Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-18 / 139. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 18. Európai unió Szlovákia csatlakozása még nem jelenti automatikusan a közös európai fizetőeszköz bevezetését Jó lesz-e nekünk az euró? Mi is elébe nézünk. Eurós embléma az Európai Központi Bank frankfurti székháza előtt. (ČTK/AP-felvétel) Szlovákiának az uniós csatlakozás után mindenképpen érdeke, hogy bevezesse a közös európai pénzt, az eurót. A kérdés csak az, mikor és milyen feltételek mellett. A legrosszabb, ami történhet, hogy az ország korán és túlértékelt árfolyamon váltja át a koronát euróra. GÁL ZSOLT Ha egy uniós tagország megfelel az úgynevezett maastrichti kritériumoknak, lehetősége van arra, hogy belépjen az európai árfolyamrendszerbe (ERM II.), és két év elteltével bevezesse a közös európai pénznemet. Mivel Szlovákia 2004. május 1-én az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, elvileg lehetőség van arra, hogy az euró már 2006-2007 tájékán felváltsa a szlovák koronát. Ehhez azonban az kellene, hogy a kormány már jövőre jelentősen csökkentse a költségvetési hiányt, és az infláció is nagyon alacsony 1- 2 százalék körüli szintre mérséklődjék. Erre kevés esély van, ezért a Szlovák Nemzeti Bank és a pénzügyminisztérium szerint is inkább valószínűbb egy 2008-2009 körüli csatlakozás. Még akkor is felmerül azonban a kérdés, jó-e nekünk az euró bevezetése. MIRE JÓ AZ EURÓ? Szlovákia kis ország, gazdasága ezért a külpiacokra van utalva, az itt megtermelt áruk és szolgáltatások több mint kétharmadát külföldön értékesítjük. A kivitel több mint 85 százaléka az Európai Unió országaiba, illetve az unióhoz jövőre csatlakozó államokba irányul. Ezen országok többsége az eurót használja (az egyetlen komolyabb kivétel Nagy-Britannia), vagy - a csatlakozók esetében - valószínűleg az elkövetkező 5-6 évben áttér az euróra. Ezért az ország vállalatainak - főleg azoknak, amelyeik a külföldi piacokra termelnek, vagy a külkereskedelemben tevékenykednek - érdeke az euró bevezetése. Ezután nem kellene azzal a kockázattal számolniuk, hogy hirtelen jelentősen megváltozik a korona euróhoz viszonyított árfolyama, és ez keresztülhúzza az üzleti terveiket. Nem kellene a pénz átváltásával sem bajlódni, és megszűnnének az átváltási költségek is, amit a bankok felszámolnak. Hasonlóan jól járnának az EU eurót használó tagállamaiba utazók és az onnan hozzánk érkezők. A turistáknak, üzletembereknek, látogatóknak nem kellene pénzt váltaniuk, ráadásul az árak is jobban összehasonlíthatóak lennének, hisz minden országban euróbán számolnának az emberek. NEM FENÉKIG TEJFÖL A másik oldalon az euró bevezetésével megszűnne az ország függetlensége a fizetőeszköz árfolyamának és a kamatlábak meghatározásának a tekintetében, ezen jogkörök a Szlovák Nemzeti Banktól a frankfurti Európai Központi Bankhoz (ECB) kerülnének. Az euró árfolyamát a pénzpiacokon a kereslet és a kínálat határozza meg, az ECB az árfolyamot csak befolyásolhatja úgy, hogy eurót vásárol (ha erősíteni kívánja az eurót), vagy eurót ad el (ha gyengíteni akarja azt). Emellett az ECB határozza meg az úgynevezett jegybanki alapkamatot. Ennek a függvénye, hogy a kereskedelmi bankok milyen kamatot fizetnek a betétekre, és hogy milyen feltételekkel adnak kölcsönt ügyfeleiknek. A baj az lehet, ha az euró árfolyama vagy a kamatok nem lesznek megfelelőek a szlovák gazdaság számára. Mondjuk, Szlovákiában alacsony lesz a gazdasági növekedés, ezért az országnak alacsony kamatokra lenne szüksége, hogy a bankok olcsón kölcsönözhessenek pénzt a vállalatoknak, hogy azok befektethessenek és új munkahelyeket teremthessenek. Az ECB azonban nem a szlovák gazdaság állapota alapján fogja meghatározni a kamatokat, hisz az eurót használó gazdaság növekedési ciklusai nem lennének összhangban az euróöve- zettel. Mivel Szlovákia kivitelének több mint kétharmada már most is az eurót használó országokba irányul, s ez az arány csak növekedni fog, ha szomszédaink is bevezetik a közös pénzt, az árfolyammal aligha lesz komoly probléma. Az euró bevezetése után legtöbb külföldi partnerünkkel euróbán fogunk kereskedni, ezért annak nem lesz különösebb jelentősége, hogy miként alakul az euró árfolyama az amerikai dollárhoz, a japán jenhez, a kínai jüanhoz vagy más valutákhoz képest. A kivitellel függ össze a gazdasági ciklus is. Ha az eurozóna országaiban gyorsul a gazdasági növekedés, akkor nő az oda irányuló hazai kivitel is, a szlovák gazdaság növekedése is gyorsul, lassuló növekedés esetén pedig fordított a helyzet. A gazdasági ciklusok tehát nagyjából összhangban vannak. A szlovák gazdaság növekedése azonban rendszerint 1-3 százalékkal magasabb az uniós átlagnál - tegyük hozzá, szerencsére, hisz egyébként esélyünk sem lenne arra, hogy fokozatosan behozzuk lemaradásunkat a gazdasági fejlettség tekintetében. Ez azonban nem kell, hogy komolyabb problémát jelentsen az euró bevezetése után. AZ ÁRAK NEM NŐNEK AZ ÉGIG Az euróval kapcsolatos legjelentősebb félelem az árnövekedés. Sokan attól félnek, hogy az euró bevezetése után nálunk is egyből olyan drága lesz minden, mint Németországban vagy Ausztriában. Ez már csak azért sem lesz így, mert ma sincs egységes európai árszínvonal. Az unió szegényebb tagországaiban (Portugália, Görögország) jóval alacsonyabbak az árak, mint a gazdagabbakban. Bár Szlovákiában számos termék drágulni fog az elkövetkező években, ez azonban nem az eurós csatlakozással függ össze. Az árszínvonal főleg az adórendszernek, a mezőgazda- sági támogatásoknak és az élet- színvonalnak lesz a függvénye. Az EU tagországaiban különböző nagyságú hozzáadott-érték adót (a hazai DPH megfelelője) és fogyasztási adókat vetnek ki a különböző termékekre, s a közös szabályozás csak az adó minimális szintjét határozza meg. A DPH esetében ez például 15 %. A termékek ára ezért a különböző országokban nagyban függ attól, mekkora adót tartalmaznak. Szlovákiában a kormányjúlius 1-től tervezi a fogyasztási adók (alkohol, dohánytermékek, üzemanyagok) emelését, és jövő év elejétől egységes 19 %-os hozzáadott-érték adót (DPH) kíván bevezetni. Ezen változások után már minden adónem meg fogja haladni az unióban meghatározott minimális szintet. Az euró esetleges bevezetése tehát döntően nem fogja befolyásolni ezeknek a termékeknek az árát, az továbbra is jórészt az adótartalmuk függvénye lesz. Az élelmiszerek ára azért emelkedhet, mert az unió magas dotációkat fizet a termelőknek, és magas védővámokkal védi a belső piacát a külföldi agrártermékektől. Ez az árnövekedés azonban az euró bevezetése nélkül is bekövetkezne. Az árak ezen kívül függenek majd a lakosság életszínvonalától, valószínűleg a bérek növekedését követik majd az árak is, de itt sem lehet drámai változásokkal számolni. Az euró bevezetése önmagában nem okoz ársokkot. Az áremelkedések jó része már az elkövetkező egy-két évben bekövetkezik (és végre befejeződik), még az euró bevezetése előtt. Komoly veszélyeket jelent viszont az átváltási árfolyam meghatározása. Ha 2008-2009 környékén valóban lemondunk a koronáról, akkor nem mindegy, milyen árfolyamon fogjuk azt átváltani euróra, vagyis nem mindegy, hogy 30, 40 esetleg 50 koronát adunk-e majd egy euróért a végső pénzcserekor. Az ország gazdasága szempontjából az lenne a jó, ha az átváltási árfolyamot nem túl magasan állapítanák meg. Ellenkező esetben az ország versenyképessége jelentősen gyengülne, a munkaerő megdrágulna, és az árak is magasabbak lennének a többi országhoz képest. A csatlakozás legfőbb kérdése ezért az átváltási árfolyam. Ha ezt 2008 táján sikerül jól eltalálni, akkor az országnak egészében véve több haszna származik az euró bevezetéséből, mint a közös pénz elvetéséből. Tavaly sok kereskedő nem teketóriázott: az ár maradt, csak a márkát cserélték ki euróra Teuro, avagy német márkanosztalgia SARKADI KOVÁCS FERENC Berlin. Németországban minden évben megszavazzák az év madarát, állatát, növényét - és az év szavát is. A legutóbbi szavazáskor a „teuro” vitte el a pálmát, amely nem más, mint az új, egységes európai pénz, az euró és a „drágád’ jelentő „teuer” szó összevonása. A németek úgy érzik, hogy az euró bevezetése egy évvel ezelőtt, fizetőeszközzé válása a mindennapokban, drágulási hullámot indított el. S valóban: annak, aki több év szünet után látogat el ismét Németországba, olyan - a statisztikusok szerint: felületes - benyomása támad, hogy az árak nem változtak, csak most a szám mellett a cédulán nem a márka, hanem az euró jele áll. Ez annyit jelentene, hogy mindennek az ára a duplájára emelkedett, mivel az euró bevezetésekor durván két márkát ért. A statisztikusok azonban gyorsan bebizonyítják: a németek és mások csak „úgy érzik”, hogy minden megdrágult, a valóságban az infláció 1-2 százalékos sávban mozog, inkább az egyhez közelebb. Olyan ez, mint „az érezhető hideg”: valójában nem is farkasordító, csak a szél miatt érezzük hidegebbnek az időt. Behatóbb vizsgálódás után azonban a statisztikusok is kénytelenek bevallani, hogy bizony, a szolgáltatások árai, az éttermi árak emelkedtek, s bizony, tavaly sok kereskedő nem teketóriázott sokat: az ár maradt, csak a márkát cserélték ki euróra. A németek (is) igencsak megnézik, hogy mire költenek. Valaki meg is jegyezte - biztos angol volt az illető -, hogy Németország az egyetlen ország a világon, ahol az inflációs mutató alakulása bekerül a tévéhíradó hírei közé. Manapság tendencia, hogy a tartós fogyasztási cikkekből igyekeznek a legjobbat vásárolni, s a többletkiadást a ruházkodáson és az élelmiszereken megspórolni. A németek Mercedesen járnak, de az Aldiban (az alacsony árairól ismert élelmiszerbolt-lánc üzleteiben) vásárolnak. Álmodni azonban valószínűleg még mindig a márkával álmodnak. A stabilitás, a német gazdasági csoda jelképétől, a márkától nagy-nagy fájdalommal váltak meg. Tavaly fél évig euróval és márkával is lehetett még fizetni. A bankok azonban még mindig cserélnek be márkát és pfenniget euróra és eurócentre - 2002július elsejétől már csak illeték fejében. A német vásárló fejben még mindig márkába számítja át valaminek az árát, így próbál meggyőződni a vásárlás hasznáról, vagy feleslegességéről. A márkanosztalgiát meglovagolva karácsonykor az egyik ruházati cikkeket forgalmazó áruházi lánc vevőcsalogatóként márkahetet hirdetett, azaz régi márkával is lehetett fizetni. Nem panaszkodtak a forgalomra. RÖVIDEN Stratégia a fegyverek elterjedése ellen Luxembourg. Az EU-tagállamok külügyminiszterei megerősítették, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében végső esetben az erő alkalmazását is indokoltnak tartják. Az állásfoglalást az a stratégia tartalmazza, amelynek alapelveit az EU külkapcsolatok tanácsa hétfőn Luxembourgban tartott ülésén fogadott el. Az alapelvek szerint a tömegpusztító fegyverek nemcsak az általuk véghez vihető pusztítás mértékében különböznek a hagyományos harceszközöktől, hanem abban is, hogy használatuk destabilizálhatja a nemzetközi rendszert. Külön is súlyos veszélyt jelent, hogy ilyen fegyverek terroristák kezébe kerülhetnek, ami kiszámíthatatlan következményekkel járna - indokolták a miniszterek a közös uniós stratégia megvalósításának szükségességét. (MTI) Növelnék a kutatásokra szánt pénzt Brüsszel. Az Európai Unióban a kutatási kiadások jelentős növelésével akaiják felpörgetni a gazdaságot és a foglalkoztatást. Az akcióterv, amelyet Philippe Busquin kutatási EU-biztos dolgozott ki, előirányozza az állami és a magánbefektetések jobb koordinációját. Az Európai Unióban 2010-ig a bruttó hazai termék 3 százalékára kívánják növelni a kutatásra fordított összegeket a jelenlegi 1,9 százalékról. Az Európai Bizottság azzal számol, hogy ennek eredményeként 0,5 százalékkal lesz gyorsabb a gazdasági növekedés és 400 ezer új munkahely létesül. Busquin szerint a kutatási kiadások növelése esély kínál Európának arra, hogy növelje versenyképességét. Az EU állam- és kormányfői márciusi csúcstalálkozójukon egyeztek meg abban, hogy az unióban az eddiginél lényegesen többet kell a kutatásokba fektetni, és a ráfordítások kétharmadának a magáncégektől kell származnia. (MTI) EU-LEXIKON Az ombudsman Az ombudsman intézményét 1992-ben a Maastrichti Szerződés állította fel. Első európai ombuds- manná Jacob Södermant, a volt finn ombudsmant és igazságügyminisztert 1995-ben választotta meg az Európai Parlament. 1999 októberében Södermant egy újabb ötéves ciklusra választották meg. 2003-ban nyugdíjba vonult. Utóda Nikiforosz Diamandourosz. Az európai ombudsman feladata az Európai Közösség intézményei és szervei, mint például az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa vagy az Európai Parlament, helytelen eljárásainak kivizsgálása és a vizsgálat eredményének jelentése. Hatásköre alól - és csakis bírósági mivoltukban - az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság képeznek kivételt. Az ombudsman általában benyújtott panaszok alapján indít vizsgálatot, de önmaga is kezdeményezhet kivizsgálást. Panaszt az unió bármely polgára, valamint az EU bármely tagállamában törvényesen bejelentett természetes személy vagy hivatalosan nyilvántartott irodával rendelkező jogi személy tehet. A panaszokat az ombudsmanhoz levélben, faxon vagy e-mailen lehet benyújtani. Az ombudsman vizsgálati hatásköre igen széles. A Közösség intézményei és szervei kötelesek az ombudsman rendelkezésére bocsátani bármely általa igényelt információt és iratot. A tagállamok szintén kötelesek részére biztosítani a Közösség intézményei és szervei által elkövetett ügyintézési hibák tisztázásához szükséges adatokat. Amennyiben az ügy a kivizsgálás ideje alatt nem oldódik meg, az ombudsman „barátságos megoldásként” olyan egyeztetést kezdeményez, amely orvosolja az ügyintézési hibát, és a panaszos megelégedésére szolgál. Ha ez az egyeztetési kísérlet nem jár sikerrel, akkor az ombudsman javaslatot tehet az eset megoldására. Amennyiben az érintett intézmény nem fogadja el ezt a javaslatot, úgy az ombudsman különleges jelentést tehet az ügyről az Európai Parlamentnek. Az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszok többsége ügyintézési késést, a rendszer átláthatatlanságát vagy az információhoz való hozzáférés megtagadását érinti. Néhány eset az intézményeknek és alkalmazottaiknak munkaügyi kérdéseivel, az alkalmazottak toborzásával vagy a folyamatban lévő versenypályázatokkal foglalkozik. Más ügyek témája az intézmények és magánvállalatok közötti szerződések, mint például a szerződés hirtelen felbontása. (origo) UNIÓS HÉTKÖZNAPOK Van-e rendelkezés az EU-ban az interneten keresztül történő vásárlásról? Igen, van. Az eladónak világosan, egyértelműen, jól érthetően tájékoztatnia kell a vásárlót az online rendelés elkészítésének különböző technikai lépéseiről, a közölt adatok tárolásáról, a válaszható nyelvekről, valamint lehetővé kell tennie a rendelés adatainak javítását még a rendelés elindítása (feladása) előtt. Az online szolgáltatást nyújtónak indokolatlan késedelem nélkül, elektronikus úton vissza kell igazolnia a rendelés továbbítását. Az online vásárolt termékek ármegjelölésénél minimális követelmény a hozzáadot- térték-adó, valamint a kiszállítás költségeinek egyértelmű és világos feltüntetése. Fontos szabály továbbá, hogy a címkézésre, a szállítási feltételekre és a termékfelelősségre továbbra is a nemzeti előírások vonatkoznak, mégpedig a vásárló lakhelye (székhelye) szerint. Változnak-e a gyógyszerek árai az Európai Unióhoz történő csatlakozással? Csatlakozásunk önmagában nem eredményez árváltozást. Az EU-nak nincs gyógyszer átlagára, nincs egységes árrendszere. Az EU-hoz tartozó országok közül pl. a Franciaországban, Spanyolországban alkalmazott árak olcsóbbak, mint a többi országban. A mai szlovákiai gyógyszerárak megállapításánál ezért a biztosító a hazai ármegállapítás során figyelembe veszi az említett országok árait. Az EU-ba történő belépés után is megmarad a nemzeti ár- és ártámogatási meghatározási lehetőség, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az EU országokban a gyógyszereket eltérő mértékű AFA terheli. Milyen megszorításokkal kell számolniuk a szeszfőzdéknek? Az európai uniós csatlakozás után a szeszfőzdékben a jelenlegi száz liter ötvenfokos pálinka helyett mindössze ötven liter pálinka főzhető, de már nem személyenként, hanem háztartásonként. (i-t, ű)
