Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-18 / 139. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 18. ■■■■■I KOMMENTÁR :■■■■■ Megszakításpróba MOLNÁR NORBERT Elvetélt ötletnek bizonyult három kormánypárt ötlete, hogy addig ne tárgyaljanak a képviselők az abortusztörvényről, amíg az alkotmánybíróság nem hozza meg döntését az ügyben. Pedig úgy tűnt, a halogatás nagymestere (értsd Mikuláš Dzurinda kormányfő) olyan megoldást talált a probléma elhessegetésére, hogy azt mindegyik koalíciós párt el tudja fogadni. De mégse tudja. Ez az első eset, hogy a miniszterelnök beleesett a saját maga ásta csapdák egyikébe. Az Új Polgár Szövetsége (ANO) nem ette meg, ismeri a sunnyogást. Kis országunkban a koalíciós szerződés megkötése időpontjában a terhesség 12. hetéig lehetett abortuszt elvégezni, a beavatkozáshoz nem kellett hivatkozni egészségügyi okokra sem. Ezt kiegészítette még egy miniszteri rendelet, amely megengedi a művi terhességmegszakítást a 24. hétig is a magzat genetikai hibája esetén. A törvény azon részét, amely komoly egészségügyi okok nélküli abortuszt engedélyez, továbbá a rendeletet megtámadta az Alkotmány- bíróságon a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH). Az ANO pedig beterjesztett egy törvénymódosítást, amely a rendeletet törvényerőre emelné, mondván, csak konzerválja a koalíciókötés idején érvényben levő helyzetet, hiszen akkor a művi terhességmegszakítás engedélyezett volt, vagyis nem akarja megváltoztatni az alapszituációt, azt valaki más akarja elérni. Fogadjuk el. Sem a KDH, sem az ANO természetesen nem ismeri be, hogy nyakig merült a koalíciós válságban, pontosabban robbantott. A KDH szerint teljesen rendben van, hogy Alkotmánybíróságra adtak valamit, ami nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel, vagyis annak az emberi élet védelméről szóló részével. Fogadjuk el. Erre jött a három kormánypárt - az ANO kivételével, amely ebben a kérdésben nem túl elegánsan az ellenzékkel szövetkezett -, és beterjesztett egy javaslatot, hogy ne tárgyaljon a parlament a művi terhességmegszakításról, amíg az Alkotmánybíróság nem hoz döntést. Fogadjuk el. De miért nem fogadta el az ANO? Mert jól ismeri Dzurindát, pontosan tudja, hogy finom ráhatással az Alkotmánybíróság akár három évig is vajúdna az eredménnyel. Az ANO-nak pedig most már arculatáról, létéről van szó, ott lebeg a szemük előtt az SOP esete a süllyesztővel. (az MKP figyelmébe: lassan kezdődik a kedvezménytörvényügy, így csak finoman bánjunk azzal, aki egyedül maradt) JEGYZET Mert nekünk olyan jó NAGY ANDRÁS Nekünk van a világon a legjobb dolgunk! Ezt komolyan gondolom. Hétvégén Budapesten jártam a barátaimnál, akiknek arra a kérdésére, hogy hogyan áll most Szlovákia, csak annyit tudtam válaszolni: Soha jobban. Hol talál az ember még egy olyan országot, ahol a kormánykoalíció legnagyobb problémája az abortusz? Sokáig azért irigyeltem a magyarországi közéletet és politikát, hogy ott nagyon gyakran komoly, elvont dolgokról voltak képesek vitatkozni, nálunk meg mindig csak olyan földhözragadtak, olyan egyszerűek voltak a viták, miként és valójában kitől kaphatott Vladimír Mečiar sok milliós kölcsönt, vagy jó vasutas volt-e Mikuláš Dzurinda, illetve mennyit is kell fizetni Ivan Sak- tornak egy jól megszervezett úr.u most végié ilc az igazán jó téma. A