel.) Közben a téren hullámzó tömeg, akár a Vörös-tenger, meg-megnyüt egy-egy irodalmi tekintély előtt; az­az egyszer, amikor Vörösmarty szobrának balján Faludy György ke­reste meg magának a dedikálásra ki­szabott helyét, meg még egyszer, amikor Esterházy Péter telepedett le a Magvető karosszékébe. A szatyros könyvszimpatizánsok csendben és néma csodálattal vették tudomásul a helyzetet, s szép lassan hosszú sor­ba kanyarodtak. Tengernyi ember­áradat csapott le egy-egy közéleti­politikai személyre is, mihelyst meg­jelent, s volt taps és ováció is: érde­kes tapasztalat, hogy Pesten is meg­található a mifelénk Meciar-öreg- asszonyoknak nevezett fajta, amely éhes tyúkként szalad a magvetőjé­hez; mit lehet tenni, miért épp a tö­meghisztériára is alkalmas könyv­hétről mondana le a mindent átitató politika. Botrány az idén nem volt, se politikai, se más, talán a minde­nütt jelenlevő egyenruhásoknak is köszönhetően. Olvasói megközelítésből a budapes­ti könyvhét népszerű írói háromfé­lék: az egyiket tíz méterről megis­merni arcáról, a másiknak csak ta­lálgatja névét a csellengő, a harma­dikat összetéveszti az előző kettő va­lamelyikével. A különös ismertetője­lek mindenkor kapóra jönnek: pél­dául Ardamica Ferenc aranykereszt- ftilbevalója vagy Németh Zoltán trappistasapkája. Ezzel szemben a kopaszság már nem megkülönböz­tető jegy: csaknem minden valami­revaló ismert írószerzet tarfejű, a fi­atalokat sem kivéve, kivéve tán Karafíáth Orsolyát és Varró Dánielt. A szokásos sátras-sétálós helyek szá­ma a Vörösmarty meg a Liszt Ferenc tértől és a Ráday utcától az óbudai Dísz térig az idén egy újabbal bő­vült: a Várban is állt a könyvbál. És mint minden évben, ezúttal is volt JAK-hajó: a József Attila Kör egyre kevésbé fiatal gárdája most a Petőfi- híd budai rakpartjánál horgonyzó hajón tartotta felolvasásos-zenés buliját; a téma a csadakozás volt. A hajó, tán épp ezért, kikötve, a part­hoz csatlakozva szelte a habokat. Rajta azonban nagy volt a mozgás, a sok tehetséges fiatal felolvasó és szakmáját gyakorló író közt kis sze­rencsével, de Mizser Attilához csat­lakozhattam, nem bántam meg. S mivel az utána verselő Parti Nagy Lajos egy eredeti Tsúszó-verset olva­sott fel, mintha még a szél is Po­zsony felől fújt volna. Az Aviatikus vers Keés Aranka Máriához című „valódisítvány” a könyvheti Parti Nagy-kötetben jelent meg („Ki vol­tam, aztán újra nincsek / hadd sza­kítok egy kósza tincset, / hogy aztán végső búcsút intsek.”) A mindent fe­lülmúló és -író élményt mégsem ők, sem az őket követő, nagyszerű tár­caírók felolvasása, s még csak nem is Kukorelly Endre minden zsigert megmozgató Ramstein-zenéje je­lentette számomra, hanem Tolnai Ottó csatlakozási „indulója”: a rög­tönzésnek tetsző bravúros esszéfü- zér-előadás hallgatósága szerintem még ma is ennek az igézetnek a ha­tása alatt áll. A lírai tartománynak az idei ünnep­ségek árnyékában két nagy veszte­sége volt: még el sem kezdődött a könyvhét, Károlyi Amy halálhíre irá­nyította rá az olvasók figyelmét a költő múlandóságára és a költészet múlhatadanságára, s még sátorbon­tás előtt elhunyt Ozsvald Árpád. „Van nyom, amelyhez nincsen má­sik” - hangzik az egyik