kórháztörvény szinte teljesen a háttérbe szorult, az egységes adórendszer már senkit sem érdekel, végre mindenki filozófiai magasságba emelkedett, s innét próbálja meggyőzni a másikat. Mert ugyebár ez történik, nemde? A katolikus politikusok nemcsak egyszerűen a tízparancsolatra hivatkozva mondják ki: Ne ölj! Komoly egyház-filozófiai érveléseket hallhatunk, melyeket Aquinói Szent Tamás, vagy Szent Ágoston, Hippó püspöke is megirigyelhetne. Ä másik oldal is legalább ennyire művelten adja elő gondolatait. Még véletlenül sem mondja egyeden, magát liberálisnak valló politikus sem, hogy hát kérem itt a szavazatokról van szó, mert azt szeretném, ha az én pártom nem olvadna el, mint az SOP, meg az SDL, akiket megtört a keresztény érzelmű fölény. A liberálisok is gyakran felemlegetik Jean-Jacques Rousseau-t, meg az egyén önrendelkezési jogát. Szóval megy ez itt, ahogy kell. Meg ugye itt van a mi drága elnökünk, a kommunista neveltetésével és katolikus erkölcsével. Na ő aztán már teljesen tísztában van az egész probléma mélységével. Csak annyit mond: Nem szeretném az ANO törvénytervezetét az asztalomon látni, mert féltem a koalíciót. Ó bizony nem kertel. Este megrágja, végiggondolja, megbeszéli szakértői népes táborával a gondokat, s úgy dönt. real/ onn--;' 1 ’’ , — ILxi mondania. Pont. Jövök haza Budapestről, nagy önelégülten, hogy már megint megmondtam a haveroknak a tutit, amikor hazaérek, bekapcsolom a tévét, egyik magyar csatorna műsorán Czeizel Endrét faggatják arról, vajon milyen előnye is van annak, ha előre megválasztják a gyerek nemét, illetve mire is jó pontosan az őssejtek levétele, és melyiket mikor is kellene engedélyezni. Na ők meg már itt tartanak. FIGYELŐ Udaj Húszéin vad tivornyái Udaj Húszéin, a hatalomból elűzött iraki elnök, Szaddám legidősebb fia vedelte az alkoholt, gyógyszereken élt, és a szoknyabolond férfi arról álmodozott, hogy egyszer apja helyére kerül - mondta egy arab tévének egy nő, aki azt állítja, hogy szobalányként dolgozott Udaj palotájában. Az eltakart arcú iraki asszony, aki magáról annyit mondott, Dzsa- natnak hívják, a dubaji székhelyű al-Arabija televíziós állomásnak nyilatkozva lebbentette fel a fátylat Udaj intim dolgairól. Elmondta: neki az volt a dolga, hogy ételeket és italokat készítsen a diktátor fiának, de egyéb szolgáltatásokat is kellett nyújtania. Ezek természetéről nem szolgált részletekkel. Elmondása szerint Udaj imádta a vad tivornyákat, amelyek hetenkénti rendszerességgel ismétlődtek, és csak akkor szüneteltek, amikor Szaddám fia közelében tartózkodott. Udaj ugyanis rettegett apjától, öccsét, Kuszajt pedig gyűlölte, mert ő volt a kijelölt utód. Dzsanat elmondta: április elején, Bagdad ostroma előtt Udaj több férfi társaságában egy terepjárón Szíria felé indult. Sorsa azóta ismeretien. Damaszkusz cáfolja azokat a washingtoni vádakat, hogy Szíria iraki vezetőknek nyújtott menedéket. TALLÓZÓ SME Richard Rybníček már maga mögött tudhatja a legnehezebbet, hiszen sikerült elbocsátania az STV munkatársainak majdnem a felét, az állam szanálta a céget, s valószínűleg kiköltöztetheti az egész intézményt az óriási fenntartási költségeket felemésztő toronyépületből - véli a lap jegyzetírója. Ez mind szép, de a kérdés az, hogy mit kíván sugározni az adó a nagy reform után. Az a hír járja, hogy az STV 1 mindenki csatornájává válik majd, s a kettes veszi át a közszolgálati szerepet. Hogy az előbbi mit is jelent pontosan, még nem lehet tudni, de nagy a valószínűsége, hogy az egyes csatorna versenybe száll majd a hét legbugyutább telenovel- lái és egyéb műsorok címéért. Valószínűsíthető, hogy a hétvégeken újra leadja azokat a filmeket, melyeket a Nova, a Markíza és a Joj már párszor levetített. Emellett természetesen megmaradnak a reklám- bevételek és a tévédíjból befolyó összeg. Azt, hogy emellett hogyan csinálnak igazi közszolgálati adót az SZTV 2-ből, melynek a nézettsége gyakran a műsor készítőinek számát sem haladja meg, még titok. Hillary: Csak annyit tudok, hogy senki sem ért meg jobban, és senki sem tud úgy megnevettetni, mint Bili Készül az új Clinton-éra Greg Packer vasárnap este fél tízkor foglalta el helyét a New York-i Ötödik sugárúton, a Barnes & Nobles könyváruház előtt. Az éjszaka folyamán négyszázan álltak be mögé, amikor az eladók hétfő délelőtt kijöttek a csuklókra ragasztani a sorszámokat, már több mint ezren voltak. HORVÁTH GÁBOR Az egyórásra tervezett dedikáció csaknem három órát tartott. Hillary Clinton memoárját egymillió példányban nyomtatták ki, de a Simon & Schuster kiadó már az első napot követően megrendelt a nyomdánál még százezret. A New York-i első dedikálást még több követi majd, és máris biztos, hogy az 562 oldalas kötetért a volt First Lady nem hiába kapott nyolcmillió dollárt (1,8 milliárd forintot): a Harry Potter-sorozat ötödik folytatását leszámítva ez az év abszolút amerikai könyvsikere. A jogokat máris tizenhat országban vették meg. A kötet ára 28 dollár (több mint hatezer forintig ,vC)r.'.r,5luiii Connecticut Avenue divatos könyvesboltjában, a Politics and Prose-ban az eladó kis mosollyal megjegyzi: - Ma van az első nap, úgyhogy húsz százalék kedvezmény jár’ Hillary Clinton az első First Lady, aki a Fehér Házban töltött évek után választott tisztségért indult harcba. (Eleanor Roosevelt férje halála után 1945-ben az Egyesült Államok első ENSZ-nagykövete lett, de az kinevezés útján betöltött poszt.) Majdnem két és fél évet bírt ki viszonylagos visszavonult- ságban, mint New York állam két szenátora közül a rövidebb capi- toliumi múlttal rendelkező, tehát a Junior”. Mivel a lapok már akkor is elnöki ambícióiról cikkeztek, kénytelen volt megígérni a választóknak, hogy mindenképpen kitölti a hatéves mandátumot - vagyis 2004-ben nem indul. Ezt most annál is könnyebben teheti meg, mivel Bush nehezen verhető ellenfélnek ígérkezik. 2008-ban várhatóan könnyebb lesz felvenni a harcot az új republikánus jelölttel. A demokraták kilenc jelenlegi elnökjelöltjét egyszerre eszi a penész. Mint egy politológus megjegyezte, ha fejre állnak se tudnak bekerülni a lapok 27. oldalára, Hillary viszont fél kézzel elintézte, hogy a címlapokra tegyék, illetve a tévékben egy teljes hétvége csak róla szóljon. Ehhez persze az is kellett, hogy az AP hírügynökség a hétfőre időzített bemutató előtt három nappal megszerezzen egy példányt a könyvből, és kimazsolázza a legnagyobb érdeklődésre számot tartó mondatokat. A Time magazin, amely több mint százezer dollárt fizetett a legizgalmasabb részletek közlési jogáért, azonnal újra akarta tárgyalni a szerződést. A Simon & Schuster vizsgálatot helyezett kilátásba, és perrel fenyegetőzött, mert a könyvesboltok igazgatóinak vállalniuk kellett, hogy hétfő előtt nem jut ki a raktárból könyv. Nem tudni, véletlen vagy kifinomult marketingstratégia, de a kiadó nemrégiben ugyanígy járt egy másik könyvével is: azt egy repülőtéri boltban lehetett megkapni az országos terjesztés kezdete előtt. A sztori alighanem hozzájárult az eladásokhoz, és a szakértők szerint a botrány most is csak jót tett az üzletnek. A legnagyobb izgalommal ismételgetett passzusok egyébként természetesen arról szóltak, hogyan tudta meg Hillary, hogy Bili nemcsak az országnak, hanem neki is hazudott a Monica Le- winskyvel folytatott viszonyáról. A First Lady azt írja, hogy férje kétszer is a hálószobában beszélt neki a dologról. Először i„ ľ.odjauan, amikor tagadta a vádakat. Hillary állítólag hitt neki. (Mivel Bili fékezhetetlen szexuális étvágya már korábban is téma volt, a humoristák ebben az ügyben meglehetősen termékenynek bizonyultak.) Másodszor hét hónappal később, egy szombat reggel esett szó Monicáról: Bili két nappal a kongresszusi meghallgatása előtt beismerte feleségének, hogy a fehér házi gyakornokkal többről volt szó ártatlan beszélgetéseknél. Mint feleség, legszívesebben kitekertem volna Bili nyakát - írja visszaemlékezésében Hillary. Levegőért kapkodva, könnyeivel küszködve azt kérdezte egyre emeltebb hangon, hogyan érti ezt a férje, és miért hazudott neki? Az elnök fel alá járkált a hálószobában, és azt ismételgette, hogy sajnálja, a tagadással csak a családját akarta védeni. A kongresszusi vallomást követően az elnöki pár és Chelsea lányuk együtt ment szabadságra, de a hangulat finoman fogalmazva nem volt tökéletes. Egyedül Buddy kutya örült Bili társaságának. Ä két nő nem igen szólt hozzá, ha mégis, Hillarytól csak tirádákat kapott. Bill lent aludt, én fent - írja Hillary. (Az esti talkshow-ban kihagyhatatlan a poén: különben Hillary aludt a földszinti hálószobában, és Bili az emeleten.) A hangulat csak akkor enyhült, amikor Hillary szenátusi kampánya során megint a politikára tevődött át a hangsúly. Az asszony hosszas tépelődés („életem legnehezebb döntése”) és többszöri házassági tanácsadói konzultáció után úgy döntött, hogy nem válik. A rossznyelvek szerint a döntő tényező egyértelműen a politika volt: elváltként Hillarynak végképp elszállt volna minden esélye arra, hogy első női elnökként vonuljon be az Egyesült Államok történetébe. A könyvben olvasható passzus egy okos asszony érzelmekre is ható magyarázata: „Csak annyit tudok, hogy senki sem ért meg jobban, és senki nem tud úgy megnevettetni, mint Bili. Még ennyi év után is ő a legérdekesebb, energiával leginkább feltöltő, és legteljesebben élő személy, akivel valaha találkoztam. Bili Clinton és én 1971 tavaszán elkezdtünk egy beszélgetést, és több mint harminc évvel később még mindig beszélgetünk.” Hillarynak még egy nyomós érve van: ahogyan éleződött a férje elleni politikai támadás, egyre inkább úgy érezte, hogy a házastársi hűtlenségnek semmi köze a kialakult hisztériához. Amikor a Clinton-éra kn^ ...- V^JL v^DlK OZ.U, Hillary a memoárral egy- csapásra az érdeklődés középpontjába került. až előző First Lady gyakran hivatkozik a jobboldal összehangolt politikai és médiakampányára. Talán nem véletlenül. Kedd este a CNN-en Larry King interjúvolta Hillary Clintont. A minden rezzenésében elkötelezetten Bush-pár- ti Fox News-on ugyanekkor egy olyan nőt faggattak a zaftos részletekről, akit Bili húsz évvel ezelőtt állítólag zaklatott. A volt elnök egyébként írása közben folyamatosan olvasta Hillary kéziratát, és, mint hírlik, tetszik neki a könyv. Az amerikai lapok bőszen találgatják, hogy a Demokrata Párt két legbefolyásosabb személyisége egymással is rivalizál, vagy ellenkezőleg, a létező legszorosabb egyeztetéssel próbálják a legtöbbet kihozni a helyzetből. Egy héttel Hillary nagy napjai előtt Bili mindenesetre bedobta a közvéleménybe a két mandátumát kitöltött elnök későbbi, ismételt megválasztásának lehetőségét. Ehhez a háromszor megválasztott Franklin D. Roosevelt halála után az alkotmányhoz csatolt kiegészítést kellene megváltoztatni, ami formálisan a törvényhozás két házának kétharmados többségét, illetve az ötven tagállamból negyven ratifikációját igényli. Valójában egy nagyon népszerű, és általánosan elfogadott elnöknek kellene felvetnie ahhoz, hogy igazi esélye legyen a lépésnek, de Clinton persze nem Bushra gondolt. Mint mondta, nem is magára, de az ország életében előfordulhat olyan helyzet, amikor egy 45-50 évesen megválasztott, nyolc éven át sikeres elnököt visszasírnak a választók. Ő spéciéi 46 volt, és közeli barátai szerint szinte megőrül a gondolattól, hogy most, 57 évesen, ereje teljében végképp le kell mondania a hatalomról. A két Clinton ambícióinak nyilvánvalóan csak a Fehér Ház felel meg - még akkor is, ha Hillary egyelőre rendszeresen kitér még a 2008-as terveire vonatkozó kérdések elől is. Mint egy kommentár megállapítja, kettőjük közül Bili volt a megbocsátásra hajlamos „optimista”, Hillary a könyörtelen „harcos”. A szenátort egyébként szintén könyve megjelenése előtt, egy kisebb támadás érte saját hátországából. A „hazai pályának” számító New York Times hosszú cikkben részletezte, hogy liberális támogatói csalódtak a középre húzódó Do1ítiT"'K"- 'J.i , -------egy mele gszervezet hiányolja, hogy nem védi meg a republikánusok által üldözött homoszexuálisokat, hol egy gyermekmenhely vár nagyobb támogatást, hol a pacifisták vetik a szemére, hogy megszavazta Bush iraki háborús felhatalmazását. A lap konklúziója egyértelmű: a baloldali választóknak adott esetben úgysem lesz más lehetőségük, mint Hillaryre szavazni. Neki azonban az országos sikerekhez új rétegeket kell megnyernie. Általános meggyőződés szerint ezt szolgálja a könyv is, amelyben megválaszolja az összes kényes kérdést. (Kivéve az igazán kényeseket, például azokat, amelyek a Clinton elnökségének utolsó egykét napjában született kegyelmi döntésekre vonatkoznak.) Hillary a memoárral egycsapásra az országos érdeklődés középpontjába került. Az ABC felmérése szerint jelenleg az amerikaiak 44 százalékának van róla kedvező véleménye, 48 inkább ellenszenvesnek tartja. A megkérdezettek 53 százaléka nem szeretné, ha - férjével együtt, de fordított szereposztásban - visszaköltözne a Fehér Ház- ba. Greg Packer egyébként útkarbantartó Huntingtonban. Mint a New York Timesnak nyilatkozta, azért volt fontos, hogy elöl legyen a sorban, mert többet akart beszélgetni a szenátorral, mint az ilyenkor szokásos egyszavas köszönés: - Hillary és Bili lelkes híve vagyok. Meg akarom győzni róla, hogy mégis induljon az elnökségért. Részt szeretnék venni a kampányában! Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza)