új Tőzsér- vers sora. Ez is lehetne a 74. Ünnepi Könyvhét egyik tapasztalata. Tóth László az új verseskötetét ajánlja, sok szeretettel Egy kérdés a negyvenedik Szép magyar versek kapcsán: mit is értsünk „szép versek" alatt? Antológiák sűrűjében: kik válogatnak és kiknek 'jegyzet Negyvenedszer jelentette meg az idei könyvhétre a Magvető a Szép versek című antológiát. Ebbe a versgyűjteménybe a már bevált kiadói elv szerint olyan költemé­nyek kerülnek, melyeket az el­múlt éven ismerhettek meg a versbarátok. Legalábbis ez a lát­ható, kézzel fogható hagyomány, erre lehet következtetni az évről évre megvásárolható könyv alap­ján, s erre utal Szép versek 1963- 2003 című rövid utószavában Dávid Anna is, amikor a kötetbe való felvétel kritériumaként az előző év nyomtatásban megje­lent költői termését jelöli meg. Ebből válogatnak a közelebbről meg nem nevezett - szerkesztők, az ideiben 70 költőt felvonultat­va. Ugyanez az utószó közli, me­lyik évben hány példányszámban jelent meg a Szép versek (a csú­csot eszerint az 1984. évi jelen­tette, 86 ezer példány, szemben az idei 3 ezerrel). Évről évre tartozik az antológiá­hoz egy költőlista is: ebből tudni, ki mindenkit s mely évben tartot­tak az összeállítók szerepeltetés­re érdemesnek. A szlováldai (szü­letésű, lakhelyű stb.) magyar köl­tők közjül az idei Szép versek Tő- zsér Árpád tizenkét részes versfü­zérét közli, Tőzsér egyébként nyolcadik éve szerepel rendsze­resen az antológiában, gondo­lom, nem csak az én legnagyobb megelégedésemre. Rajta kívül csak ketten: Varga Imre öt alka­lommal (legutóbb tíz évvel ez­előtt), Keszeli Ferenc kétszer (legutóbb 1990-ben). Kérdés: le­hetséges volna-e, vagy legalább elképzelhető-e olyan optimális­nak tekinthető középút, mely va­lahol az elitkánon kizárólagossá­ga és kirekesztő sutasága meg a 77 legjobb zabosi költők nevetsé­gessége között vezetne, s rajta az olvasó, az elit, a mezei (erdei, lá- pi, iskolás és iskolázatlan stb.) abban a tudatban járna-kelne, hogy a leginkább képzettek az egyezményesen legjobbakat kí­nálják s kívánják neki. Se többet, se kevesebbet. Máskülönben ká­non alatt nem mértéket, mércét, mintát és mintaképet ért majd az olvasó. S persze, ez volna a kiseb­bik baj. De közben eseüeg el­megy a kedve a versolvasástól is, hiszen már rég nem arról hall és olvas, hogy mitől vers a vers, az­az hogy mit is értsen vers alatt. Egyáltalán: mit jelent ma az, hogy „szép versek”? ,fa<3 Cm,, fokaid, Ágh tavi«, iiw jrátí Mb mm. Brriák tasi fegti U«K MÉ WS*t C«»w.. Krísfér.CsBa Utaié. CtaMiCSviX« ifl V is«*, t«* v«*, u itav-a*®-, omS*m Mikiás CáWr, Itagríy Ápm, Gyár i tarees tartsa, Háy Jrifiea, Berc-árti italirtrt Smwh Aadrjs.jdMs tamás, KwaSah Kintor PKrr, Kányáit Sándor Ummy ki- QJ Cß *•**. t*» Wh, fifcr, Abdir, Uwflct S iaír UsM Mm» Nagy C*po, ,\«A«Sv ÁASra, Om Orbán Ottó, Parti Piágy Ui®, Paver I ÄÄ’CL Soir.lyii Gviírgy, Seakacs Starter, Ík4i„gn-rmm'lf \ Ákos, Taká» Zsuwa, l-radm Dússá, tW*) «uv« tiáivii: Cít i, Temaj Jrtayrt, Ma w -j Er«*K. Tóth K. »»a, : ittas Árpid, LfofvSJ Jferf. Vamt ohm. Varrni! Rte-j i MMó* VMy Atttife. má IMi Adás Tibor Magvető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents